Új-Pyarron - A második manifesztációs háború elsõ etapja

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nadyra)

*Hozzásimul Dyenhez és meghallgatja a férfi mondandóját.*
- Én sem akarlak elengedni, de nem dacolhatok Krán akaratával. Ha engedetlen leszek, megölnek. Ha erõsködsz, akkor téged is. Én a tulajdonuk vagyok. Te országod névtelen, de megbecsült tagja vagy. Ha tudnák, hogy miket hajtottál végre Pyarronnak, a nép hõsként ünnepelne. A feletteseid biztos vagyok benne, hogy becsülnek és értékelnek. Azt látják benned, aki valójában vagy. Én névtelenül fogok meghalni. Én csak egy tárgy vagyok. Egy láncszem. Teszem a dolgom és minden nap küzdök az életbenmaradásért, esetleg elõbbrejutásért. Ha meghalok, más lép a helyemre és ugyanezt fogja folytatni. A feletteseim pár hónap múlva emlékezni sem fognak rám. Amíg sikeresen végrehajtom a feladatomat, addig hasznos vagyok a számukra. Ha hibázom, akkor már nem vagyok kiemelkedett. És a kiemelkedettek között egy alacsonyrendûnek nincsen semmilyen joga, tehát akárki megölheti büntetlenül. Annyi elõnyöm megvan, hogy nincs családom, így ha nem teljesítek egy küldetést, nincs kin elverniük utána a port. Egyedül vagyok. nincs senkim, csak a csapatom tagjai, akik ugyancsak ambíciókat táplálnak a rangom irányában. Ha hibázom, halott vagyok. Ezek után szerinted gondolhatok olyasmire, hogy jövõ? Pláne közös jövõ. Ezért megpróbálom kiélvezni minden percét az együtt töltött idõnek. Majd ezen rágódhatok Kránban. Feleleveníthetem és visszagondolhatok a boldog percekre. Elszorulhat majd a szívem, amikor veled álmodok és reggel a rideg valóságra ébredek. Nekem nincs jövõm. Neked még van. Pont ezért nem fogom elvenni tõled a te lehetõségedet. Azért, mert szeretlek. Ha már nem fogod tudni csinálni a munkádat, leszerelsz és visszavonulsz. Szép öregkorod lesz és büszke leszel arra, amit életedben véghezvittél. Én nem fogok megöregedni. Mindig újra meg fognak fiatalítani, hogy teljes testi erõnlétben szolgálhassam a Dieurt. Mindaddig ezt fogom csinálni, amíg egyszer nem találkozok valakivel, aki jobb nálam és le nem gyõz. Egy küldetés, amit nem tudok teljesíteni. Valószínüleg erõszakos halálom lesz. De halálom pillanatában ott leszel velem, és boldogan fogok meghalni, mert tudni fogom, hogy egyszer valahol a sivatagban megismertem egy férfit, aki szeretett és akit viszont szerettem. És ezek a boldog percek végigkísérnek hátralévõ életemen és halálomon is. Szeretlek. Tégy boldoggá mégegyszer. Aztán mégegyszer. Annyiszor, amennyi idõnk van együtt, hogy majd tudjak mire emlékezni. Tudjak mit feleleveníteni az álmaimban. Szeress ezekben a percekben. Úgyis olyan hamar el fognak múlni.
*Nadyra szeme sarkában könnycseppek jelennek meg és végiggurulnak az arcán, hogy Dyen nyakára csöppenjenek és a lepedõ selymes anyagán oldódjanak fel.*

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


Végighallgatja a lányt és szomorú arcvonások jelennek meg az arcán.
<Most hogy kezdjek a rám bizott feladatra?Egyszerûen...egyszerûen nem tudok hozzá kezdeni... >

Megrázza a fejét.

-Lehet,hogy nem kellet volna megkérdeznem tõled.Nem gondoltam,hogy Kránba ilyen sors vár rád...Mi lenne?...Mi lenne ha ez után velem jönnél?

