Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Mesemondó]

__________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar város kapuja
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Layla [Layla]
_____________________________________________________________

Siexa, a mentorod meghalt. Immáron két hete annak, hogy a vénségesen vén boszorkány átlépett a Kárpiton túlra, még aznap, mikor befejezettnek tekintette tanításodat. Véletlen? Nem hinnéd...sokat hallottál már olyat, hogy egy haldoklót egy nagyobb cél elérésének vágya tart életben még egy darabig, hogy aztán elérésével vágre nyugovóra térhessen. Barázdás arcán béke ült, a veszteség ellenére sem voltál igazán szomorú, mikor végleg elhagytad a rozoga kis házat, melybe visszavonult élete alkonyán. Tudása nem veszett kárba, fiatal elméd tele friss tudással, formulákkal, varázslatokkal melyeket alig várod, hogy kipróbálhasd. Így indultál utadra, mely legelőször abba a városba vezet, ahol oly sok évet töltöttél gyermekkorodból, melyhez annyi szép emlék fűz, ahol már várnak testvéreid, kikkel az Amh-sil Ziosa név köt össze, mely mögött féltucat boszorkány vérszövetsége húzódik meg. Velyar, a város, melynek monoton házsorait örökké köd öleli, mely oly közel van a titokzatos Sirenarhoz, hogy a rehynnek ősi mágiája szinte árad a falakból, a fákból. Dicsőséges visszatérés...gondoltad, amíg néhány hetes utazás után a minap alkonyatkor el nem érted a város fakóezüst kapuját. Zárva? De hiszen sosem volt zárva eddig...valami nincs rendjén, ez azonnal kiviláglott, ám méginkább akkor, mikor az éjjeli őr helyett egy ismerős arc tekintett ki a kaputorony lőrésén. Geron...de mit kereshet a csorba fogsorú, immáron fogadósnak állt tengerész a toronyban, mikor a tavernája a város másik végében található? És miért akarja, hogy letérj az útról és rejtőzz el a közeli sűrűben? Ilyen gondolatok gyötörtek, mikor megérkeztél és sokkal azóta sem lettél okosabb. Egy csapóajtón hagyta el a tornyot, mint holmi vakond, majd odaosont hozzád, sosem láttad ilyen pánikba esve. Mondókáját síri hangon adta elő, természetesen hevesen gesztikulálva és erős drámai elemeket nem nélkülözve.

-Csöndesen, Layla angyali tündér bogárkám, mert lenyakaznak, ha megtudják hogy ittvagy! Nagy baj van, sőt, még annál is nagyobb! Majd elmondok mindent, de sürgős dolgom van. Amíg visszajövök érted, maradj itt a bozótosban, ha pedig valami idegen érkezne, nehogy engedd, hogy az őrségért kiáltsanak, rejtsd el őket is, különben nagy bajba kerülnek! Vigyázz a pofidra, rendben? Mindjárt ittvagyok.

Azzal visszakúszik a csapóajtóhoz, mely a városfal mellett nyílt, majd nyom nélkül el is tűnt. Nem igazán érted a dolgot, de cseppet sem tölt el jókedvvel, hogy az örökké mosolygó matróz, ki akkor is föl tudott vidítani, mikor az életkedved olykor szörnyen megcsappant most ily ábrázattal köszönt. Nem tehetsz mást, beletörődsz abba, hogy meg kell várnod visszatértét, bár csöppet sem fűlik a fogad a tétlenkedéshez. Ezer gondolat cikázik a fejedben, a legtöbb pedig cseppet sem vidám...

