Haonwell városa

[Navaratna]

(Szitakötő)

Megköszöni az infót az elfnek, aztán egynlíti a maga fogyasztását a fogadósnak. Eldöntöte, másétnem fogj, annyi szent.És elérkezettnek látta, hogy valamikre pontot tegyen.A visszattérő Maldarékhoz lépett nyugodtan
-Míg kinn tartókodtak...tartózodtatok, idebenn fontos dolgok hangzottak el. Talán számotokra is. Remélem, legközelebb a magánélet nem vonja el a figyelmet a munkáról, egyéb esetben ezen más életemúlhat-
nézett szúrósan a férfira, enyhébben Patra.Választ sem várva kereste meg a vezért
-Uram, egy szóra, kérem.Tegnap kétségek közt hagyot az ismerőse, Jeffete. Erősítsen meg abban a hitembe, hoy nincs köze neki sem feketemágiához, sem boszorkánysághoz! Ha ez tényleg így van megnyugodhatom.

[Alauron]

(alauron)

Láthatóan felvidúl ahogy a lovak említésre kerűlnek. Gyorsan, találomra otthagy egy kupac aprót a fogadósnak, és az istáló felé indúl, felnyalábolva csomagjait.
<Remélem, a lehető legjobb állatot sikerül kivállasztanom, idejében >

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Meglepődik ahogy Szita letámadja, de nem foglalkozik vele sokat, úgysem tudott válaszolni. Vállat von és elindul felszedni a felszerelését. Aztán odamegy Wanqorhoz és kifizeti a számlát. Megköszöni a vendégszeretetet és elindul a többiek után, remélhetőleg elkap még valakit.*

//Ugye, Tyss, ki tom fizetni a számlát?:D//

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Kikerekedett szemekkel hadja magát átölelni, s amikor a férfi szavai elhangzanak, megkönnyebbülve viszonozza az ölelést. Enyhén remegve fonja karjait Maldar dereka köré... furcsa érzés keríti hatalmába a lányt, amitől egy kicsit meg is riad. Ezért villámgyorsan elengedi a férfit amikor is szorgalmazza a fogadóba való visszamenetelt. Zavartan viszonozza a mosolyt.*
- Te jó ember vagy, nagyon is - más féfri nem biztos, hogy ennyivel elintézte volna a dolgot ... és ezt köszönöm neked!
*Ezután megfordul és lassan visszamegy a fogadóba, ahol már a többiek várakoznak. Látja Tekk'rjén, hogy nem tetszett neki a kivonulásuk, de nem zavartatja magát...hisz nem ők voltak egyedül akik hiányoztak a reggeli eligazításról - hisz Jeffete sem volt jelen. Arcán látszik, hogy bármi is történt kettejük között odakint megnyugtatta lelkileg a lányt. Szitakötő megjelenése és kissé szúrós megjegyzése megütköztette. Felszaladt a szemöldöke, de mivel a lány nem várt választ, s elsietett vissza is nyelte mondandóját. Minden szó nélkül, és anélkül, hogy bárkire rátekintett volna felsietett szobájába.*
<Magánélet... olyanom sose volt... az élet múlandó és törékeny...nem is gondolnák egyesek, hogy milyen apróságokon is múlhat egy ember élete... csak azt nem értem, hogy miért baj, hogy letisztáztuk a dolgokat Maldarral, s nem a tényleges munka közben esünk egymásnak ez miatt... furcsa néha ez a Szitakötő... bár neki meg én lehetek az.... majd megismerjük egymást, úgy ahogyan a többiekkel is... és talán több ilyen bakit nem követek el mégegyszer, mert az végzetes lehet...bárkinek...>
*Gondolatai közben összepakolja a cuccát hátijába. Monoton, unalomig ismételt mozdulatok, hisz az elmúlt hónapokban mást nem is csinált. Kicsit örül a szíve, hogy révbe ért, bár tudja, hogy kemény feladat előtt áll még. Ez a munka talán kicsit visszazökkenti a régi kerékvágásba testét és lelkét - hisz oly sok mindent elhanyagolt azóta, hogy elhagyta romokban heverő otthonát... A pakolás végeztével kinyitotta szobája ablakát, hogy minél több fény jöhessen be rajta. A vékony fénycsíkba letérdepel, ráül sarkaira, behunyja szemét, arcát a fény felé fordítja. Imádkozik. Bepótolja mindazt, amit már oly régóta halogat (sorba veszi társait, mentorait, fogadott testvéreit - először a holtakat, majd az élőket....). Az idő múlásával nem törődik - számára a külvilág megszűnt létezni...*

