A Kapuk Tere [Felfüggesztve]

[Meridian]

(Ybon DiNael)

*Végig csak a kardját markolja, Grekd és Ipox eszmefuttatásaira csak bólogat, és hallgatja a többiek kérdéseit. Mikor azonban valami isten szolgálatára akarja rábírni õket, csa elfintorodik, és a másik kettõre néz...

-Ez teljesen hibbant! *súgja csendesen* most mit kezdjünk? Egy teljesen fanatikus valamivel vagy valakivel állunk szemben, aki valami "istent" emleget... mi legyen?

*Várja a másik kettõ válaszát, de nem ereszti le a kardját, csak mereven áll, és továbbra is a csuklyást fürkészi...

[Eldwyr]

(Grekd Welbyrd)

<HÁTCCEZHÜLYEEE!!!>

[Nekromat]

(Ipox)

<Hát úgy látszik hogy ez a kísérlet nem jött be!Úgy tûnik hogy itt már mindenféleképpen harc lesz,mert hogy mi nem fogjuk feláldozni magunkat az is biztos és õ sem fog eltekinteni ettõl!Na most kell kitalálni valami okosat,mert nem tudom hogy meddig tart egy varázslás,márha tényleg varázshasználó az idegen,de ilyen messzirõl szerintem még két esõ táncot is jár mire odaérünk és megütnénk! >

*Megint odahajolok a többiekhez és csak ennyit mondok suttogva!*

-Õrizzétek meg a hidegvéretek és gyertek utánam!

A kámzsás idegennek:

-Igen, készenálunk az áldozatra,de elõtte kérlek áldj meg minket,hogy üdvözölve térjünk át a hídon!

*Majd elindulok könnyû léptekkel a kámzsás felé és a válam felett hátranézek hogy a többiek is jönnek-e!*

<Kb. ez az utolsó esélyünk hogy elõnyösebb pozícióból támadjunk, úgyhogy remélem ez beválik!Bár sok veszteni valónk nincs hiszen mindenképpen ki akaeja ontani a vérünket! >

[Meridian]

(Ybon DiNael)

*Elmosolyodik Ipox ötletét hallva...mindig is szerette a veszélyt...és a halál közelségét...hát most az akár az Õ halála is lehet...de nem baj...bólint geyet, majd elindul Ipox után...kardját egy kicsit felfele tartja, hogy az idegen ne érezze úgy, hoyg támadni akar...

<Na, ha ez sem váálik be, akkor végképp vége mindennek...na de egyelõre koncentráljunk erre...Grekd is jön? Mit forgat Ipox a fejében...hmm...>

[Eldwyr]

(Grekd Welbyrd)

*Ipox suttogására ocsudok. Aztán végig hallgatva a monológját elképedve figyelem, ahogy elindul.*

<Ha nem figyelmeztet elõre, azt hinném, hogy meghibbant.>

*Amikor Ybon elindul, én is elindulok.*

<Csak érjek közelebb, kapsz te a pofádra áldozatot meg hidat is.>

[Nekromat]

(Ipox)

*Mikor odaérek olyan lépésnyi távolságra a kámzsáshoz, jól szemügyre veszem és lehajtom a fejem,mint aki arra vár hogy egy keresztet vessenek a feje elõtt!*

-Kérlek áldj meg minket!

*Megvárom hogy a többiek mellém érjenek és jöhet a hentelés! *

[Könnyûléptû]

