* "... És a kör bezárult..."
Sietve fogyasztja el ebédjét, katonás monotonitással lapátolva be a falatokat, s kivételesen, bármennyire is jóleső volna, nem gyújt pipára a sörhöz. Semmi kedve ugyanis ebben az átkozottul meleg városban tespedni, főként úgy, hogy a kosfejes fattyai itt vannak a közelben! Közelebb, mintsem gondolná az ember...
Néhány rezet hagy a kiürített tányérok mellet, s már áll is, összehúzva derékban a kabátot, s egyenest a kijáratot célozva meg. Közben még egy utolsó, de annál hosszabb pillantással méri fel a környezetet, s hirtelen ötlettől vezérelve a fogadóból való kilépés előtt a bejelentkező pulthoz lépdel. Csizmájának talpa ridegen kopog a faberakásos padlón.*
- Egyszer fogom megkérdezni. - kezdi, s szinte már fenyeget, pedig csak tisztázza a feltételeket, a helyi "együttműködést" tesztelve. - Keresek néhány illetőt, mert később... khm.. elbeszélgetnék velük, néhány fontos dologgla kapcsolatban. Nem, nem kell nekik szólni, ne fárassza magát senki. Megkeresem magam is őket, csupán érdekel, hogy melyik szobában szálltak meg... - és már sorolja is a neveket, amikre a levél külön kitért, egyet sem hagyva ki a kóbor siserehad prominens tagjai közül. - Itt szálltak meg? (ha nem, akkor hol?) Melyik az ő lakosztályuk? Igazán köszönöm a segítséget... - feleli a végén kimért, kegyetlen hangon, s szó nélkül távozik, ezúttal nem fordulva még egyszer vissza...*
* Az utcára lépve ismét megcsapja a hőhullám, de mostmár legalább készült rá. Megfordul az ötlet a fejében, hogy mi volna, ha lecserélni szokásos ruházatát valami könnyedebbre, de szinte egyből el is hesegeti a botor képzetet. Öltözete oylan előny, amiről nem fog egykönnyen lemondani. Egy kis kellemetlenség meg nem a világ.
Lpva fordul egy sikátorba, mert egyelőre előnyösebb, ha minnél kevesebben látják. És az első útja a legközelebbi csatornalejárathoz vezet... Elvégre illdomos volna utánanézni, hoyg mi is történt, és ha jól emlékszik, a csatorna a legutolsó nyom...
Nyirkos bűz üti meg az orrát, ahogy a lejáraton áthaladva beleveszik ében alakja a fénytelen sötétbe. Fáklyát egészen addog nem gyújt, míg nem muszáj, ameddig csak lehet, elméjének erejét használja fel figyelésre, fülelésre... Igyekszik megtalálni azt a helyet, ahol a "kérdéses hibás rajtaütések történtek". A közelben felébreszti magában hatodik érzékét, mert isten tudja, talán még mindig kóborólhat a körnéyken valami két lábon járó borzadvány, mégha nem is túlontúl valószínű...*