Haonwell városa

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*A Szitakötõvel folytatott beszélgetése kissé érdekesebbre sikeredett mint gondolta....mélyen megdöbbentette a lány konzervatívsága...még életében nem találkozott ennyire zárkózott nõvel ilyen téren....de ennek ellenére nyíltan folytatta a beszélgetést.*
- Merész vagyok...igen, ezt így is lehet fogalmazni. De pusztán hátmosásról volt szó....és ha mást is akarna...nos, vagy megérti szép szóból a nem-et, vagy beverem a képét...De nem hiszem, hogy erõszakoskodna, nem az a fajta - ezt érzem rajta...bár én is tévedhetek, de nem félek tõle. Úgyhogy az estémbõl maximum 10 perc foglalt...
Ami a Te szállásodat illeti - elviekben Tekk'rje elintézte mindenkinek a ma éjszakára a szállást.... de ha tévednék, akkor én felajánlom a szobámat ...elég széles ahhoz az ágy, hogy ketten is elférjünk rajta... van saját dézsa benne... és kényelmes, tiszta, legfeljebb egy paplant kell kérni Wanqortól.... egy éjszakát biztosan kibírunk így... miért fizetnél ha nem muszáj....
*A postaszolgálatnál végeztek és visszaindultak a fogadóba. Pat-ot kicsit zavarja valami...így hát kissé feszengve pillant Szitakötõre, de belefog ismét a témába...*
-Tudom, hogy Neked kényelmetlen, kínos....de ...de ....ha nem bánod beszélgessünk még.....
Elõször is ne gondold rólam, hogy ily rövid ismeretség után bárkivel bármire képes lennék....na azt már nem. Lehet sok férfi megfordult már az ágyamban, de egyiknek sem adtam oda magam ily hamar....és ily egyszerûen. Nem. Bár nem mondom Maldar kellemes férfi benyomását kelti - és már rég volt hogy..... de akkor sem. Ez még nállam is egy összetett dolgokon alapuló érzelem, s cselekmény....
<És ha a többit tudnád bizonyára szóba se állnál velem...>
Másodszor meg...öööö.... miért mondtad, hogy a férfiak nem érdemlik meg az örömszerzést? És miért nem tudnak a nõknek örömet szerezni? Elhiheted nekem, hogy igenis vannak ilyen férfiak és megéri nekik örömet szerezni....márcsak magadért is... Bocsásd meg nekem a következõ szavaim.... de abból amit mondtál nekem az derül ki, hogy kevés ffi volt életedben, s õk sem okoztak számodra örömet...sõt, inkább fájdalmat - testileg, lelkileg----vagy még..... - *mondatát elharapja és ránéz a nõre. Kicsit elkerekedtek szemei, ahogyan fürkészi a nõ tekintetét...*
<Az nem lehet, hogy még sosem volt senkivel.....ezt nem hiszem el....inkább csak rossz tapasztalata van....és begyepesedett....de ez nem feltétlenül az õ hibája....ez nevelés kérdése is...és a közegé, amiben élt, ahol és akik közt él.....>
*Nézi a nõ arcát, látja nyilvánvaló zavarát, a tûzrózsákat orcáján....de nem hadja abba...mostmár nyíltan folytatja.*
-Addig amíg nem lesz életedben egy olyan ffi, aki bevezet a szerelem mûvészetébe...nos el sem fogod tudni képzelni, hogy milyen boldog is lehetsz....Bár... nem csak ffi képes odáig juttatni... - *ennél a mondatánál még jobban összpontosít a lány arcvonásaira, s próbálja kiolvasni érzelemvilágát...* - Szóval a testi szerelem, az örömszerzés mind két fél részérõl olyan érzelemvilágba tud repíteni, amirõl még nem is álmodtál soha. És ha mindez lelki szerelemmel is párosul.....nos az maga a mennyország. És hogy hogyan...és mit szabad és mit nem......
.... Lényegében bármit és bárhogyan, ha az mind két fél számára örömet okoz...kézzel, szájjal és egyebekkel- bármivel lényegében.
Látom arcodon, hogy ez a téma igencsak kínosan érint.... de ne gondold azt, hogy kinevetlek ez miatt.....és szégyenkezned sincs miért. Sok mindennek kell egy nõ életében összejönni, hogy olyanná válljon mint én...
... Ez nevelés kérdése, hogy a szülõkkel milyen nyílt voltál, vagyis õk milyen nyíltak voltak veled...
... Függ az elsõ alkalomtól, hogy hogyan élted át...mennyire volt figyelmes a partnered, mennyire foglalkozott veled...
... Függ a többi partnertõl....vannak állatok - azoknak a nyakát kellene elvágni, vagy azt a bizonyos testrészüket levágni - de ez más téma...
... Függ attól a közegtõl, hogy miben élsz, mennyire toleránsak az emberek, mennyire nyíltak, vagy prûdek....
... Szóval nagyon sok minden kell hozzá....felsorolni lehetetlen...
*Ha látja Szitakötõn, hogy hajlandó a beszélgetést folytatni, akkor keres egy padot - vagy egy csendesebb utcarészt, s leül....így kényelmesebb a beszélgetés... Ha nem, tovább nem erõlteti a témát, de arcán látszik, hogy gondolatait szívesen megosztaná a lánnyal....*