Az Auraérzékelés eredményének tudatosulásakor agya már automatikusan cselekszik. Kezeiben tekercsek tûnnek föl. Sorban 3 darab. Miközben neki kezd az elsõ felolvasásához, lépteivel sebesen a kibontakozó harchelyzet felé tart. Hallja a kibontakozó párbeszédet, de nem figyel oda rá, elméjével összpontosít, miközben a tekercsrõl a szavakat olvassa, mi majd 26 szegmensét igényli, és még éppen elkapja a kámzsás utolsó szavait a véráldozatról, amikor a következõbe kezd. Az elsõ után azonban Léptei fölgyorsulnak, mintha egyszeriben nem az emberi szem számára vénségesen vén elf varázsló lenne, hanem valamiféle gyors mozgású ragadozó, nagymacska. A második tekercs felolvasása csupán 6 szegmenset vesz el az életébõl, ám ennek utolsó sorának elhangzása, és a papíros kettétépése után a teste és az azt borító ruhanemû vonalai a térben megbomlanak, elmosódni látszanak, mintha nem volnának immár az anyagi világ részei, ide-oda hullámzanak, amorf anyagként fodrozódnak a legkisebb szellõ beleérésekor is, pláne most, mikor oly sebesen halad célja felé. Talán már ki is bontakozik a harc, amikor jobb oldalt a fegyverövén lógó kis bõr tokból valamiféle fém szerszám kerül elõ, mely elsõ ránézésre egy egyszerû, alkarhosszú acélrúdnak tûnik, mindenféle jellel, meg vésettel ellátva. Az egyik végén pihenõ ezüstösen csillogó abbit harangszerû valamit mentális energia kapja le az acélrúd végérõl, melybõl most hosszú gomolygó, fehér köd tör elõ, mely mögött sûrû hópelyhekben hullik a talajra a levegõben porráfagyott nedvesség.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, közel a sikátorokhoz.
Idõpont: az Égi Fény szerinti 3674. év, Tudomány havának 8. napján, Éjközépkor.
Résztvevõ: Ybon DiNael (Meridian), Ipox (Nekromat), Grekd Welbyrd (Eldwyr), Ifar Gor Dilach (Könnyûléptû).
_____________________________________________________________


Ifar Gor Dilach (Könnyûléptû):

Megállíthatatlanul úszol a levegõben. Fegyvered készen áll, hogy lesújtson az ismeretlenre, kinek kiléte, sõt, mibenléte ismeretlen számodra. A környezetedet felépítõ tárgyak, falak egybemosódnak a sebességtõl, ahogy írtózatos támadásod eléri az ismeretlent. A vakító, zöld fény fájdalmasan hasított az Éjközép sötétségébe...


Ybon DiNael (Meridian), Ipox (Nekromat), Grekd Welbyrd (Eldwyr):

Mindhárman az ismeretlen elé térdeltek. Kezeiteket tettre készen fegyvereiteken nyugtatjátok. A levegõben érzitek a feszültséget, hogy bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol. Bárki is legyen a kámzsás, mély hangon beszélõ ismeretlen, szikráját se mutatja annak, hogy nyugtalan lenne, vagy kétségbe vonná szavatokat, miszerint áldást kértek tõle, mielõtt önnön éltetek feláldozásával elnyernétek az univerzum legnagyobb ajándékát, a halhatatlanságot, és csatlakoznátok az általa csak Egy Istenként emlegetett "istenség" oldalán az "igaz ügyhöz".

- Legyen hát. - mondja a kámzsás, beleegyezve az áldás ceremóniájába. Leereszti karba font kezeit, majd kinyújta jobb karját felétek, így láthatóvá téve kézfejét, és ujjait. Fekete, nem evilági, repedezett bõr tárul szemeitek elé, a repedések alatt pedig sejtelmes, élénk zöld színben világít az ismeretlen hatalom ereje, ami feltölti e lény testét. Soha eddigi életetekben nem láttatok ehhez hasonlót.

A lény keze rátok irányul. Egy pillanatig nyugodtan áll, majd alig észrevehetõen megremeg. A csuklya éjsötétjében zöld szempár éles fénye ragyog fel, majd a pillanat törtrésze alatt hatalmas, zöld színben úszó fényáradat hasít az Éjközép sötétjébe, mely még hét utcányira innen is másodpercekre megvakítja a mulatozó polgárságot...


Ybon DiNael (Meridian), Ipox (Nekromat), Grekd Welbyrd (Eldwyr), Ifar Gor Dilach (Könnyûléptû):

A hatalmas energiaburkot, ami körülfogott négyeteket, ismeretlen erõk táplálták, melyeknek gyorsan cikázó, vörös erõnyalábjai az Ybon oldalán lógó zöld amulettbõl törtek az ég csillagai felé legalább tíz méter magasra, ahol aztán az energiától izzó vörös burok részévé váltak.