Kissé megdöbben a saját mondadójától is...

-Kissé furcsa,de mindent megtennék,hgoy vigyáznék rád.Pyaronba a névtelensség megvédenne minket és beszélnék is a feleteseimmel és....

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nadyra)

*Elõször nagyon meglepõdik Dyen ajánlatán, aztán elmosolyodik.*
- Ezt most csak mondod. De ha végig fogod gondolni, akkor majd rájössz, hogy mekkora képtelenséget mondtál. Krán nem ereszt. Értékes vagyok a számukra. Nincs Ynevnek olyan pontja, ahol meg ne találnának. És téged is bajba kevernélek. Ha megtalálnak, akkor téged is megölnek. Nem járható út. De nagyra értékelem, hogy felajánlottad.

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


Letörli Nadyra könnyeit.

-Valóban...Most jutott csak eszembe,de azon a tényen nem változtat,hogy ha veled lehetek,akkor nincs olyan akadály,amit gondot jelentene...És elvégre mi értelme az életnek nélküled?

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nadyra)

*Átkarolja Dyen nyakát és szorosan magához öleli.*
- És szerited meddig bújkálhatnék? Egy hétig? Hónapig? Netán ha szerencsénk van, akkor egy évig? Ha így is lenne, akkor is menekülés lenne az egész életem. Mit tudsz csinálni Krán varázslói és fejvadászai ellen? Tudom, hogy milyen erõsek. Velük dolgozom emberöltõk óta. Olyan fejvadászt fognak küldeni, aki ellen nekem sincs semmi esélyem. Fõleg a felszerelésem nélkül. Jó vagyok, de vannak nálam is jobbak. Megtalálnának és megölnének. A lelkemet pedig egy drágakõben visszavinnék Kránba.

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


Láthatóan elgondolkodik egy kicsit.

-Nem kell bujkálnunk.Nemes vagyok és igen el vannak varva a szállak ahhoz,hogy ne találjanak meg.

Kissé elhallgat,aztán folytatja halkabban,miközben maga elé bámul.

-Mint Grófné rendes életet is tudnál élni és senki sem gyanakodna rád...

[Meridian]

//OFF: öhm...skavcok... ti enm érzitek úgy, hogy ez a akalnd kicsit meghalt? Biztos, hogy folytatni akarjuk mi ezt? Ha jól tudom, a KM... szóval... szvsz ennek a kalandnak immáron nem sok értelme van...de ha folytatás mellett döntünk, szívesen maradok.//

[Mesemondó]

//... Modnanám, hogy egyetértek, de szerintem csúnyán hangzana ez a Km szájából Mindazonáltal készen állok új Kmet keresni a helyemre, ha atársaság folytatni szeretné a kalandot... remélem a következõ KM-nek is annyi öröme és munkája lesz benne, mint nekem volt ...//

[Meridian]