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Nesztelenül siet a szobájába - mint egy kísértet. Visszaérvén lehuppan az ágya sarkára és bámul maga elé. Torkában gombóc van - legszívesebben sírna. De nem teheti - előbbre kell helyeznie a rendje bajbajutott híveit, s majd csak azután foglalkozhat érzelmeivel, ha már feladatát elvégezte. Zavaros gondolatok járnak fejében - ágya sarkán tán egy fertályórát is ücsörög, s lassan ráeszmél, hogy készülődnie kell. Tekintetét felemeli, körbejártatja a szobáján. Minden a helyén... Dísztelen szekrénye aljából előkotorja hátizsákját, s a szükségesnek vélt dolgait szépen sorban bepakolja. Amikor mindezzel végzett hátizsákját leteszi az ágya mellé, kilép szobájából, s elindul a Tisztelendő Anya szobájához.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Abaszisz, Onpor hegység, Ifintõl egy havi járóföldre.
Idõpont: ?
Résztvevõk: Szemi Dalnia [Yvett de Crei]
_____________________________________________________________

Semmibe tart összepakolni azt a maroknyi felszerelést, mire tanulóéveid során szükséged volt, a kis hátizsákkal vállaidon kisétálsz a szobádból, búcsúzóul egy utolsó pillantást vetsz az ablaktalan barlangteremre, mely évekig az otthonodat jelentette, majd becsukod és kulcsra zárod a mészkőfalba beágyazott ajtót. Hosszú folyosón indulsz el, a tiédhez hasonló szobák sorát hagyod magad mögött míg el nem éred a Tisztelendő hálótermét. Illendően bekopogsz, választ azonban másodszori próbálkozásra sem kapsz, ebből azt a következtetést vonod le, hogy a nagyteremben lehet. Lépteidet megszaporázva robogsz végig a folyosókon, majd a közös misékről jól ismert ezüsttel szegélyezett kétszárnyú ajtó előtt megállsz. Immáron nincs visszaút. Bekopogsz az ajtón, majd miután beinvitált a Tisztelendő, belépsz az ajtón, majd kérésére leülsz a hosszú asztal végén. Rövid merengés után a rendvezető is leül, összetett ujjhegyekkel várja a kívánságaidat.

[Layla]

(Layla)

*Szemei tágra nyílnak a kíváncsiságtól, ugyanakkor a lelkében már fészket rakott a félelem fekete halálmadara...nem ért semmit. Nesztelen léptekkel vissafordul az úton, s a hatalmas kaputól aligt pár méterre elrejtőzik. Ahogy a földön kuporog, végtelenül kiszolgáltatottnak s tehetetlennek érzi magát. Érzékei cserbenhagyták...miért nem tudta, mi történik itt, miért nem értesítették Selene-ék...a félelem már a torkát kapargatja, s könnyeket, valódi keserű, fájdalmas könnyeket varázsol a fiatal lány szemébe. Aggódik. Fél. Remeg a társaiért. Egyedül mihez is kezdhetne? Hirtelen letörli a könnyeit, szinte gépies mozdulattal a hatalmas városkapura néz. Vár...most nem szabad feladnia, remélnie kell...eszébe jutottak képességei, melyek mostmár végképp az övéi, s ez nyugtatóan hatott rá. Hátha tehet majd még valamit...de most csak vár, vár és remél...s hagyja, hogy gondolatainak hullámai végigszáguldjanak az agyán, az elméjén, végigsöpörjenek a lelkén, melyben egyre inkább igyekezett elnyomni az aggódást...*

'Mi történhetett itt, milyen szörnyűség csaphatott le a városra, a társaimra...?Óh, kiket a név köt össze, testvéreim, mit csinálhattok most e pillanatban...segítenem kell rajtatok, érzem, hogy hívtok, hogy vártok, de nem hiába...ne féljetek, mellettetek vagyok...Velyar...mi történt veled?'

