Abaszisz: Ifin városa

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, fogadók negyede, A réz sellõ fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: Shanil Argus [Schinter]
_____________________________________________________________

* Ifin városa meglehetõsen nedves ezekben az idõkben. A tengert Antoh jól felkorbácsolta, most van csak elülõben a háborgó víztömeg. Ifin alsó részeit, köztük a kikötõnegyedet hagományosan elárasztotta a víz, az ár csak most húzódik vissza. Finom esõ szitál, ez is jelzi az Áradás havának végét. Befoltozatlan tetõk tömkelege, az utcán cserép, és tégladarabok... mindenütt jelen van az ilyenkor megszokott általános felfordulás. A macskakövekkel kirakott szûk utcákat vékony hordalékréteg takarja, rajta szemétdarabkék lengedeznek kisebb pocsolyákban. Az ilyen idõ az utazót akaratlanul is a városba tartja, lévén hogy eddig se ki, se be nem lehetett jutni Abaszisz ezen részébe. Szürkésfehér és zöld csuklyás Antoh papok járják ma a furcsa menetüket. A tengercsend ünnepének nevezik, az utcán tömegek tolonganak, hogy köszönetet mondjanak a Tenger IStennõjének, amiért végett vetett az Ítéletidõnek. Megtépázott, elnyûtt szkoggok ringadoznak a fel-felcsapó hullámok közepette a kikötõben. Az alsóbb területeket, lévén, hogy víz alattt vannak, most nem érinti a menet. Patkányok, és sok más élõsködõ fészkelte be magát a lerobbant kuplerájokba, és kikötõi raktárokba, melyet sebtében tudtak csak kiürteni a hajósok, mert olyan hírtelen köszöntött be Antoh terce. Az Antoh papok menete egyr lejjebb ér a városban. A kikötõ éke, egy kiugró, magasabb platójú terület. Két gigantikus Antohot ábrázoló szobor, és a köztük elterülõ hatalmas emelvény található itt, kolosszális méreteivel és monumentalitásával éles kontrasztot képvisel a koszos, füstös és zsúfolt kikötõnegyed lábainál. A menet megáll. Ezeddig halpikkely darabkákat szórnak a népnek, és a sajátos, kis értékû rézdarabkákat, mely Abasziszban fizetõeszközül szolgál. Most hatalmas ládákba pakolt anyagi javakat, tárgyi értékeket halmoznak fel a plató szélénél, mely majd 50 m magasságban húzódik a tenger ostromolta fal lábaitól. A papokat kísérõ tömeg megáll. Antoh fõpapja fellépked az emelvény tetejére, majd vallásos szónoklatot intéz. Más vallás gyakorlói számára unalmas lehet, de az aszisz polgárok csillogó szemekkel isszák az öreg, szakállas pap szavait. Egy utasítására az összes láda fedele lerepül, majd a tengerbe zúdúl a sok ékszer, és felajánlott kincs... az Istennõ bizonyára elégedett lesz. Csoportos kántálás, és révületbe ejtõ ima kedõdik. Mindenhonnan mormogás hallatszik. Csak a városban kisebbséget képzõ, Tharriták maradnak otthonaikban, az útálatos ünnepet elkerülendõ. Ám az Ifinben ragadt utazó is hasonlóképp viselkedik. *
* Shanil bágyadtan ébred fel. A feje hasogat, bizonyára a rosz idõ teszi. Nem szoka meg, hogy Tiadlanban hasonló idõjárást kell megélni... valahogy z esõs évszak is lágyabb ,és derûsebb mint itt, a Quirroneiában... dehát Trisha óhajtotta, hogy Ifinbe utazzanak. Már sokadszor magyarázta el miért is, de Shanilnak még mindig nem világos. Ez is amolyan papi dolog... és ilyenkor Shanil eléggé elszégyelli magát, hogy lévén, hogy õ is Arel pap, nem érti ezt... Trisha szerint idõvel ez az érzék is megjön. Mégis, amikor a lány elvitte hivatalosan is a Tiadlanban élõ öreg fõpaphoz... Shanil beleborzong. Az öreg mintha tudta volna régi titkait... eddig csak Trisha tudott róla. Félelmetes volt a markáns, átható tekintetû öreg elé állni, és felszenteltetni. De ezt a megpróbáltatást is túlélte, így SHanilban az elhatározás, hogy Arelnak terve van vele, csak még jobban megnõtt. Az öreg fõpap egy utat is kijelölt Trisha számára... Tiadlanban betöltött évei végére ért... ideje nehezebb feladatokat róni rá. Elvégre nem rejtõzhet örökké a vadonban... a múltat sikerült háta mögé hagyni, és SHanil immáron... új energiákkal feltöltõdve néz az új világ felé. A lány gyengéden többször is utal arra, hogy kettejük kapcsolata... túl plátói ahhoz, hogy szerelem lehessen. Bizonyos szintû testi vonzódás is van a két ember közt, de lelki társaknál, szeretõ "testvér" párnál nem ez dominál... ehelyett mint testvér tekintenek egymásra... Trisha legféltettebb titkait is Shanilra bízta, ezért a férfi kölcsönösen megosztotta toronban töltött éveinek történetét... és a lány pont olyannak fogadta el, amilyen. Nagyon jó érzés tudni, hogy egy emberre mindig számíthat...*
*Shanil bágyadtan mered a kis szoba ablakára... az üveg matt fehéren csillog, csupán elmosódó alakok suhannak át rajta... az utcára tekint, bár Shanil szinte semmit se lát az ott tolongó tömegbõl... csak a hajnal miatt magukkal hozott fáklyafényeket látja csillogni. Furcsák ezek az Antoh hívõk... emlékeztetnek Tharr meneteire... gondoolhatná Shanil. Trisha ágyára tekint, mely az övével van összetolva. A lány már kora reggel elment. Azt mondta, érdekli a menet, és részt akar venni rajta... Shanil tudja azonban, hogy inkább csak munkára vágyik. Kihívásra, feladatra. Ez a két év barangolás valami elõkészület volt valami nagyobbra... és a fõpap megérzése szerint e itt vár Ifinben. A borús egek alatt a város végleg feléled ezalatt. Shanil fejében eközben Trisha szavai szaladnak át: tartsd nyitva a szemed... semmirõl se szabad lekésnünk. Most már fortyog bennem a tettvágy, ideje Arel iránti szeretetünk oltáránn áldozni valamit. És SHanil megfogadta, így tesz: nyitott szemmel jár, nem marad le semmirõl. De ma olyan nap van, amikor az ember azt kívánja, bárcsak ne ébredt volna fel... hála Arelnak legalább a tetõ nem ázott itt be... ami igazán nagy szó.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, fogadók negyede, A réz sellõ fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: Kyra Valys [Limenel]
_____________________________________________________________