[Navaratna]

(Szitakötõ)

Szitakötõ beszívott ajkakkal hallgatta a nõt, közben összefonta védekezõen karjait maga elõtt. Iszonyúan érezte magát szégyenkezõtõl kezdve a megalázottan át a büszkéig. Egy néptelen utcarészletnél megállt.
<No, istenek, így akartok próbára tenni? Hm, Artenas mondta, mire visszatérek, jussak ki a mostani állapotomból. Vagy úgy, hogy a vezeklést választom és hazatérek, vagy úgy, hogy kiegyezem azzal az oldalammal, ami csak folyékony vagy füstös anyagok jelenlétekor kap teret, de ez a mostani nem való a kedvére ahogy nekem sem...Mintha bilenne hol ide, hol oda a mérleg...És ez gyomorforgató néha....>
-Nos....-szedte össze magát, már amennyire lehetett. Mert bizony a nõ szemébe nem tudott nézni, és hol elsápadt, hol elvörösödött.
-Úgy látom sorra meg kell felelnem neked, annak ellenére, hogy az efféle beszélgetést még igen korainak tartom. Hogy hogyan intézed a magánéleted, az a te dolgod, nincs jogom sem véleményt formálnom róla, sem beleavatkoznom. A közös szállás ellen nincs kifogásom, de ha férfi partnereket szeretnél fogadni, azt kérlek ne az én jelenlétemben tedd, akkor inkább szólj, hogy foglaljam el magam pár órára, én meg fogom érteni. Fürödni biztos, hogy magam fogok a szobában, nem mások jelenlétében. Nekem úgy kényelmes, másképp nem...
Nagyot sóhajtott, hátrasimította a haját
-Ahhoz, hogy kicsit is megértsd a helyzetem, már ha veszed a fáradtságot és megpróbálod, akkor elárulom, nem volt soha túl sok barátnõm, és ha akadt is, efféle dolgokról szó nem esett köztünk, miattam.
<...és mert Doora Artenas szeretõje volt, szóval nem igazán érdekelt a barátom intim élete, de mindegy...ezt inkább megtartom magamnak...>
-Továbbá Shadonból jöttem. Nem tudom, mit mond neked ez az országnév, nem hiszem, hogy sokat, mert a Sheraltól délre fekszik, ott is a keleti parton. Ott a nõk helyzete nagyban más, mint itt. Ott az közönségesnek számít, ha egy nõ hangot ad vágyainak, legyen az lelki vagy testi. Nem, ne szidd azt a helyet. Az máig az otthonom, ha nem is ott lakom már. Nem vetem meg, az más világ, nem bántom az ott lakókat. A legtöbb jobb családba született lány igen szigorú vallási neveltetésben részesül, elzárva a világtól, ahol csak annyit hall, hogyan legyen engedelmes, erényes felesége a férjének, és odaadó híve istenének. Hogy értsd, én fiatal koromban kolostorban nevelkedtem, ami itt számodra elképzelhetetlen lehet, mégha hajdan te is papi pályára készültél.
Elõtúrta a kulacsát és az állott vízzel megnedvesítette a száját.
<Nem vagyok magamnál. Ilyenekrõl beszélek....!>
-Így már gondolom érthetõ, mért vagyok visszafogott, mért nincs eszem ágában sem férfiként megnézni útitársaimat. Ha munka van, akkor dolgozom, és nem szoktam ismerkedni...Bár igen, volt hogy megbotlottam, nem vagyok tökéletes. Egy kezemen meg tudom számolni, hány férfi volt az életemben és 4 éve nem volt kapcsolatom eggyel sem, esetedben elárulom, sem lelkileg, sem testileg, bár azt hiszem, ezt nem kellett volna elárulnom, áh...
