Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Az út igencsak nehézkes egy másabb terepviszonyokhoz szokott törp számára... állandóan nyelni a port, vánszorogni ezen a sík területen nem való egy csákányfinak. Hiába: bórog népe a sziklának teremtetett és így is van ez jól... hiszen lábuk a nehézkes barlangi viszonyokhoz szokott, nem holmi semmiközepi utacskához. Azonban Borof mester még így is jóval nagyobb türelemmel viseli ezeket a hátrahúzó tényezõket, mint fajtársai.. hát hiszen fél évszázada járja már észak gyepûit. Emberi szemmel rengeteg idõ, ám mit tudnak az emberek... ejj de jók voltak azok a szép Gianagi fenyvesek, és milyen nyugtatók azok a Haonwelli bércek.. még Eren dimbes-dombos hûs vidékei is de ez... törp legyen ám a talpán, aki le bírja itt élni az életét. Elõre végre valami nyugatató, de hátrafele... hátrafele? Valaki közelít... *
<...heh mekkora mamlasz és hõ de nagy lovat húz maga után... Kadal szakállára hát ki lehet ez? No, az igazi gianagi hegyiemberek... hát azok ám szép szál legények! Azok tudnak ám valamit... ahogy ezt itt elnézem talán közülök való lehet. Bah azok úgy bánnak ám a szekercével hogy ihaj... pf ahogy elnézem ez is tud ám. Csak adja a hegyek ura, hogy egy jó hegyeket járókkal van dolgom! Nade mit kereshet ez itt? csak nem hagyja ott a fûrészt meg a baltát... melyet amúgyis a jó Suppugok kovácsolnak odahaza... azokkal lehet ám vágni! Olyan éles mint a beretva.. vagy még annál is. Remélem van nála egy igazi kõfi alkotmány, régóta nem látott a szemem hazai tterméket.. talán még Gorbaf apám kétkezi munkája.... no üdvözölük õt ahogyan jó bajtárshoz illik... hejj hát nehogy Tupat Boforral vesszen ki a vendégszeretet a törpök népében!...>
* Azzal lassan tesz pár lépést az idegen felé, majd megáll, hogy bevárja a férfit... ilyen tempóban ez egészen hamar be is következik....*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Abaszisz, Onpor hegység, Ifintõl egy havi járóföldre.
Idõpont: ?
Résztvevõk: Szemi Dalnia [Yvett de Crei]
_____________________________________________________________

A famor továbbra is rezzenéstelen szoborarccal figyel, szemei akár a jég. Egyetlen szó sem hagyja el ajkait, habozásod ellenére is türelmesen megvárja, amíg fölteszed kérdéseidet.

-Úgy vélem, sokminden tisztázódik miután bemutatkoztam. Nevem Tyral-on Zefar, Moramie a határon kívül esõ rendházak felügyeletét bízta rám, fogalmazhatunk úgy is, hogy a jobbkéz szerepét látom el az Angyalok rendjében, melynek te is tagja vagy. Ezenfelül Dass tartomány legnagyobb rendházának vezetõje vagyok, a nagy házak sorában a harmadiknak Rejtverem és Menedék mögött. Hogy miért részesítettelek abban a kegyben, hogy Toronból elutaztam ide, Abaszisz ezen félreesõ vidékére, csak, hogy néhány szót váltsak veled? Mert álmot láttam, mint ahogy te is. Az én álmom Morgenától származott, a tiéd viszont...tõlem. A holló én voltam az álmodban, figyeltelek, mert az Úrnõ jelet adott, hogy keresselek meg és készítselek fel a viharos jövõdre. Nem kívánok fölényeskedni, de tudd meg, Angyal, hogy erõfeszítés nélkül elkárhozhattalak volna bármelyik pillanatban. Az álom rejtvény. Ha megfejted, kiálltad az elsõ próbát. Ha valóban oly hatalmas az intellektusod, mint amit Indiltõl hallottam, könnyedén megoldod a feladatot, és értelmet nyer a következõ próba. Kezdheted.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar város környéke, országút
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Tupat Bofor [Tysson-Lar], Aryss da Corda [Meridian]
_____________________________________________________________

Tupat: Ahogy közelebb ér az alak, látod, hogy egy vértes lovas, hallod hatalmas csataménje patáinak csattogását a sáros úton, a súlyos vért zörgését. Hogy az egész acélóriás miféle szerzet, a sûrû köd miatt csak akkor tudod megállapítani, amikor már egészen közel ért.

