Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Layla]

(Layla)

*Lágyan mosolyogva néz végig a fura arcokon. Másodpercekre elkalandozik, és úgy ézi, boldog, hogy újra itt lehet... aztán elméjébe egy rövid, szívfacsaró mondat férkőzik be: "Minden megváltozott." Csupán ennyi, s a lány mosolya mesterkéltté válik. A szemei megtelnek keserű könnycseppekkel, de jól palástolja a kínját. A félelmen kívül még egy érzés megjelenik a lelkében: a hála. Hála a fátyolos hölgy iránt, amiért segít rajta, amiért megérti és nem hagyja egyedül. Tehát egy társa már van, valakire számíthat...furcsa volt, ami feltámadt Layla-ban, furcsa de szívszorító is egyben: a nevelőanyján s testvérein kívül -óh, hogy fájt rájuk gondolni...- valakinek még fontos lehet. Valakit még érdekel, mi történik imádott Velyar-ával, ahol az életét töltötte...a mesterkélt, hamis mosoly még sokáig ült Layla hófehér bőrű, gyönyörű arcán.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tpat a bor kesernyés utóízét érlelgetve beleun a semittevésbe, és egy rakás törött szék felé köp... majd végigtörölve kezével a száján szólal meg...*
- No azt hiszem akad itt tennivaló. Előszőr is... jó uram! * Fordul a városihoz...* Mondja el mi történt itten! Mi ez a felfordulás és egyebek... aztán megkérdezném, hol vannak a kőfik... merthogy azt a hírt kaptam, itt találok fajtámbelieket. Van valakinek értesülése felbukkantukról?
* Azzal közelebb lépked, és kérdőn néz a társaságra... úgy tűnik forr benne a tettvágy, még inkább a kíváncsiság...*

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*A törp mozgását kköveti szemeivel, mivel az apróbb nép fia az egyetlen, aki hajlandó megmozdulni a fogadó ivójában. Annak rövid monológja után egy kis mosoly jelenik meg szája sarkában, majd így szól a trphöz:

-Kár a gőzért, törp uram! A honfitársaidat tudom, hol találod. Itt, Ynev földjén... tehát a hír, amit kaptál, fedheti a valóságot... viszont abban igazad van, hogy jó volna tudni, hogy mi is ez a felfordulás? Nos, fogadós uram?

*néz kérdően Geronra.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________ Geron görcsös hüvelykujjaival malmozva hallgatja végig a bemutatkozásokat, majd mikor befejeztétek, két-két ujjával dobol egyet az asztalon, és megszólal.

-Nagyszerű, hogy itt vannak, igazán szüksége van a városnak, meg hát ez által persze nekem, mint becsületes polgárnak ugyancsak olyan emberekre, mint maguk. Különösen Tupat uram érkezése lepett meg, egy ideje nem látni csákányfit a vidéken, meggyőzöm, sajnálatos módon. Ha bármi óhajuk akadna szóljanak, minden erőmmel azon leszek, hogy a körülmények ellenére is jó vendéglátást tudjak biztosítani mindannyiuknak. Ezenfelül jól ismerem a várost, ilyen téren is szívesen segítek.

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*A kocsmáros mondataira felkapja a fejét:

-Fogadós uram! Egy-két kérdésem lenne: először is, hogy miért van itt ilyen felfordulás... mintha valami kocsmai verekedés lett volna itt... A második, pedig, hogy vannak-e gyógyítók a városban?