<Õszinteségi rohamot kaptam? Szégyellem magam...>
-Arról viszont nem akarok beszélni, hogy milyen örömöket éltem meg ágyam háza táján.
<...mert megütöttem miatta a bokám...>
-Sok okos szép nõ önbecsülését félretéve méltatlanra pazarolja figyelmét. Lehet, ez a világot bejáró nõk sajátossága, lehet nem. Én is jártam már jópár helyen, mégsem ragadott magával ez a fulladt testiségbe gabalyodott világ. Nem igazán értem, mivel lehet rákényszeríteni egy nõt arra, hogy gusztustalan módon szolgálja ki kéjvágyó férfiak sötét elvárásait, a föld is megnyílna alattam, ha kaján vigyorral erre kérnének...
<na ez igencsak aggszüzes volt...abba kéne hagynom a beszédet...>
-Ah, nem is értem...Maldar úgy nézett rád, mint egy két lábon járó nyilvánosházra. De ez sok férfira igaz, s olyan, mintha ezek a férfiak nem ismernék a tiszteletet és a beszûkült gondolkodás ékes példái lennének. Tudom, ez téged nem zavart, úgy érzem, sok olyan dologgal fogok találkozni, amivel nem fogok tudni azonosulni...
Idegesen nézett az égre, úgy folytatta.
-Elszakadtam a témától, bocsáss meg. Nem vagyok túl rugalmas, és igaz, sok területen koromat meghazudtoló hiányosságokkal rendelkezem. Voltam boldog, de megégettem magam és köszönöm, nem kérek belõle többet, azt meghagyom az olyan üde, erõs friss nõknek, mint amilyen te is vagy, én nem tudok hamar túllépni kellemetlen dolgokon.
Amikor meghallotta azt, hogy nem csak férfi képes örömben részesíteni egy nõt, félrenyelte az éppen lenyelni készült vizét, s lesütötte a szemét, mintha ezzel nem hallott volna újat...
<Valahogy sejtem...>
-A nõk közötti szerelmet inkább hagyjuk. Egy Della papnõt alig tudtam levakarni magamról. Igen rossz alakom lehet, ha egy nõ is rám fanyalodott, de ezt hagyjuk, önirónia, stb...-motyogta.
Amikor Pat egyéb tesrészeket is megemlített, befogta fülét, fejét ingatta, hogy erre azért már nem kíváncsi...Megrémült.
-Jó, jó, ennyire nem menj bele, mert rámszakad az égbolt! Túlértékeled a tûrõképességem, Patricia! A szüleimmel nem beszéltem ilyesmirõl, anyám anyival bocsátott utamra, legyek hû és odaadó.
<Elsõ alkalom, nem, ezt nem kötöm az orrára, ahogy a többi partneremet sem..>
-Egyet érts meg-tette kezeit a nõ vállára, miután ügyetlenül eltette kulacsát-Ez most kivételes alkalom volt, hogy mással egyáltalán megosztottam ilyeneket magamról. Nem tudom, jól tettem-e vagy sem. Remélem nem élsz vissza vele. De veled ellentétben nekem annyira nem számít a testiség. 28 éves vagyok, és igen, több dolgon átmentem, hogy most "csak" itt tartok. Bella Pat, menjünk vissza, elfáradtam...
Ami Szita hangjára is igaz volt, a végén már suttogott