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Összepakolt, s elindult. Az ajtóban azonban visszafordult a cuccáért. Hisz ilyenkor számára minden perc számít - s a Riegoy-öböl vidéke nagyon messze van - kár lenne még ezzel is az időt vesztegetni. A Tisztelendő Anya szobája csendbe burkolózott - nem válaszolt senki. Szemi gondolta, hogy a nagyteremben találja meg. Így is történt. Bekopogott, az engedély elhangzása után belépett, tiszteletteljesen köszöntötte az Anyát, majd leült a hosszú asztal végéhez. Feszültség tükröződött arcáról, de csöndben maradt, míg az Anya le nem ült, s nem adta jelét, hogy várja a kéréseit. Majd hozzáfogott.*
- Tisztelendő Anyám. Mint már bizonyára tudja, feladatot kaptam miszerint a Riegoy-öböl mentén élő reményvesztett hittársainkat kell felkutatnom, s segítenem kell nekik, hogy visszatérhessenek teljes erejükből a hit útjára - valamint a rájuk leselkedő veszélyektől meg kell óvnom őket.
Az utamra nem kérnék sok mindent.
A legelső kérésem hatalmas - mivel a Riegoy-öböl nagyon messze van, s a hittársaknak sürgősen kell a segítség, mert nem tudhatjuk, hogy egyáltalán nem vesztek-e már bele a sötétségbe - egy olyan lehetőséget kérnék, ami rövid idő alatt eljuttatna oda. Ha megoldható lenne
Mindez mellett szeretnék magammal vinni Álomkenőcsöt valamint Áloműző folyadékot.
*Beszédét befejezvén kicsit szomorkás arccal néz a Tisztelendő Anyára. Szándékosan hallgatta el a baklövését a méregteremben...bár sejti, az Anya tud róla. Kicsit feszéjezve várja válaszát, hisz egy ilyen utazási forma...igencsak nagy erőket igényel.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Abaszisz, Onpor hegység, Ifintõl egy havi járóföldre.
Idõpont: ?
Résztvevõk: Szemi Dalnia [Yvett de Crei]
_____________________________________________________________

A Tisztelendő arcán egyetlen változás történt miközben végighallgatott, szája halvány mosolyra húzódott. Megváltozott a világ, immáron egyike vagy a kiválasztottaknak, kiknek maga az Istennő egyengeti útjukat, nem kezelhet többé mint alárendeltjét...ez a viszony örökre megszűnt. Míg ő ebbe könnyedén beletörődött, számodra hatalmas ez a veszteség, a biztonság, az óvó kéz, egy anya elvesztése ez. A fióka kiesett a fészekből...hogy repülni tud-e, az majd elválik idővel. Mikor végeztél, feláll és egészen különös, tőle teljességgel szokatlan hangnemben szól hozzád.

-Tyral Apát szava számomra parancs, az italokból vegyél amennyit szükségesnek tartasz, ott a polcon találsz néhányat, ha készen állsz, kérésedre megnyitom a térkaput.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Mondandója végeztével érzi, hogy élete innentől kezdve teljességgel megváltozik. A biztonságot adó anyai óvás eltűnik életéből. Külön útra lépett. Amikor elindult ezen az ösvényen nem is gondolta volna, hogy valaha ez vele is megtörténhet. Most vegyes érzelmekkel ül itt a nagyteremben - szomorú a hatalmas veszteség miatt /talán így érezte magát Hasszan eltűnése után is/, félve tekint a jövője elé /bár ott motoszkál fejében a gondolat, hogy ha nem lenne alkalmas, akkor az Istennő nem is pazarolná rá figyelmét ily mértékben/, és örül is mindezek mellett /mert bár már régóta teljesértékű embernek érzi magát, de ez az érzés most bontakozik ki teljesen; most érzi csak igazán, hogy szükség van rá.../. A Tisztelendő Anya szavai meglepték - csak így egyszerűen?!? - nem gondolta volna.*
-Köszönöm! -*feláll a székéről, odamegy a polchoz. A megnevezett anyagokból ötöt-ötöt levesz, s elrakja őket egy kis faládikóba, melyet belecsúsztat a hátizsákjába. Ezután visszafordul az Anyához. Arcán érzelmei kiütköznek: a mérhetetlen szeretet, a búcsúzás következtében érzett szomorúság, és az, hogy legszívesebben egy hatalmas gyermeki öleléssel búcsúzna el tőlle - de habozik, tisztelete az Anya felé nem engedi megtenni. Így hát csak elélép, s halkan, szomorúan megszólal.*
- Készen állok az előttem álló útra...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Abaszisz, Onpor hegység, Ifintõl egy havi járóföldre.
Idõpont: ?
Résztvevõk: Szemi Dalnia [Yvett de Crei]
_____________________________________________________________

