Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat egy falnak dőlve hallgatja a történéseket... arca elmélyült gondolkodásról ad bizonyságot, tekintete messze réved...*
<... Vajon így bántak a törpökkel is? Kétlem... népem vérei bizonnyal fejszékkel és csákányokkal estek a bitorlóknak... hősi halált haltak! Azonban... kell valaki, a Tárnákat Zengető szólítja... aki bevégzi a művüket... én lennék az? Mint Kadal szolgálója kézenfekvő... ám mégis... zavaros és ijesztő ennyire idegen társasággal dolgozni...>
- Felvilágiak...
* Szólal meg rekedten...*
- Talán mégiscsak fontolóra kellene venni a kitörés esetét... ha nem is onnan ahonnan jöttünk... keresünk más kijáratot... vagy... * Emeli meg csatabárdját...* csinálunk egyet.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Megnyugszik valamelyhest amikor látja a két harcos ffin, hogy engednek a józan észnek...lesiet Layla után a pincébe. Mondandójára felhúzza szemöldökét. Szintén suttogva válaszol a lánynak.*
- Én is láttam - de majd megbeszéljük, ha ezek elmentek, kitudja milyen éles fülük van, inkább maradjunk csendben...
*Szorosan a lány mellett maradva hallgatja végig a fenti eseményeket. Minden izma megfeszül, így uralkodik magán - tudja, hogy várni kell, csendben, de a percek ólomsúlyként nehezednek szívére.*
<Állatok, mocskos állatok ... ... ... két nap ... kettő napunk van arra ötünknek, hogy segítsük a várost felszabadulni? Lehetetlen. Túl kevés az idő ... vagy mégsem? ... Tupat bizonyára a végsőkig fog harcolni testvéreiért, az utolsó erejével is azon lesz, hogy meglakoltassa a gyilkosokat. Aryss - az átok túl erős rajta, készül istenéhez, úgy gondolja neki már mindegy...bizonyára, hogy tisztán lépjen istene elé hősiesen és teljes erőbedobással fog küzdeni. Garett - megmentették az életét, adósa mindkettejüknek valamennyire, és ahogyan elnézem az arcát elszánta magát a csatára - ő sem bírja az igazságtalanságot. Layla - törékeny lány, nem tudom hová tenni. Lélekben nagyon erős, szereti a városát, keresi a régi ismerőseit - látszik arcán, hogy nagyon fél, hogy már senkije sem maradt életben - mindent meg fog tenni ami lehetősége adódik, hogy a szülővárosa ne kerüljön teljesen idegen kezekbe. A remény hal meg utoljára - ez tartja benne az erőt. Most bennünk bízik - és valahogyan bennem jobban, mintha kötelék húzódott volna köztünk. Furcsa, még mindig úgy érzem, hogy neki is köze van az Úrnőmhöz. Geron segít minket, csak titkol valamit. Különben nem zárta volna be oly sietősen azt az ajtót - kíváncsi vagyok mi van a túloldalán. Nem tudom megbízható e; nekem ez a lépése bizalmatlanságot eredményez... Sorra vettem mindenkit ... Remélni tudom csak, hogy elég lesz a két nap ennyiünknek ... >
*Tupat mondatára kapja fel a fejét.*
- Kitörés? Marad ez a járat...nincs időnk újat, másikat csinálni - két nap hisz hallotta Ön is, két napunk van mindenre és utána a város végleg elesik... Önön kívül szerintem nem ért itt senki az ilyen dolgokhoz, úgyhogy marad ez, vagy találunk másikat segítséggel. Egyedül Geronban bízhatunk... bár vannak fenntartásaim vele kapcsolatban...

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Az embernőstény megszólalására komoran felvonja szemöldökét...*
- Nekem is vannak fenntartásaim... //...hiszen ember // igaz férfi kardot vagy buzogányt ragad és a várfokra hág, hogy megvédje ami az övéié! Node csendben asszony, nehogy meghallják a keselyűk... ráérünk később is okoskodni...
* Azzal körbejárja a helyiséget... éles szeme és kifinomult érzékei alapján igyekszik teljes képet kialakítani a pincéről...*

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Lelül, és hátát egy hordónak támasztja.Táskáját maga mellé teszi, és körbehordozza tekintetét a társaságon. Mikor hllja, hogy bejönek az őrök, elkezdi hegyezni a füleit. Hallgatózik.