* Kyra megint menekül. A lány érzi a szavak súlyosságát... és most a szokottnál is érzékenyebb ilyenekre... amióta Toron kopói a nyomában vannak, nem volt egy szabad perce se. Mások számára átok ez az idõ, ám Kyra számára furcsán kellemes... és jól is jött. Úgy tünt, Ifinben beérik a hajtói. A lány szája mindig szélesebbre húzódik, amikor visszagondol arra a kis incidensre a toroni part meredélyének lábainál... sarokba szorították. Kivont karddal közelítettek felé, ruganyos léptû fejvadászok. Önmagában is rendkívüli dolog, hogy idáig kibírta. Dehogy Antohhal senki se számolt... Kyra mindig is szerette a szertelenséget. A mostani idõjárás... ez a felfordulás... most teremtõdött meg csak az az igazán kellemes légkör számára. Nagyon mulattató folt nézi, ahogyan a közeledõ kopókat lovastul elvitte a kicsapó hullám... Kyra mindigis jó alkalmazkodó készségû volt. Amikor megtudta, hogy újdonsül ellenségei vannak, megpróbálta meghúzni magát... kisebb fogadók, útszéli tavernák... egészen a kikötõkig. És ott, amikor Antoh tercének diadalán elveszítette üldözõit, úgy döntött, elhagyja a toroni partokat. Hallotta, hogy a koldusokat, és a megbízóik elõl menekülõ szlhámosokat kikérdezik a környéken... az üldözõi úgy vélik, halott mostmár. Ideje Ifint is uralom alá vonni! A hajó még az esõs hónap elején futot ki a tengerre. Önmagában óriási kockázatot vállalt, hogy elindul az útolsó hajókkal... Nade sohse lehet biztosra menni... hamár a toroni kopókat maga mögött hagyta, már csak az imanoriakra kell, hogy ügyeljen. Ilanor márpedig nem felejt. Igencsak veszélyes ez a furcsa bújócska... a hajó megtépázva bár, de sikeresen átjutott a zabolázatlan Quirron-tengeren... méteres hullámokkal küszködve érkezett meg az elárasztott dokkokba.*
* Egy este Kyra tisztán emlékszik, egy jóképû kocsmai verekedõ bukkant fel a lakhelyéül szolgáló magasabban fekvõ szegényes fogadóban. A férfi szintén menekült valami elõl... hmm... milyen elõszeretettel hangoztatta, hogy itt és most törvény nem létezik Ifinben... és valami igaza is lehetett. Mégis milyen naív volt... könnyûszerrel hatalmába kerítette. Másnap már a kikötõben hömpölgõ sárral kevert vízfolyamok sodorták lefelé az utcán. Hatásos módszer az biztos... Kyra most mégis úgy érzi, hogy tovább kell hogy áljon. Ideje valami... valami pénzt is keresni. Már régótan em volt nála anyag. És ez dühítõ. Sürgõsen szerezni kell. Ha kell lop... de a helyzet az, hogy a hasonló garázdaságtól tartva a raktárakat még szigoróbban õrzik... legokosabb, ha új ember után néz, ami megkopaszthat. Kyra így jön fel egészen a gazdagabb fogadókig. Ki tudja... valami hasonszõrû külföldi esetleg bedõlne... no majd meglátjuk. Csak lesz valahogy, eddig mindig volt. Kyra így kerül a réz sellõ fogadó elé. Nem egy egy ótvar hely meg kell hagyni... de nem is túl hivalkodó. Elég lesz ez kezdésnek. Kyra így betámolyog, hogy felcsípjen valakit... az ájulós trükk edigis bejött, hát most sem vallhat kudarcot. A nagydarab vöröses fejû fogadós jámbor embernek néz ki... háh könynen átejthetõ. Lerí róla... de ez is kiderül. Közben éppen most baktat le a lépcsõn egy sámos fiatal férfi... húh milyen gerjesztõ Talán ha õ is látja az ájulós tervet... te sem vagy az a kimondott rondaság, talán felfigyel rád. Hm... nehéz pródának tûnik, de a kihívással még édesebb a jutalom. Máról a holnapra... Carpe Diem, éljünk a mának. Ez a kulcsszó!*