A polctól ellépve látod a Tisztelendő szemében a vívódást, arca azonban akár a kő. Megmarkolja két felkarod, mélyen a szemedbe néz és egyetlen mondatban elbúcsúzik tőled.

-Imádkozom, hogy visszatérted napja hamar elérkezik, Szemirámisz.

Szemeid marja a könny, alig bírod visszafojtani érzelmeidet, még egyszer utoljára erőt veszel magadon és mikor Indil elenged, a terem végébe sétálsz, ahova az idős papnő mutatta. Elővesz egy foszladozó pergamentekercset, majd fennhangon elkezdi felolvasni. A szavak, melyek számodra ismeretlen nyelven hangzanak el, mágiával telítik a termet, meglibbennek a fekete kárpitok, eloltódik néhány csonkig égett gyertya. Majd hirtelen rés szakad előtted a valóság szövedékén, egy éles szegélyű, éjfekete nyílás, mely úgy tűnik, a nagy semmibe vezet. Furcsa érzéssel a gyomrodban lépsz át a térkapun, amint egész testedet elnyelte a sötét, rántást érzel zsigereidben, mintha kötelet kötöttek volna derekad köré, és gigászi erővel húzná most valaki. Nehézkesen haladsz az ében masszában, bezártsági fóbiád ólomköpenyként nehezedik szívedre, mikor egy vakító villanás kíséretében hirtelen a másik oldalra lökődsz, mintha egy vastag hártyán nyomtak volna át. Azt mondják, mindenki másképpen éli meg a térkapuval történő utazást...neked egy életre eleged lett belőle, a rádtörő heves rosszullét ezt a gondolatot csak megerősíti benned. Négykézlábra zuhansz, miután leküzdted a feltörő hányingert, azt veszed észre, hogy ujjaid nedves avarba süllyednek, körülötted ősi bükkös büszke fái közt kúszik lomha juhcsordaként a köd. Madarak hangját nem hallod, ellenben jobb kéz felől emberi beszédet hallasz, nyelvüket azonban képtelen vagy megérteni. Hanguk alapján ítélve nem lehetnek a finomkodó fajtából valók, hőbörgésük fülsértő, az egész környék zeng tőle.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Bár a rátörő heves sírást el tudja folytani, de még így is pár könnycsepp kicsordul szeméből. Nem bír megszólalni érzelmeitől. Könnyes szemekkel lépked a terem túlfelébe, s szívébe markoló fájdalom kíséretében lépi át a térkaput. Nem néz vissza az Anyára, tudja, hogy képtelen lenne elviselni a fájdalmat. A sötét massza ami körülveszi egyre mélyebbre nyúl szívébe, majd egy hirtelen villanás...és elérte úticélját. A hirtelen támadt éles fény miatt pár pillanatig nem lát, de ez kevésbé zavarja. Nem úgy mint a rátörő hányinger és rosszullét. Feltápászkodik a földről.*
<Nedves avar. Bükkös. Ködös vidék. Az álmomban is köd integetett... vajon miről fogom felismerni a várost? De furcsa, csönd van, nincs madárcsicsergés - nem úgy mint otthon. Vége van, lezárhatom megint életem egy részét. Mostantól minden más lesz ... minden ... ...>
*Meghallja a beszélgetést, s odakapja fejét az irányba. Kicsit összeráncolja homlokát - így egyedül a hangok alapján durva emberekkel találkozni, nem szívderítő gondolat. De Szemi nem hátrál meg a feladata előtt. Lesöpri ruhájáról az avart, megigazítja fátylát a fején, s a hangok irányába elindul. Óvatosan lépked, hogy léptei nesze ne kelltsen feltűnést. Minél közelebb próbál menni a beszélgetőkhöz, hogy először szemügyre vehesse őket, legalább lássa előre ki vagy mifélék lehetnek.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar erdeje
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Szemi Dalnia [Yvett de Crei]
_____________________________________________________________

