Abaszisz: Ifin városa

[Hakea Ello]

(Tia)

Tia erősen összpontosítva lép a terembe, elméjét, érzékeit élesítve pásztázza az asztrálsíkot, hogy érzékelje a testőrök jelenlétét, lelki állapotukból ítélve felkészüljön a várható akciókra és reakciókra. Ami azonban a teremben várta...meghaladt mindent, amit lehetségesnek tatott. Átverték, életében először. A sértő szavakat fel sem vette, sokkal keményebb csapás volt számára, hogy így tőrbe csalták. Sötét fátyol ereszkedett tündöklő tekintete elé, kedélye elfakult, néma bábként követi a csapatot, egyetlen szót sem szól, pedig tudja, hogy lenne mit magyaráznia. Legnagyobb megkönnyebbülésére megkímélik a bosszantó kérdésektől, maradék energiáját arra fordítja, hogy lelkében viszonylagos nyugalmat teremtsen, és ebből valamennyit átadjon jóságos sorstársainak. Egykedvűen foglalja el szerény szállását, mi sem törődve a nyomorúságos körülményekkel. Ez most nem a finnyáskodás ideje, megélt ő már rosszabbat is. Fáradtan hajtja csöpp fejét nyugovóra, azonban egy idejig álmatlanul forgolódik, még nem volt alkalma rá, hogy magához rántsa felszerelését. Mikor körülötte végleg elcsendesedik mindenki, halk igék és lágy mozdulatok hatására megjelenik mellette botja és a kis hátizsákja, melybe ha laikus vetne pillantást, rövid távon összezavarodna a kódexek és tekercsek kavalkádjában. Végül hatalmas, barna selyemköpenyébe burkolózik, mely alól törékeny testének egyetlen porcikája sem villan ki, és lassan mély álomba szenderedik, immáron mit sem törődve azzal, hogy idegenekkel hál egy szobában.

Reggel finom hallásával érzékeli a mocorgást, azonban nem mozdul eleinte, egészen addig, amíg Trisha nem veti föl az étkezés ötletét. akkor egy ruganyos mozdulattal felül, majd mezítláb a szoba közepéig sétál és törékeny kezét a papnő vállára helyezve megszólítja. Köpenye mindvégig borítja testét, a ruhadarab dimenziói igen mókásan hatnak az apró testen, ezzel kis fényt hozva a társaság komor hangulatába.

-Egyetértek abban, hogy szükségünk lenne valami táplálékra, valószínűleg eléggé kimerítő napnak nézünk elébe. Azonban nem igazán megy le falat a torkomon abban a tudatban, hogy még be sem mutatkoztam önöknek és semmit nem tudnak valódi kilétemről. Kérem, ne ítéljenek el tegnapi cselekedeteim miatt, őszintén sajnálom, hogy álcát kellett viselnem önök előtt, ám úgy vélem, mindannyian egyetértenek abban, hogy a helyzet szükségessé tette az efféle cselekvést. Nevem Tiarren Findalath, Haonwell szülöttének és a dorani Tanács hűséges szolgálójának vallom magam, az asztrál, idő és szimbólummágiában adeptusi szintet értem el. Remélem ez a válasz egyenlőre kielégítő és nem kényszerülök arra, hogy demonstráljam hatalmam. A jelen helyzet valóban kétségbeejtő, kérdéseikre megpróbálok minél kielégítőbb választ adni, tekintettel arra, hogy megkíméltek az erőszaktól...öhm...ha érzékeim nem csalnak, akkor valaki áll az ajtó előtt.