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Miközben Szitakötõ beszél arcán a különbözõ érzelmek tükrözõdnek. Bár ezt a lány nemigen veszi észre, hisz annyi ereje sincs, hogy ránézzen... Néha felszisszen, sóhajt egyet, de szótlanul halgassa a beszédet. Mikor vége lett, s a lány arra kéri fejezzék be egy kissé megrezdül, szomorú arccal néz vissza a lányra.*
- Még nem....mert meg kell beszélnünk valamit. Tudom nagyon kevés ideje ismerjük egymást....és ezért most már nekem is kínos kissé, hogy így erõltetnem kell e dolgot - ha megbántalak ezzel, ha nem, ha soha többet nem akarsz szóbaállni velem ezért, de meg kell tennem...
...Sorra meg kell felelned nekem???? Ezt hogy érted? Nem várom el senkitõl, hogy úgy éljen vagy gondolkodjon ahogyan én.... -és ha jól emlékszem nem is mondtam ilyet.... Ezt tisztázzuk le....Ez felért egy gyomorbavágással, de nem baj....
Mint már mondtam, az estémbõl csak 10 percet vesz el a hátmosás, és nem kívánok férfit fogadni - pláne nem más jelenlétében... Tiszteletben tartom kívánságodat és ha nem kértél volna meg erre nyomatékosan, akkor is így tettem volna, ugyanis felfogom ésszel, hogy te másmilyen vagy... Mondhatnálak begyepesedettnek, prûdnek, kinevethetnélek....de nem teszem, mert egy kis ideig én is voltam ilyen....amíg a szabadságot, amíg az örömöt fel nem fedeztem életemben... - *hangjából kiérezni egy kis élt, megbántottságot, lemondást és szomorúságot. Folytatja beszédét egy kicsit keményebb hangvétellel, de nem bántó jelleggel, pusztán magát acélozza ezzel, s ez kiérzõdik hangjából, hogy csak nem engedi érzelmeit szabadjára...*
-Shadon nem mond semmit. Hallotam már nevét, de nem ismerem semmenyire e országot, s lakóit. Ahogyan elmondod - teljesen megértelek, s valamennyire hasonlóan vélekednék rólad, s érzelmeidrõl, ha ezt nem osztottad volna meg velem. De így már szilárdan látom jellemed. S elmondhatom, tisztellek és becsüllek, amiért ezt a fertõt ily szilárdul el tudod távolítani magadtól, hogy kitart az a "kerítés" lelked körül, ami mind ezeket távol tartja tõlled. Egyenes, tiszta, õszinte jellemre vall....Én nem vagyok ilyen, soha nem is voltam, és soha nem is leszek. De nem bánom - én már ilyen maradok. Jó ez így...így jobban el tudom viselni keserûségemet...de minek is fecsegek itt....
....Menjünk. Látom messzire merészkedtem, pedig nem a rossz szándék vezérelt hidd el. És amit az imént mondtál el nekem szavamat adom, kettõnk közt marad... és Ranilra esküszöm, hogy nem adom tovább senkinek!!!
.... Még valami - *egy hatalmas sóhaj szakad fel belõle, ha ránéz a lány mélységes szomorúságot láthat benne nagyon mélyen...fájdalmat és szomorúságot...* - hadjuk....senkinek nem kell magyarázni semmit. Az is hiba volt, hogy kinyitottam a számat....
*Ezek után nem szól Szitához, csak ha õ kérdez. Lesütött fejjel, mélabúsan, apróbb kavicsokat rugdosva ballag vissza a fogadóba.*

[Navaratna]

(Szitakötõ)

Nem teljesen értette, hogy az elõbb szenvedélyesen kiálló nõ hirtelen mért lett ilyen hárító.
-Nem bántottál meg, ahhoz több kellene. Amm, én csak szóltam a szobát illetõen, mivel nem ismertelek. Találkoztam már olyan nõvel, aki nem értette mirõl beszélek, amikor ilyenre hívtam fel figyelmét, annyira nem volt gátlásos. Én csak így szerettem volna megtudni, ebben hasonlóan gondolkodunk-e, vagy sem. Ugye nem emiatt nem szólsz most?
És...ne fényezz annyira makulátlanra, mert ha mindent tudnál...!Bevallom, elõször azt hittem, megesz a szégyen, ha szóba hozom a...belsõ dolgaim. De így utólag...
Mintha Szita egy nyíltabb énje bukkant volna a fekszínre, már nem sápadozott, nem vörösödött,sõt, félig mosolygott, és lustán piszkálni kezdte láncát.
-Fogd fel úgy, alakulóban vagyok.A régi, divatjamúlt modorom próbálom levetni. Nem kifordulni, hanem...két világot összemosni...Világok...Nem tudom ki az a Ranil és Dwyll Unió hol van, ha jól emlékszem, azt mondtad, onnan jöttél. Hm, tudod-e, ihletet adtál nekem? Sosem csináltam magamról önarcképet, de ha visszaérünk, fürdés után megcsinálom! Akkor azt hiszem, jobban fogod majd érteni amikor a két világomról beszéltem...
Egy pillanatra jól beleélte magát a rajzba, ami nemsokára elkészül, majd visszazökkent a valós idõbe
-Szégyenkezem s irigyellek. Rémülök és kacagok...Régen jó hangom volt, ha most is az lenne, énekelnék. Tudod mit, Pat? Miattam ne fogd vissza magad. Az éles ellentétek, ha nem ütköznek össze, hanem egymás mellett léteznek, érdekes kontúrt adnak ám! Jól tetted, hogy beszéltél. Mit akartál mondani még, de meggondoltad magad?
<Elsõ alkalom, hogy ezt a hangot nem borgõzösen ütöm meg. Haladás. S talán rajta keresztül meg tudom végre csinálni azt a képet...>
A fogadóba visszaérve elsõ dolga volt a pulthoz lépni, hogy a fogadóst tájékoztassa arról, Pattal egy szobában szállna meg, s ha felszabadulnak a fürdõvízkészítõk, akkor abba a szobába rendelne egy fürdõt. Továbbá érdekli, Wanqor tart-e abszintot...Ha igen, két kis pohárral kér belõle.
Íha éjszaka van, vagy esteledik, mindig elevendebb vagyok...és most, hogy kezd tavasz lenni...Vagy nyárelõ?>

