Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar környéke, országút
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Tupat Bofor [Tysson-Lar]
_____________________________________________________________

A zord, aszisz vértes elkínzott arcáról csak úgy árad a hűvösség, morcos nézésedre vállvonva reagál.

-Halott, nem látja, törp uram? Kérdeztem tőle mit csinál, és ahelyett hogy válaszolt volna, elkezdte rágni a sarat. Ízlések és pofonok, de nem nagyon értem, miért kéne magammal vinnem. Ellenben ha törp uram kívánja, készséggel segítek, ha cserébe elhessegeti a döglegyeket...

A fickóból valami eszméletlen cinizmus árad, és láthatóan nincs vele rendben minden, ezt a még mindíg csordogáló gennyes lé látványa csak megerősíti. Nem, szimpatikusnak semmiképpen nem mondanád, viszont rákényszerülsz segítségére, ki tudja, milyen messze van a város, a hatalmas termetű férfit pedig nem igazán van kedved mérföldeken keresztül vonszolni a sárban.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Mogorván végigtekint még egyszer az asziszon...*
<... Höh... no ilyen az igazi quirron kalóz... akár a keselyű. Dögök pfah... csak ne lenne olyan nagy termetű ez a felvilági...>
* Tupat csípőre tett kézel válaszol vissza...*
- Ha a keselyűk királynőjének nem túl sietős az útja, talán leereszkedhetne szerencsétlen fatársához, hogy segítsen neki... ehelyett már megin' az ősök hatalmas vendégszereteté kell hogy előhívjam... hiába no... jöjjön le és segítsen felrángatni ezt a szerencsétlent...
* Azzal lehajol, hogy megragadja a férfi vállait... előszőr hátára fekteti, majd felülteti... a karján kidagadó izomkötegek mutaták meglehetősen kidolgozott fizikumát, ám az arcáról nagy erőlködés jelei olvashatóak le... ám hiába: egy kőfi konkabb annál, semhogy segítséget kérjen egy ilyen feladatért...*
- No mi lesz már? * Néz fel a lovasra.* Segítsen felemelni arra a ménre no...

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

<Mennyi keserűség, mennyi félelem... csupa rettegés és fájdalom ez a lány... A lelke erős, nagyon erős, de előbb-utóbb e fájdalom maga alá gyűri, hacsak nem kér, vagy nem fogad el segítséget. De csak az Úrasszony a tudója, hogy mennyit kell még addig szenvednie. ...
... Ördögi lény? Vajon mifolyik a falakon belül? >
*Karjával óvón átöleli a lányt... Hangja kissé feszült mikor megszólal, s érezni rajta, hogy érdekli a város sorsa, az ami a falak mögött történik.*
- Talán tudnék segíteni valamiben... ha többet árulnál el, mint amit most mondtál. Ha kifejtenéd bővebben félelmeidet - ha nem túlságosan megerőltető számodra ez lelkileg. És ha megbízol ennyire egy idegen utazóban, aki szintén bízott benned, s nem ment a vesztébe, be a városba ... amit most köszönök Neked!
*Őszintén csengnek szavai, érezni taglejtéseiben, hogy komolyan gondolja a felajánlott segítséget.*


// Esetlegesen kérhetnék egy karakterleírást?
Köszi! //

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar környéke, országút
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Tupat Bofor [Tysson-Lar]
_____________________________________________________________

Erőlködésedet látva ajkai fintorszerű mosolyba húzódnak, közönyösen lép a sebesülthöz és egy igen durva mozdulattal fölrántja a földről. Ami neked több percbe tellett volna, az neki alig került erőfeszítésbe, a nagydarab aszisz pillanatokon belül fönn terem a lovon, rakománnyal együtt. Rád tekint, majd érdes hangon megkérdezi:

-No, mi lesz már? Mozgás.