<Barbár mocskos kutyák... azt se engedném egyiknek se, hogy léhgy legyen a lovam farán. Undorító... de majd ha darton elé kerülnek, az Úr majd ítéletet mond felettük. És lelkük a Hallgatag Úr széke előtt fog kegyelemért könyörögni...>

*Ahogy haladnak az események, egyre mgorvább lesz. Már alig várja, hogy leszámolhasson ezekkel a fickókkal. Nem szólal meg, de magában igazat ad Szeminek. Várni kell még a támadással. És csöndben is kéne maradni, szóval inkább nem szólla meg, majd ha a szemetek elmentek.

[Layla]

(Layla)

<Két nap? De hiszen ez lehetetlen. Mire lehet elég két keserűséggel, hosszas készülődéssel és fájdalmas fohászokkal teli nap? Mormolhatunk imákat isteneinknek, hátha segítenek...de egyelőre más köti le a figyelmemet. Elmém minden egyes pillanatban ugyanazt kántálja: "Az ajtó, Layla, az ajtó...tudnod kell, mi van megette, mi az, amiért Geron bezárta, amiért olyan görcsösen szorította ujjai közé a kulcsot, nehogy bántódása essen...mi lehet odaát, ami ennyire fontos neki?" Mi...?>

*A szőke lány már nem hallotta a kocsmából kiszűrődő vészjósló hangokat. Minden figyelmét az ajtó kötötte le, mely nem messze tőle, alig pár lépésnyire magasodott a jéghideg falba építve. Úgy érezte, a szemét vonzza a kilincs, ami szinte hívogatta...'gyere ide, s nyiss be, nem ezt akarod?' Lassan, nagyon halkan feltápászkodott és megindult az ajtó felé. Nem tudott engedelmeskedni magának, mikor odaért, kezével végigsmiított a tölgyfa alapon, míg ujjai a kilincsre fonódtak...a jeges vas most szinte égette a bőrét, s ahogy nézett maga elé, a kísértés egyre nőtt a lelkében...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

A hűvös pince óvó boltíve alatt tébolyító lassúsággal telik az idő, óráknak tűnik az a néhány perc amit idelenn töltöttetek. Az aranyszín lámpások kellemes fénye gyengéden húzza lefelé szempillátokat, fáradtak vagytok, pedig erre most a legkevésbé sincs szükségetek. Végül páncélzörgést, vasalt csizmák csattogását és az egyik őr ismerős, gyűlöletes hangját halljátok.

-No, ennyi elég volt mára, még a végén megdorgál a kapitány. De aztán nehogy még egyszer ilyen zajt csapjál nekem mert lehet, hogy legközelebb nem találsz ilyen jó kedvemben.

A kinti ajtó csattanásával ismét feszült csönd üli meg a termet, de csupán néhány pillanatra. Végre eljött a várva várt pillanat, kinyílik az ajtó, a létra tetejéről a vén tengerész alakja integet, arca egy dartonita maszkos felvonulás díszdarabja is lehetne, amint elmosolyodik, vastag vérpatak csorog végig ráncain, mely a bal szemöldökétől egészen a járomcsontja aljáig húzódó csúf repedésből fakad.

-Elmentek, most már nem is fognak visszajönni egészen reggelig. Gyertek föl, adok nektek szobát. Kicsit elnyűttek a lepedők meg laposak a párnák, de legalább tiszta minden, nem lesz piszkos a nózitok a portól.

[Layla]

(Layla)