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Mikor Wanqor mondja Avarathnak, hogy van saját házi készítésû bora egy kedves mosoly jelenik meg az arcán.*

-Köszönöm Wanqor, de csak akor kérek ha te is iszol velem együtt egy pohárkával.
Maldar és Alauron:- Ti nem kértek?

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Gondolataiba temetkezve haladt a fogadó felé...* <Jaj! Hogy minek is szólaltam meg...hisz láttam, hogy õ más - szinte az ellentétem. Zárkózottabb sokkal - még tegezni is több idõ kell neki...hogyan is gondolhattam, hogy egy kicsit is megért...> *Gondolataiból a lány szavai zökkentik ki valamennyire. Figyelmesen hallgatja, s érzi Szitában valami elindult...õ is egy bonyolult lélek. Figyelmesen hallgatja a nõ szavait, miközben lassan visszaérnek a fogadóhoz. Még mielõtt belépne megfogja Szita kezét egy pillanatra így adva tudtára, hogy mondani akar valamit.*
- Egyben hasonlítunk ... keressük önmagunkat. Mert ha bevalljuk magunknak, ha nem - nem az az emberek vagyunk akiket másoknak mutatunk. A sajátunkról tudjuk miért, másról könnyen alkotunk véleményt - elhamarkodottan... de nem hiszem, hogy nem az az egyenes jellem lennél, aki számomra eddig megmutatkozott annak ellenére, hogy van egy olyan éned, amit erõnek erejével elnyomsz...
Engem ne irigyelj...nincs miért - ffiak közt éltem 12 évig, nem sok nõt láttam ez idõ alatt, s amikor munkába álltam ...nos akkor is férfiak voltak a társaim. Alkalmazkodnom kellett ha életben akartam maradni....
Ranil az istenem... ha õ nem lenne nekem, már rég elvesztem volna a semmibe. Õ ad erõt mindenhez, minden cselekedetemhez, hogy emelt fõvel tekintsek a jövõbe, s hogy a múltat ne feledjem mert részem....de...
*A pillanat törtrésze alatt a lány arca szinte hamuszürke lett ahogyan egy érzelemvihar átrobogott lelkén. A már több hónapja tartó gyász, félelem, keserûség, egyedüllét - minden mit elnyomott lelkében - mintha egyszerre érte volna el. Kissé megszédült, leüllt a földre. Lábait maga alá húzta, s halkan sírni kezdett.*

[Anathor]

(Maldar Yffil)

Avarath:
- Nem köszönöm. Inkább most nem, talán késõbb. Vár még rám / ránk egy hátmosás. Meg amúgy is még segítek felhozni a kádakat. Ha most megbocsátotok... - és el is megy Wanqorhoz.