Megugratja lovát, majd ismét visszafogja, hogy tudd tartani a tempót, így indultok tovább az úton. Az erdő egyre sűrűsödik körülöttetek, mint ahogyan a köd is, lassan átláthatatlan rengeteget képezve. Alig egy fél órát járhattok így, néma csend telepedett az egész tájra, mely egyre inkább nyomja mellkasod. És egyebet is észreveszel, az út, mely eleddig az erdő színe fölé emelkedett most barna vájatként hasít keresztül egy dombot. Egy rövid szakaszon a domb át is ível az út fölött, szűk, nedves falú barlangon haladtok keresztül, a lovas már-már be kényszerül húzni a nyakát, sok pókháló így is fönnakad fekete sörényén, melyet a lyukból kiérvén szitkozódva tisztít meg. Átérve furcsa érzés kerít hatalmába, az erdő a túloldalon szinte áthatolhatatlan falat képzett, míg itt a fák ritkábban állnak, vén testük évszázadok óta szívta magába Sirenar mágiáját. Csodálkozásod ellenére szorongani kezdesz, nem kőfiaknak való az erdő, és hangulatod attól sem derül fel, ha a melletted léptető vértes közönyös arcát figyeled. Az idő lassan telik, az út azonban járhatóbb lett, így kellemesebbé téve némileg a sétát. Egy idő múlva ismét elágazáshoz értek, balra keskeny, kitaposott ösvény vág az erdőbe, azonban úgy döntötök, nem tértek rá. Döntésetek helyesnek bizonyult, alig néhány perc múlva vastag falak bontakoznak ki a ködből, majd egy ezüstös fényű kapu állja utatokat, mely fölé egy kurta torony emelkedik. Már épp üvöltenél a kapuőrnek, mikpr egy halk szisszenés töri meg a csendet. Azonnal jobb felé kapod a fejet, az fal menti bozótosból egy emberleány fejét látod kiemelkedni, szeretetreméltó, kecses arca páni félelemről árulkodik, vékonyka kezeivel hevesen gesztikulálva próbál félrehívni a kaputól...

Szemi Dalnia

A lány nem idegenkedik ölelésedtől, kérdésedre feszült hangon válaszol.

-Magam sem tudok többet, és ez az, ami igazán aggaszt. Egy ismerősömmel találkoztam az imént, azt mondta, várjam meg itt, majd ő bejuttat a városba. Pszt...valaki az úton közelít.

Int, hogy engedd el, óvatosan kikandikál a bokor mögül, majd hirtelen integetni kezd, mire lépéseket és paták dobbanását hallod az avarban. Egy gyalog és egy lovas, bár hogy miféle szerzetek, az még nem derült ki számodra...

//karileírást én adok;)//

Layla alig 160 cm magas, karcsú testalkatú, szőke emberleány. Barna szeme különös, szép tűzben ég, halvány bőrére zuhatagként omlik térdig érő haja. Bordó inget és térdig érő csizmát visel, karját rengeteg karkötő díszíti, kesztyűs kezének ujjain gyűrűk tucatjai, nyakában denevért formázó medallion függ. Derekán vékony bőrszíj, melybe keskeny tőr van belecsúsztatva, melynek pengéje alig látható a hosszú fekete szoknya redői miatt.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Némán indul meg egy apróbb fejcsóválás kíséretében... igyekszik kikerülni az út göröngyösebb részeit, ám már csak hovatartozásából is adódó hiúsága, büszkesége okán is igyekszik lépést tartani a lovassal...*
<... Hihetetlenek ezek a dögök... mint egy iblogh nyugszik egymagában, de ha préda közeleg a láthatáron... megmozdítja hatalmas páncélos valóját, és... még belegondolni is szörnyű, mikre nem lehet képes... csak egyszer apasztalja meg eleim haragját és Kadal szakállára esküszöm, hogy végét fogom venni...>
* Amikor a lovas a dombba vájt utacskához ér, és termete miatt majdhogynem végigszántja fejével a mennyezetet, Tupat elmosolyodik...*
<... Nem minden a magasság no...>
* Azzal magában mosolyogva folytatja az útját, mígnem a város kapui fel nem derengnek előtte... a pisszegésre oldalra kapja fejét, és rekedtesen felmordul...*
- Mi a baj ejh? Visszük ezt a félhótra vert fiút be a városba... talán maguknak is gondja lenne ám azzal, heh?
* Azzal vizsgálódóan közelebb lépked a bokorhoz... és ekkor ámul el a rá visszanéző szemek jelentette gyönyörűségtől... talán előszőr lehet az, hogy egy ember asszony megdobogtatja a szívét eképp... ahhoz fogható szépséget talán csak az emberek szuka-istennője, a hírhedt Ellana jelenthet, melyet Tupat ekkor látott...*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Már épp szóra nyitná a száját, hogy kérdezzen még a lánytól, amikor is felhívja a figyelmét az úton közeledőkre. Layla mögött ő is kikémlel a bokor ágai mögül, de nem lát túl sokat. Az éjszaka leszállt, köd borult a tájra, ami megakadályozza a jövevények kilétének meghatározását. Az igencsak mogorva beszédre kissé felkapja a fejét - ilyen hangot, ennyire mélyről jövőt és rekedtest nem igen hallott. Hadja, hogy Layla beszéljen velük, addig csendben fürkészi a tájat. Eldöntötte, hogy csak akkor fog közbeavatkozni, ha nem szándékoznak letérni az útról semmi képp.*