Mind a négyen épségben vagytok. Ifar támadása mindenkit meglepett. Mire bárki mozdulhatott volna, fegyvere dühödt erõvel sújtott le a fenyegetõ ismeretlenre, kinek kámzsája jeges cafatokban hult alá. Az írtózat, ami ezután elszabadult mindenkit letaglózott. Mivel anyagi teste megsemmisült, a belül megbújt õrület elszabadulván, néhány pillanat erejéig saját magát sem volt képes kontrollálni. A hatalmas, legalább öt méter magas éjfekete, köd-szerû démon szemei zöld izzó haraggal tekintettek le rátok, mikor a másodperc törtrésze múlva felöltötte igazi alakját. A hatalmas démon támadása azonban már nem árthatott nektek, mivel az elõzõleg említett, ismeretlen eredetû vörös pajzs, megvédett benneteket az írtózatos erejû, ez idáig senki által nem látott energiahullámtól, mely a mögöttetek lévõ hatalmas házat a földdel tette egyenlõvé.

Bár fogalmatok sincs róla, milyen lény elevenedett meg szemeitek elõtt, harcra készen álltok, hogy a halál torkába nézzetek, miközben próbáltok kiutat keresni a kelepcébõl. Az erõtér érezhetõen gyengülni kezd körülöttetek, és láthatóan a démon újabb gigászi támadásra készül, amit a vörös burok nem biztos, hogy ki fog már bírni.

Mielõtt bármit is tehetnétek a helyzetetek javítása céljából, újabb ismeretlen jelenik meg a semmibõl. Mint fata morgana tûnik fel az anyagiatlan sík egy távoli szegletébõl, félúton a démon és az energiaburok között, háttal nektek. Sötétkék inkognót visel, melynek hátuljára Ynev két holdját hímezték. A Vörös Holdat arany hímzéssel, a Kék Holdat ezüst hímzéssel öltötték az anyagba. Fejét csuklya takarja. Jobb kezét gondosan faragott, fekete boton nyugtatja, melynek tetején ökölnyi méretû, halványkéken derengõ kristály ékeskedik.

Ifar meglepõdve észleli, hogy semmit nem érez a szemmel láthatóan mágus jelenlétébõl. Olyan érzése támad, hogy ennek a varázshasználónak itt se kellene lennie, mintha nem e világhoz tartozna.

Az éjfekete démon szemei haragos zöld színben lángolnak, mikor túlvilágian mély hangján megszólal a haragtól fûtve, az idegenre veti dühödt tekintetét:

- Ei nahre, Rean Kha'Zarall! Elkéstél, vén bolond! Már megtértek! - bömbõli az iszonyat, majd roppant energianyalábot lök az ismeretlen felé, aki azon nyomban felemeli botját. A kristály éles kék fénnyel felragyog, majd villámszerûen cikázó sugarat lövel hatalmas ellenfele irányába. Az esti hûs levegõt felforrósítja a két ismeretlen, mágikus erõ, ahogy egymásba ütköznek. Hatalmas szélvihar támad, melynek közepette halljátok az újonnan érkezett kiáltását:

- An'Tharrak! A jövendõ elõre elrendeltetett! Még neked sincs hatalmad fölötte, démonfajzat! - ordítja, majd minden erejét beleadva küzd a szörnyeteg ellen. A két ellenfél hatalma néhány másodperc erejéig kiegyenlítettnek tûnik számotokra, majd kisvártatva az ismeretlen jövevény villámokként cikázó energianyalábjai új erõre kapnak, és gyors sebbességgel szorítják vissza a gigászi démon sistergõ lökéshullámait.

- Az Egy Isten visszatér! Nem gyõzedelmeskedhetsz! - bömböli tehetetlen dühében a démon.

- Mond meg uradnak, hogy Astrum népe nem felejt! A Thenea Shoris üdvözletét küldi. Pusztulj, démonfajzat. - ordítja, majd utolsó, dühödten cikázó energianyalába hatalmas robajjal csapódik az iszonyat anyagiatlan testébe. A lény pokolian mély hangján haragosan felüvölt - szemeibõl vakító zöld fény árad, majd fekete köddé válik, amit azon nyomban szétkerget a tomboló szélvihar.