Belekapaszkodsz egy göcsörtös ágba, majd rövid gondolkodás után megindulsz a hangok felé. Minden bizonnyal nem a városban vagy, örülsz neki, hogy találtál néhány embert aki útba igazít. Az öröm csupán futó, hamarosan egy tisztás szélére érsz, és szembesülsz a torokszorító valósággal. A tisztáson néhány férfi áll egy szétzúzott koponyájú utazó véráztatta holtteste felett, és éppen a valószínűleg tőle származó nyakláncon marakodnak, egyre hevesebben. Útonállók, ahány fő annyi féle ruhát viselnek, mind irdatlanul mocskos, fegyvereik zöme rozsdás, csorba. A nyakláncon ketten marakodnak, egyik egy hatalmas termetű, mocsoktól csimbókos hajú-szakállú, szőke férfi, a másik egy foltozott köpenyű, alacsonyabb tarkopasz alak...egyik sem igazán bizalomgerjesztő ábrázatú. Az elmérgesedő vitának egy harmadik közbelépése vet véget, aki furkósbottal először hatalmas csapást mér a szőke óriás hasára, majd félfordulattal eltöri másik kezének öklével a kopasz egyébként sem ép orrát. A közbelépő láthatólag a vezérük, szakadtas, hamuszürke és fehér színű egyenruhát visel, bal kezének három ujja hiányzik. A marakodók elvonulnak sebeiket nyalogatni, a vezér pedig egy szó nélkül elveszi a nyakláncot, majd hátat fordítva nekik elindul egy nagyobb csoport útonálló felé. Ezektől minden bizonnyal nem lenne jó útbaigazítást kérni, ezért úgy véled, ideje távoznod. Éppen fordulsz hátra, a talaj azonban kicsúszik lábad alól, talpad alá az esőtől nedves moha került, jókorát estél, nem kis zajt csapva.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Félve, de mégis bizakodóan indul el a hangok irányába. Az erdő szélére érvén a szörnyű kép ledermeszti tagjait. Elkerekedett szemmel figyeli az eseményeket. Pár pillanattal később azonban felocsúdik, s halkan távozni készül - mielőtt még észreveszik, s azt nem szívesen élné meg. De a sors fintora...lábaalól kicsúszik a talaj, és nagyot vágódik a nedves avaron. Arcára rémület ül ki egy pillanat alatt. Fülel egy picit, nem mozdul, hátha nem vették észre.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar erdeje
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Szemi Dalnia [Yvett de Crei]
_____________________________________________________________
Reményeid nem valósultak meg, a csürhe előbb néma csendben fülel, majd a vezér harsány, szesztől rekedtes hangján üvölti parancsait.

-Krup, Fejszés, Rahum! Hárman a zaj irányába! Szedjétek már a beleteket ha mondom!

A három férfi nagy trappolással elindul feléd, pánikba esel, éjkék ruhád messziről látható a barnássárga avaron. Félelmeid hamar beigazolódnak, egyikük meglát, és felfedezését üvöltve közli a többivel, közben feléd rohanva.

-Megtaláltam a kis szajhát főnök, kapjátok el!

A melletted álló fa tövébe, tőled alig egy hüvejknyire egy rozsdás hajítóbárd csapódik. Talán húsz lábra vannak tőled.