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Észre sem vette amikor Kildar kikelt ágyából, annyira el volt foglalva a bánatával, keserűségével. Arra eszmél fel csak, hogy az a fiatal törékeny lány valami dorani mágiáról beszél...*
<Mi van? Jaj, de zavaros amit mond, de lehet csak azért, mert nem figyeltem... hú de fiatal, és törékeny...szinte a szellő elfújja>
*Elkerekedik a szeme, amikor meghallja Tia szájából, hogy áll valaki az ajtó előtt...ekkor veszi csak észre, hogy Kildar már ott is van az ajtó mögött... Nem sokat cirádázik a helyzeten. Kardját megszorítva az ajtóhoz lép, de útközben odasúgja Trishának:*
- Leszek az első ember aki fogadja őket....leszek a mellvéd... addig készüljetek fel....legyen aminek lennie kell...
*Az ajtóhoz lép, elfordítja a zárban a kulcsot és egy hirtelen mozdulattal kinyitja az ajtót... izmai megfeszítve, hogy a legelső pillanatban kardjával lesújthasson...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Trisha furcsán néz az elf lányra... eddig is érezte közvetlenségével vegyes ridegségét, ám most a ridegség alábbhagyott... megütődve hallgatja végig, amit mond...*
- Arelre... egy dorani adeptussal volna dolgunk? De hisz Doran messze van, mi dolga volna itt egy... olyannak? ÉS ki lenne az ajtó előtt?
* Ám Kildar gyors akcióját látva bólint, hogy érti a dolgát... a papnő kócos haját hátrasimítja, megigazítja vonásait... az elf leányt gyengéden odébb tuszkolja... hogy a lépcső tetejéről még véletlenül se érhesse támadás... Shanil kezében rövidkard terem, úgy áll meg az egyik ágy mellett, védekező pózba... Trisha kímérten az ajtóig sétáll... ám Dzsana elé vágva közli, hogy ő szeretné fogadni a vendégeket... a papnő végigtekintve a nő vértezetén inkább tartja helyénvalónak a dolgot, minhogy ő maga menjen elsőként. Sal végigsimít a kilincsen... ám mielőtt keze ráfonódna, az ajtó hírtelen kinyílik, és Dzsana alakja jelenik meg benne... Trisha kezében tőr villan... szemében azonban csalódottság tükröződik... már várta a számszeríjakkal és dobótőrökkel felszerelt alakokat... az ajtó előtt toporgó lány láthatja, ahogyan másik kezével a papnő nyakából alálógó sólymot ábrázoló simbólumát szorongatja... Trisha szemöldökét felvonva néz farkasszemet a jövevénnyel... előrébb lépked, a kivont kardos Dzsana mellé...*
- Ki vagy? És mi dolgod lenne itt?
//... A karakter kinézetének leírását szeretnék midnenkitől! Tiától egészen Kildarig midnenkitől!...//

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Nyílik az ajtó .... idegek és izmok pattanásig feszültek, szinte vibrál a levegő... aztán Dzsana meglátja a nyíló résben a lányt...Trisha mellélépvén felteszi a kérdéseket, de Dzsana nem ad neki időt válaszolni - ki tudja, ki és mire képes.... Jobb lábára helyezi egy szemvillanás alatt a testsúját és még ugyanazzal a lendülettel a kard markolatával gyomorszájon vágja a lányt...a mozdulatsort befejezvén egy erőteljes lökéssel a szoba közepére 'hajítja' áldozatát.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Midnen pillanatok alatt zajlik le: Shanil megnyugszik, amikor "csak" egy ismeretlen leányzót lát meg az ajtóban, azonban még mielőtt akráki reagálhatna akármit, Dzsana kardja markolatával a lány gyomorszája felé vág... Sal kétrét görnyed a hírtelen érkezett csapástól, majd hamarosan egy rántást érez a vállánál... és máris két méterrel odébb bukdácsol a földön. KIldar nyomban előreugrik, hogy pengéjével a földön tarthasa a leányt... a görbe rövidkard a nő nyakának szegeződik... Trisha meglepetten szemléli az eseméyneket... int Dzsanának, hogy zárja be az ajtót... a földön fekvő lányhoz lép...*
- Ki vagy és mit akarsz... megkérdem még egyszer...

[Hakea Ello]

(Tia)

A barna csuklya alól alig-alig villannak ki a tengerkék szemek, csupán egy kósza villanás a lágy árnyék mélyén. Épp válaszolna Trisha kérdéseire, ám úgy véli, most jobb hallgatni. A lányt végigméri, ügyelve arra, hogy ne láthassa arcát. Dzsana kirohanása eléggé megijeszti, véletlen rálép a köpenye szegélyére és eléggé mókásan foglal helyet a padlón. Ennél inkább csupán az bosszantja, hogy a dzsad nő szörnyű durvasággal bánt el a teljesen ismeretlen lánnyal, azonban megrökönyödését a nyugalom márványmaszkja mögé rejti. Enyhén rosszalló hangon kérdezi a dzsad nőt, azonban ez a csípős felhang, akármilyen gyenge is, elementárisan sújt Dzsana lelkiismeretére, mintha éteri kórus zengené zord hangon a vádló szavakat:

-Erre biztosan szükség volt?