A vörös energiaburok, mely megvédelmezett titeket a démon támadásától lassan elenyész körülöttetek. A hirtelen beálló sötétségben és csenben tekintetetek az idegenre szegezõdik, aki fárdtan sóhajt, majd lassan megfordul, leereszti botját, és leveszi csuklyáját. Õszszakállas, idõs embert pillanatotok meg. A felismerés szinte egyszerre nyilal belétek: az öreg kéregetõ, a kalmár, az idõs szerzetes egyszemélyben. Fáradt, megviselt arcvonása elárulja számotokra, hogy a küzdelem igencsak megviselte õt. Hangja is tükrözi kimerültségét, azonban figyelmeteket nem kerülheti el hangsúlyának nemessége:

- A nevem: Rean Kha'Zarall. Többet egyelõre nem mondhatok. Holnap alkonyatkor gyertek a nagy tölgyhöz, mely félnapi járóföldre magasodik az ég csillagai felé az Északi Kaputól, az út melletti dombok legnagyobbikán. Választ adok leveleimre, és e történésekre. Most távozzatok, sietve. A városõrség csak addig nem ólálkodott a környéken, míg dúlt a harc, de már jönnek. Érzem. Menjetek. - mondja, majd olyan hirtelen tûnik el, amilyen hirtelen felbukkant. A levegõben por és égett fa szaga terjeng, melyet messzire sodor magával ezen éjszakán a szél. A messzi, távoli horizonton a Vörös- és a Kék Hold méltóságteljesen a látóhatár fölé emelkedik, jelezve az Éjközép végét és egy újabb nap kezdetét, melynek nemsokára bekövetkezõ történéseit homály fedi számotokra, azonban nagyon sok mindenre kihatással lesznek a nem is oly távoli jövõben...

[Nekromat]

(Ipox)

*Mikor szúrtam volna a lándzsámmal a kámzsás felé, egyszer csak egy elsuhanó zöld fény suhant el a szemem elõtt,ami eltalálta az idegent!Oldalra néztem hogy ki okozta és megpillantottam Ifhart, a nagy szájú elf kalandort aki megtámadta a kámzsást,akinek egyszerre hirtelen eltünt a teste és a helyére egy óriási füsthalmaz szerû lény tornyosult,amely iszonyatos méregzöld szemekkel nézett le ránk!
Én már megjártam egy-két csatát!Volt kissebb és nagyobb is,melyekben a legkülönfélébb lények,démonok,állati lények és egyébb különös és furcsa szerzet megfordult,de ilyennel még soha nem találkoztam!<Még a szar is megált bennem és elég közel volt a gatyához is! >MIkor elõször lesújtott ránk, én reflexból a pajzsot magam elé tartottam,bár tudtam,hogy a gigászi zöld színû lángcsóvaszerûség ellen nem sokat véd a pajzsom!
Hirtelen óriási morajlást hallottam és mikor kimertem rakni a fejem a pajzs mögül egy vörös energiamezõ féleséget láttam ami felfogta a hatalmas támadást!De mintha elkezdett volna halványulni!Éreztem hogy bármi legyen is ez a pajzsféle,nem fog még egy ilyen támadást kibírni!Ekkor vettem észre hogy a félkör alakú pajzs centruma Ybon,akinek a nyakában ugyancsak vörösen izzott az amulett,amit az öregtõl kapott!
Ekkor kezdett világossá válni hogy az amulett védett meg minket a támadástól!
Mikor megint elõre pillantottam,egy csukjás alakot láttam aki heves párbeszédet folytat az ördögi teremtménnyel és egyszerre összecsap a démoni lény és a csukjás alak,aki egy kék köves botból eresztett óriási villámot a dögre és végül megöli!
Az egyész jelenettõl tátva maradt a szám és egy kicsit ledermettem,még a fegyvereimet is görcsösen szorítottam!Akkor kezdtem magamhoz térni mikor hozzánk szólt és elküldött minket!Ekkor összeszedtem a többieket akik ugyan olyan sokkolt állapotban álltak mellettem mint én,Ifhar kivételével,bár rajta is látszott hogy erre még õ sem számított!*

-Gyertek mennyünk vissza a fogadóba, mielõtt ideér az õrség és kellemetlen kérdéseket tennének fel!Te is jössz Ifhar?

