KM esemény Helyszín: Réges-rég egy messzi-messzi távoli ga... izé... erdõben Idõpont: Húsvét 1. napján Résztvevõk: mindenki _____________________________________________________________
És igen, végre eljött ez a nap is... húsvét elsõ napja. Rengetegen gyülekeztek az elõre kijelölt helyszíneken, ahonnan már évente, és idén az elsõ alkalommal megrendezett, egész Ynevre kiterjedõ és hatalmas versenyét rendezik meg... csak most, csak itt, és csak azokkal akik itt vannak A játék lényege, el kell kapni a csokitojást tojó nyulat, akit népes testõrsége (legalább egy tucat vérnyúl ) õriz. Természetesen további plussz pontokat jelent az erdõben elrejtett csokitojások megtalálása.... Az izgalom a tetõfokra hág.... lassan kezdetét veszi a verseny
*A mezõ csendes, tavasz van mindenütt virágok virítanak, mindenütt a pollentõl tüsszögõ állatok hangja hallatszik a magas fûben.
Ebben az idilli környezetben egy a HJSZÁLSZ (HúsvétiJátékSzervezõbizottságaÁltalKijelöltSzemély) családja, azaz nyuszik, piknikezik a családi fészek bejárata elõtt. Limonádét isznak megy minden. Szóval jól érzik magukat na! Tehát ittvannak a nyulak és zenét hallgatnak. És kuncogást. Kuncogást? Ó és nem is tûnik fel nekik! Pedig egyre közelebbrõl hallatszik. Vagy épp nem ki tudja...
A magas fûbõl egy lant nyaka látszik ki, és lassan közeledik a tisztás felé ahol a nyuszik tábort vertek. Idõnként hangok hallatsuanak felõle - HIHIHIHI! - Ilyenek, és - Úgyiszekkaplakk nuszimuszi! HIHIHIHI! - ilyenek. Egyre közelebb ér és mikor már csak iramodásnyira van a nyusziktól, felpattan és - MINDELKAPLAK! - kiáltással a nyulak felé veszi az irányt, nadrágján csilingelõ csengõi felverik a nyulakat, akik ezer felé iramodnak, amiben az az érdekes hogy mindössze 13-an vannak. De ki tudja hogy, megy nekeik, A "vadorzó" néhány lépés után egy kiálló gyökérben megbotlik, de szerencséjére épp egy fiatal nyuszit kap el kinyújtott kezével. Feláll és leporolja magát, majd felkacag, maga mellé emeli a nyulat, és így szól: (Kamera közeliben az 1000000 dolláros arcra zoomol)*
- Mostmártuti ho'énnyerekk! Nálam van az Unokaöcséd Mr. Húsvéti Nyúl!
*Újabb sátáni kacaj, majd mégeggy, és még amíg bírja levegõvel! *
*Nem olyan messze a verseny szinhelyétõl.... az erdõ melletti közeli szántóföldeken, furcsa dologra lesznek figyelmesek az arra utazók... A szántásban, répák között ül hang és mozdulatlanul egy zöld csuhás törp, és lassan dülledõ szemekkel próbálja magáhozszugerálni az elõtte pár méternyire lévõ tapsifülest. (Utánozza a répa növését ). De a nyúl átlát a szitán, hátrál, majd megpróbál kereketoldani... Erre hõsünk sem lesz rest... jó druidához méltóan átváltoztató varázslatba kezd.... Gyors karattyolás....majd egy -Hehe mostmár róka vagyok, úgyis elkaplak! - felkiáltás után négykézláb a nyúl után iramodik.... *
//nem, nem kell megijedni.... õ csak képzeli magáról hogy druida //
- Gyerünk Igor, magasabbra azt a gerendát!!!! Igen, majdnem, ott jó lesz! Wheheheheheheheee...
