Haonwell városa

[Navaratna]

(Szitakötõ)

Szitakötõ megmerevedett a puha érintésre, szeme kitágult. Aztán ahogy lekerült róla a férfi keze, felugrott, de nem szólt semmit, csak meredten nézett a távozó után..
<Remélem most csak Jeffete egyik fura humorával ismerkedtem meg és valóban csak úgy kell értelmeznem szavait, ahogy azok voltak, s nem egy rontással lettem gazdagabb!>
Lassan visszaülve Szitakötõ orra alá csendesen somolygást erõltetett
-Egészségedre. Ez egy házi-abszint. Vagy ahogy máshol hívják, a zöld tündér. Az egyik kedvenc italom, az édes vörösbor, mazsolabor elõtt. Vigyázz, hamar asztal alá küld, vagy a sírba, mert mérgezést is okozhat. De ebben kedves fogadósunk bivalyerõs pálinkaalapja is hozzájárul!
<Lassan csak megnyugszom...>

[Alauron]

(Alauron)

Anathor:
- nem, mert sokáig távolt tartottam magamat a népektõl.

Jeffete:
- De,..de fogok fürdeni, majd ha...mindjárt.
*Pat érkeztekor A. figyelte a jelenetet, mikor Pat tekintete felé kanyarodott zavartan nézelõdni kezdett, mint aki épp egy szabad hátvakarót keres. Mindenesetre, amíg Pat a szinen volt nem vetkezett félpucérnál lejjebb. Miután a lány kiviharzott, egy darabig még utána tekint.*
<Remélem nem fog visszajönni, telljesen kihül a fürdõm, de ahogy
értettem, visszautasította Maldart.>

*Bekászállódik hát a fürdõbe, kicsit már hideg lehet, mert sebtében mosakszik.*
A beszélgetéshez:
- Igazad van, tényleg, de talán Maldar tanult,és többet nem buta, még egyszer. Én nem szeretem illemet kidobni, és lenni csupaszul akárki nõ elõtt, ezér' vár ruhával. Talán Maldar jobb tett volna hívni hölgyet külön.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Még küzd a rosszullétével egy kicsit, és bõszen törölgeti kipottyanó könnyeit miközben hallgatja Szita magyarázatát... észre sem vett semmit a közjátékból...*
- Inkább a sírba...úgy ég a pofám...és a torkom is...Na erre enni kell valamit, mert ha nem még berúgok és itt fogok aludni...hacsak valaki fel nem visz a szobába... . És ha ettem iszom még egyet...felkészülten, figyelve az ízére...mert abból nem sokat éreztem
*Azzal kér Wanqortól egy kis harapnivalót - mindegy mit, amit elõ tud teremteni ily késõi órában... Pár perc elteltével érezni kezdi, hogy a feje kissé zakatol...*
- Ajaj...kezd hatni...már zúg a fejem - mintha fejbe vertek volna - *egy kicsit fancsali képet vág...* <lehet Maldar is így érezte magát... le sem jött és már a fürdést biztosan befejezték... akkor viszont hatott rá az elõadás >

[Tysson-lar]

// ez majd törlésre kerül, csak a felnézõ JK-k figyelmébe ajánlom modanivalómat: mindenki írja meg mit akar még csinálni este, aztán menjen el lefeküdni, hogy tudjam folytatni, azaz lemesélhessem az ébredést. Aki nem szándékszim már az este semmitse tenni, akkor az vonuljon el aludni. Elõre is thx mindenkitõl!...//

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Miután elment aludni, lefekszik az ágyra, de ezer meg ezer gondolat kavarog a fejében. Valószínűleg nem fog sokat aludni, de megpróbálja.*

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Avarath Wanqortól rendel még vacsorát, mikor azt elfogyasztotta felmegy a szobájába és ledől aludni.*
<Kell a pihenés, mert szerintem holnaptól sokáig nem lesz alkalmunk rá.>

[Alauron]

(Alauron)

