Haonwell városa

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Mikor Morik támadni indul, Avarath felkészül a hárításra....*(VÉ:114+40)

*Majd ha sikerül a hárítás Avarath megpróbálja megfogni ellenfele kinyújtott kezét és azt lerántani a földre...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* A másfélkzes kard hatalmasat csattan, amikor aMorik pengéje belécsapódik... azonban a harcos részétrõl nincs vége a mozdulatsornak... hatalmas mancsával megpróbálja megragadni a gladiátor kezét, hogy lerántsa... Amint Avarath kinyúl Morik fegvyerforgató keze felé, a gladiátor gyorsan jobbra ugrik... pengéjét oldalt mozdul, hogy hárítsa az esetleges támadást, mely oldalról érné. Amint ismét szemtõl szembe kerül a férfivel, a köztük lévõ táv már csak egy méter...*

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Avarathnak mikor nem sikerül elérnie kezével az ellenfelét, testével próbálja földredönteni, de közben próbál ügyelni arra is, hogy õ ne essen majd vele együtt a földre...*

<De egy makacs kis gazfickó.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, délután
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* Amint a gladiátor próbál elslisszolni a harcos elõl, Avarath hatalmas testével szabályszerûen ráveti magát. Hiába minden gyorsaság, vagy rugalmasság: a gladiátor a nagy test alá kerül. Avarath azonban nem számol Morik pengéjével... amint a páros a földre hemperedik, a gladiátor nyomban oldalra gurul, hogy a nagytermetû férfi oldalába érjen. Kitartott pengéjét a nyakáához szorítva készteti Avarathot a feladásra...*
- Ügyes csel meg kell hagyni... de ha nem sikerül tökéletesre, hagyd az ellent futni... nem kell kétségbeesetten rávetned magad, mert nem feltétlen jösz ki belõle úgy, ahogy zseretnéd...
* Tekk'rje mosolyogva fogadja az útolsó csapattagot...*
- Szóval azt mondod Morik, hogy érdemes õt is a csapatban hagyni, ejh?
* A gladiátor a földrõl feltápászkodva, hátát leporolva válaszol vissza...*
* Hm.... azt.
* Tekk'rje elgondolkodva néz szét...*
- Úgy tûnik elegen leszünk az biztos... no fölösleges rabolni az odõmet a többivel. Holnap reggel pirkadatkor elétek jövök ide a fogadóba. Akkor indulunk. Mindent elrendezek addigra, egy szavatok nem lehet majd. Szálljatok meg itt, Wanqor jó barátom, nem fog felszámítani a ma estéér semmit... csak mondjátok meg hogy én mondtam. A ma estével úgy hiszem nem lesz gondotok... no unom már ezt a pincézést... tünés fölfelé mindenkinek...
* Azzal az ajtó felé mutat... amint megindul a nép kifelé, õ még egy pár szót vált Morikkal... amint hallótávon kívül tudták a többieket, a ét férfi pár szót vált sejtelmesen... Morik ravaszkás képpel magyaráz valamit, majd a nagydarab férfi néhányat bólintva megveregeti a vállát. Pár pillanat múlva a páros is megindul kifelé...*
* Felérve a fogadó alsó szintjére, Tekk'rje pr ezüsttallért dob a pultra...*
- Ne Wanqor... adj mindegyiknek egy sört. No nekem mennem kell... rosszat ne halljak felõled... Kyel legyen mindahányotokkal!
* Azzal a férfi és nyomában a gladiátor kisiet... tehát másnap, pirkadatkor... addig még van idõ: elgondolkodtató, miképp is használja ki az ember...*

[Deval Bereth]

(Avarath)

*A harc végeztével feláll, és leporolja magát.... utána egy mosoly kíséretében köszönti a többi társát, és felmegy a bárpulthoz, hogy garatját egy kicsit leöblítse...*

<Huh, az a lényeg hogy felvettek, mondjuk nem sokon múlott, legközelebb óvatosabbnak kell lennem.... De kiszáradtam a nagy izgalomtól!>

-Kérnék egy italt......Köszönöm.