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*A nem túl kedves invitálás után bezárja kulcsra az ajtót, ahogyan Trisha kérte tőlle. Aztán meghallja az elf lány mondatát... Szavai nem túl erősek, de mégis - valahogyan a lelkébe vágott Dzsanának. Kicsit erősebben markolja meg kardját, mintha kapaszkodót keresne benne, hogy ne essen össze - s ez a termetével együtt érdekesnek hat. Zavartan nézi az elf lányt - bűnbánat, düh és értetlenség szaladgál az arcán. Hol kinyitja a száját, hol becsukja, mintha még beszélni is elfelejtett volna. De valahogyan mégis sikerül magát összeszednie egy pár szó erejéig.*
- Én....lehet .... így nállunk a kezdeményezés bárki is legyen.... de talán tényleg.... elég lett volna berántani...
*Szemei sajnálattal telnek meg, s talán mintha egy könnycsepp ki is pottyant volna belőle...zavartan fordítja el a tekintetét Tiáról, de másra sem néz rá, csak áll az ajtóban...*

//karileírás:
Magas, szikár testfelépítésű nő. Fekete, válláig érő göndör haja, dús hullámokban - de most kicsit csapzottan omlik vállára. Arcáról tisztán leolvasható származása: egy dzsad nő. Kreol barna arcán mélybarna szemei most szomorúan és megbánóan ülnek...Nem jutott neki túl sok a szépség áldásából, vagy átkából – de látszik rajta ez érdekli tán a legkevésbé. Egész testéből egyfajta tekintélyt parancsoló, szemet vonzó erő árad, ami még így megtörten is de sugárzik testéből. Első pillantásra látszik rajta, hogy egy tapasztal, sokat megélt harcos lehet, női mivolta ellenére. Testén zöld színű ruhát visel, ami igen viseletesnek néz ki. Pulóvere ujjai hiányoznak - mintha letépték volna őket, egy enyhén bő szabású nadrág van még rajta, melynek szára most a földet súrolja. Kezében egy hosszúkardot markolászik, mintha menedéket keresne benne. //

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* KIldar továbbra is a lány nyakának szegezve fegyverét mereven áll meg pózában... SHanil megelevenedni látszik és közelebb lépked...*
- A vállát nézzétek... minden Kobrának egy tetoválás van ott. Nézzétek meg...
* Azzal közelebb lépked... Trisha kérdőn néz a földön fekvő lányra... engedelmével felhúzza ruházatának ujját, hogy megtekinthesse: nincs semmijen klánjelvény odatetoválva...*
- Ki vagy, ha nem a kobrák küldtek... egyáltalán miért jöttél?

[Hakea Ello]

(Tia)

Gyanakodva tekint végig a lányon, majd megkönnyebbülve nyugtázza, hogy nem a Család keblén nevelkedett...legalább is látszólag. Azonban biztonság kedvéért végigpásztáz rajta harmadik szemével, hátha fölfedez valami figyelemreméltót. Nem lép közelebb, egyenes testtartással áll továbbra is egy helyben, csupán fejét billenti kissé hol jobbra, hol balra.

//Layla felületes érzelmeinek leírását kérném pls.//

Bár két generációt megélt már, alig néz ki tizennyolc évesnek. Arca kerekded, orra egyenes, finom vágású. Hosszú pillájú szemei, melyeket kacéran sosem nyit tágra, tengerkékek, alakjukban felfelé domború félholdakra emlékeztetnek ( sajnálom, imádom az ilyen szemeket =) ). Bõre mint a tej, haja egyenes szálú, hátközépig érõ, szõkésbarna. Ajkai rózsapirosak, mosolya barátságos, de egyben titokzatos. 165 cm magas, alkatában szörnyen törékeny, szemmel láthatólag sosem végzett semmiféle fizikai munkát. Amilyen pihe, olyan szép egész testalkatában. Idomai lágyak, gömbölyûek, hátsója kerek, formás, tagjai vékonykák, kezei és lábfeje kellemesen hosszúkásak, hasa, mely néha kivillan ruhája alól finom izomzatról tanúskodik. Mozgásában kecses, nagyon nyugodt, mozdulatai lassúak, puszta jelenlétével meghitt nyugalmat képes átadni környezetének. Arcjátéka rendkívül fejlett, minimális változtatásokkal képes erõt adni, vérig sérteni vagy akár romba dönteni egy embert. Tekintetét alig képes állni valaki, a mögötte rejtõzõ lélek súlya messze meghaladja az átlagember által megszokottat, ha haragos, a legvastagabb sisakot is keresztüldöfné szemeivel, bár ez elég ritkán következik be. Hangja lágy, búgó, mégsem mély. Illata mint a tavaszi rózsáé.