Aryss: Egyre inkább világossá válik számodra, hogy nem gyerekkel van itt dolgod, sõt, valószínûleg nem is ember az illetõ. De hiszen akkor...igen, zömök alkata ahogy kibontakozik a ködbõl, egyértelmû választ ad kérdésedre. Egy törpe. De egy kõfi itt a semmi közepén??? Nem tudsz mit kezdeni a gondolattal, viszont lovadat megsarkantyúzod, és akármennyire is fáj a páncéllal összenõtt húsod a rázkódástól, vágtatni kezdesz, hogy minél hamarabb szemügyre vehesd.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Amint közelebb ér a lovas alak, Bofor végigtekint rajta...*
<.. Hejj de hisz ez nem erv! Ehh... biztosan valami aszisz vészhozó vagy mi... amióta Bofkar összekülönbözött Oggi urunkkal, az a hír járja tele van az az ország álnok, átkos és hazug alakokkal... ami meséket mesélt a klánfal krigje.. eez egészen biztos onnan jött. Csak úgy süt le a szemérõl a fennhéjázás. Pfeh... mégis mi az ott rajta? Embervértezet... semmit se ér. bezzeg a hazaiaké! Szilárd mint az érc és törhetetlen, mint Kõatya kalapásca, melyet Sugró.. de elég legyen már ebbõl he! Indulás tovább, dolog van ejh...>
* Azzal egy gonosz pillantást vet a lovasra, majd egy morranás közepette folytatja útját... meglehetõsen ellenszenvesnek volt tekinthetõ ez a gesztus, de egy törp szemében...* bevárja a férfit... ilyen tempóban ez egészen hamar be is következik....*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Akaratereje utolsó morzsáit emészti fel azzal, hogy a famort végighallgatja. Mély döbbenet lesz rajta úrrá. Többször is szóranyitná száját, de izma nem engedelmeskedik neki. A döbbenet iszonytató erõvel béklyózza le minden izmát. Nagyon lassan tudatosul benne az elhangzottak értelme.*
<Ez csak egy rejtvény lenne? De hisz....de akkor nem más mint egy újabb próbatétel... komolyabb és nagyobb súllyal rendelkezõ próba mint a beavatás próbája ... Szemi! Szedd össze magad - ez nem egy bájcsevej!!! Az életed függ tõlle!!!>
*Behunyja szemét egy kicsit, mély levegõt vesz. Gondolataiból kiûzi a zavaró tényezõket. Emlékeibõl felidézi álmát - minden apró részletet, amennyire csak tud visszaemlékszik. Már szívében nincs rettegés - hisz tudja bizonyítania kell...
Lepörgeti az álombéli eseményeket lelki szemei elõtt - figyel minden mozzanatra, részletre. S aztán újból megteszi. Másodjára viszont halkan beszélni kezd.*
-A fantomkolosszust az Úrasszonynak tudom beazonosítani - s hogy a testébõl kiszakított darabokból egy fal nõtt körém és benne furcsa, de igencsak szembetûnõ választási lehetõség - egy próba elé állít eképp. A pocsolya - mint tükörkép a saját érdekeimet jelenti. A mind különbözõ színû üveggolyóra magyarázatom nincs. Az ezernyi parányikelyhes kókadt virágban az Úrasszony szerteágazó hatalmát látom - s mivel megérintettem e virágot e kókadozó hatalom élettel telivé tételét választom - bármilyen áron. Ismeretlen helyet látok el kell mennem oda ... Oda, ahol szükség van segítségre, ahol az Úrasszony szolgái bajban, nagy bajban vannak.Hatalmas fenyegetésben élnek, állandó erõszakban - de életerejük kitart, míg a hitük is tart. Nem kimondott személyekhez kötõdik álmom - inkább egy csoporthoz, melynek létét mint az ezer dárda meredezõ hegye ezernyi veszély fenyegeti. Mert e fenyegetések mind közelebb és közelebb kerülnek hozzájuk. S nekem a feladatom, hogy akár az életem feláldozása árán is, de segítsem õket - vagy csak létükre fényt derítsek.
*Amikor befejezte az álma megfejtését szemeit lassan kinyitja. Egyenesen a gleccserkék jéghideg szempárba tekint. Szíve a torkában dobog, hogy sikerült-e a próbát kiállnija... Ameddig csak bírja állja a famor tekintetét - arcáról leolvasható az elszántság, határozottság, bátorság, tisztelet, de a félelem érzet is.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Abaszisz, Onpor hegység, Ifintõl egy havi járóföldre.
Idõpont: ?
Résztvevõk: Szemi Dalnia [Yvett de Crei]
_____________________________________________________________