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*A küzdelem végeztével õ megy ki utoljára a csapattagok közül. Egyre szélesebb mosoly ül ki az arcára ahogy megy felfelé a lépcsõn. Ez a nap egyelõre sikeresen végzõdött a számára, de még nincs vége... Hasonló gondolatokkal fárad fel a bárhoz, ahol látja, hogy elõkészítették a maradék felszerelését az útra, mint ahogy mondta. Gyorsan letörli a vigyort a képérõl, odamegy Wanqor lányához, és eképp szól hozzá:*
- Nagyon köszönöm amiért lehoztad, de ma nem megyek... - és lehajtja a fejét "bánatában".
*Hagyja hogy a lány vele együttérzõen átölelje, majd mikor nem figyel, belecsíp a fenekébe. A lány meglepõdöttségében köpni-nyelni nem tud. Ekkor veszi észre Maldar sunyi farkasvigyorát, és hallja:*
- Ma nem... de holnap igen! Szóval megtisztelnél, ha innál velem egy kupicával. Én fizetek. - és a lehetõ legnyájasabb fejjel tekint rá.
*A lány majd szétrobban az idegtõl, és sértõdötten elviharzik, közben különféle átkokat mormol az orra alatt.*
- Ha nem hát nem. Majd bepótoljuk máskor édesem! - és nagyot kortyol a borából, amit Wanqor rakott ellé idõközben.
*Feláll kezében a borával, és elindul a többiek felé, hátha több sikerrel jár mint az elõbb. Azonban nem jut messzire, mert szembetûnik neki a legutolsónak küzdõ férfi.*
<...hogy is hívják?...Ama..Arta...Avarath?...ááá igen!!!...>
*Odamegy mellé, és egy bíztató mosoly kíséretében így szól:*
- Üdvözöllek Avarath! Maldar vagyok. Jól harcoltál, nem sok hiányzott a gyõzelemhez. Leülhetek? - és meg sem várva a másik válaszát helyet foglal. - Honnan jöttél?

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Mikor Maldar megkérdezi, hogy leülhet-e, Avarath bólint válaszképpen.*

-Köszi te is jól harcoltál és ami még lényegesebb gyõztél is.

*A következõ kérdés hallatán az a kevéske kis mosoly is lehervad az arcáról ami eddig volt és láthatóan nem akar nagyon válaszolni*
<Honnan is tudhatná?... >

-Illanorból jöttem, és te?
....
-És az szép hely?

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Elillan jókedve, amint látja, hogy kényes témát hozott fel. Mivel nem akarja jobban megbántani a férfit, inkább az õ kérdésére válaszol:*
- Tõzsgyökeres haonwelli vagyok. - egy kis mosoly tûnik fel az arcán. Nem messze születtem innen egy kis faluban. Igen. Nagyon szép hely, még nem láttam ehhez foghatót, habár viszonylag sokfelé kóboroltam, és sok mindent láttam. Bár lehet hogy azért van ez, mert az itteni bort semmivel sem lehet összehasonlítani. - és szélesebbre húzza a mosolyát, majd nagyot kortyol a kupájából, egy vállveregetés kíséretében.
<...remélem egy kicsit oldottam a feszültséget...>
- Elõször jársz a hazámban?

[Alauron]

* Habár a kedélyek az elf és a zsoldosvezér között magasra csaptak, Alauron megnyugodott mikor elcsitultak a dolgok. *
<Nincs szükség ellentétekre, se most se késõbb, habár lehetne tiszteletteljesebb is a kapitány, meglehet nem innen való, és azért nem becsüli annyira a Szépeket. Node, most menjünk fel, és nézzünk szét.>
* Mikor az Avarathttal kibõvült csapat felmegy Alauron is velük tart. Egy pohárka bort õ is elfogad az édesebbik fajtából, habár neki nem fizetett senki, ha így lenne rendel majd egyet.
Ha Arbor nem marad a társassággal úgy megkérdezi tõle mikor várják vissza. Egyébként igyekszik egymáshoz közel invitálni a csapatot, mondván:
- Fogyasszük el együtt az italainkat .
Õ is helyetfoglal az egyik asztalnál a társaságban, és azokhoz intézi a szavait akik körülötte vannak:
- Nosshát, én is gratulálok nektek a telljesítményetekhez, mindannyian sokat ígérõ résztvevõi lesztek az akciónknak. Nevem Alauron, én vagyok a város elfjeinek képõviselõje az ügyben. Mivel Tekkr'je kapitány azt akarja, a részletekkel nem szolgálhatok, mint mondta õ szeretné elárulni azokat. De annyit azért mondok, pihenjetek ma éjjel, lehet hosszú út vár még rátok, .... - tekintete elkalandozott egy kicsit a jelenlevõkön, és a hölgyek pillantására kissé megakadt mondanivalójában - ...akarom mondani hogy ránk.*