[Schinter]

(Shanil Argus)


<Na micsoda bolodok...Áldoznak,hogy ne legyen ilyen idõ?Pedig ha tudnák,hogy ez az idõ csak azt jelenti,hogy Arel letekint a hiveire....Huha tényelg kezd kiélesedni ez az érzékem...Már lassan úgy beszélek mint Trisha >

Lenéz a nyakában logó amuletre,melyet nem is oly régen készitett magának.Felveszi a ruháit és kiveszi a hátizsákjából a köpenyét.Ekkor veszi észre a fekete csuháját.Végigsimit rajta a kezével és eszébe jut a 2 évvel ezelõtt történt események....Néhány pillanatig elgondolkodik majd gyorsan rácsapja a fedelét a hátizsáknak és kezében a köpennyel elindul lefelé az ivó részbe.

-Jó reggelt fogadós.Egy kiadós reggelit kérnék és egy kupa forral bort.
Aztán leül az egyik asztalhoz és várja,hogy kihozzák a rendelést majd jóizûen elfogysztja.

kinézet:
//nem éppen hosszú,de elégedjetek be ennyivel //
178 magas 70 kg vékony testalkatú férfi.Rövid barna haja van.Öltõzete egy fekete vagy kék ingbõl,amit nem gombol be végig, és egy fekete vászon nadrágból áll.Lábbeliként kényelmes utazó csizmát választot.
Most az esõ ellen egy sötét zöld köpennyel védekezik.
(szépség: 15)

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, fogadók negyede, A réz sellõ fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: Dzsana Khadde [Yvette]
_____________________________________________________________