*Miután befejeztük a fürdést a még jelenlevőknek egy jó éccakát kíván, aztán lesiet Wanquorhoz, egy kis vacsora reményében. Az ott üldögélő hölgyektöl is elbúcsúzik, aztán meg lefeküdni, élelmét már a szobában költi el, felkészülve gondolataiban a közelgő utazásra.*

//tőlem jöhet a holnap//

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A városból visszaérvén a fogadóba szétnéz, hogy kik vannak még lent a "csapatból". Meglátja Szitakötőt, Patriciát. Odalép a fogadóshoz.*
-Wanqor! Készítenél nekem egy kis vacsorát? És kérnék egy pohár bort mellé még.
*Rendelését leadván odafordul a hölgyekhez.*
- Meghívhatom Önöket egy pohár itókára?
*Ha igen a válasz rendel nekik kérésüknek megfelelően, s a vacsoráját elfogyasztja. Végezvén jó éjt kíván a hölgyeknek, majd felmegy a szobájába.*

[Alauron]

//Amíg a saját felhasználói nevem nem működik, e név alatt írom válaszomat, aki pedig privit szeretne nekem küldeni, a tárgy sorába írja azt, hogy Szitakötő, így tudni fogom, hogy az üzenet nekem szól. Előre is köszönöm! Aki előtt nem lenne világos, Alauron a párom, ezért tudok az ő nevével bejelentkezni //

(Szitakötő)



Míg Pat meggyürkőzik az itallal, megvacsorázik szépen, pont mire végez, akkor érkezik meg Jeffete. Halkan üdvözli, visszafogottan szedi össze az ital keveréséhez használt maradékot.
-Jó estét! Az italt sajnos majd máskor fogadnám el, mára már ez a kevés is sok volt.
Ezután ha már mindenkinek az ágya felé áll szekérrúdja, akkor elbúcsúzik Wanqortól, megvárja patot, ha anő nem akar későn feküdni, de ha lenn akar még maradni, akkor elbúcsúzik tőle. Felmegy lefürödni végre, rajzol keveset lefekvés előtt, de csak vázlat szintig jut, aztán elteszi magát holnapra

[Yvett de Crei]

(Partricia Kromhaar)