[Navaratna]

(Szitakötõ)

Szita elsomolyodott
-Te kevés nõvel találkoztál, én meg kevés férfival. A kettõ keveréke lenne az ideális...
Amikor meglátta a rosszullét jeleit rajta, összeráncolta a homlokát, majd leült a nõ mellé. Holmiját levette magáról /zsák/ és átölelte fél karjával a vállát.
-...neked legalább van istened...Sírj. Aztán iszol velem valamit...-suttogta

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Halkan, csendesen zokogta ki magát... Jólesett neki a nõ ölelése, és egy kis erõt is adott neki, hogy újra szembenézzen a valósággal, s jövõjével - márha egyáltalán van neki... Kissé szipogva, könnyeit törölgetve halkan mondja:*
-Bocsáss meg nekem.... hogy így elhagytam magam....
Menjünk - már éhes is vagy, meg fürödnöd is kell, meg pihizni a holnapi napra, mert állítólag hosszú és fárasztó lesz...
*Ahogy beszélt az élet fokozatosan tért vissza belé. Pár perc alatt újra a "régi" Pat lett... Bár arcán még felfedezhetõ az elõbbi sírás nyoma, de halványan mosolyog, s mutatja ismét a gondok, bajok nélküli énjét.
Feláll egy hálás mosolyt küld Szita felé, s ruganyosan belép a fogadó ajtaján. Megkeresi Wangort, s megkérdezi, hogy a ffiak melyik szobában pancsikálnak...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* Wanqor a társaság támogatásával a háttérben felcipeli a fürdõdézsákat a lakosztályokba. Mindenki nagy örömére Pat és Szitakötõ is visszatér a fogadóba, hogy elfoglalják szállásaikat. A férfiak ezalatt elõkészítik a szállásukat az esti mulatozásra. wanqor vállát vonogatva utasítja vissza Avarath ajánlatát, mondva józanu lekll megállnia a pult mögött. Mire Arbor álomra hajtja a fejét Narmiraen szent erdõszigetében, az Ezüst Pegazuscsikó népe esti mulatozásra készül... pár óra múlva éjközép. Kinn már sötétedik, néhány helyen lámpást gyújtanak, ezzel szépségesen bevilágítva az utcákat... a hazafele igekvõk ebben a hangulatos idillben térnek majd nyugovóra... mindeközben a fogadó népe is csendesen ténykedik az asztalok körül...*

[Alauron]

(Alauron)
//innentõl akkor igazodva sekélyes pyar tudásomhoz beszédem másképp alakul//

Mikor megkínálták, udvariasan utasítja vissza, és óva inti a társaságot:
-Nem, köszönet, de pihhenni kell, muszáj, holnap nagy út lesz lábunkban, mire lemegy a nap. Egy csepp erõtök nem marad, ha megisszátok összes itókát, jó Wanquor meg lesz csak egyre gazdagabb tõletek. Nem hiába, hogy TekK'rje egyet kért nekünk italt, nem egész estére, hogy meginni mindet! Szóval, menjünk mosdani, és aludni, és kész fekszik minsenki, mert megkérem a szakállas barátunk, parancsol majd: feküdj!, akkor aztán mindenki szépen pihen!

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Elnézi, ahogyan a többiek a dézsákat cipelik fel az emeletre...*
- Nézzék el nekem Uraim, de karjaim nem bírnák el e hatalmas fizikai terhelést. Félnék feleúton visszagurulnék terhemmel...
*Megvárja míg a lakosztályt elrendezik a dézsákkal, s feltöltik azokat vízzel. A "pia" kérdésre így felel:*
- Akinek jólesik az igyon - bár az alkohol a tudatot elhomályosítja... Én nem szoktam inni csak egy pohárka bort étkezések után...
Wanqor ha megkérhetlek...nekem inkább csak teát hozzál fel...hisz ha a többiek is isznak, azért még koccintanék velük, még ha nem is alkohollal
*Amikor a kádak megteltek vízzel, s a "piák" is helyükre kerültek...levetközik, s az elsõ dézsába bemászik... Lustán elnyújtózik nyakig a vízben félig leeresztett szemhéja alól figyeli társait... Majd amikor is mindenki belemerül a saját dézsájába beszélgetésbe kezd.*
- Ha már ennyire összejött a társaság...akkor mondjon elõször is magáról mindenki egy pár szót...ismerkedés gyanánt
Hogy lássátok kezdem én...s majd várom a folytatást...
Napjaimat a betegek és elesettek gyógyítására, lelki támogatására áldozom....néha vállalok ily alkalmi nagyobb volumenû munkát...és mivel régóta ismerem Tekk'rjét és tudom, hogy munkái mindig az elesettek segítségére irányul valamint a gonosz hatalmának megfékezésére - így szívesen részt veszek ezen ügyek felgöngyölítésében......