* Ifin városában lel meg a nap elsõ sugara. illetve lelne, ha átszûrõdne a borús fellegek közül egy cseppnyi sugár is. Furcsa, ai Ibara forró homoktengerjéhez, és döglesztõ klímájához képest most nagyon fázol. Pedig az ittélõk számára nincs is hideg. Biztos csak a reggel... visszagondolva nagyon sok dolog játszhat közre, hogy most így reszketsz. Amióta ott... elpusztultak a mestereid... és késõbb a lovadat is megsirattad, nem találod önmagad. Dzsana úgy érzi, életének egy szakasza lezárult... mégis, Ifinben volt valami vonzó. Az eréne hivogató színkavalkádja, az újjongó tömeg... és a bosszú. Bosszú a Kutya ellen, bosszú az egész világ ellen! Majd megmutatod, hogy nem vagy egyszerû szolga! Ilyen forradalminak is beillõ gondolatokkal érkezel Ifinbe. Eronei közvetítésekkel hamar Damakba, majd Alessisba jutsz... onnantól pedig hamar dzsad karavánokkal egészen Pentádba, és azon keresztül Aszisz földre. Ifin egészen más, mint a többi Quirron város. Érdekesebb... sok szempontból vonzóbb.. csak ez a fránya idõ nem lenne. Az Aréna se üzemel, elõre láthatólag a hónap végén nyitja meg kapuit újból. Az Arénamester pénzhajhász, kis köpcös ember. Már elõre kötöttél vele megállapodást a jövõdet illetõen. Dzsana Khadde... a viadalok egyik új... üdvöskéje. Sok egzotikus országból érkezett viador az utóbbi idõben. Dzsana láthatta maga is... nagy lesz a konkurencia. De ez most nem számít. Egészen másfle problémákkal kell elõbb megküzdeni: elõszõr is az anyagiak. Sikerült alkalmi munkákból, némi testõrködésbõl és karavn kíséretbõl az úton keresni egy keveset... mindössze 1 aranyat. Ám hoszabb távon ezzel aligha fog tudni mit kezdeni... ideje új lehetõség után nézni. Az itteni furcsa nép, csakúgy, mint otthon, az új munkákat tavernákban kínálja fel. Ideje hát, hogy a fogadónegyed felé vegye az útját. Sokféle fogadó elõtt haladsz el... node mi ez a fránya tömeg? Valami vallási fanatikusk rohangálnak össze vissza az egész városban, nagyon idegesítõ... alig látni valamit az épületekbõl, csak úgy sodor a tömeg... nem baj. Hoppá, itt egy kis rés nyílik az emberek közt. Dzsana ki is lép az emberáradat közül. A Réz selõhöz címzett fogadó elõtt állapodik meg. Ki tudja, esetleg lehet itt valami... Dzsana majd elfelejtette! A ló! Neki is kell valami helyet találni. Nem állhat örökké az útközben megismert karaván vezetõjénél... õ most a piac környékén táborozott le, Dzsana jól tudja melyik istállóban. A lónak egy ideig jó helye lesz ott, de hosszú távon nem szabad ott tartani... efféle gondolatokkal lép be a fogadóba. Ki tudja... talán akad valami feladat. Abadanában legalábbis így mûködik...*
* Az elsõ ami feltûnik, az egy lélegzet elállítóan szép nõ. Õ is éppen ekkor toppan a fogadóba... túlzottan nem érdekel a jelenléte, de azért ámulatba ejtõ... számodra õ tûnik egzotikumnak, ahogyan te az ifini polgárok számára. Amikor jobban szétnézel a helyiségben, feltûnik annak kihaltsága. Balkéz felõl a fogadós, és a pultja. A férfi éppen reggelit készít, valami kis paravánnal elválasztott helyiségben serveg valami. Egy cselédlány járkál ki és be. Mögötte italosszekrnyke, és egy sörcsap. Balkéz felõl néhány asztalka, hozzájuk 4-4 szlk húzva. Összesen öt asztalka. Mindössze három utazó iszogat magában. Feltûnõen viharvert ruházatuk van, látszik, õk is az idõjárás miatt rostokolnak itt. Nem mondható túl tiszta helynek, helyenként a sarkokban egy kis kosz, a plafonon pedig néhány kiseb pókháló is megfigyelhetõ. Több ablak néz kifele, ezzel is teljes megvilágításba helyezi a helyiséget. Enyhén jobbra, közvetlen a pult mellett lépcsõ kígyózik felfele. Egy férfi siet le rajta, sebtében a pulthoz lép ekkor. *

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, fogadók negyede, A réz sellõ fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: Joe Lyon [Joe Lyon]
_____________________________________________________________

* Az utóbbi évek alatt igen jól elsajátította Joe a hajósélet relytelmeit... a Sinemos Liga, a Yankari Pentád, Antara, Abaszisz... mindegyik országban volt már. Értékes embernek vallhatja magát... kiegyensúlyozott, életkedvelõ... persze a történtek után bizonyos távolságtartással viseltetik mások felé. Ez nem is meglepõ, hiszen a jelenünk a múlt egy kis magvát is magában hordozza... szó mi lényeg, Joe tisztes hajós lett az utóbbi idõben. Portyázó aszisz szkoggokat sülyesztettek el a Csillaggal, toroni mélyebb merülésû kalózhajókat... Sinemosi kereskedõket kísértek el útjukon, felügyelték Tiadlan, és a Quirron államok közti tisztes kereskedelmet. A hajó népe igencsak tisztelte magaviseletéért, és igencsak bánta, amikor felhagyott ezzel... Joe valahogy úgy érezte, nem jelent már számára a hajósélet kihívást. Vár a szárazdöld!- mondta egykoron. Igencsak különös, miért pont a quirron államok belseje felé vette az irányt. Ezen már maga is többször elgondolkodott... a nagy mértékû bûnözés, a hihetetlen mértékeket öltõ orgazdaság ellen küzdõknek szükségük van afféle igazság bajnokaira, és Joe magában mindig is remélte, õ is egy lehet közülük. Amikor leszerelt, Ifinbe indult. Mint az orgazdaságnak, és a hírhedt feketekereskedelemnek központjában jóval nagyobb esélye van itt munkát találni, mint máshol. Az évek alatt tekintélyes vagyont gyüjtött össze... neki nem kellett volna a sok pénz, nem azért csinálta majdnem egy évig a hajózást... ám a kapitány mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy fizetségét idõben felvegye. Igencsak tisztességes ember... kár, hogy kevés a fajtája. Joe most Ifinben van. Az esõs évszak mit se mond neki, megszokta már a tenger zabolázatlanságát. Tiadlan környékén, a hullámokat megtörõ hatalmas kõkolosszusok lábainál nem egyszerû navigálni a hajóval... ha valaki azt megszokja, ez se fogja zavarni. Unottan vette észre, hogy az esõ is szemerkélni kezdett. Sebaj, legalább lemossa a sok piszkot az utcákról... Joe most valami tisztes helyet keres magának. Elvégre valahol lakni is kell, amíg nem akad valami tennivaló... lévén, hogy takarékos, és nem túl hivalkodó ember ( az orkok földjén megtanulta ezt ám ) nem valami gazdag, feltûnõsködõ helyet választ lakhelyül, inkább a szokványosabb, utazóknak fenntartott tavernákba indúl... hmm réz sellõ? Nem hangzik rosszul... Joe be is sétál. A tömeg meglehetõsen zavarja. Korábban is feltûnt neki Antoh ünnepségének ez a furcsább megnyílvánulása, de már sokat hallott a matróz népségtõl errõl... Antohot maga is a szívébe zárta igazából... nem is csoda, mert az Istennõ akaratából számtalanszor került ki a Csillag a csávából. Most épen a fogadó aljában áll. A többi vendéggel iszogat, csendesen. hamarosan egy feltûnõen szép nõ lépked be a fogadóba. hamarosan egy másik érkezik be utána, feltehetõleg valami déli... teljes harci vértezetben jön amaz, biztos valami rendfenntartó lehet, gondolja Joe. Érdemes nála is megpróbálkozni. Mindjárt egy fiatal férfi is lesiet a lépcsõn... és csak ekkor döbben le igazán. Az ott Shanil! A régi emlékek hamarosan megrohanják Joe-t. Minu.... halál, szenvedély... Lestos és a többiek... Arakan Mire lenyugszik, Joenak már csak kavargó érzelmei maradnak. Jó lenne megszólítani... hm még nem vett észre, gondolja. Talán érdekelheti, mi is történt az utóbbi idõben...*