//Ami jelenleg nem derült még ki az öltözék miatt, azt kérem úgy kezelni.//

[Layla]

(Sal Hiddle)

*Vért érez az ajkán. A forró, édes íz szétárad a szájában, égeti a nyelvét, alig kap levegőt. Majdnem felrikoltott: "Mi a fene folyik itt?"- de nem tudta kinyögni még ezt sem, mert az a nő...nem akarta magában semmilyen jelzővel illetni...szóval, mert az a nő villámgyorsan berántotta a szobába, és kőkeményen, erősen a földre zúzta. Már sikoltani akart, de nem kegyelemért: készült, hogy felugrik, a száján csíkokban kifolyó vérrel mit sem törődve, s egy utolsó, hangos ordítással ráveti magát a vele szemben felsorakozókra. Nem érdekelte, hogy erőfölényben vannak, olyan mérhetetlen halálszomj lett úrrá rajta, hogy alig tudott vesztegen a földön maradni, s még így is: a megerőltetéstől erősen remegett. Felnézett az arcokra, tekintete végül egy apró, köpönyeges lányon állapodott meg. Nem tudta miért, de úgy érezte, az a valaki...szánja őt, sajnálja, amit vele tesznek...dühe ismét fellángolt, a szemei izzottak ahogy körbenézett. Tudta, hogy előbb-utóbb beszélnie kell. Kelletlenül fogott bele a mondandójába: nem volt kedve sokat elárulni magáról, csak halkan dadogott, talán a mérge tette vele, ami feltámadt a lelkében...*

-Nektek tudnotok kéne, ki vagyok...értitek? Engem ide küldtek, nekem itt van dolgom, mert...áh, ez már igazán nem tartozik rátok!-Sal vetett egy megvető pillantást a társaságra, de mivel a tőrt továbbra is a nyakának szegezték, megfogadta, hogy válaszol néhány kérdésre.-Jól van, győzzön az erőszak...Salamanca Hiddle vagyok, bár nem hinném hogy ez sokat mond nektek...az, hogy honnan jöttem, s hová tartok: egyelőre nem tartozik rátok, ezt lássátok be...na de kérem, miféle fogadtatás ez?-a lány érezte, hogy jelleme ismét vért kíván, a szemei tűzben égtek, és nem törődve semmivel, feltápászkodott a földről...Ő nem alázkodik meg...Ő nem.

//Karileírás: Sal csupán 153 cm magas, 53 kg, gyönyörű lány. Barna haja fényes csigákban omlik a vállára, simul a bőréhez: hátközépig ér. Szemei zölden villognak, szinte világítanak a sötétben; bőre napbarnított, egészségesen piros. Ismertetőjele a halántékán végighúzódó seb, mely karakteressé teszi az amúgyis szép arcot. Már 25 évet megélt, de még mindig csak 20-nak tűnik. Lila szoknyája combközépig ér, alig takat valamit a lányból, csakúgy mint lila blúza. Nyakában rengeteg lánc lóg, és egy medalion, ami Morgena szent jelképét, a mirtuszkoszorút ábrázolja. Egyik csuklóján aranykarkötő, másik kezének mutatóujján egy hollót ábrázoló szent gyűrű. Lábán fekete, térdigérő csizma, hátán fekete hátitáska, melyben minden "kincsét" tartja...röviden ennyi //

[Hakea Ello]

(Tia)

Vizsgálódó tekintetét riadtan kapja le Sal asztráltestéről, a mérhetetlen düh és gyilokvágy megijeszti a fiatal varázslónőt. Döbbenetét azonban pillanatok alatt száműzi, közelebb lép a tehetetlen idegenhez, majd csuklyáját a bizalom jeléül leveszi, és hagyja, hogy az idegen belepillantson szemeibe, melyek oly mélyek, ősiek és nyugodalmasak, mint két hegyi tó. Illedelmesen leinti Trishát, jelezvén ezzel, hogy ő kívánja folytatni a beszélgetést az idegennel, majd lágy, barátságos hangján szól a lányhoz.

-Nem cseng ismerősen a neved, nem értesítettek minket érkezésedről...a kellemetlen fogadtatást nagyon sajnáljuk, a nehéz körülmények mindannyiunk idegeit ízekre szaggatják. Óvatosnak kell lennünk, sajnos most kissé túllőttünk a célon. Nevem Tiarren Findalath, és mindannyiunk nevében elnézést szeretnék kérni a kis baleset miatt, azonban amíg nem mesélsz többet küldetésed céljáról és arról, hogy mi dolgod velünk, nem kockáztathatjuk meg, hogy szabadon engedjünk. Rajtad áll, hogyan cselekszel.