[Navaratna]

(Szitakötõ)

Megnyugodott, hogy lassan Pat visszanyerte lelki egyensúlyát. Gondolta, hogy van valami a háttérben, de ha majd a nõ akarja, megosztja vele, ha meg nem, akkor nem. Felszedelõcködött, s követte õt a fogadóba.
-Jó estét, Wanqor! Sikerült a postaszolgálattal megegyeznem, még egyszer köszönöm a segítséget-suttogta a pultnál állva Szita-Csak félúton idefelé jövet elhagytam a hangom, ennél hangosabban most nem megy a beszéd. Kedves útitársnõmmel megegyeztünk, a ma estét az õ szobájában tölteném, így, ha majd a többiek fürdõjét elkészítették, lenne oly kedves Patricia Kromhaar szobájába egy újabbat elõkészíttetni? Ha segítségre lenne szükség vízhordásban, állok elébe, több erõ van a karomban, mint elsõre látszik. de addig is harapnánk valamit, és ha tart abszintot, kérnék belõle.
Hallva, hogy ez az ital nem áll rendelkezésére, elmondja, mibõl is készül, azaz mivel ízesített pálinkáról van szó. Az összetevõi ellenben már megvoltak hozzá.
-Nos, uram, akkor beérem egy jó erõs pálinkával, majd magam megkeverem azt az abszintot! Csak kissé melegítse fel valaki azt az alkoholt. Nem kell sok, nem a padlón szeretném végezni. Pat, ha kérnél belõle, semmi akadálya, remélem nem valami fogyaszthatatlan lötty lesz a végeredmény!
<Nagyon régen ittam ilyet. Akkoriban meg sokmindennel találkoztam, ügyelnem kell a mértékre.>
Ha lehet, holmiját felhordja Pat szobájába, jól szemügyre veszi, milyen is a helyiség, aztán visszatér a földszintre, hogy azt a bizonyos vacsorát elköltse és kevergesse a maga szõrére az italt. Közben alkalma volt elmélkednie is egy kicsit.
<Pat most eltávozott ígéretének eleget tenni. Vajon a kaján Maldaron kívül a többiek hogyan fogadják megjelentét? Annak csak a jelenlevõk a tudói! Igaz kezd lenni az a feltevésem, hogy ki harsánysággal fedi el igaz arcát, ki hûvös távolságtartással, ki gõggel, ki csendes halgatással. Mi történne, ha valaki álarc nélkül élne? ... Egy gonddal kevesebb lenne. Bár én is most alig ismerek magamra. Úgy kitárulkoztam Pat elõtt, ahogy a gyóntatópapom elõtt sem soha. Nem vagyok megelégedve magammal, higgadtabbnak kellett volna maradnom. Megzöttyent velem a szekér, csak fel ne boruljon. Sose hittem volna, hogy ilyen kimerítõ magamról beszélni. Úgy érzem magam, mint egy szárazra szívott kulacs.>

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*A nagy cipekedés közben észre sem veszi, hogy a nõk már vissza is értek. Ezért szép komótosan, miután megteltek a dézsák, levetkõzik, fegyvereit, ruháit lerakja a kád mellé elérhetõ távolságba, és bemászik a kellemes vízbe. Mikor Jeffete teát kér a fogadóstól, Maldar is hozat egy pohárral.*
<...mára elég volt az alkoholból...még a végén Pat belefojt a vízbe ...>
*Kicsit megrázza a fejét, hogy elhesegesse ezeket a gondolatokat, majd kényelmesen elnyújtózik és végighallgatja Jeffete mondókáját. Ha senki nem akar megszólalni másodikként, akkor õ folytatja:*
- Utazó vagyok. Csak a fegyverforgatáshoz értek, így jobb híján ezzel keresem a kenyerem. Habár ezt a "küldetést" nem a haszonért, hanem a hazámért és, Arelita lévén, a veszélyért, a kihívásért vállaltam el. Azért az el kell ismernem, mindig jó ha van pénz a tarsolyodban. - és megereszt egy mosolyt a többiek felé.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________

* Wanqor morogva igaz, de midnen igányt kiszolgálva igyekszik a társaság kedvére tenni... miután felcipelték az útolsó dézsát is, Szitakötõ elé helyez néhány levélnyi "zöccséget" ahogyan õ mondta, és egy üveg igazán erõs pálinkát...*
- Csak csínyján vele... nagyon erõs. Más nem volt így...