[Norrec]

(Garret)

*A hideg sötétből a folyamatos rázkódás térítette magához.Az ébredése nem mondható kellemesnek.Minden tagja fáj és a fogai összekoccannak a csontjáig hatoló hidegtől ami nem a külvilágtól származik.Mégis az ébredéssel együtt remény és öröm fogta el,mert még él és úton van valami jobb hely felé.Homályos látása a pihenés hatására kitisztult és ahogy körülnéz látja hogy egy nagy kapunál fekszik egy óriási csata ménen.Amint jobban körülnéz meglátja segítőjét.*
<A nagy sötét alak aki olyan mint a fekete holló és az ember halált vár tőle.Mégis mért segített?És kik vannak ott mellette!?Lám egy kőfi és...>
*Ezek után a lélegzete is eláll a látványtól amint a bokrok mélyén meglátja a két gyönyörű leányzót.*
<Mégis csak meghaltam?És most istenek vesznek körül?Az ott talán a szépséges Ellana?És a másik szépség talán maga Dreina?A törp talán maga Gilron és a sötét lovag Darton?Akkor mégse talált rám semmi élőlény?Vagy épp az a baj hogy rámtalált?Mit tegyek most?Várjak az ítéletre?*

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Kitisztítja a pókhálót a hajából. Nyugodtan hald a város felé. Néha hátranéz, hogy a kőfi követi-e. A lován heverő fickóra is vet egy-egy pillantást, hogy merre csúszik lefelé. Így észreveszi a fickó rövid ébrenlétét és odaszól neki:

-Na mi van, apukám, a nő látványa már nem zavar annyira mi? *mondja, mivel az ő szemét sem kerülte el a bokorból előbukkanó szép női arc.

<Huhh, a mindenségit... de szép menyecske... de hogy rám se néz ebben a csigaházban, amin ráadásul még a belem is kicsorog, az biztos -.-... Ó Darton, a Humor az Humor... -.->

*Megáll, de nem indul el a bokor felé. Várja, hogy a lány reagáljon először, esetleg a szakállas padlócirkáló.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar környéke, országút
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Tupat: Minél közelebb lépsz, annál több tárul eléd a meseszép emberleány szépségéből, de a bokor takarásában egy másik alakot is meglátsz, kinek fátyol fedi az arcát, testalkata női, és ő sem a csúnyábbak közül való ám . A szőke lány halkan szól hozzád:

-Jóuram, nevem Layla, és örömmel köszönteném önöket városomban, azonban valami olyan szörnyűség folyik a falakon belül, amiről jelenleg semmi tudomásom nincsen. Egy ismerősöm nemsokára visszatér, ő biztos többet tud mondani. Megkért engem, hogy óvjam az utazókat attól, hogy a kapuhoz közeledjenek.

Aryss: Látod, hogy a szépséges északi lány halkan elkezd beszélni a törpével, majd mikor látja hogy nem közeledsz, egy pillanatra ki is lép a bokor mögül, és úgy hív le az útról, közben mutatóujját szája elé helyezi, jelezvén, hogy csöndesen kéne eljárni.

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*A törp felé fordítja a tekintetét, amikor a szőke hajú lány fel fordul. Érdeklődve hallgatja a lány mondandóját. Kicsit összeráncolt szemöldökkel várja a törp reakcióját, közben a hallottakon agyal.

<Hmm... ez elég baljós előjel... kíváncsi vagyok arra az utazóra... csa nem ez a fickó lenne az? Ááá... kizárt dolog. És mi ez az átok vagy mifene ami ezen a városon van, vagy micsoda ez az egész? Ezt ki kell derítenem... Darton nevére, ez nm tetszik nekem...>

*A lehető legnagyobb csöndben, a ló mellett sétálva, az állatot kantárszáron vezetve fellopakodik a bokrokhoz, és egy fa mellé állítja a hűséges csatamént. Utána halkan odaszól a lánynak:

-Mégis ki lenne az a bizonyos ismerős?