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Avarath kedve egy kicsit, Maldar próbálkozása ellenére is szomorú marad.*
<Túl tehetném, már magamat ezen, de ha egyszer nem volt igazságos akkor, hogy törõdhetnék bele? >
-Igen elõször járok errefelé, de nekem is nagyon tetszik ez a környék és remélem holnaptól még jobban fog tetszeni.
*Ennél a kijelentésnél egy kis mosoly jelenik meg az arcán, láthatóan örül a tásaságnak.*
-Na akkor igyunk az itteni finom borokra, a nõkre és a kalandunkra!
*Felemeli a kupáját és koccint Maldarral...*

*Mikor Alauron is megérkezett, már tudta, hogy lesz egy újabb koccintás, így rendelt még egy ital bort a tulajtól, közben figyelt a beszédre is...*

[Schinter]

Arbor Vitus


Mikor végre végetért a harcnak nevezett idõpocsékolás elindul felfelé õ is.Nem siet igy elõre engedi a többieket,de ha vki elre tessékeli,akkor elõre megy.Fent az ivóban már meg is fordult a fejében,hogy iszik egy pohárkával,ám amikor megnézi,hogy milyen választék van inkább lemond róla.

Alauron:
-Igen estére elmegyek.Nem szivlelem az emberek által emelt kõ épületeket.Napkeltekor már itt leszek.

Újra végigméri a társaságot majd megcsóválja a fejét-és ha senki nem szeretne tõle semmit-akkor elindul kifelé a fogadóból.

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Örül neki, hogy Avarathon lát már egy szikrányi kis jókedvet is, mégha nagyon kicsi is az. Kedélyesen koccint ivótársával, majd végighallgatja a követet. A mondandója végén odafordul Avarathoz, és így szól:*
- Azt meghiszem, hogy hosszú út lesz! De a ma a mulatozásé!
*Azzal kihörpinti a maradék borát, és vállonfogva vezeti Avarathot a többiek asztalához. Közben egy újabb kupa bort rendel a fogadóstól, nehogy kiszáradjon. Az asztalhoz érve mindenkit üdvözöl (már nem is tudja hanyadjára), és készségesen felajánlja a következõ kört, úgysem õ fizet *

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Avarath Maldarral együtt köszönti a csapat többi tagját, és egyetért abban, hogy hosszú útjuk lesz...*<Remélem senki életébe nem fog kerülni.>
*Mikor a többiek beszélgetésbe kezdenek, akkor Avarath odafordul Maldarhoz.*
-Szerinted mi lesz a feladatunk?

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Az elf gunyoros és rosszmájú megjegyzésére nem szól semmit.... pusztán egy gyilkos pillantást vet feléje.
Az utolsó harc váratlan fordulatai eléggé lekötötték, és a vége... <Óoooo, nem gondoltam volna, hogy beveszik a csapatba... de végül is jól küzdött, nagyon is jól.... még jó, hogy nem a bírkózást szabták meg próbának... Mert akkor aztán bajban lettem volna...> A kapitány felszólítására, miképp menjenek fel az ivóba... felpattan székérõl. Hátranéz, hogy Szitakötõ vele tart-e... és akkor jut el tudatáig valami...*
- Öööö izéé....Szitakötõ! Ha nem sértelek meg...megkérnélek arra, hogy tegezzél nyugodtan. Valahogyan ezt a társalgási formát jobban szeretem. És... remélem nem baj, hogy én egybõl letegeztelek téged!?!
*Megvárja a nõ válaszát, azután kicsit sietõsen indul felfelé...akit tud leelõz... Felérvén az elsõ uta a napsütésbe vezet...Pár pillanatig áll becsukott szemmel a nap felé fordulva. Hálát ad istenének amiért nem gördített hatalmas akadályt célja és õ közé....sõt talán még könnyített is egy kicsit feladatán. A fohász után szép komótosan visszaballag a fogadóba. Tekintetével megkeresi Szitakötõt - és elindul feléje.*

[Navaratna]

(Szitakötõ)