*Körbepillant a többieken, majd szemét ismét a polgárra szegezi.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat végighallgatja a férfit, majd közelebb lépve az asztalra teszi... helyesebben csapja a korsóját...*
- Én mondom aszisz uram, igen ffelvágták a nyelvét... talán nem érem fel az üstökét, hogy menten az asztal lapján loccsantsam szét a koponyáját, de higgye el nekem: ha kell, komoly kárt okozhatok a bordázatában is, ha úgy tetszik. Sokan becsülték már le a fajtámbelimeket... mind szétzúzott csontokkal vagy éppen kiányzó végtagok nélkül élte meg a másnapot... vagy talán a Hallgatag úr eképp bánik szövetségesének fiaival? Mert ha így van, állok az úr elébe... seítségül hívva Beorc erejét készen állok a harcra!
* Ám amikor Geron közli vele a következő rossz hírt, haragja új medrekbe csap át...*
- Hogy a ragya cifrázza ki a rühes szentségit annak, aki azt merte állítani, Velayarban más fajtámbéliekre lelek! De hisz... az alagút is törpkéz által vájt járat, a falak, az építmények... hová lettek népem fiai? Merre? Hol keressem őket?
* Néz kérdőn továbbra is Geronra... ám nem kevesebb ellenszenvvel a harcosra, akitől továbbra is választ vár...*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Laylán felfedezi, hogy valami rendkívüli megy végbe lelkében. Közelebb húzóckodik hozzá, átkarolja vállát és a fülébe súgja: 'Nem lesz baj!'. Viszont ennek ellenére továbbra is figyeli a többieket, hallgatja a beszédeket.
Geron ismételt kitérő válasza viszont kezdi őt is nyugtalanná tenni mégjobban.*
- Miért volna ránk szüksége a városnak? Mi történt - történik itt??? És én most szólnék, egyetlen óhajom van végre megtudni mindezt... ne köntörfalazzon, mondja el mivel állunk szemben, mi ez a ferfoldulás itt a városban, miért vannak zárva azok a kapuk, melyek mindig is nyitva álltak, miért kellett beosonni, mint valami tolvaj banda - és miért titkolózik ennyire... Nyíltan, itt és most, nem kertelve. Megígértem Laylanak, hogy segítek amiben csak tudok, de ehhez el kell mindent mondania - mindent...

[Meridian]

(Ayss da Corda)

*A törp felszólalására csak még szélesebb vigyor jelenik meg az arcán.

-Ejnye, barátom, csak nem sértődsz meg azon, hogy ugrattalak? Végtére is... igazat állítottam neked. De a nyelvem is megnézheted, nincs felvágva. A Hallgatag úr pedig megbecsüli a szövetségeseinek fiait. Ezt neked is nayon jól kell tudnod. Ja, és még valami: ha rowoninak néznek, azt jobban szeretem...

*A fátylas hölgy követelését hallva a kocsmáros felé fordul.

-No igen, Uram. Jó volna megtudni, hogy mi ez az egész. De tessék csak nyugodtan szépen mindent elmondani. Szépen sorjában.

*Várakozó tekintettel tekint az alacsony férfira.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat dúsabb szemöldökét felvonva jelzi nemértését...*
<... Ilyen szerzettel még nem találkoztam... véremmel, vagy az önérzetemmel játszadozik, miközben jobbját nyújtja... mi az hogy ugrat? Az valami párbajforma? Gondolhattam volna...a felvilágiak tavernáiban több heves szóváltás hangzik el... talán ugratás az, ha az embernépek egymást meggyalázva és becsületét sértve békéltetően jobbjukat nyújtják... meg kell hagyni, undorító szokás, kadalra mondom!...>
* Azzal a férfira neheztelve hallgatja végig Geron mondandóját... de midnenki sejti, lesz még szava az asziszhoz...*
<... Még hogy rowoni, pfah! Az útonállók királyának hona, kalmárok és déli förtelmek moscka! Hova nem kívánkozik ez az aszisz? Mindjárt az Átkozottak Földjére, ejh? Vagy egyenest Toronba? Várj csak aszisz: ne legyen Bofor a nevem, ha nem tanítalak jó modorra... Kadal segíts meg, nagy munkának nézek elébe...>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Geron fájdalmasat sóhajt, jócskán rájátszva természetesen, majd pergő nyelvvel és nyers hanggal belekezd monológjába.