//OFF: nah... szerintem ez a kaland végérvényesen és visszafordíthatatlanul megállt. Szóval ezúton közölném, hogy ki kívánok lépni.
kár érte...//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM: Tysson-lar
Helyszín: El Hamed felé menet, a sivatagban valahol...
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* Az Ibara... végeláthatatlan homokdűnék, apróbb kanyonok, mérföldes kiterjedésű kúpok és völyecskék.... mind-mind homokból kirakva... nos igen, a szél megfelelő munkát végez a változatosság minen igényeit kialakítva.. mégis pár nap után valahogy az ember nem leli már örömét midnebben. Főleg ha a nap tűz. Márpedig itt ha a nap delel... és hiába indult el a herceg málhás álatokkal és szolgálókkal Al-Abadanából, mostanra már igencsak elege lett mindebből... homok... homok.... HOMOK mindenütt! Alig félszáznyi harcosa van csupán és személyi testőrei, pártíz szolga... nomeg Pharae. Az a lány... egyszerűen megigéző. Akármelyik dzsenn család háremének éke lehetne... ám úgy tűnik hű hercegéhez és vele marad... erre elnéző mosoly jelenik meg a férfi arcán... melette maradna? Ki tudja... majd az idő eldönti ezt a kérdést... elvégre ő maga nem dzsenn nagyúr, nincs is akkora hatalma, vagyona... ráadásul háború közeleg... a herceg midnezen a száját elhúzva előrébb üget tevéjén...hamarosan kedvese mellett terem... Pharae egy vajszín szőrű egyed hátát üli meg... jókora napellenző ernyő meredezik ki a lány alá pakolt fehér vásznak alól, hűs árnyékot adva neki... a herceg kinyúl, majd megsimogatja az arcát... sokatmondo mosoly jelenik meg ábrázatán, majd kérdést is intéz feléje...*
- Nos, kedvesem? Jól érzed magad? Tudod, csak szólnod kell és máris hozatok előre vizet... nem szédülsz? Ha gondolod átveszem a te kantáradat is...
* Aközben végig a lány szemeit bámulja... modnandója végén szétnéz maguk körül... talán húsz vízhordó állat, köröttük félszáz széles szabjájú fegyveres... a legjobbak, akiket Abadana ura a szolgálatukba tudott hívni... és persze a herceg két személyi testőre... Juszuf, az enyhén korosodó fegyvernök és Izmir, a szúrós tekintetű mentalista... a távolban egy dűne... kisebb szoros van belévájva... bizonyára a karavánoknak, pihenés végett... a herceg két parancsszót hallatva affelé kormányozza a társaságot... továbbra is lesi kedvese szavait....*
//... Hakea karija kimesélésre kerül... szeretné vinni máshová. Ha van még JK akinek ilyen igényei lennének, az jelezze nekem...//

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

<Homok, homok mindenütt...ugyan egyhangú, de ha az unalom és a veszedelem között kéne választanom, ez esetben az előbbi mellett döntenék. Ez a meleg...napellenző ide vagy oda, alig segít. Az út végére a galambból sült galamb lesz, ha így folytatódik. Jassif legalább törődik velem, szegény biztos nem vette jó néven az emír palotájában történteket.>

Fáradtan mosolyog a hercegre, hófehér arcán feketére húzott szeme alól vékony csíkban futott végig a festékkel keveredett veríték. Zsebkendőjével letörli, kicsit fészkelődik a tevén, majd miután ismét kényelmesen ül, válaszol a kérdésre.

-Nagyon szépen köszönöm, a vizet elfogadnám, de nem kérek túl sokat. Törődésed mindig megdobogtatja a szívem, kedvesem. Ugye ott megállunk?

Előremutat a szoros felé, majd határozottan nyűgös arcot vág, eperpiros ajkait kicsit elbiggyeszti, majd ismét a napernyő árnyékába ereszkedik.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM: Tysson-lar
Helyszín: El Hamed felé menet, a sivatagban valahol...
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* A herceg egyet int a szolgák felé, majd rögtön mérni kezdik a vizet.... mosolyogva fordul Pharae felé majd bólint...*
- Örülök, hogy a kedvedre tehetek... igen, ott megállunk. hamarosan oda is érünk, és akkor kinyújtóztathatjuk tagjainkat...
* Nem tellik bele pártíz perc, és máris a dűnébe vágott hűvösebb kanyonban találják magukat. Sárga homokkőből az egész ki van rakva, az oldalába szbácskák vannak vágva... több kút is látszik, és néhány dzsad férfi... nomeg a helyi bantu őslakosok közül is néhány egyed... a herceg a kíséretével együtt leszedelőzködik, a harcosok zöme bevonul az árnyékos termecskékbe... a herceg és két testőre a lányt az egyikbe vezetik, majd a két férfi megáll az ajtóban... őrt állva fiygelik a kinn zajló dolfokat... a herceg a szoba egyetlen alkalmatosságához, egy hosszú padhoz vezeti a lányt...*
- Tudom hogy enm a legjobb... de jelen helyzetben a legtöbb amit tehetek a hőség ellen az ez.... hogy itt megállunk. Bárcsak többet adhatnék neked...
* Majd a lány kezeit megfogja és a szjához emeli, hogy megcsókolhassa... Pharae felé fordulva ül a padra, úgy hogy szembe legyyen vele a lány ha leül...*