[Norrec]

(Garret)

*Ébredés után nem tudtam hol vagyok,de az első óvatlan muzdulattal éles fájdalom nyilalt tagjaimba.A nyilalással együtt eszembejutott az okozója is: a munka,a verőlegények és az az átkozott dzsad kutya.Ezekután végignéztem magamon.Rettenetesen néztem ki.Ruhám szakadozott televagyok sérülésekkel a lábaim eltörve és bármelyik pillanatban elveszíthettem megint az eszméletem.*
<Hol vannak a fegyvereim!...Huh legalább ezek megvannak...Mondjuk lehet hogy többé már nem lesz rájuk szükségem...Az az átkozott álnok kígyó!Tudtam hogy nem szabad benne megbízni!Első látásra éreztem,hogy valami nincsen vele rendben!És én ostoba, engedtem a csábításnak!Mundjuk annyi pénzért bárki megtette volna!Pedig azt hittem hogy az istenek rám mosojognak és végre megtalálhatom gyűlölt apám...Valahogy ki kéne jutnom az útra talán ott megtalálnak.>
*Óriási küzdelemmel sikerült magam és felszerelésem kivonszolni az útra útközbe többször elájultam a fájdalom és a fáradtság hatására.Egy dolog mozgatott a düh ami a lekemben izzott ezt erősítettem újra meg újra meg amikor úgyéreztem nincs tovább.Éreztem amint a halál lehellete egyre közelebbről ér.Melegvolt mégis vacogtam.
<A ruháim csurom vizesek... sokáig nembírom...A látásom homályos már alig látok...Ismét sötét van...nemfáj semmi...Valami zaj>
Kinyitom a szemem és a zajt még mindig hallottam.Ez már adott egy apró reménysugarat amibe kapaszkodva ismét visszaránthattam magam az életbe.Dolgom van még nem mehetek el!

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

<A francba...észrevettek>
*A csúszós talajon hiába igyekszik gyorsan felállni, nem megy neki. Már hallja is amint éppen az egyik elkiabálja magát, hogy meg van a szajha... A mellette lévő fába becsapódott bárd megijesztette - minek következtében egy szempillantás alatt felugrott. Egy jár a fejében elmenekülni innen, minél messzebbre. Elméjében istennőjét szólítja meg, segítséget kér tőlle. Bízik benne, hogy a sűrű lombkoronájú erdő, s hatalmának ereje segít neki elmenekülni az utonállók szeme elől. Pár pillanat alatt körülötte az árnyak megsűrűsödnek, s félhomályba burkolják testét, elrejtve ezálltal a kíváncsi tekintetek elől...és Szemi megindul sietős léptekkel - szaladva - a sűrű erdő belseje felé...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar erdeje
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Szemi Dalnia [Yvett de Crei]
_____________________________________________________________

-Na mivan, husikám, hogy megijedtél! Majd ha jól elláttam a bajod visszakúszhatsz Diakóna szoknyája alá, tudom hogy az a ribanc küldött, hogy rohadna meg! Most nem mene...hé! HÉ! ELTŰNT A KIS SZAJHA!

Még látod ahogy leolvad a "Fejszés" sebhelyekkel tarkított arcáról a diadalittas vigyor, de a következő pillanatban már az előtted elterülő erdőt fürkészed. Áldod az Úrnőt, és azt, hogy ezen a vidéken éppen alkonyodik, azonban nem vagy hozzászokva a nagy menekülésekhez, a terep egyáltalán nem kedvez neked. Követőid egy idejig még hangod irányába haladnak, el is suhan melletted egy két kő vagy dobótőr, szerencsédre egy sem talál, egy idő után hátrafordulsz, és megkönnyebbülten veszed észre, hogy a két tucat bandita jócskán lemarad mögötted és mérgelődve fordul vissza apránként. Hajszál híján, gondolod, hajszál híján. Kifújod magad, majd tovább indulsz, az ellenkező irányba, és néhány száz lábra már meg is pillantod azt, amit kerestél, az ezüstszín kaput, a sötét, sima városfalat. De valami van ott a bozótban...épp háttal guggol neked, köpenyt visel, de olyan törékeny...egy lány, biztos vagy benne. Az országutat figyeli, és mindeddig nem vett észre.