-Hát akkor fogjunk bele...no hát nem látok át mindent, de megpróbálom dióhéjban leírni a történetet, jó? Nos, az egész hacacáré talán két éve kezdődött, mikor a Sabbib-súl bányavállalat a Felső-hegy járataiban hatalmas érctelérre bukkant. A törpe céh már...fúh, ki tudja mióta, mindenesetre jó rég vezette a bányát, azonban addig csak sárgarezet tudtak kinyerni a kövekből, míg az új telér fél királyság értékű aranyat rejtett. Hogy ezért vagy más okból, azt nem tudom, de a szomszédos városállam, Zineth hercege, akit talán Driassel-nek hívnak, fogta az egész pereputtyát, és nekirontott a falainknak. Hej, azt azért tudniuk kell, hogy Velyar békés város, egész történelmében egyetlenszer sem támadták meg, hatalmas mágus választotta lakhelyéül ugyanis. A neve? Hümm...mindíg bajlódom vele...Silla...Sille...Shillamath, no. Szóval ő volt a város patrónusa, de valahogy megmérgezték, aztán most elég rossz állapotban van, és ez még enyhe kifejezés. A tanács helyett felvállalta a város védelmét, így néhány városőrön kívül nem igazán lakott itt fegyverforgató. Nem került sok erejébe a nyavajásnak áttörni a védelmet, a katonák feldúltak mindent, sok embert a házaikban öltek meg, a megmaradtakat pedig a mai napig nem engedik ki házaikból, csak néha bedobnak nekik némi kenyeret meg talán egy tömlő vizet vagy mittudomén. Az üresen álló házak némelyikébe befészkelték magukat, néha meglátogatják Jánost, szegény kovácsunkat, aki petákokért kénytelen adni remekműveit, vagy épp hozzám, aminek az eredményét önök is látják részben. Azért részben, mert a régi fogadómat fölgyújtották a rohadékok, mert éppen olyan kedvük volt. Nos a törpékre visszatérve...egytől egyig kiirtották a céhet, az egész nagycsaládból egy árva lélek sem maradt. A bánya jelenleg üresen áll, mivel mindeddig nem tudtak keríteni egyetlen valamirevaló írásfejtőt, aki a törpék műszaki iratait el tudja olvasni. A közeli erdőket banditák dúlják, kész csoda, hogy épsében...vagyis majdnem épen ideértek. Egyetlen reményem a városi tanács varázslóiban rejlik, akik a városházára sáncolták be magukat, sajnos túl kevesen vannak, jó ha önmagukat meg tudják védeni. Ejh...ezért van szükségünk önökre, értik mostmár? Nézzék, én másfél éve nem fogadtam IGAZI vendéget, csak ezt a csürhét tömtem tele jobbnál jobb itókáimmal. Micsoda pazarlás.
Gyógyítót lehet találni, bár nem tudom, mit kellene gyógyítani, heh.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupatot pörölycsapásként éri a hír... láthatóan lesújtja fajtársainak halálhíre...*
<... Kadalra! Ennyi út, ennyi fáradozás és mindhiába! Ennyi élet, ennyi dolgos kőfi és mind oda... ám ne legyek Kadal szólója, ha nem lakolnak meg népem fiainak hóhérjai! Átok Driasselre és mindazokra akik követik! Maholnap Tupat Bofor segedelmével a város ismét szabad lesz, erre pedig a Tárnákat Zengető a Tanúm! Nem nyugszom, míg fejét nem veszem az alávalónak, aki a gaztettekért felelős!...>
* Enyhén kábán szólal fel...*
- Akkor dolgunk van. Én a magam részéről elejét veszem a garázdaságoknak, azaz elmegyek ehhez az embervarázslóhoz, és ha bele is szakadok, de kihozom onan, hogy segedelmével bosszút álhassak a csákányfiakért a bitorlókon! Mondd úr... * Fordul geronhoz..* találok-e a környéken harcosokat, akik hajlandóak lesznek segíteni a harcban? mert férfikarok erejére, vagy éppen bűbájos szavakra lesz szükség mindehhez... ha kedves a városod ragadj hát kardot és siess máris a sánchoz! Másodmagad leszel, a Tárnákat zengető örök ádásában, védelmében, igaz ügyért harcolva... kellhet ennél több?