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

Érdeklődő tekintettel méri végig a kis falut, melyet a dűne oldalába martak, a sötét bőrű őslakosok tevékenykedése ugyancsak leköti egy pillanatra. A tevéről nem hagyja magát leemelni, fáradtsága ellenére is inkább lehuppan, szeretné végre érezni talpa alatt a földet, hisz' oly sok órát töltött a vajszín sivatagi hajón. Néhány bizonytalan lépés után a testőrök kíséretében az árnyékos terembe vonul, a hirtelen klímaváltozás miatt tüsszent is egyet. Zsebkendőjét eltéve ül a herceg mellé, és hagyja, hogy kicsit játsszon törékeny kis kezeivel.

-Nincs szükségem jelenleg többre, a te közelséged kárpótol mindent, ami innen hiányzik. Beriquelen is csücsülhetnénk akár, az egyik jégtáblán, te akkor is melengetnél, és ezért szeretlek.

Megpuszilja a herceg arcát, majd ismét megszólal.

-Meddig leszünk itt? Nagyon jól esik az árnyék. És mennyi van még hátra az útból?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM: Tysson-lar
Helyszín: El Hamed felé menet, a sivatagban valahol...
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* A herceg elmerengni látszik...*
- Nos... holnap estére Hamedben lehetünk... itt tartunk egy órás pihenőt, majd idnulun ktovább... mihamarabb ott szeretnék lenni... sokkal kultúrltabb közeg, méltóbb egy iylen gyönyörű asszonyhoz...
* Midneközben kezeivel a lány hátát is megcirógatja... egy csókot lehel az arcára... ekkor azonban váratlanul az egyik testőr hátrafordul...*
- Lovasok közelednek... nem is kevesen. A gárda parancsnoka több mint félszáz ez irányba tartó alakról bezsél... nagyobb porfelhő kíséri őket, azaz sietnek... nem kizárt az ellenséges szándék sem. Nem lennék meglepve, ha a kalóz Urd'sik törzsbeliek...
* A herceg lágyan leinti szolgálóját...*
- Nyugalom Juszuf... bevárjuk őket. Szólj a parancsnoknak, hogy állítson őröket, és tartsa készenlétben a katonákat! Midnenki legyen helyzetben, ha arra kerülne sor... legyen kézközelben a kard...

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

-Alig várom, hogy Hamedbe érjünk, nagyon kíváncsi vagyok arra a városra. Kultúráltabb közeg...ez olyan furcsán hatott tőled. Jaaaj mit csinálsz, ne csiklandozz mert megbánod!

Vékony ujjainak hegyes körmeivel aljasan oldalbatámadja a herceget, majd nagyot kacag, miközben a ruhája alá nyúlva elkezdi csiklandozni a hasát. Mikor meghallja a testőr érces hangját, előbb átkozza, hogy miért nem lehet egyetlen csendes pillanata sem, majd szemei tágra nyílnak, mikor a rajtaütés lehetősége felötlik. Elég rémülten néz a hercegre, olyan tekintettel, melynek hatására a legkeményebb férfiszív is elbizonytalanodna.

-Kedves, nagyon rossz előérzetem van a dologgal kapcsolatosan, és bár tudod, hogy nem szokásom nagydobra verni, de kezdek félni. Nagyon kérlek, védj meg, nagy bajt sejtek ránk zúdulni...

Hozzábújik a herceghez, inge alól kihúzza kezecskéit, hogy aztán a férfi karjai alatt átnyúlva ismét összefonódjanak. Lágyan megcsókolja Jassifot, azonban amaz érezheti a félelem kesernyés ízét a lány csókjának ízében. Egy fél perc elteltével elengedi, föláll, utat engedve neki az ajtó felé, hogy ellenőrizhesse a helyzetet.