*Elkölti vacsoráját...s megiszik még egy kupicával a Szitakötő álltal kevert italból. Viszont most már óvatosabban bánik vele - ahhoz képest, hogy töményet nem nagyon szokott inni, ez a pálinkaalapú valami ízlik neki.
Jeffete ajánlatát kicsit homlokráncolva konstatálja.*
- Nem...köszönöm én sem kérnék ha nem haragszik érte. Ennyi bőven elég volt...még a végén olyat mondanék, hogy holnap megbánnám...
*Az üres poharát magaelőtt tologálja, gondolatai össze-vissza cikáznak fejében. Amikor Szitakötő jelzi, hogy szeretne felmenni fürdeni, s lefeküdni, int neki hogy menjen csak.*
- Menjél csak nyugodtan...hagyok időt megfürödni...s majd utána én is megyek...talán egy óra elég lesz.
*Szitakötő távozása után tovább játszadozik poharával, s azon gondolkodik inni kéne még egy kupicával.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A hölgyek italvisszautasítása nem különösebben bánatosította el. Számított rá, hogy ez fog történni. Viszont Patricia szavait nem tudja szó nélkül hagyni, márcsak azért sem, mert a keletkező feszült helyzet a későbbiekben nem lesz jóhatással az egész csapatra - s ennek érdekében valamit kell tennie. Tányérját felfogja a kezébe, Wanqornak megmondja, hogy a szobájában eszi meg az ételt. Amikor Pathoz ér kissé odahajol hozzá és halkan mondja neki:*
- Már mondtál olyan dolgot, amit megbánhatsz...
*Azzal szép lassan felballag szobájába. Nem várja meg az esetleges kérdést, s az sem érdekli, ha a lány utánamegy - nem szól neki a továbbiakban semmit. Odafent elfogyasztja a vacsorát, s lefekszik aludni.*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Gondolataiból egy meleg lehellet riasztja fel a lányt. Oldalra kapja fejét és akkor látja Jeffete arcát közvetlenül maga mellett. Szemöldöke felszalad a homlokán. Megütközve hallja a mondatát a férfinak. Döbbenetében még szólni sem bír, annyira letaglózta az az egy mondat.*
<Hogy mi??? Mivan? Mit mondtam én? Hisz nem is beszélgettünk... ....
... Mit kellene megbánnom? Biztosan észrevette, hogy a fürdőzésnél figyeltem kicsit hosszabban mint kellett volna. Nem...azt mondta: "Már mondtál olyat..." . De hát hozzá sem szóltam.... csak Maldarhoz....lényegében. És ha rá célzott....és akkor mi van ő meg megérdemelte... nem kellett volna lotyónak néznie minket....bár én meg rátettem egy lapáttal ... de akkor is , ő kezdte ... és nem bánom meg ... ... de lehet tényleg erős volt? ....>
*Ilyen gondolatok járnak fejében, hogy Jeffete is nyugovóra tért. Már csak ő ül egyedül a pult mellett. Ránéz Wanqorra, s látja rajta, hogy már ő is fáradt ... Feláll a székéről, jó éjt kíván a fogadósnak, s gondolataiba temetkezve ballag fel a szobájába. Elhalad az az ajtó előtt, amelyben a ffiak fürödtek, s egy kósza gondolattól bemegy. Kiválasztja a tisztább fürdóvizet, leveti ruháját, s elmerül a hideg vízben.*
<Volt már rosszabb is... de jobb mint a semmi, legalább felfrissülök kicsit. Itt legalább nyugodtan lehet gondolkodni, nem zavar senki.>
*Végiggondolja a mai napját a reggeltől kezdve ... de hamarosan elszunyókál. Álma kicsit zavaros, s nyugtalanító számára aminek következtében fel is riad. Kicsit megrettenve tapasztalja, hogy a világításként szolgáló gyertya már csak pislákol. Kipattan a kádból sebtében megtörölközik, maga köré csavarja a törölközőt, s besurran a szobájába mint egy tolvaj hangtalanul. A szoba sötét, amit ő nem szeret. Hzs-ban kotorászik gyertya után, de nem talál - elfelejtett venni. Elnézi Szitát egy pillanatig az ágyon aludva a rajzaival együtt - biztosan elnyomta az álom, míg őrá várt. Nem volt szíve felkellteni a lányt. Ezért hát az ajtó elé húzta hátizsákját, a feje alá helyezte, s álomra szenderült egy szál törölközőben. *

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________
* Milyen különös az, hogy alig egy nap leforgása alatt egyesek elvárják, hogy néhány szeleburdi kalandvágyó férfiból és nőből, esetleg kötelességét teljesítő, vagy kirendelt igazságosztókból, menekülésre, vagy csak pihenésre áhítozó emberekből egy nap alatt csapat legyen. A sors iróniája, hogy a társaság mégis megtette az első lépéseket afelé. Azonban a sors az Istenek kezében van... legyen akár Darton, Kyel vagy más égi tünemény: egyetlen pillanat alatt a társaság fel is osztódhat, és így vagy úgy, de Tekk'rje is jól tudja ezt. Nem hiába járkál fel s alá idegesen a szobájába, melyen az imént Jefete kereste fel... nyugtalanító híreket hozott kétségtelen... node ha eddig képes volt megzabolázni ennél keményebbfejű társaságot, most is menni fog. A férfi erősen a szobája közepén álló asztalra csap egyet... ha belegebed is megteszi, hiszen a herceg parancsa, nem vallhat kudarcot. Csak jöjjön el a másnap... hiszen a társasg útolsó tagja, Pat is álomra szenderül ekkor már. És így is van ez jól: későre jár ,másnap midnenki felszedi a sátorfáját és útra kél, mégpedig nem is akármilyenre: elfek közé igyekszik a társaság... elfek... dehát hová tünt ez az Arbor nevezetű? Ám mivel ilyenkor már mindenki az igazak álmát alussza, senki se tudja, hol is tölti az estét. *
* Hamarosan megvirrad. Haonwell városában az élet ismét a régi kerékvágásba kerül: az esti tivornyázásokat, az utcákon szédelgő örömlányok elhaló kacajait, a ténykedő Suttogók mormogását ismét harsány hahota, mutatványosok és a tömeg zsibongása váltja fel. Hanó polgárai folytatják felborult napi rendjüket: ismét visszatérnek a színházakba, arénákba, bárokba, kocsmákba, tavernákba, hiszen még tart Alborne ünnepe. Hiba lenne azonban azt modnani, hogy nincs egyfajta melankólikus lecsengő érzés a levegőben.. hiszen alig pár nap múla már a rengeteg idegen szétsereglik a városon kívül, és a záróeseméyn keretében befelyezik a mulatozást. Ám ma még nem jöt el ennek az ideje: az éppen ébredező kompánia az Ezüst Pegazuscsikóban már érzi is...*
* Wanqor mint szokás, kora reggel kel, hogy a vendégeit fogadhassa... mire az elsők leérnek, már a serpenyő sercegéséből hallhatja és érezheti is a készülő reggelit... hamarosan megérkezik Tekk'rje, addigis mindenki úgy gondolja, legjobb lesz pár falatot bekapni az útra...*