[Layla]

(Layla)

*Geron szavai mérhetetlen gyűlöletet ébresztenek Layla-ban. A megvetés, melyet Driassel és kutyái iránt érez, szinte kiül a lány arcára. A szemei tűzben égnek, remegve ül továbbra is a székén, mégis úgy érzi, forog vele a világ. Driassel...soha nem hitte volna, hogy ez megtörténhet. A két városállam úgy állt egymás mellett, csendesen, hogy erre nem is számított. De drága Velyar, a hazája, az otthona most szinte romokban áll. Behódolt az erősebbnek, a hatalomnak...Nem! Ő ezt nem hagyja. Magabiztosan felállt a székéről, és kezében az üres boroskupával Geronhoz lépett. Halkan szólalt meg, hogy csak az alacsony férfi értse, amit mond. Vékonyka hangja szinte elveszett a társaság többi tagjának zűrzavaros beszédfoszlányai között.*
-Geron, én...én szeretnék segíteni. Ez a város az enyém is, nekem szükségem van rá. Gondolj csak Jillian-re vagy Selene-re...nekik éppolyan fontos Velyar, mint nekem. És neked is, Geron, különben nem engedted volna be ezeket az alakokat ide, a kocsmádba, ahol a legédesebb boroddal kínálod őket a legszebb kupádból...ők kellenek, hogy segítsenek. Szemire támaszkodhatom, benne egy végtelenül együttérző lélek lakozik, és ezért tisztelem...a kőfi, nos...tettrekésznek tűnik, főleg mivel a fajtája beliekről van szó. A gladiátorral egyelőre nem tudom, mit is kezdhetnénk, az aszisz pedig...jó erőben van, remélem, rá is számíthatunk, bár szerintem kissé önfejű, de a szíve a helyén van...nos, Geron? Te mit javasolsz? Mit is tehetnénk, mi lenne a legjobb megoldás...hogyan szerezhetnénk vissza szeretett Velyar-unkat, a hazánkat, a mindenünket...hogy adhatnánk vissza az embereknek a leigázás által félbetört életüket...És Azt hiszem, valamelyikőnknek beszélnie kellene Shillamath-hal.
*Layla jelentőségteljes pillantást vet Geronra, és várja a férfi válaszát.*

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*A kocsmárosra szegezi fekete szemét, amíg az elmondja a történteket. Noha nem is ismeri a várost, és még sosem járt itt, akkor is lesújtja, noha ez nem ül ki az arcára.

<Tehát a szomszéd városállam kutyái ellen kell küzdeni, mint lázadók... a kőfik halottak, csak ez az egy pattog itt még, van egy agyonvert gladiátorunk, aki most harclni tud a legkevésbé. Illetve van egy kocsmárosunk, meg 2 hölgyünk, akikről semmit sem tudunk... Darton nevére, ilyen kilátásokra vágytam mindig is!...>

*Még alig fejezte be a fogadós a monológját, a kis mitugrász törpe már megint beszél, széles mosolyt csalva ezzel a paplovag zord arcára. Amint a törp befejezte, szólásra nyitná a száját, de a fiatal lány, aki Laylanak mondja magát, előbb elkezdi... így őt is meghallgatja, majd amikor leasziszozza őt, hangosan felszisszen, de csak akkor szólal meg, amikor a lány végez.

