(Szemi Dalnia)
*Kicsit meghökken a törp otthonos-érzetén. Elnézi ahogyan letelepszik, lábát felpóckolja - s aztán látja a rosszalló pillantást*
<Na most meg mi van?? Óh...csak a büszkesége - és ismét a morc...lehet, hogy ő alapból ilyen, és nem csak álca?>
- Némber... Hm... Elnézem ezt a megszólítást Önnek, sőt... úgy vélem, hogy nem sokat ad a formalitásokra - ami az elméjében, s szívében azt nyersen ki is mondja. Minden törpe ilyen? - Mármint ennyire szabadszájú? És mogorva? - legalább is nekem felviláginak... Szívesen hallgatnék történeteket bórogról, s arról miket láttak maguk - de nem hiszem, hogy erre most lehetőség lenne - talán majd ha mindennek vége, akkor talán mesél a múltjukról...
Azt, hogy mit láttam - láttunk Laylával , nos inkább a többiek jelenlétében mondanám el - megvárnám míg ők is ideérnek.
*Szavai közben lassan leveszi arca elől teljesen a fátylát. Összehajtja szépen, s a párnára helyezi. Visszafordul Tupat felé - először most igazán látszódik teljesen az arca. Fekete, göndör hajzuhatag öleli körbe arcát, melynek lágy vonásairól most őszinteség sugárzik. Vonások... ez a titokzatos nő aki most felfedte valódi és teljes arcát Tupat előtt dzsad származású... A mélybarna szemeibe csillogás és vágyakozás látható. Emberi szemmel nézvén szépségét a szemei körül futó tetoválások még jobban kiemelik, s egy picikét titokzatossá teszik. A törp szemébe néz, s úgy folytatja mondandóját.*
- A származására visszatérve pedig nincs semmi bajom vele - és ha lenne se tudnék vele mit csinálni - egymásra vagyunk utalva, együtt kell dolgoznunk. S ez csak úgy megy, ha megbízunk a másikban és holmi kicsinyes származási különbözetek nem homályosítják el elménket...