A válaszodat Tyral figyelmesen hallgatja, csendben követi gondolatmeneted. Miután befejezted, egy perc feszélyezõ csend ül a teremre, még a kígyók sziszegése is alábbhagy. Szorongásod embertelenné fokozódik, mikor a kyr megtöri a csendet, hangja erõteljes, mégsem durva, érzelmei kifürkészhetetlenek.

-A lényegre rátapintottál. Azonban megfeledkeztél
valamirõl, és ezáltal saját magad csaltad csapdába. Az álom tõlem származik és nem a hitedet akartam próbára tenni általa. Nem kételkedtem egy percig sem abban, hogy híven szolgálod az Úrnõt. A küldetésed megértetted, viszont a segítõ elemeket, amit az álomban elrejtettem, félreértelmezted. Alábecsültelek, elméd az egyszerût nem volt képes befogadni, gondolkodásod bonyolultabb a feladatnál, amit föladtam neked. A megoldás a következõ: célod a Riegoy öböl városainak egyike, a pocsolya a tengert jelképezte, hiszen balra helyeztem a városokat jelképezõ üveggolyóktól. A növénnyel egyértelmûsíteni akartam a dolgot, egy riegoy tûz-sisakvirágot láttál, ami nevéhez méltóan csak azon a vidéken terem. Az érintésnek több jelentést adtál, mint amit szántam neki, csupán a következõ fejezetbe rántottalak. A várost, ahova el kell jutnod a látottak alapján meg fogod találni, a személyek megkeresése már nehezebb feladat, amiben a kormozott ablak nyújthat segítséget. Hitük haldoklik, ezt jelenti a koszorúégetés, a hideg reménytelenséget, a kisírt szemek fájdalmat, a bekötött szájak hallgatást, félelemtõl elfojtott hangot jelképeznek. Végül a dárdákkal teletûzdelt fal, amire intellektusod révén rá is jöttél, mindenfelõl leselkedõ veszélyt jelképezi, rosszakaratot, a lámpás a sötétben pedig reményt,
egy fénysugarat, ami Morgena ajándéka. A rejtvényt az apró hibák ellenére átláttad, örvendj, és leljen nyugalmat szíved, ne lépj szorongva az útra ami elõtted áll. Ha valamit még kérdezni kívánsz, tedd meg. Ha nem, akkor készülõdj az útra, még a minap indulj el, Indil mindent meg fog adni neked, amit csak kívánsz.

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Vágátba ugratja a feket csatamént, hogy minél hamarabb beérje a törpöt. Szereti az ilyen szerzeteket, hisz' a derekáig is alig érnek fel. Szórakoztató. Közelebb érve látja a törp gesztusát, erre csak megvonja a vállát.