-Mogmondtam már, hogy rowoni vagyok, szülőhazám, Abaszsz árulója, akárcsak apám. Szóval... Aryss... hívjatok így...akkor nem kell nemzetiség...
Szóval... Geron uram, átkot kellene gyógyítani. Mégpedig nem is fiatalt. Tud olyan gyógyítót, aki ehhez konyítht vlamit, vagy hagyjam, hátha sietek Darton elé? Ez a legjobb megoldás. De amíg tudok, segítek megszabadítani a várost.

*Néz rá először Laylára, majd a törpre.

[Layla]

(Layla)

*A lány Aryss-ra nézett, és valamit felfedezett a rowoni férfi szemében. Valamit, ami eddig teljesen elkerülte a figyelmét, és ami most megnyugtatta egy kicsit háborgó lelkét. Még egy ember, akiben bízhat, talán...bár elég érdekes szerzet, azt meg kell hagyni, mintha...kicsit távolságtartó és mintha hűvös, rideg lenne...de hát van szíve, hiszen segít rajta, segít Velyar-on, nem hagyja hogy a várost teljesen leigázzák...a férfi iránt is hála töltötte el. Már négyen vannak...hirtelen szöget ütött a fejében a gondolat: mi lesz az ötödik alakkal...?*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Geron jó szokása szerint mindenhez hozzáfűzi kommentárjait, azonban ezek fontos információkat is tartalmaznak.

-Törp uram, a varázsló nem ember, hanem elf és jelenleg ööö...nem igazán lehet vele beszélni, ugyanis kómában van. A városházára sem lehet bemenni, még az utcán is ezernyi veszély leselkedik. Már majd' egy hónapja nem találkoztam egyetlen ismerősömmel sem. Kardot? Heh, higgye el, én azzal csak a saját és az önök helyzetét rontanám, ha elkezdenék fegyverrel hadonászni. Hasznosabb vagyok, ha más támogatást nyújtok. Harcosok? *szomorúan széttárja a kezeit* Csupán annyit, amennyit maga körül lát. Remélem a sors is úgy hozza, hogy megbosszulhat minden törpét akit levágtak, mert bezony hiányoznak, sok barátom volt köztük.

-Drága Laylám, elhiszem hogy dühös vagy és köszönöm a kedvességed de semmire nem mész vele. Arra képtelenek vagyunk, hogy jól seggberúgjuk a szemeteket, de ha már a sors megajándékozott minket azzal, hogy ily emberekkel hozott össze, akkor ez lehet hogy az utolsó alkalmunk a szabadulásra. Az első dolog az, hogy itt megfelelő rejtekhelyet biztosítok mindannyiótoknak, hogy legalább egy biztonságos zug legyen ebben a nyamvadt városban. Aztán minél előbb üzenetet küldök a városházára, ahol valamelyikőtök tárgyal Isilussal, a tanács vezetőjével. Ő elmondja, mi a helyzet és hogy tudnátok legjobban segíteni.

GARETT: Szülőhazám ugyancsak Abaszisz, azonban az aréna földje táplált, és az egy külön birodalom. Nem mondom magam aszisznak, gladiátor vagyok, és nem vagyok egyedül. Akit az aréna nevelt, mind az aréna gyermekének mondja magát, mert szülőhazája hűtlen volt hozzá. Nevem Garett, fegyverem pedig a tiétek. Tudjátok meg, hogy ez a törpe és Darton lovagja kapartak ki az út mocskából, és mivel így közelebb hoztak a jogos bosszúmhoz, így kötelességem nekik segíteni. Veletek tartok, akármi is történjen, és ha kell, párbajra hívom magát Driasselt is és kitekerem a nyakát. Azért jól esne előtte egy kis pihi meg a lábamat is meg kéne foltozni, mert így aligha tudok ígéretemnek eleget tenni.

Geron Arysshoz: Átok? Miféle átokról van szó? Jó, tudom, nem értek hozzá de lehet hogy be tudom saccolni...