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Hosszú és viszontagságokkal teli útja immár révbe látszik érni.*
< Hát, végre ide is elérkeztem! Csak ne lenne ez a fránya hideg. Jó volna mielõbb valahová behúzóni melegedni, meg reggelizni sem ártana már. És ez a tömeg! Képtelenség bárhová is tudatosan eljutni (no nem mintha tudnám hova is tartok pontosan) - egyszerûen nem engednek utat....grrrrrr! .....>
*Ezeknél a gondolatoknál nyílik egy kis rés a tömegen, hogy Dzsana kibúvót találjon köztük. Mily szerencse számára, hogy pont egy fogadó elõtt...*
<Na ez is Doldzsah akarata! Végre...>
*Fázósan és kisség dideregve, de ennek ellenére harározottan nyit be a fogadóba, melynek ajtaja épp orra elõtt zárult be. Elsõ pillantása az elõtte betérõ alakra siklik - önkéntelenül. *
< Micsoda gyönyörû nõ - még nõi szemmel is. Hogy mennyi kecsességgel és bájjal áldották meg az istenek - vagy inkább átkozták meg. >
*A nõ után a fogadó külcsínyét veszi szemügyre. Felfedezvén a koszfoltokat és a sarokban a pókhálókat még talán egy kissé fel is vidul:*
<Hát, nem egy fényûzõs hely, az biztos - de volt már ettõl sokkal rosszabb is! És legalább nem fog sokba kerülni - persze, ha van még hely ebben az idõben és sikerül itt meghúznom magam. Bár ahogyan elnézem nem tolonganak idebenn - sõt még az idebenn tartózkodók zömérõl inkább azt mondanám, hogy az ítéletidõ elõl húzódtak ide...>
*A munstra után határozottan és gyorsan lép a fogadós felé - az sem zavarja, hogy az elõtte belépõ hölgyet meg kell elõznie...Magas, szikár teste szinte hangtalanul siklana tova, ha felszerelése és vértje lehetõvé tené és nem csapna akkora zajt. Fekete, válláig érõ göndör haja, dús hullámokban omlik acélkék vértjére. Arcáról tisztán leolvasható származása: egy dzsad nõ. Kreol barna arcán mélybarna szemei talán? szomorúan ülnek, vagy csak a gondolataiba mélyedve lépett be...Nem jutott neki túl sok a szépségbõl – de látszik rajta ez érdekli tán a legkevésbé, hisz egész testébõl egyfajta tekintélyt parancsoló, szemet vonzó erõ árad, mely némely õt figyelõben talán még csodálatot is ébreszt magabiztos ruganyos lépteivel. A külsõségek alapján még a leglaikusabb szemlélõnek is ez jut az eszébe: csak egy tapasztal, sokat megélt harcos lehet, nõi mivolta ellenére. Alátámasztja ezt a gondolatot a nõ felszerelése – megjelenése: Testén zöld színû ruhát visel – pulóver és egy enyhén bõ szabású nadrág. A nadrág szárát a vastagtalpú, ám mégis ruganyos cipõjébe kényszerítette, melynek szára a bokája fölött ér véget. Pulóverje felett viseli vértjét, melyen nincs díszítés, nincs szimbólum sem. Bal kezében tartja kerek pajzsát, jobb kezében egy nyeregtáskát. Oldalára felfüggesztve hordja kardját, a hátán is van két X alakban felcsatolt jatagán. Hátán még egy kisebb málha is látható. A belépése pillanatában arcán lévõ szomorúság egy pillanat alatt tovaszáll. Szemei megállnak a pultnál, s erõteljes ruganyos léptekkel közelít a kocsmáros felé.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