*Az alacsony, fehér köpenyes férfi még nem is volna oly különös a verseny helyszíne mellett, de a majd kétszer olyan magas gólem, ezernyi külön alkotóelembõl összeeszkábálva, amint egy kezdetleges threbuchet állványt próbál mindenképpen a hellyére állítani, nos az már nem biztos, hoyg megszokott, legyen akármilyen nagy is a teremtett világ...*
- Whhrrööööööörr! - hallatszik a kacatgólem felõl a felháborodott morranás*
- Jól van, jól van, na, nyugalom, egyet majd megtarthatsz, de most csináld a dolgod, te ostoba melák! - hadarja a tudós kinézetû dzsenn, s egy óriási papirusztervet széthajtogatva, magában dünnyög valamit.
Ha bejönnek a számításai, akkor lazán megnyerheti a versenyt. Ahelyett ugyanis, hogy megpróbálnák egyesélvel elkapni azokat az átkozott tepsifüleseket, nagyüzemben fogják mindezt tenni. A katapulta nemsokára kész, már csak a teleportáló lövedékeket és - a vérnyulak ellen kifejlesztett - termonukleáliscsapásmérõgolyóbisokat kell ellátnia a emgfelelõ rúnákkal. No meg felügyelni sem árt Igor, mert még képes, és elrontja az elronthatatlant. Hiába a jóelõre fejébe plántált pontos összeállítási terv, a "Murhy istenség" törvényei szerint, ami elromolhat, azt a gólem biztosan elrontja...*
- Óvatosan, óvatosan, mert ha össztörsz nekem valamit, aprófémhulladékot hasítok a hátadból! - fenyegeti meg a mamlasz kacatgólemet, miközben az döngõ léptekkel, és felháborodott morgással igyekszik nem tettszését Juszuf tudtára adni, de az õt már rég nem érdekli...
Inkább azzal a két rakat kõgolyóbissal kezd foglalatoskodni, amit Igor még az elõzõ este gyûjtött halmokba, a mai "vadászathoz"...*
*Miután az elõbbi zsákmányát biztos helyre rejtette, elindul a közeli város felé és, hangosan gajdolva, lóherével a szájában keresztülvág a közeli szántáson. Feltûnik neki a négykézláb ugráló törpe és felé veszi az útját.*
-Szepjoreggett tõpuram! Hámédógava'nn azza a nyúlla kigyemmednek? Megosztán mér ugráá négykézláá? Nem veszik be hogy magaisnyúú! Higgye e kigyemmed! Mápróbátamm!
*Egy pillanatra megáll... a bal lábával megvakarja a füle tövét és felbukkanó idegenre dülleszti szemeit.
-RÓKA TE IDIÓTA, NEM NYÚL, RÓKA VAGYOK! -ordítja. Majd egy hatalmas durranás kíséretében felegyenesedik, és leporolja magát... és a már messze trappoló nyúl után néz.
-Azaz csak voltam.... de ez is maga miatt menekül meg... pedig már majdnem elkaptam...-mérgelõdik. Nyah... magának is reggelt -dörmögi, az oldalán lévõ tömlõhöz nyúl, és jó nagyot húz belõle.
-Kõ? -nyújtja felé. Maga is a versenyre jött?*
*Kérdi majd a tömlõvel együtt elindul a közelben lévõ malomizé felé ahol valami izé gerendákat pakol, valami õrült tudóssal. Jól megnézi õket, de közben igyekszik olyan magasan tartani a tömlõt hogy az ugráló törpew ne érje el, de végül visszaadja *
-Változásizéket? -kezdi elönteni a düh... Én kérlek Druida vagyok! -mondja tekintélytparancsolóan. És vigyázz a szádra, mert medvévé leszek és szétmarcangollak! ( ) Akkor meg méginkább ha nem adod vissza a piámat! -és próbálja ugrálva kikapni a kezébõl, majd mikor végül is visszakapja morogva elteszi. NAh.... azé'.