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat szemöldökét felvonva lépked előrébb... szinte megbabonázza az embernők szépsége... azonban fejét megrázva kiveri fejéből a törphöz nem méltó gondolatokat... *
- És pedig mitől kellene megóvnia a szép hölgynek az utazót? Csak nem haramiák vagy útonállók garmadái vették be magukat a városba? Ejj adok én a szentségtelen páráknak! Megismerik még Tupat Boforna mester bárdjának erejét! Mond felvilági merre vannak, és fejüket veszem! Kőfik által emelt falakat ne szennyezzék hát romlott naponjárók többé!
* Azzal az öreg törp öklét rázva tekint egyre növekvő dühvel a városfal felé... egyre jobban beleéli magát, így felfokozott érzelmi állapotban, hangosabb és keméynebb orgánumban szól. Keze az övén lógó csatabárdra fonódik, mintha bármelyik percben használnia kellene... monológja után vágja félbe ténykedését a lovas hűvös szavai... Tupat neheztelően néz az okvetlengekőre...*
- Nem midnegy az neked lovag? Ha van bátorság és férfierő még testedben, velem tartsasz és megtisztítod Velayar ztcáit a torz bitorlóktól!

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Lenézően tekint a "pattogó" törpre.

-Ne éld bele magad, hogy útonállók vannak itt. Ha mégis azok lennének, segítek neked szívesen. de ha nem azok, nem rohanok fejjel a falnak, bár Istenem biztos vár már rám, de még van itt is feladatom, azt megpróbálom teljesíteni. Értsük?

*Kérdez még élesen vissza a szakállas kis egyénre, majd a lány felé fordul vissza.

-Nos, kisasszony? Szabad megtudnom?

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat enyhén kikelve magából teszi csípőre kezét, úgy néz fel a lovasra....*
- És pedig ki légyen a te istened aszisz? Csak nem a káoszfattyak atyja, a kaotizmus védőbástyája, a szentségtelen sötét boszorkánymesterek ura, a véreskezű Háromfejű, a mocskos Tharr??? Áruld el lovag, és ha úgy találok jónak megkímélem az életed. Merthogy igaz kőfi tartja a szavát: mondd kit szolgálsz kardoddal?

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Teljesen kikel magából a törp istentelen kérdéseit hallva. Fel nem fogja ésszel, hogy képes egy ilyen kőfejű szakállas szerencsétlen Tharr szolgájának nézni őt. Hangosan sziszegi a törpének:

-Mondd, mégis mit képzelsz, ki vagy te? Hogy merészeled Darton, a Hallgatag Úr, a leghatalmasabb Isten szolgáját egy holmi felemelkedett káoszdémon szolgájának titulálni? Lecsapnám a fejed, ha kilátszanál a fűcsomók mögül, hogy megláthasd az én Uram igazságát.

*Hangján hallatszik, hogy csak azért nem mondja hangosabban, mert a lány az előbb csendre intette őket. Lángol a szeme, ahogy a törpre néz.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat enyhén lenézően, kicsit összeszűktett szemekkel néz a férfira...*
- A Hallgatag úr, ejh? Az az isten, amelynek szolgája Davalon alatt küzdött a toroni hordákkal szemben a VII. és a IX. mellett? Az a Hallgatag úr, melynek szolgái bajtársias szeretettel viseltetnek észak Vörös Hadurai felé? Megkövetlek ember: nehogy már Boforral haljon ki észak nagyjainak szolgái közti kötelék! De csakhogy tudd felvilági: veszélyes ám feltüzelni egy törpöt. Önérzetemet sértik a szavaid... és ahogyan az imént a járatban magad tapasztalhattad: a magasságnak is vannak ám hátrányai. De szólj még egy szót, és biz Isten keresztülcsaplak ezzel itt no...
* Azzal megveregeti az oldalán függő csatabárdot...*
- Láttám már kőfiakat verekedni heh? Mert mi ott voltunk ám a legutóbbi háborúban is. Megjártuk Ediomad tárnáit és ott küzdöttünk davalon falai alatt, majd később Szépmező népét segítettük egészen a partokig... hát ilyen szavakkal kell bánni egy hős nemzet méltán dicső sarjáról, felvilági? Azt mondom harcos: meg kell adnunk a tisztességet mindenkinek, aki együtt harcolt a Lobogók alatt... persze a vörösök alatt... legyen ennyi mára elég. Van még mit tanulnotok e világon no.... hol is tartuttunk? Mesélj szép hölgy: milyen evszély fenyegetne odabenn?
* Mutat görcsös ujjával a város kapujára... arcáról folyamatosan tűnik el a vöröskés harag, folyamatosan nyugszik meg önnön bölcsességét hallva...*