*A lány, mikor meghallja a kocsma ütött-kopott ajtajának csattanását, azonnal visszasiet a helyére. A helyiséget földöntúli, rémisztő, már-már fájdalmas csend szállja meg...ez az a pár másodperc, amíg még megnézhetné, mi rejlik az ajtó mélybarna sziluettje mögött, de tudta, hogy nem képes megtenni. Túlságosan fáradt és megviselt volt ahhoz, hogy szembeszálljon a barátjával s félelmeivel, és a kíváncsisága hívó, szinte követelőző hangjára hallgasson. Lekuporodott ismét a sarokba, a hordó mellé -hátát most a falnak vetette, hogy lásson mindent és mindenkit. A félhomályba belehasított a táncoló gyertyafény, mely hirtelen készült utat törni magának a jeges pincében...Layla Geronra pillantott, akinek barátságos arcát most egy vágás torzította még tovább. Teste újra feltámadt, ismét lángolt az elviselhetetlen dühtől, mely a lelkét egyre erőseben, egyre kegyetlenebbül facsarta. Meg kell lakolniuk, ez így nem mehet tovább! Felállt, és elsőként lépett oda a megviselt férfihoz, aki szívélyesen invitálta be őket a kocsmába. Annak szemében barátságos fény égett, s ahogy a lány ránézett, nem tudta megállni, hogy ne simítson végig a meggyötört, de erőt sugárzó arcon. Majd továbblépett, szoknyája hangosan suhogott az éjszakában, ahogy meglebbenve fekete fátylat vont a lány apró alakja köré...elindult arra, amerre Geron mutatott, s még sokáig magán érezte a kedves, hálás pillantást, mely a szobájáig kísérte...az ajtóról teljesen elfelejtkezett.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat gondolataiba mélyülve jár-kel a pincében... miután néhány fontos megállapítást és észrevételt tett, keres magának valami alkalmatosságot, melyre lekuporodhat... ám alighogy tenné meg mindezt, a fogadós emberférfi jelenik meg a lejáróban...*
- Hmm... már éppen ideje volt höh! Az emberek Isteneire mégis mi történt? Olyan a képe, mint valami tyrrano démonnak... ha nem tudnám hogy jótevőm áll előttem, menten lecsapnám a fejét, olyannyira megelevenedni látszanak a démonok azokból az időkből, amikor... ejh miket ebszélek én!
* Azzal egy legyintés következtében feltápászkodik, és a létra mellé sorakzik fel... előzékenyen felfelé mutat a hölgyeknek, majd miután Layla és Szemi is felküzdötte magát, mogorván az aszisz elé vágva kapaszkodik fel maga is...*

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Szemével követi a törpöt, amint az fel-alá közlekedik az apró folyosón. Mikro úgy érzi, hogy kezd bezsongani a monoton bambulástól, elfordítja a fejét, és az ajtót kezdi nézni, ami mellett idefele eljöttek. Ekkor nyílik a csapóajtó, és a kocsmáros ledugja a fejét. Sóhajt egyet, feltápászkodik, majd cuccát felkapva elindul a feljáró felé Szemi mögött. Mikror a törp elévág, egy gonosz vigyor jelenik meg az arcán, majd inkább legyint egyet, és amikor a kis szakállas figura megindul a létrán, inkább csendben követi.

<Darton nevére... fel kellett volna dobnom... alnyúlni, és fellökbni, hogy fent kibukjon... kis pofátlan szakállas valami... de majd kíváncsi vagyok mire megy ezzel a nagy harciasságával...>

*Mikor felér, Geronhoz fordul.

-Remek, akkor valami harapnivalót is kaphatnánk? Ugyanis mindjárt kilyukad a gyomrom, olyan éhes vagyok. Utána pedig szeretném holnapra eltenni magamat.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* A törp megrázza fejét az asziszt hallva...*
- Első dolgunk megbeszélni a másnapi teendőket úgy hiszem... egy harcos csak akkor alszik nyugton, ha másnap dologra ébredhet... no azt mondja... szükségünk lenne egy térképre a városról. Vannak még olyan járatok, melyen át érkeztünk? Ha midnezekre a kérdésekre választ kaptunk, elő kell állni a haditervvel, ki mit és hogyan és hol tesz... ez a legtisztább no. Lássuk csak felvilági!
* Néz Geronra... szemében kíváncsisággal vegyes tettvágy tündöklik, ám láthatóan nem törődik a férfi sérüléseivel különösképp... férfiember kibírja a hasonló csapásokat. // vagy nem //*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

- Persze csendben.... - *suttogja a törpének. Feszülten figyeli a hangokat. Layla felkelésére és az ajtóhoz való lépésére felvonja a szemöldökét - talán ő is kételkedik barátjában? Mindenesetre furcsálhatja a dolgokat. Aztán jött a várvavárt távozása a katonáknak és Geron alakja feltűnt a csapóajtóban. Amikor felért a létrán vette csak észre, hogy Geron arca felrepedt. Hátijából előveszi a kissebbik kötszerét, vág belőle egy darabot, bevizezi, majd óvatosan megtörüli a ffi arcát vele.*
- Ezek a szemetek... hosszú a seb nagyon...
A szobát köszönjük...eléggé sokat kockáztat ezzel nem? Ha jól vettem ki a beszédükből, akkor két napunk van arra hogy cselekedjünk... mégis, hogyan fogunk a városban közlekedni, ha állandó őrjáratban vannak? Húzódik alagútrendszer a város alatt amit nem tartanak figyelem alatt? Vagy őrjáratról őrjáratra fogunk menni mindenkit lemészárolva? Aggályaim vannak...túl kevesen vagyunk és túl kevés az idő...