Csokitojást? Még nem, ezt a nyulat akartam kifaggatni, csak hát elijesztetted.
-Istennyila? -majd õ is abba az irányba fordul. Az istenit neki! -ledöbben-
Nézzük hát! -és elindulnak.
* Az udvari ork búskomoran baktat az erdõben. Gondosan ügyel arra, hogy egy épp virág se maradjon az aljnövényzetben, mindig úgy lépked, hogy az éppen ki-ki bújó kis hóvirágocskákat letiporja. Hamarosan valami megmoccan a bokorban...
<... A nénikéjét elkapom a szemetet... húh most jaj nekei ...>
* Ugrok azzal kivonja hatalmas pallosát, két kézre fogja... és nekiiramodik.
Kettõt lép, majd egy hatalmasat vág a bokorba. Semmi. Oldalt nesz... oldalra vág, pont bele a fába.*
<... Mi a fene... hüly nyúl...>
* Az ugrifüles fehér kis teste ezúttal a termetes ork lábánál jelenik meg. Ugrok elvigyorodik, majd hatalmasat vág a földbe. Akkorát, hogy talán a Magas Vinverio is leomlott volna hírtelenjében... ehelyett csak a pallos szorult a földbe...
- Uuurrrgh..... megseszlek koszos rágcsáló.. te te hülye! NYÚL!
* Azzal az ork oldaláról leakasztja hajítóbárdját, majd a bokorba iramodó nyúl után veti.. amaz átzúg a bokron, és egy fában állapodik meg... mégpedig egy zöld ruhás törp orra elõtt. ugrok hatalmasat bõdülve kiront a bokrok közül, fejét csak úgy kapkodja, hova is mehetett a nyúl... és hol is van a bárdja. Meglátva a párost bután bömböl.*
-Höh? Ez meg mi ez itten mi a fene... mi az utt... thürp? Zûd az akárcsak a faa Jaj hoppá... a fa az barna.... Ugrok lenni tudós... höhö....
* ezt a lehetõ legmélyebb orgánumban adja elõ. Bárgyú mosollyal lépked a törp felé... a másikat nemtörõdöm nézegeti.*
- Girhes vagy. Nem lenni jó a combod... szeretem törphusikát.... ma nem lenni éhes, de majd megenni ha lehet.. jó?
"A barátom és hû követõm? Nem is tudom... Meghalt már valaha értem?"- Jakirte Jak Cyr
* A gólem lassacskán elkészülni látszik a katapultával, miközben Juszuf renre kezelésbe veszi az egyenként 30-40 kg-os lövedékeket. Ujjai serényen járna, s nemsokára vörös festékkel összemaszatolt, különös jelekkel ellátott golyóbisok születnek munkája nyomán.*
- Ez az, mindjárt kész. - monologizál csak úgy magának, meg Igornak. - Ha a tervem beválik, akkor egy ilyen kilõtt golyóbis tíz négyzetméter sugárniy területen fog a beléjefoglalt mágiuának engedelmeskedvén mindent magábaszippantani. A miniatûr átjáró megnyílik, és a tércsapda varázsjellel ellátott ketrec elkezd megtelni húsvéti nyulakkal! És a gyõzelem így az enyém!!!!! Bwhuhahah..bwhuhahahahaha.. bwhuhahahahahahahaha. - nevet, szájának széléhez tartott kisujjal.*
- Grrrrwmwmwmmm!
- Hogy? Hát persze, hogy te fogod kiválogatni a nyulakat a kõzuzalék, homok, fatörmelék és leszaggatott növényzet közül. Miért, mégis mit képzeltél, te hatalmas rom-mamlasz? - lép oda Igorhoz, és megragadva a grabancát - csak nagynehezen, legalább hatodik próbálkozásra, ha sikerül felérni odáig. - Elvárnád tõlem, hogy mindenféle mocsokkal piszkítsam össze a kezem, mint valami tetves földtúró, vagy mocskos ork? Szép is volna, mondhatom, errõl még elbeszélgetünk, ha vége a versenynek. De most munkárara, hisz még dolgod van, ha jól látom!