<Na, töpörtyűm... ha már te nem üdvözölsz illendően, Darton szolgálja megmutatja neked, hogy is kell ezt... fennhéjácó kőarcú kis csenevész (sípszó)>

-Üdvözöllek Kövek Fia! Mi járatban errefelé, e hegyektől távoli helyen? Meg tudnád nekem mondani, hogy Velyar városába hogy jutok el?

*Kicsit erőltetnie kell a szemét, hogy az alacsony, gyalogos törpöt tisztán lássa 2 és fél méter mgasról, de sikerül neki feltűnés nélkül megtenni ezt a manővert. Zord arcán a lehető legbarátságosabb kifejezés jelenik meg... tudja: a törpök nem egy idegenkedvelő népség...

//Bocs skacok, de nem otthonról írok, ezért nem tudok nektek karileírást írni, majd otthonról utólag ezt megteszem. Megértéseteket köszönöm //

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

<Feszélyező csend ... szinte elviselhetetlen ... Könyörgök messire! Szólaljon meg! ... ... Elbuktam ... ez a hallgatás nem jelenthet mást ... ...>
*A famor első mondata a lányban mint egy kitörő vulkán, úgy szabadította fel a megkönnyebbülést. Szinte álomszerűen hallgatta a magyarázatát. Néha lesápadt, néha orcája lángba borult*
<Mily egyszerű elemeket hagytam ki ... vagy magyaráztam félre. Ezt többször nem fordulhat elő, mert lehet legközelebb nem kapok az Úrnő kegyelméből ... ... Kérdezni tudnék mit ... csak nem kapnék rá választ ... de ha mégis?! >
*Annak ellenére, hogy a famor feloldozta a megalázkodása alól Szemi mélyen meghajol előtte.*
- Köszönöm Messire! -*majd felegyenesedik. Hangja kissé reszelőssé válik, egy kis kíváncsiság és bizonytalanság hallatszik ki belőle.*- Világossá vált előttem, hogy az Úrnőnek szándékai vannak velem - s ez a feladat a próba, hogy alkalmas vagyok-e a későbbiekben nagyobb súlyú feladatok elvégzésére.
Egy kérdésem azért lenne ... bár igaz hittel szolgálom Morgenát, nem értem miért én jelölődtem erre - hisz eddig nem tettem kiemelkedő tetteket...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Abaszisz, Onpor hegység, Ifintõl egy havi járóföldre.
Idõpont: ?
Résztvevõk: Szemi Dalnia [Yvett de Crei]
_____________________________________________________________

Bizonytalan kérdésedre a famor arca megkeményedik, fagyos szeme homályba borul. Akár mágia akár káprázat, szörnyen megijedsz tőle. Közelebb lép és egy határozott mozdulattal két tenyere közé kapja arcod, szorítása erős, mégsem fáj, szinte érzed ahogy átáramlik rajtad a homály esszenciája, most vagy tisztában csak igazán vele, hogy milyen hatalmat képvisel a kyr. Pillanatról pillanatra kevesebb erőt érzel lábaidban, de tekintetétől képtelen vagy elszakadni, rémült, tágra nyílt szemekkel figyeled Tyral Apát utolsó mondatait.

-Ki vagy te, hogy egy halandótól kérdezd, amire csupán Morgena tudja a választ? És kinek képzelsz engem, hogy tőlem várod? Ki vagyok én, hogy értelmezzem Istennőnk akaratát? Nekünk nem szabad kérdeznünk. A kérdés egyenlő a kételkedéssel, ezt jól jegyezd meg, Szemirámisz!Homály kísérjen utadon, ifjú papnő. Távozhatsz.