*A választ meg sem várva elindultam sietõs léptekkel kifelé a sikátorból a többiekkel együtt, és meg sem álltunk a fogadóig!*

[Meridian]

(Ybon DiNael)

*A csuklyás közelébe érve már éppe támadni készül a akrdjával, de Ifar támadása megdöbbenti, így kb e mozdulat felénél megakad. Még a szája is tátv amard, annyira ledöbben. A hatalmas démon fajzat megjelenésekor rájön, hogy itt vagy a démon hal meg, vagy mindannyiójuk, itt nincs menekvés...azt már mondani se kell, hogy az amulettjébõl kitörõ hatalmas energianyalábon még jobban meglepõdik, már kezdi nem érteni a helyzetet...már éppen a szörnyre vetné magát, amikor a csuklyás alak felbukkan, és onnantól kezdve inkább az érdekesnek ígérkezõ párharcot figyeli, és a hatalmas erõvel megálldott embert, amint képes a hatalmas démont, mely fölé magasodik, föltartani, és amikor a démon elpusztul, csak kérdõ tekintettel az idegen felé fordul, amikor az leveti a csuklyáját. Szemében a felismerés szikrája csillan, amint ráébred, hogy a kalmárt látja amga elõtt, és kezdi sejteni az amulett titkát. Nem szól bele az öreg mondókájába, ám igen csalódott, amikor az eltûnik, hiszen olyan sok kérdése lett volna...de majd megtudja azon a dombon, remélhetõleg. Így aztán a többiekhez fordul, és így szól:

-Szervusz, Ifar. Örülök a találkozásnak. Nos, hallottuk, mit mondott az öreg, irány a fogadó...gyorsan...még mielõtt ideérneka városi kopók...

*Közben int, és futva a fogadó felé indul.

[Eldwyr]

(Grekd Welbyrd)

*Nagyon vonakodva térdelek le az ellenszenves "térítõ" elõ. Amikor felénk nyújtja az undorító kezét, nem sok tart vissza attól, hogy azonnal levágjam. Már éppen mozdul a jobbom, amikor az erõs zöld fény arra késztet, hogy támadás helyett inkább a szememet védjem. Mivel nem értem a dolgot, és az életösztön munkál bennem, hátra vetem magamat és mindkét kardomat magam elé tartom. Szerencsére nem vakított el a fény annyira, hogy megdöbbenéssel és enyhe örömmel ne tudnám végignézni a történéseket.*

<Esélyem se lett volna.>

*Miután felismerem a "koldusomat" egy cseppet se vagyok meglepõdve. Amikor megemlíti a városõrséget, elrakom a kardjaimat. Megfogadva szövetségesünk és társaim tanácsát elindulok utánnuk. De még odaszólok Ifharnak.*

-Tudtam, hogy itt leszel. Jó, hogy látlak.... Ez meg mit keres itt? *Mondom amikor meglátom az egyik verekedõt a sikátorból kifelé menet. Már semmin nem lepõdök meg, de azért nem megyek el mellette simán. Amikor mellé érek meglököm* Pucolj innen, különben bekaszniznak, vagy felkötnek.

*Majd a társaim után futok.*

[Könnyûléptû]