[Navaratna]

(Szitakötő)

Remélte, a várt választ kapja és ennyivel kevesebb bljóslatú feltételezése marad.
<Lehet, korán ítélek Maldarról is, de az azonal enyelgőktől rosszullétet kapok. Aki nőre vágyik, menjen a szerelem istennőjének templomába!...felelőtlensgnek és gyerekesnek tartom ezzel kezdenki egy közös munkát. Lehet, így nem leszek másnak sem a szíve csücske, de nem is haverkodni jöttem, barátkozni meg nem így szoktam. Aki kíváncsi rám, majd beszél velem aki nem, az meg akkor nem számít.>

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A város egyre erősödő reggeli zaja ébreszti fel. Soha nem volt sietős neki semmi, ígyhát nem is kapkod reggeli teendőivel sem. Ágyát kissé megigazítja, felveszi ruháját, hátijába elpakolja a kintlévőségeket. Ezt követően kinyitja szobája ablakát, kezébe veszi botját és a felkelő nap sugaraiba elmormol egy imát. Végeztével, felszedi cuccát, kilép szobájából, s lemegy az ivó részbe. Már mindenki lent van - csak Pat-ot nem látja. Egy hangos 'Jó reggelt!'-tel köszön mindenkinek. Felméri a társaságot, hogy ki milyen állapotban van... Szitakötő- aki éppen Tekk'rjevel beszélget egy kicsit feszültnek látszódik, Maldaron a tegnapi megaláztatást nem tudja felfedezni - pedig oly hírtelen eltűnt...biztosra vette volna, hogy komoran fog nekiindulni az útnak, de kellemesen csalódott. Vagy történt valami azóta?... A többiek a tegnapi formájukat hozzák - talán még Tekk'rje aki kicsit gondterheltebb - bár eltudja képzelni mennyit pihenhetett a látogatása óta. Bizonyára sokat agyalt, hogy hogyan szedje ráncba a társaságot, ugyanis eléggé szedett-vetettre sikeredett. Mivel ő nem tudja, hogy már készülődni kellene, Wangortól kér reggelit, és egy pohárka borocskát a szokásosból és nekiül elfogyasztani. Közben a fogadósnak mondja, hogy a kulacsát töltse tele eme nedűvel, s a számláját is szeretné rendezni.*

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Mikor Waqor a számláját benyújtja kézségesen kifizeti neki az ő részét amit 2 eszüstnek ítélt meg.*
-Nagyábból ennyi az én részem a fogyasztásból.
*Végezetül kimegy ő is egy lovat választani Alauronnal.*
-Barátom tudsz segíteni nekem lovat választani?

[Alauron]

(Alauron)