//Van ebben az elfben egy kis Havas Henrik... //

Tágranyílt szemmel hallgatta a zsoldosvezér és az elf vitáját
<...a számból vette ki Tekk'rje a szavakat. Hm, igaza volt a fogadósnak. Kicsit nyers, de alapjában véve van, amiben hasonlóan gondolkodunk.>
Mikor megértette a harcoló férfi csavarját, megnyugodott. Nem egy újabb sötéten mormogóval lesz több, hanem csak egy trükkel. Felmenet közben válaszolt Patnak.:

-Semmi gond nincs, tegezzen nyugodtan, kisasszony. Ám az én számra viszont nehezen jön a tegezés, így kérem, fogadja el maradiságomat. Örülök, hogy ön..azaz te ilyen könnyed ...vvvagy, ám nekem a tegezéshez több idõ kell.Remélem nem sértettem meg.

Mikor végeztek, lassan felment a kocsmaszintre, ám ott bevárta az elfet, határozott higgadtsággal fordult felé, és nyugodtan belekezdett mondandójába, miután ujjait összekulcsolta maga elõtt:
-Üdvözlöm, szólítson Szitakötõnek, és ne a barna bõrû embernõnek, ha egy mód van rá. Véleményem szerint nem célszerû senkit sem faji alapon hívogatni. Teljességgel megértem, hogy büszke származására és népének múltjára, de nem tartom helyénvalónak, hogy ezt túlzottan hangsúlyozza. Bocsánat, nem kioktatni akarom, csupán közölni, hogyha Tekk'rje nem lett volna olyan fürge, magam hoztam volna szóba az elhangzottakat. Teljes mértékben egyet értek vele, bár affelõl kétségeim vannak, hogy tud-e hozzánk alkalmazkodni és nem-e bomlasztja meg kérkedése a születõben lévõ csapat morális egyensúlyát. Nem elõször dolgozom csapatban és nagy hangsúlyt fektetnék a hamrnikus együttmûködésre. Ha oly büszke, mint mutatja, szívlelje meg szavaimat és eme, ön számára nyilvánvalóan kellemetlen együttmûködést tegyük mindkettõnk számára elviselhetõvé. Máskor pedig, ha kérhetem, ne hallgasson bele más beszélgetésébe és azt ne forgassa ki, ha nem indokolt és ha csöppnyi illemet is tanult. Bármi problémája van, személyesen velem közölje azt a késõbbi félreértések elkerülése végett. Remélem értjük egymást. További szép napot-hajolt meg Szitakötõ neveltetésének megfelelõen, hisz nem nézte le a vele szemben állót és nem is magasztosította, betartotta az udvariassági formulákat, mégha kicsit élesebbre is sikeredett mondandója. Szerette már az elején tisztázni véleményét, nem árult zsákbamacskát. Inkább a férfi jellemével voltak gondjai, nem annak fajával. Nem volt rasszista.

Ezután türelmesen megvárta, míg a zsoldosvezér feljött a gladiátorral. Ideje volt valaminek elébe mennie.
-Egy szóra, uram, kérem. Nem szándékozom elõre megtudakolni a küldetés részleteit, kérdésem más természetû.-kezdett bele halkan. Ezt nem akarta a többiek füle halatára megbeszélni.
-Úgy illik, tudnia kell, Pyarronban engem szerzõdés köt az ottani megbízómhoz. Szeretnék eleget tenni ama szerzõdésben foglaltaknak is, ami kimondja, esetleges jövedelmem bizonyos részét el kell juttatnom neki, továbbá ha az õ engedélye nélkül egyébb munkát elvállalok, azt meg kell indokolnom.Így kérem, indokképp javasoljon valamit, amit levelemben említhetek, azon túl, amit vázlatszerûen felvillantott, továbbá elõlegre lenne szükségem, amit váltó formájában továbbíthatok. Remélem megért engem, és nem érzi tolakodásnak avagy mohóságnak szavaim.

Amennyiben sikerül dûlõre jutniuk, Szitakötõ inna valami könnyût, lefoglalna maga számára egy nem túl drága szobát. Kissé tartózkodón szemléli a hirtelen támadt igyunk-egyet!-mozgalmat, s a hirtelen meginduló szóáradatot. Tervbe vette, hogy keres egy írnokot s aztán visszavonul.