Ismét „újdonsült” társai hirtelen közvetlenségén ugyan meglepõdik, de maga a démon megjelenése jobban felzaklatta elméjét, mint az mimikáján látszik. Elméjében már azóta egymást kergetik a gondolatok. Egy démon elpusztítása nem lehet piskóta, fõleg, ha szemmel láthatóan ekkora erõkkel rendelkezik. A Kék inkognós illetõvel akart volna beszélni, de olyan hirtelen eltûnt, hogy már nem tudta megszólítani. Elméjének nem túl megerõltetõ koncentrálásával visszahelyezi a fagyasztó csóvát lövellõ markolatra az abbit fedelet, mi elnyeli a csóvát, majd rászorul a markolatra. Még végighallgatom, amiket mondanak nekem a többiek, de nem válaszolok. Amikor a „szolgámat” meglöki az egyik, mentálisan utasítom, hogy ne kezdjen bajt. Ezek után lovamat szólítom az elme síkján, majd ismét szolgámat, és parancsot kap tõle, vagyis inkább indíttatást arra, hogy maradjon a közelben, figyeljen meg mindent, ami itt fog történni, és ha már puszta megfigyeléssel, hallgatózással, hasonlókkal nem jut hozzá a kellõ információkhoz, akkor menjen kérdezõsködni. Kifejezetten a kiérkezõ városõröket kell majd megkérdeznie, hogy mi is történt itt, illetve azt, hogy mit gondolnak az esetrõl. Ezeket az információkat mindenképpen megpróbálja majd megszerezni, ha kell hallgatózással, ha kell kérdezõsködéssel. Ha kérdezik, természetesen elmondhatja azt, amit látott, kivéve azt, hogy gazdája, és a másik három ember itt volt, tehát a meséje valahogy úgy néz ki, hogy a feketekámzsás meg a kék inkognós találkoztak, és lebontották a környéket. Utasítom mentálisan, hogy törölje le a homlokáról az érzékeinket összekötõ varázslat, nehogy azt a városõrség emberei felfedezzék rajta. Ha végzett, akkor térjen vissza hozzá a fogadóba, még ma reggelig. Mindezen információcsere 1 szegmeny alatt végbemegy, aztán megvárja lova visszaérkezését. Ha a három ember még hallótávolságon belül tartózkodik, odakiáltja nekik, hogy találkozunk a fogadóban, aztán fölpattan lovára, és elnyargal. Hamarabb kell odaérnie. Mert nyugodt körülményekre van ahhoz szüksége, hogy felkészüljön a ma estére, és mihamarabb valamiféle segítséget kérhessen…

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, közel a sikátorokhoz.
Idõpont: az Égi Fény szerinti 3674. év, Tudomány havának 9. napján.
Résztvevõ: Ybon DiNael (Meridian), Ipox (Nekromat), Grekd Welbyrd (Eldwyr), Ifar Gor Dilach (Könnyûléptû).
_____________________________________________________________

Ybon DiNael (Meridian), Ipox (Nekromat), Grekd Welbyrd (Eldwyr):

Szótlanul siettek egymás mellett az Ezeréves Tölgy felé. Menet közben Ifar vágtat el mellettetek, és szól, hogy majd a fogadóban találkoztok. Gondolataitokat kérdések uralják, csupa megválaszolatlan kérdés, ami igencsak zavaró, és a jövõre nézve mindenféleképpen baljós elõjelekkel hat ki. Vajon mibe keveredtetek? Ki lehet az idõs, gigászi hatalommal bíró mágus, ki Rean Kha'Zarall-nak nevezte magát, s ki megmentett benneteket attól az iszonyattól, ami szemetek elé tárult? És, ha már itt tartunk: ki lehetett a démon - jobban mondva mi -, és kit szolgálhatott? Ki lehet az Egy Istennek nevezett ismeretlen hatalommal bíró istenféleség, kinek egyetlen katonája ekkora erõvel van felruházva? Egyáltalán, mik a szándékai, és miért bújik a szinfalak mögé, ha ekkora hatalmat birtokol? Miért nem lép ki az árnyékból, és sújt le ellenfeleire, akiket az idõs mágus szerint "Astrum népének" hívnak? És az egyik legzavaróbb: kik azok, akik Astrum népének nevezik magukat? Netán egy titkos társulat, õsi szekta, vagy évezredek után újra erõre kapó, ismeretlen nemzet? Netán Cranta leszármazottai, kiket a fehér hajú idegen egykor lemészároltak? Egyáltalán lehet valami összefüggés ezen éjszaka történéseivel, és a Pyarron-Krán között dúló háborúval, mely nem is oly rég kezdõdött?

Bizony, ezek mind zavaró kérdések, és akárhogyis vonjátok le a következtetéseket, a jövõre nézve elég baljós elõérzetet vetnek. A ködös éjszaka szótlanul ölel körbe benneteket, válaszok nem érkeznek. Az egyre közeledõ napnyugta feltehetõleg beszédesebb lesz.