Bevárja Avarathot, aztán együtt néznek az istálló után.
- Lehet, tudok. Együtt többet, jobbat lát! Akinek meg szerencse, az legjobbat. Mintha Tekkirrje mondta volna, hogy megyünk, nem azt hogy mi megyünk, pedig nem tudtam hogy jön ő is, a barna emberrel együtt? Az nekem nem fehér, hogyha tudna menni ő is, akkor miért keres több embert? Bizony nem fehér. De lehet csak kicsit jön velünk, amíg elmondja mi merre, miért, és aztán fordul. Csak nem fehér miért igyekszik most, eddig meg hagy egész tegnapot feküdni nekünk? És miért nem mond okosat el mindent, ott fogadóban, amit tud? Ejj, ejj. Hát mit akar?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* Tekk'rje széles mosollyal az arcán mutat kifelé öles kezével, mikor látja: mindenki készen áll az útra.. Morik ezúttal nem áll háta mögött... nagy valószínűséggel az istállóban tartózkodhat most... egészen biztosan most jár közben a lovak ügyében. *
- ha midnenki készen áll, akár indulhaunk is...
* Azonban Szitakötő kérdésére még hátrafordul, és a kisiető társaság mellett ellépkedve a lányhoz fordul.*
- Nem... a jó öreg Jeffete egészen más eset. Megtanultam már: nem érdemes kérdezősködni felőle, nem az a típus. De mindazonáltal ha szükség volt segítségre, mindig ott volt. Együtt működött. ha szerettük, ha nem. És ez így is van jól... jó ember, nekem elhiheti.
//... A pénzt szerintem meg kellene beszélni egymás közt... volt itt ám fogyasztás, midnenki annyit vonjon le amennyi őt egillet. A legtöbbet Avarath és MAldar rendelte, de Pat és Szita is fogyasztottá m.. egy keveset Jeffete és Alauron is....//
* A zsoldosvezér kimért léptekkel indul meg kifelé... szivarját az épület falán elnyomva lép ki a napsütéses utcára, melyen kevesek lézengnek mostanság. Jobbkéz felé indul meg, majd elhaladva egy feltűnően leharcolt férfi mellett bekanyarodik egy szűkebb utcácskára. Balkéz felé fából faragott oszlopokkal ékített istálló terül el. Alighanem a fogadóhoz tartozik, bár stílusjegyeit tekintve önálló épületnek tűnik. vastag kőrisfa deszkái között szebbnél szebb paripák fújtatnak, várva gazdáikat kikanyarodni a fogaóból. Tekk'rje pár lépés után oldalra kanyarodik, ahol egy kisebb kapu található az építménybe. Kitárva a faajtót befelé mutat, jelezve hogy siessenek az emberek. Arbor eközben a kis utcácskában lovát simogatja.... lenézően tekintget a faépítmény felé... heh ennyire nem megbízni az állatokban... ha négyláábú bajtársaink érzik kölcsönös bizalmunk, nem kódorognak el... ellenben ez... kész rabszolgatartás. A szénával terített padlózaton Tekk'rje szétnéz... szemével Morikot keresi, akit hamarosan meg is talál. A gladiátor egy istállósfiúval elegyedett beszélgetésbe, akit most maga mögött hagyva lép vezetője elébe.*
- Kapitány úr... a lovak készen állnak, felnyergelve, kantározva, ahogyan kell. Egy málhás szamarat is adnak mellénk. Igazi hegyi munkákra való, állítólag megéri a drága fajtáját... azok a jószágok a mienkek... a kocsi az istálló mögött áll. A herceg úr szeméyles jóindulatának köszönhetjük midnezen bőséget, ám azt hiszem a kocsi önmagában elég lesz. Az útolsó napokat ugyanis gyalog kell majd megtennünk...
* Azzal négy paripa felé mutat, majd enyhén a kisebb utcácska felé... vélhetőleg a végében, a fogadó utcájával ellentétes úton áll a hintő készenlétben... Tekk'rje szólal fel eslőként.*
- Nos... azt hiszem ideje indulnunk... hölgyek... urak....
* Azzal meglepően színpadias mozdulattal az utcácska felé mutat, jelezve, hogy ezennel el is lehet indulni. A paripák egyikére Morik azonnal felpattan, a másik három úgy tűnik még várat magára.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Lassan elfogyasztja reggelijét. Tányérkáját odaviszi a pulthoz...és a fogadós elé helyez két ezüstöt valahonnan a csuhája alól...*
- Szerintem így rendezve vagyunk Wangor! Remélem újra ihatok majd a jófajta borodból.... Addig is...Minden jót!
*Visszalépked az asztalához, kezébe veszi a botját, s megindul kifelé az istállóba. Kicsit hátrébb áll meg mint bárki más.... Szemeiben kicsi gondterheltség látszik... s majd a mikor az invitáló szavak elhangzanak Tekk'rje-től , ő csak álldogál továbbra is... nem szándékozik lóra ülni. Ebből többeknek megfordulhat a fejében, talán nem is tud lovagolni.
Lassan komótosan megindul a kocsi felé - ő másképp úgysem fog tudni utazni...*

[Alauron]

(Alauron)

A maga részéről felül az egyik jó kondiban lévő, okos szemű pej jószágra. kényelmesen elhelyezkedik, az utazónyereg szíjait, kengyelt állítgatva. Habár vannak félelfek akik elfekkel vetekedve szőrén ülik meg a lovat, Alauron mégis ember módra nyeregbe száll, de kétségkívül gyakorlott lovasnak tűnik, megveregeti hátasa nyakát, finoman indítva odaléptet a lovászlegényhez:
- Üdv, mond hogy hívják őt, és mit kell tudni róla? - majd Avarathoz szól:
- Ülj egyre, mert elfogy hamar, aztán már csak kerekes ló marad. Szép, nemes állatok, de a szürke sunyi, lehet harap, húzza fülét hátra ha közeledsz, inkább csak ha jó lovagolsz akkor válaszd, szerintem...