Kinézet:
Gesztenyebarna hátközépig érõ dús haj. Enyhény napbarnította bõr, vihart idézõ sötétkék szemek, és dús barnásvörös ajkak. Szemei kyr vért sejtetnek, arcformája erv származást, bõre színe és formás alakja ilanori õsöket. Mindig valamilyen selyeminget hord szépen kigombolva és összecsomózva a szárainál. Gyönyörû formás hasa van és nem is rejti el. Ebben csak segít csípõnadrágja, ami olyan rövid felül, hogy ha nem borotválná, akkor ...
Nem szikár, de nem is töltöttgalamb. A kettõ között mozog valahol a tökéletes környékén. Finom puha kis husa van. Olyan paskolni való. Nagyon formás az egész teste. Sugárzik belõle a nõiesség. Erõs elnyûhetetlen posztóanyagból készült feszülõs nadrágot visel, ami kiemeli kerek fenekét és érzékien formás combjait. Ha éppen nincs felcsatolva az a szarvasbõr kiegészítõ, amit lovagláshoz hord (mint a káubojoknál ). Lovaglócsizmája barna, jóminõségû és látszik, hogy használva van. Mellei nem túl nagyok, bár relatív, hogy mit veszünk nagynak. A gyerekfej az minek számít??? Ebben is a kyr vér ütközik ki nála. Elég feszesek a mellei. Még általában van a nyakában vagy az övében egy vörös kendõ, amit a lovasok szoktak az arcuk elé kötni a por ellen. Van valamiféle kisugárzása a lánynak. Nehéz megmondani, hogy mi, de vonzza a tekinteteket és a férfiszíveket. Vékony kis fegyverövén bal oldalt egy rövidkardot, jobb oldalon egy feltekert ostort visel. Csizmaszáraiban 2-2 dobótõr van csúsztatva. Lován, amirõl avatott szem felfedezi, hogy az ilanori király mén telivérje, egy dísztelen, de annál jobb minõségû nyeregben egy rövid íj van és egy tegeznyi nyílvesszõ. A ló koromfekete és fehér csillag van a homlokán. Szebb lovat északon nem igazán látni. Illik gazdájához. A lány mozgása kihívó. Járása magabiztos és riszál rendesen. Elég harsány és nagyszájú teremtés. Fizikuma nem valami nagy szám. Valószínüleg ezért adja viselkedésével a nagylányt.

*Lovát kinnhagyva besétál a fogadóba. Körülnéz és meglátja a jóképû pasit. Sápadtságot erõltet magára és elkezdõdik a színjáték. Elõször csak zavartan megáll egy üres asztal mellett, aztán megtörli a homlokát és látszik rajta, hogy rosszul van. Hirtelen úgy tûnik, mintha elveszíteni az egyensúlyát. Szemei céltalanul a semmibe révednek és összecsuklanak a lábai. Utána összeesik az asztal mellett. Jól adja a szerepét. Sokszor játszotta már el. Légzését lelassítja és profin tetteti az ájultat. A hangokból tájékozódik, hogy mi történik körülötte.*
<... Gyerünk már. Mire vársz? Egy jó nõ fekszik aléltan a lábaid elõtt. Ezek a mai férfiak... ...>

[Schinter]

(Shanil Argus)


Épp a reggelijét fogyasztja mikor meglátja az összesõ lányt az mellete levõ asztalon.
<Na jó most kellene lelépnem mielõtt vmi baj lenne és Mire visszatér Trisha azt hinné,hogy megint én tettem...Na de szegény lány...Hm...Meg kellene tennem elsõ jó cselekedetemet papként >

Lassan nem túl sietõsen odasétál a lányhoz majd megnézi mi van vele.Miután látja,hogy igen rosszul érezheti magát és láthatóan el is van ájulva odaszól a fogadósnak:

-Segitsen.Fel kell vinni a szobában,mert lehet,hogy megmérgezték vagy csak súlyos belsõ sérülései vannak.Pap vagyok ugy hogy köteleségem megvizsgálni!!

< >

A fogadóssal felviteti a saját szobájába majd kitesékeli és bezárja az ajtót...

-Na lássuk csak mi kell a szegény lánynak...Hogy is mutaták kell ez meg ez talán még ez is?Vagy ezzel válik mérgezõvé?...Hm....Próba cseresznye neki már ugyis mind1...Legfeljebb majd imádkozok Arelhez...

Közben mindenféle kütyük hangját lehet hallani,ahogy pakolja ki a férfi a hátizsákból.ha lopva kinyitja a lány a szemét,akkor látja,hogy az asztalnál áll és erõsen gondolkodik néhány gyógynövény felett.