[Layla]

(Layla)

*Layla ledőlt az aprócska ágyra, mely a miniatűr szobában állt. Nem érezte jól magát, hányingere volt és a heves zokogás csak most kezdett el kibukni belőle...sírt, könnyezett. És nem akarta hogy a többiek ezt lássák. Főleg Geron előtt szégyellte volna, aki mindig is jó barátja volt, és egyetlen szavával képes volt mosolyt csalni a lány elnyűtt arcára...de nem. Most nem tudná megtenni, kizárt...Layla szánalmasnak érezte magát, egy rongydarabnak amit csak fogtak és odahánytak az ágyra. Hirtelen felült, és megtörölte a szemeit. Még nem jött el az az idő, amikor gyászolnia kell, hiszen még semmi sem biztos...lehet, hogy a társai, drága Selene-je, Jillian-je és a többiek mind megmenekültek, ugyanúgy mint ő...és most erősnke kell lennie, nagyon erősnek lélekben, és tettrekésznek testileg. Felállt, megigazította a szoknyáját, mely most az homályos, lassan leszálló éjszakában szinte elnyelte apró alakját. Nagy levegőt vett és kilépett az ajtón, csak hogy csatlakozhasson a többi kalandorhoz, s ő is beszálljon a terv kieszelésébe...*

[Norrec]

(Garret)

*Miután lementek a pincébe végiggondolta hogy hogy került ide.Hogy a törpének és az aszisznak köszönheti.Még nem tett semmit amivel rászolgált volna de majd ha eljön az ideje!Igenis bebizonyítja hogy ő nem akármijen gladiátorés nem véletlenül vagy szerencséből kapta a szabadságát.Igenis a legjobb harcosok közül került ki és azok között is ő lett a legjobb!Amikor úgy nézett ki hogy harc lesz elfogta ismét az az érzés amiért igazán jó gladiátor lett.Imád harcolni az életét harc nélkül már elképzelni nem tudja és remélte hogy ismét harcra kerül a sor,de a két hölgyet hallgatva (és nézve ) igazat adott nekik.*
<Szerencse hogy vannak hidegfejűek is a társaságban,mert akkor lehet h mégse élvezhetném az visszanyert életem.>
*Majd hallja amint bejönnek a katonák és a viselkedésüktől egyből felfordul a gyomra.Gyűlölet kezdi mardosni a torkát.*
<Hogy lehet egy így viselkedni egy fegyver nélkülivel?Ketten bezzeg merészek vagytok!Várjatok csak kerüljetek a kezem közé!>
*Miután a katonák elmennek Garret előre engedi társait és utánuk indul.*

[Layla]

(Layla)

-Nos, ti mit javasoltok, mit tegyünk?-a szőke lány végignéz az arcokon, és tudja, mi lakozik a többiek tekintete mögött. Agyuk lázas, gyors dolgozása, gondolkozás, a lehetőségek mérlegelése. Ő is ezt tette, bár már tudta, ha harcolnia kell, mit fog bevetni, és hogyan...elmosolyodott, mert tisztában volt a képességeivel. De ide nemcsak elmélkedés kell. Hanem egy terv is, egy pontos terv, amihez mindenki tartja magát, s ami azt szolgálja, hogy a városért tehessenek valamit: akár saját vérük, életük feláldozásával is. Benne már megfogant, mit lenne képes feláldozni, és mi lenne az amire futná az erejéből. Ismét megszólalt, hangja dallamosan, nyugodtan csengett. -Ki kellene találnunk egy tervet, amivel megvédhetjük Velyart a teljes, végleges leigázástól...van valami ötletetek?

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* A szép hölgy kérdésére megrázza a fejét...*
- Első dolgunk, hogy feltérképezzük hova is igyekszünk... a városi tanács épülete lehet a kulcsa mindennek, meg kellene tudakolni, hogy az a bizonyos mágus miért nem képes segíteni... és hogyan tehetünk midnez ellen. Azonban térképekre lesz szükségünk, és értesülésekre, hol merre mennyien tanyáznak ellenségeink közül. Modnanám, használjuk véreim járatait, azonban nem vagyok biztos sem abban merre keressk őket, sem abban léteznek-e egyáltalán... talán Geron tud valami felvilágosítást adni az ügyben...
* Néz továbbra is kérlelően a férfire, válaszokat várva feltett kérdéseire...*