[Navaratna]

//Jelentem, a hiba elhárult és nagyon megkönnyebbültem... //

Szita nyúzott arccal ült fel az ágyon. Amikor észreveszi, hogy Pat a földön alszik, elszégyelli magát.
<Mért nem keltett fel? Ez az ágy két személyes...Ah, a rajzaim szanaszét...Mekkora rendetlen nőszemély vagyok! ...Reggel van...Azonnal kell egy tükör!>
Sebtében zsákjába kotorja rajzait, botorkál kicsit elaludt haját lesimítgatva mosdóvizet keres.
<Nincs...Kérni kéne...Tükröt is.Vagy valami fényes izét...azt...>
Még álomittasan, mezítláb kibotorkált a folyosóra, majd le a fogadószintre, elfeledkezve arról, hogy csak egy nagyon vékony, áttetsző bokáig érő fehér hálóinget visel, aminek nyaka V alakban van kivágva és körbehorgolva, s vállait csak kicsit fedi.
-Jó reggelt, Wanqor uram...Szükségem lenne egy kis tálka hideg mosdóvízre, valami tükörre, vagy egy fényes lábosra, amiben látom az arcom, és egy méregerős kávéra...ha van...-motyogja, majd abbahagyja haja lapogatását, s pislogva vette észre Tekk'rjét.
-Jó reggelt, uram. Milyen friss és üde.
Szemfesték és ajakfesték nélkül még jobban kiütközött déli származása, s lenge ruháján át az is látszik, fehérneműt nem visel és keblei fázósan majd' kifúrják a ruha anyagát.

[Schinter]

Arbor Vitus


Korán ébred és hála a Kalahorának igen jól aludt és nyugodt álma volt az éjszaka,bár a támadás nagyon aggasztja.Fütyent egyet a kedves utazó társának,hogy ideje indulniuk és ne lustálkodjon többet majd elindul vele a fogadó felé.Útközben még magához vesz egy kis gyümölcsöt mind reggelinek.Útra valót nem visz,mert erdőben mindig a segitségére vannak mind az álltok mind a növények.Mikor odaérnek a fogadóhoz leszáll a lováról és évezeredek óta használt elf nyelven beszél hozzá...Olyan nyelven,amit a hosszúéletüek közül is csak kevesen ismernek.

-Na maradj szépen itt mindjárt idulunk.El ne kószálj...sajnos nem jöhetsz be,tudod ez ember lakta hely...Ja és ne kerülj bajba

Aztán elindul a fogadóban és az egyik asztalnál helyet foglal.Mig várja a többieket kezét végigsimitja az asztal erezetén és sajnálja szegény fát,hogy igy kellet végeznie....