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Teljesen ernyedt testtel viseli, hogy a férfi felvitesse a szobába. Az ágyon kicsit furcsállja, hogy a férfi mit csinál az asztalnál. Lassan itt az ideje az eszmélésnek. Egy mély sóhaj kíséretében elkezd ébredezni. Fejét átfordítja a másik irányba és elkezd mocorogni, de még nem nyitja ki a szemeit.*
<... Hmmm. Egy pap. De vajon milyen pap? Mindegy. Szeretem a kispapokat. ...>

[Schinter]

(Shanil Argus)


Gondolkodás közbe észreveszi,ahogy a lány ébredezik igy felé tekint.
-Kezd ébredezni...De gyorsan ment...ha vki meg mérgezte,akkor nagyon rosszul csinálhatta...Kis ujjamból jobb mérget tudok ki szopni.

Nagyot sóhajt.

-Hát ezek a mai méregkeverõk...Hihetetlen,hogy még ki sem tanulják a tudományt és máris dolgozni akarnak....kiváncsi lennék,hogy ki az a pancser,mert mondjuk mérgezés jelei nem voltak a lányon...


hangosan gondolkodik majd odasétál a lányhoz és várja,hogy kinyitja a szemeit.

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Lassan kinyitja nagy csillogó mogyoróbarna szemeit és tekintete a férfira téved. Pár másodpercnyi terepszemle után kicsit összerezzen. Rémült kismadárhoz hasonlóan néz jobbra balra, hogy hol van. Pár másodperc nézelõdés után visszanéz a férfira és félénk ábrázattal várja tõle az egyértelmû és kimondatlan kérdésére a választ.*

[Schinter]

(Shanil Argus)


A "régi" gonosz vigyort lehet elõször látni az arcán amikor a mérgekrõl eszmél...Miután észreveszi,hogy a lány feléje tekint gyorsan megrázza a fejét köhint egyet és probál vmi féle komolyabb ábrázattal tekinteni a lányra.Leül a lány mellé miközben gondolkodik,hogy Trisha hogy szokta elõadni az ilyen szent beszédeket.

-Khm...jól vagy?Elájultál a lent az ivó részben és felhozattalak a szobámba.Jobban érzed magad?

Közben végigméri a lányt.
<Azta ilyen szép lánnyt ritkán lát az ember....Minu...ohh Arel miért jutattod mindig az eszembe...Ez kinozz és sajnos õ már nincs az élõk sorában...Amugy sem engem választott...najó ideje abbahagyni még mielõtt még rosszabb dolgok is eszembe jutnak :S>
Kicsit szomorú és fájdalommal teli az arckifejezése mikor ezek a dolgok jutnak az eszébe,de gyorsan eltünnek és ismét egy mosolygó kedves embert lát maga elõtt a lány.

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Elég sápadtnak néz ki még mindig a lány, és fáradt, gyenge hangon válaszol.*
- Jobban vagyok már. Köszönöm, hogy nem hagyott ott a földön. Pár napja nem ettem, és egy kicsit legyengültem. De most már jobb. Nem akarom feltartani. Biztos van fontosabb dolga, mint engem pesztrálni. *Lassan felül és próbál felkelni az ágyról, de láthatóan alig tud lábra állni. Meg is szédül közben.*
- Csak arra kérném, hogy segítsen eljutnom a lovamhoz, aztán onnan nem leszek már a terhére.
*Alig bír menni, nemhogy lovagolni.*
<... Uram isten. Mekkora ribanc vagyok. Ehhez pofa kell. Hehehe. Nekem megvan. ...>

[Schinter]

(Shanil Argus)


<Hm...vajon trisha meddig lesz távol? >

-Várj hadd segitsek.

<Ha már ez az elsõ "jó"cselekedetem,akkor végig is csinálom >

-Sõt jobbat tudok.Felhozatok egy kis ételt a fogadóssal.Ugyis éhes vagyok még én is.Mit szeretnél?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, fogadók negyede, A réz sellõ fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: Flamme O'styg [Flamme O'styg]
_____________________________________________________________