Elengedi arcod, te pedig majdnem elalélsz a támasz hiányában. Mikor ismét tiszta a kép, látod, hogy immáron háttal áll neked, a szoba másik felében. Elbocsájtott, igencsak zavarban vagy, nem tudod hogyan illene tőle elköszönni, ezért a gyors elillanást választod. A teremből kiérve aggódó, de mégis örömteli arccal vár Karina, mohón várva a beszámolódat.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*A jéghideg fátyolos tekintet, a bőrt szinte perzselő mérhetetlen hatalom, az erő mely egy pillanat tört része alatt maga alá gyűrte a lányt megijesztette, megrémítette. Szívét iszonytató erővel járta át a két érzés, mintha mindegyik egy-egy kés lenne...lelkét szinte szaggaták érzései. Az Apát minden egyes szava egy tőrdöféssel ért fel. Aztán enyhült valamennyire - elengedte arcát a famor. Szemi remegve próbált magához térni rémületéből. Fátyolos szemeivel látja, amit a famor háttal áll neki a terem túlsó végében. Lelkén ismét átrohan egy félelem érzet. Pár pillanatig tűnődik, hogy meg merjen-e szólalni, de nem teszi. Remegő testtel, nesztelen léptekkel hadja el a méregtermet. Amikor Karina alakját megpillantja megenyhül a lelke, de ez mit sem változtat azon, hogy teste ájultan terül el a boszorkány lábai előtt.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Abaszisz, Onpor hegység, Ifintõl egy havi járóföldre.
Idõpont: ?
Résztvevõk: Szemi Dalnia [Yvett de Crei]
_____________________________________________________________

Még látod, hogy Karina el próbál kapni, majd összeroskadsz, tudatod felmondja a szolgálatot. Mikor fölébredsz, már a fiatal boszorkány meleg ölelésében találod magad, símogatása lágyan rángat ki az eszméletlenség szorításából.

-Szemi, mi történt? Jól vagy már? Miért vagy rosszul? Ugye nem bántott?

Karina nem igazán érti, mi történt, eléggé zavartnak tűnik, és nagyon bizonytalannak. Tekintetét folyamatosan ide-oda kapkodja, nem bír fókuszálni semmire.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Bofor mester végignézi, miként is cselekszik az idegen. Görcsösen összeofonja kezét mellkasán - közben csatabárdja csak úgy sörög oldalán - majd az út túlvége felé mutat...*
- Velyart arrafele találod. Mi dolga akadhat vajon egy állig páncélba öltözött harcosnak egy olyan kicsiny és félreeső településen?
<...Megkérdezném uraságod ejh: netán a háború szeét viszed az öböl városkái felé? Dehát hol lenne a jómodor és egyébb... csak ne legyen ám Toron fattya ez a szennyes, mert Uram segéljen azonnal kettéhasítom a fejét Beorcommal... ejj Beorc... iába, Suppug egésze velem van általad, tudom, hogy őseim segíteni fognak...>
- Ha sietni szándékszol eriggy hát utadra. Talán majd még látjuk egymást a városban...
* Azzal ha a lovasnak nincs feléje mondanivalója, Tupat megindul a várost jelentő sötét sziluettek felé...*

[Mesemondó]

__________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar város környéke, országút
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Garret [Norrec]
_____________________________________________________________

Jól jegyezd meg annak a nevét, aki ártott neked, mert lehet, hogy egyszer eljön a jogos bosszú órája. Piadus arénamester szavai vörösen lángolnak fel ezentúl elmédben, ha azt a nevet meghallod...Salathis Szelim. Kutyául átvert a füstös képű, de ez mind nem fájna annyira, ha ráadásul kutyául nem veretett volna meg. Ezért harcoltál fél Tongorián keresztül szekereinek védelmében? Ezért tapostál a porba vagy fél tucat útonállót Ohun Terinstől nem messze, egyedül, csupán a karvérted acéljával? Ezért vállaltad, hogy a rühes karavánját önfeláldozóan átvezeted a Terin folyó lápvidékén? Hogy a céltól és a megérdemelt béredtől nem messze verőlegényeivel agyonveressen éjjel, eszméletlenségedből az útszéli árokban ébredj, átfázva, élelem és pénz nélkül? Szemét egy népség ez a dzsad...még ha nem is mindegyik, de ez mindenképpen rászolgált a rossz hírnevére. A rohadék...legalább a fegyvereid megvannak, bár törött lábaddal meglehetősen nehéz volt eljutni a tőled talán tíz lábnyira fekvő csomagodhoz. Végignézel magadon, az aszisz istállóban jól megedzett testedet ronda, felszakadt véraláfutások borítják, egyetlen megmaradt ruhád több helyen foltozásra szorul, ráadásul az eső is eshetett, ugyanis teljesen át vagy ázva. Csak remélheted, hogy fegyvereiden még maradt valamennyi olaj az előző alkalomból. Esteledik. Lábad állapotára tekintettel nem igazán gondolkozol a továbbinduláson, erődből annyira még futja, hogy felvonszold magad a sáros útra...hátha szerencséd van és arra jár egy jóságos utazó, aki esetleg magával visz. Ha nem...azt inkább el sem akarod képzelni.