* Utasítja a kacatgólemet, s közben a másik golyóhalyomhoz lép, miközben már el is kezdi felidézni magában a vérnyulak ellen feltalált varázslatmozaikok runajeleit.*
- Ha pedig valami megpróbál megakadfályozni ördögi tervem végrehajtásában, hát annak itt lesznek ezek a kedves kis meglepetések! - vigyorodik el gonoszul, s végigsimít az egyik lövedék érdes felületén. - Mondhatni kirobbanó élményben lesz része...
-Huhh! - hökken meg amikor legirhezezik de ekkor meglát egy csokitojáshalmot alig néhány méternyire a helytõl ahol állnak. Úgy néz ki eddig senki nem vette észre, úgyhogy így szól: -Háte! Há ezmegakaennitége! Énnemhagnámeztet! Uszíccsad rá aztat a medvéé mielõtt mé sültek néz tígede!
*Mondja, majd mikor ezek egymásra figyelnek, angolosan félrelép, összeszedi a tojásokat, majd belefakul a háttérbe. Itt már megtette amiért jött....*
OFF: Sry de most lépnem kell! De a szemlélõ sosem tûnik el igazán és mindíg mindenütt ottvan...
* Az ork bután bambul arrafelé, amerre a girhes mondta.*
- Csokiii!! Ugrok szeretni csokii!!! Állandóan szeretni mindig és örökké!!
* Azzal mint egy óriásbébi széttárt kézzel indul meg zombilassúsággal a kupac felé. SZéttárt szájában látszik a sok szuvas fog... tényleg szeretheti a csokit. *
- Micsinsz? Elvezsed? Ugroknak add csoki vagy leverem a fejed! Hol a büdös kard... uhh Ugrok mindjárt kön... hozni kard és nyiszálni girhes feje...
* Azzal döngõ léptekkel elviharzik... a pallosához szalad, majd neiáll kihúzni. A hagyományos módon nem megy. Hátát befeszíti, és vállával nyomja fel a keresztvasat.. így már sikerrel jár... mire visszaér, a csokihalmot már seholse látja.*
- Micsintél? Ha megeszed, kiköpöd most azonnal! Hánnyad azt montam! Ha nem, most idead!
"A barátom és hû követõm? Nem is tudom... Meghalt már valaha értem?"- Jakirte Jak Cyr
*Elsõre fel sem fogja, hogy az orra elõtt suhant el egy dobóbalta, és állt bele egy fa törzsébe... de aztá mégis....
-Emmegmi?-nézi felhúzott szemöldökkel a fát, és a benne remegõ baltát.... ekkor ront ki az ork.
-Thürp húst? Mármint engem??? Azt márazonjelleggel felejtsd el. Ellenben nézd csak azt a nagy böhöm izét ott -mutat a még be nem határolt valamire. Ott biztos lesz egy rakat nyúl, meg kaja... neked... Fuss mielõtt megelõznek!
Nah, mehetünk mi is... Girhes mi? -jót röhög... Induljunk hát-fordul oldalra ahol eddig az õt kísérõ muksó jött... de most sehol senki.
-Az istenit... -morogja magában, és folytatja az utat...
Közelebb érve meglátja a fehér köpenyes férfit és a "mozgó malmot"... jól megbámulja...
-Az istenit....mekkoraaa...*
* ugrok hallaná amit a törp mondd, de pont a jobb fülére süket szegény és azt se tudja mit mondott... egyre csak közelít a girhes felé.*
- Köpöd ki teszed ki rakod ki... vagy megkóstolom a röves-nyüves bordádat is!
"A barátom és hû követõm? Nem is tudom... Meghalt már valaha értem?"- Jakirte Jak Cyr