<Nem is gondoltam volna, hogy Tekk'rje is jön, nézzük csak felül? Mikor akar végre beavatni minket a részletekbe? >

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Mikor odaér az istálló elé csak vár, jól láthatóan gondolkodik. Aztán úgy dönt, hogy neki jó ha a kocsin megy, úgysem nagyon szeret lóval utazni. Aztán észreveszi Jeffete-t és egy kis mosoly fut át az arcán.*
<...legalább nem én leszek az egyetlen aki kocsival megy, meg hátha megismerem jobban...>
*Szép komótosan felmászik a kocsira, leül Jeffete-vel szemközt, és köszön neki, még ma úgysem találkoztak:*
- Jó reggelt! Hogyan telt az este? Igen, és elnézést szeretnék kérni hogy tegnap csak úgy elviharzottam. Nem akartam illetlen lenni... - a szavaiból megbánást lehet hallani.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* Amint Alauron az egyik pej jószág felé indul meg, az istállófiú máris a ló mellett terem. Kezét alul összekulcsolja, jelezve, hogy a férfit készséggel fel is segítheti... ám amikor Alauron egymaga is felpattan a lóra, a fiú mosolyogva csóválja meg a fejét... hiába, a szokás nagy úr...*
- Kanca a drágám... Hársnak nevezzük... majd meglátod miért. Nagyon szófogadó jószág, jó szolgálatodra lesz. Ah látom értessz az állatokhoz... párját ritkítóan hűséges, nemhiába haonwelli. Hogy mit kell tudni róla? Hm... nos, ha értessz a lovakhoz, tudni fogsz vele bánni.
* Azzal a fú megveregeti a ló farát, majd szétnéz, hogy van-e még valaki, aki segítségre szorulna... eközben Tekk'rje a kocsi felé sétáll, nyomában a társaság másik felével, akik nem szándékoznak lóháton utazni. Mielőtt a hintóba besállna, jól körül néz...*
- Hm hm... eléggé foghíjasak lettünk... ki hiányzik? Patricia nem jött velünk? Hm hm... pedig Wanqor fogadójában még láttam. Héh te! * Mutat Maldarra* Eriggy be és rázd fel... indulnunk kellene no.
* Azzal szétnéz ismét, majd egy mozdulattl befelé mutat... Morik ekkor tűnik fel ismét. A kocsihajtó mellé telepszik le... bizonyára tudja már a dolgát. Maga a kocsi előtt két ló van befogva: egy fekete és eg barna. Az alkotmány nem túl hivalkodó, ám a régies girlandokkal ékített ajtaja, és vasalt teteje mégis borsos áráról árulkodik. Hátul kisebb tér van, ahová a poggyászokat szokás elhelyezni... aki már elfoglalta helyét most néhány összehajtott hatalmas vászondarabkát lát ott. Bzonyára valami köré van tekerve... étel, vagy valami más is lehet, ki tudja. Azonban a faragott facölöpök arról árulkodnak, hogy maga a vászon egy nagyobb sátor tartozéka lehet... Tekk'rje úgy tűnik valóban midnenről gondoskodott. Az öles termetű férfi csípőre tett kézzel áll meg a hintó mellett... fejcsóválva indul vissza az istállóhoz, megnézni, mit is csinálnak a emberei...*

[Navaratna]

(Szitakötő)

Hálásan elmosolyodik Tekk'rje szavaira. ha a vezér azt mondja, annak úgy kell lennie, felesleges összeesküvés-elméleteket szőnie. Miután rendezte a számláját, vizet tölt kulacsába, s mivel hallotta, van málhás állat élelemmel, akkor így nem kell pakolnia neki külön.Igen elégedett volt,a felszereléssel.
<Ha tévedésben lennék, majd legelek füvet...Vagy majd csak lesz valami.>
Türtelmesen megvárja, amíg mindenki elfoglalja a helyét, csak azután ül oda, ahol hely marad neki, azaz ha nem marad ló, akkor beül a kocsiba. Úgy gondolja, lovon utazzon a zsoldosvezér, őneki jó lesz a kocsi is. Viszont amikor látja, hogy Tekk'rje be szándékozik ülni, választott egy lovat és felült rá. Elhelyezte íját, biccentett a követnek. Mikor a lomolással végzett, megkérdezte a vezért:
-Uram, többet mikor tudhatunk meg a feladatunkról? Vagy majd út közben ossza meg velünk a részleteket?

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Alauron szavát megfogadja és egy másik lóra ül fel inkább.*
<Inkább nem kockáztatok. >

*Mikor sikerült felülnie a lóra és kényelmesen elhelyezkedett, a társaság többi tagját figyelte. Szita kérdésére odakapja a fejét, hátha kíváncsi természetét kielégítik egy kicsit.*