Egy órája fekhetsz az útszélen, néha elalélsz a fáradtságtól, érzed, hogy a meleg éghajlathoz szokott testedben hogyan kúszik föl a rosszindulatú hideg, amikor nem tompítja el értelmedet teljesen a fájdalom, elgondolkozol. Hol lelheted meg apád? A szálat ugyan megtaláltad, de így hogyan göngyölítsed tovább? Hiszen mozdulni sem tudsz, lehet, hogy mire fölépülsz már hetedhét határon túl fog járni. Az is lehet, hogy föl sem épülsz. De...mintha valamit hallottál volna, az út megremegett egy idejig! Lovas...legalább valami jó is van benne, hogy a sárban fekszik a fejed. Még inkább elkezdesz fülelni, de a dobogás elállt, a remény csírája viszont fellángolt szívedben, és ezt elaltatni nemigen fogja egyenlőre semmi...

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

- Bántani? ... Nem ... nem bántott ... Én ... én ... Nekem mennem kell ...
*Hangja elfúló és alig hallható. Szemeiben még mindig ott lapul a félelem, teste még mindig remeg. Ebben az állapotában képtelen többet mondani, gondolatait nem tudja rendezni. Karina láthatja rajta, hogy egyetlen egy vágya van: minél hamarabb elmenni innen. Remegő térdekkel lassan feláll, kezével belekapaszkodik a boszorkányba - menedéket keresve ölelésében. Szótlanul indul el a szobájába.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Abaszisz, Onpor hegység, Ifintõl egy havi járóföldre.
Idõpont: ?
Résztvevõk: Szemi Dalnia [Yvett de Crei]
_____________________________________________________________

Karina fölsegít, és elámul, mikor elbocsátó szavaidat hallja. A boszorkány utánad rohanna, ám belátja, hogy jobb most neked, ha magadta hagy, kis kezeit a szájához szorítva nézi ahogyan bizonytalan lépésekkel elindulsz a szobád felé. Az egész rendház csendbe burkolódzott, a szűk folyosók, melyek általában a szorgos papnövendékek lépteitől hangosak, most üresen, elhagyatva állnak, csakúgy, mint a szobád, melynek föléd boruló falaiban ideiglenesen menedéket találsz a külvilág súlyos nyomásától. Az ajtót be sem csukod magad után, úgy ülsz ágyad sarkára, a padlót nézed, mintha valami roppant érdekeset véltél volna felfedezni a dísztelen, szürke kövön. Úgy érzed magad, mint amikor gyermekkorodban bekötötték a szemed és addig pörgettek, míg nagyon elszédültél. Furcsa egy érzés...kiválasztott lennél? Vagy csupán egy báb az Istenek szeszélyes játékában? Még nem tudod, mi fog kisülni ebből az egészből, csupán egy a bizonyos, hogy el kell indulnod az úton, amit nemrég kijelöltek neked. Végignézel a szobádon, szerencsére mindened a helyén van, nem lesz nehéz összekészülnöd az útra...