Gondolataitokba merülve értek a fogadóhoz. Odabent már minden a megszokott rendben fogat benneteket, a nemrégi csetepaté nyomait csak a fogadós, Grakhon viseli magán, bár egy kis ruhába csavart jéggel próbálja ezen nyomokat mielõbb eltüntetni arcáról. Rajta kivül egyedül a lány tartózkodik a helyiségben. Lithean az üvegszilánkokat söprögeti össze. Szakadt ruháját levetette, és átöltözött. Szemében még mindig felfedezhetitek a rémületet, de a fény lassan kezd visszatérni belé. Mikor észrevesz benneteket, mosollyal hálálja meg hõsies viselkedéseteket, amit leginkább a megszépült Grekd felé küld, láthatóan. Bár nem szól, a röpke mosoly mindent elárul hálájáról. Egy ilyen élmény után nem is vártok el többet tõle. Idõre van szüsége, amíg feldolgozza a történéseket. Ha nem vagytok ott, el sem lehet képzelni, mit mûveltek volna vele azok az állatok.


Ifar Gor Dilach (Könnyûléptû):

Gyorsan vágtatsz a fogadó felé. Menet közben baljós elõérzetek gyötörnek. A ma éjszaka történései sötétbe burkolják a jövõt elõtted. A kérdések kissé felzaklatnak, de napnyugtakor feltehetõleg mindenre választ kapsz.

Mikor benyitsz a fogadóba, az elõzõ verekedés nyomait szinte sehol sem találod. Kivéve Grakhon arcán. Rajta kívül egyedül Lithean tartózkodik a helyiségben, aki éppen az üvegszilánkokat söprögeti össze. Zavartan bólint, hogy minden rendben. Idõ közben átöltözött, de ijedsége még nem csillapodott.

[Meridian]

(Ybon DiNael)

*Szótlanul ballag a többiek melllett, közben gondolkodva mindenen, ami a ma történt vele. Rengeteg kérdés durrog a fejéében, és szinte egyiket sem tudja magának megválaszolni. Így aztán van min agyalnia. Kis idõ elteltével azonban mégiscsak -ha vonakodva is, isz' nem nagyon akaródzik beszélnie- barátaihoz fordul.

-Nos...hol is kezdjem...az elején..ti mit gondoltok errõ az estérõl? Vajon ki lehet ez a fickó? És ki az az egy Isten? Várjatok...mintha említett volna az öreg valami olyasmit, hogy holnap az egyik közeli dombon legyünk kint. Szerintetek elmenjünk? Utálom, ha egy olyan színjátéknak vagyok a része, amelyben csak a díszletet ismerem...

*Kérdõn pillant a társakra, majd inkább a követ bámulja léptei elõtt. Közben persze a másik kettõ válaszára figyel, de továbbra is kétségek gyötrik, ha a szíve mélyén ár eldöntötte - belevág ebbe a titokzatos játszmába, melyben õ csak egy bábu, amit irányítanak...

A fogadóba lépve elõször is azt veszi észre, hogy Ifar sehol sincsen. Nem nagyon törõdik a dologgal, most valahogy nem hiányzik neki, noha a sikátorban szép dolgot mûvelt, ehhez kétség sem férhet. Aztán csak egy pillantást vet a kék-zöld arcú kocsmárosra, meg a takarító Litheanra, és elmosolyodik, amikor látja, hogy a kislány mennyire hálás Grekdnek. Csak úgy a válla fölött megkérdezia másik kettõt:

-Leüljünk még, vagy inkább menjünk fel, és pihenjünk valamennyit?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény

NJK leírás (ezzel még tartozom :Ð)

Lithean
_____________________________________________________________


19-20 év körüli. Nagyjából 170 cm magas, hosszú, hátközépig érõ, egyenes szálú, fekete haját általában befonfa hordja. Óceánzöld szemei, vonásai igézõek, viselkedése nyomokban nemesi neveltetésrõl, származásról árulkodik, bár múltját homály fedi számotokra. Alul kötényes hosszú szoknyát visel. Felsõ öltözéke nagyon visszafogott, mindig hosszú ujjú ruhákba öltözik.