* Flamm megint úton! Ilyet is ritkán lehet mondani az útóbbi két évben. Az Ordanban töltött évek igencsak pihentetõek, és kielégítõek voltak mindn téren... a test megkapta azt a fizikai terhelést, melyet igényel, és a lélek is azt az ápolást, mely kijárt neki a sok vándorév után. Milyen bölcs is a mondás.. épp testben épp lélek! És ez most tökéletesen igaz Flammra... Ordanban megismerkedett az ottani Sogronita világképpel. A tudós bölcs Tûzkobra, a rend érdekében cselekvõ tanításainak hála kítûnõ elméleti tudásanyagot is szerzett. A kardok, melyeket még most is oly büszkén visel, ott is nagy népszerûségnek örvendtek... a Rend kivételt tett, és megnyitotta kapuit az idegen Flamm elõtt, és ez is a kardoknak hála... belegondolva milyen jó társ is volt mindig... a Tûzvarázslók Rendjében a tudós mesterek fülébe jutott a hír, melyet sokan suttogtak: az Északról jött idegen, aki OSgron vallásával barátkozik, egy nagy értékû ereklyét hozott el! Kevesen fûzték azonban ehhez hozzá: a kardot nem szándékszik Sogron dicsõségéért áldozni a Rend oltárán. Ám amikor a mesterek megvizsgálták, óhatatlanul ajándéknak nézték a remekmívû fegyvert. Sokkal nem lettek okosabbak... a kardok múltja homályba vész, pontos eredete se tiszta. A Rend úgy vélte, legjobb lesz Flammot... átnevelni. A félelf sejtette, mi zajlik körülötte, és nem is zavarta a dolog. Mindig is vonzották Ordan eszméi, és mindig is tudta, idõ kérdése csupán, mikor ismerkedik meg vele... majdnem egy év ordanban való tartózkodás után azonban a Rend elengedte. Flamm nem tudja miért... sejtheti csupán, hogy egy nagyobb terv fõszerepe jutott ki számára. Két év semmi félelf léptekkel, így nem is zavartatta a dolog.. de az utóbbi idõben érzi... mintha a kard társból uralkodóvá lépett volna elõ... mintha az emberek a kardhoz szólnának, a kard lenne az õ lelkének teljhatalmú ura... furcsa, de valahogy mindigis tudta azt is, hogy sohase tudná elhagyni a kardot. És most érzi csak igazán azt az asztrális és mentális köteléket, mely köztük feszül. Igen, Ordanban sokat olvasott róla... de a mibenlétére csak a kard múltja adhat választ. Ezért is járta meg Toront, és bukkant rá a régi szektára... egy koszos kis veremre, ahonnan elkergették a szakadárokat. Szerte szét Yneven. Egy évbe tellett, míg ráakadt egy emberre! Egy teljes év! Egy ember kezét törve csapna az asztalra a dühtõl, micsoda idõpazarlás, ám Flamm más. Kifejezetten élvezte a kutakodás minden percét, és élvezte, amikor rájött: Jakk'dyre mester továbbra is Északon él... mégpedig Ifinben. Kész ponyvaregényt lehetne a kalandokról írni... de Flamm valahogy mégsem találja olyan szórakoztatónak történetét... utazása vége felé egyre többet érezte, hogy a kard és a közte feszülõ képzeletbeli húr szakadásig merevül... egyre többet érezte, hogy valaki.. valami egyre több falat gördít célja elé. De most már senki se állhatja útját! Itt van Ifinben, nem sokkal az esõs évszak elõtt érkezett. A réz sellõhöz címzett fogadóban szállt meg. Majd két hónapon át kereste a fickó nyomait, több ismeretségre is szert tett... a legmegbízhatóbb informátorok alvilági figurák... kétes alakok. Kikötõbeli söpredéknek is nevezhetõk, ám õk magukat az igazi titkok tudiként emlegetik... de csakis a cél számít. majd két éve ez lebeg Flamm szemei eõtt. A cél, hogy megtalálja, ki is õ valójában, és honnan jön a testvére... a kardja... és merre tartanak. Mert jövõ nincs mult nélkül... ezt elejétõl fogva tudja. *
* Ma megint borús reggelre ébred. Nem számít különlegesnek, majd két hónapja tart ez az állapot. A fene egye eg, most a kikötõbeli informátor is felszívódott! Fel kell hagyni egy ideig a kutakodással, mert hiányoznak az informátorok.. azok pedig csak az ár levonultakkor jelennek meg újra. Flamm nyílván tudja, hogy mi is folyik a kikötõben... de mint az Ordani világkép elkötelezett híve, hidegen hagyja mások rigolyája. Az ember csakis a maga életének elrontója, másokat fölösleges érte okolni... ha vaaki az alvilági életben leli meg önmagát, ám tegye, de számoljon tetti következményével. Flamm nem igazságosztó, õ azt keresi. Ígyhát nem avatkozik bele a törvénytelen dolgok lebonyolításába, hiába tud róluk. És mivel Sogron nem azt a feladatot szabta ki neki, ez így is van jól! Ehelyett, egy munkát kell találni... csak az idõ elcsapása végett. Nem mintha nem lenne elég pénz, hiszen Ordan végig hûen támogatja a kutakodásait. Aggasztóan serényen azonban... Flamm többször is felbukant a kérdés: miért segítenek ilyen serényen? Ki tudja.. egyszer csak kiderül... nem mondhatja Flamm amgát naív félelfnek, ám ez a kérdés mégis mindig kifog rajta... most, ahogy kikecmereg az ágyból, szintén ez a gondolat foglalkoztatja. Ideje lenne lemenni, elcsapni az éhséget...*