[Layla]

(Sal Hiddle)

*A varázslónő nyugodt hangja feltüzeli, de egyúttal le is nyugtatja. Vesz néhány nagy levegőt, hogy a gyomrában lévő keserű fájdalmat elűzze, és behunyja a szemét. Mibe keveredett már megint? Hová került? Ha mégegyszer rászedik, mint a Kobrák, akkor gyilkolni fog, ölni, és élvezni fogja! De nem...azok a szürke köpönyeges emberek túlságosan...áh, nem tudta miért, de bízott bennük, hitt nekik. S most tessék, itt van. Lehetséges, hogy így éri el a célját? Kinyitotta a szemét és belebámult az elf nő arcába. A tekintet lenyugtatta, és bizalmat csepegtetett Sal-be. Halkan, higgadtan kezdett el beszélni, hangjában már nyoma sem volt az előbbi felháborodásnak és mérhetetlen dühnek.*

-Hmm...az életemet, ha nem bánjátok, nem mondanám el. Minden egyes perccel, amit itt töltök, egyedül, fogy az időm. Nekem szövetségesek kellenek: akiknek én nyújtok segítő kezet, s akik cserébe megmutatják az utamat...megmutatják, mit is kell tennem. A Kobrák miatt vagyok itt...egy gyilkos vagyok, semmi több, aki bármit megtesz Őérte...-hangja elcsuklott, de belül mindvégig erős maradt. Sziklaszilárd és nagyon, nagyon kemény.-Engem ideküldtek. Ide, mert küldetésem van, valamit tennem kell. A Szürkecsuklás Testvériség...legyen elég ennyi. Most meg vagytok elégedve?-a lány érezt, hogy levetkőzte a titkait. Most meztelen ezek előtt a...nem talált rá alkalmas szót...ezek előtt az emberek előtt. Csendesen felsírt belül. Még ő maga sem hallotta.

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*A fal mellett állva icsit megrőkönyödik, hogy az eddig szeretőnek mondott lány valójában egy varázsló. Átkozza magát, de nem foglalkozik vele, elvégre nem tudható, ki van az ajtó mögött...

...

*Ahogy a lány beszélni kezd, Kildar elveszi a lány nyakától a tőrt, és elteszi a helyére. Feláll, majd visszasétál az ágyához és a hátára fekve elhelyezkedik a bútoron. Egy dobótűt húz elő, meg egy dobótőrt, és elkezdi levakarni a tegnap rászáradt vért. Ugyanis obb később, mint soha.

-Nem, nem hangzik ismerősen a neved, és nem is tudunk semmiről, amit melítettél. Mi is menekülünk, de többet modnj magadról. Akkor talán meg tudjuk beszélni a jövőnket.

//Nem otthon vagyok, ezér megkérem Tyssont, hogy másolja már be legyen olyan szíves a karileírásomat, nekem -modemes nettel -.- - kicsit sok pénz lenne zet megtenni. Köszi a megértést.//

[Layla]

(Sal Hiddle)

<A francba, mi lesz most velem? Ezek komolyan azt hiszik, hogy érdekel, mi a küldetésük, mit tesznek...? Óh, én meg csak nézek rájuk, bambán, ahelyett, hogy megmondanám nekik a véleményemet...viszont ha a Testvériség hozzájuk irányított, biztos nem lesz baj...Biztos? Mi biztos ebben a világban? Csupán a múlandóság. Az, hogy egyszer mindennek vége. Nekem mindegy. Nekem minden az már, de meg akarom találni Őt, akármibe is kerül...ezért tűrök, fogcsikorgatva, ezért nem rontok rájuk vadul, orvul...ezért. Mert még látni akarom Őt. És nem odaát, hanem még ebben a létben, ahol megkérdezhetem: Miért tette? Miért ért neki többet minden nálam, a büszkesége, a félelmei, minden...áh...>

*Sal arcán a másodperc töredékéig átfutott egy halovány rándulás. Nem akarta, hogy ezek -nem talált rájuk jobb szót- észrevegyék, mi megy végbe benne. Nem, nem félt, de a düh most iszonyatos hullámmal támadta meg. Őmiatta. Ideges volt, és nem tudta, mit tegyen. Nem kínálták hellyel, de ez mit sem számított: ledobta magát az egyik ágyra, és onnan szemlélte a csapatot. Majd egy kérdést tet fel, halkan, mégis minden szavának súlya volt. Komoly nyomatéka.*

-Mi a szándékotok velem, kalandozók? Most mit tegyek?-szemében szomorúság és kegyetlen tűz lobbant.

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Felkönyököl az ágyon, mélykék szemét az ismeretlen lányra függeszti, egy pár pillanatig fürkészően tekint rá, mad nyugodt hangon megszólal.

-Szándék? Nem használnám ezt a szót. Elvégre te jöttél hozzánk a Szürkecsuklyásoktól, tehát nem nekünk van célunk vled. És te keresel szövetségeseket, ha jól halottam. Vagy tévedek?