A Vihar elõtt...

[Hakea Ello]

(Miro)

*Meglátván a nyílpuskahegyet a polc mögül, gyorsan kapcsol. Lábát a pap lábához közelíti, észrevétlenül, mert maga is közelebb lép a paphoz. Úgy helyezkedik, hogy egy erőteljes gánccsal vagy rúgással a legkisebb gyanús hangra vagy jelzésnek vehető mozdulatra elérje, hogy Bedal elessen, a veszélytől megmentve. Egészen közel húzodik hozzá, fülébe súg, bár a közel állók mind érthetik amit mond.

-Bedal uram, nagyon kérem menjünk innen, nem szeretném ha baj lenne, márpedig az lesz ha tovább pereskedik. El kell mennünk innen, kérem, nagyon kérem! Elnézést hogy gondot okoztunk önnek, kérem ne haragudjon, nem zavarunk tovább...

<Szemét sunyi egy alak ez a kocsmáros, de nem engedem hogy a papot elvegye tőlem. Nélküle sokkal nehezebb dolgunk lesz a Birodalomban. Gyorsabb vagyok nálad, ha kiröppen az a vessző onnan a polcról hát úgy összetéplek...jólvan, Miro, nem erre neveltek, nem holmi zsivány vagy, nem teheted meg, nyugodj végre bele, az érzelmeknek nincs helye egy fejvadász lelkében, nem homályosíthatják el tudatát, legalábbis küldetésen nem. Csigavér. Mellémegy úgyis.>

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Bedal teljesen ledöbben a férfi válaszán. kezdetben kissé ideges, és a következő lépést tervezgeti, de amiután megáll a férfi, teljesen megdöbben. Hírtelen nem is tudja, mit feleljen. A régi dac megint feltűnik szemében, ám kis félelem is.*
<... Sogronra mit ronthattam el? Nem jók a szavak? Kétségtelen, hogy egyértelmű volt az utasítás... esetleg nagyobb a mágikus védelme, mint hittem? Pedig az elöbbiekben azt tette, amit mondtam... mégis mi a frászkarikát csinál? Hacsak nem ért a mágiák kivédéséhez, aligha tudott volna így visszavágni. Rögtönözni kell... még nincs vége ...>
* A mosoly még mindig nem hervad le arcáról, de a megütődés igenis nyílvánvalóan látszik az arcán.*
- Megkímélem a továbbiakban önt a társaságomtól... de megígérem, hogy még látni fogjuk egymást. Ebben bízhat. A Tűzkobra nem felejt... ésha most megbocsát, felmegyek a felszerelésemért, és megyek is utamra... és ne akarjon semmit azzal a nyílpuskával. Ha akarom, az egész pultot elhamvasztom egy pillanat alatt... de a kötelességem hív... és a végén még a kis incidens felkeltené az őrség figyelmét... ígyhát köszönöm szépen a vendéglátást, remélem soha többet nem lesz benne részem...
* Bedal azzal szemtelenül a lépcső felé lépked. Folyamatosan figyeli a fogadóst, kezét még mindig szimbólumán nyugtatja. A távolabb ülők arcán idegességet látnak, keze játéka is erről árulkodik. Szellemnyelven megszólítja Ivoriát.*
<... Ez így nem mehet tovább... nem sikerült, gyorsan kerítsünk mást. 8 arany nevetséges ár... és a 6 is az lett volna. tegyünk le a szekérről, szerezzünk egy hajcsárfelszerelést és egy toronit, és induljunk is. Fent még akad elintézni valóm, utána lerendezem őt. Becsületbeli ügy... azonban Vigyázz vele... keményebb dió mint az kívülről látszik. Ha nem lenne a nagy szája, már rég a túlvilágon lenne... ennyit erről. Gyorsan indulás, és a Kapuk tere felé egy fogadóba betérve különös idegeneket is lehet felbérelni. Akadhat olyan is, aki tudja a toroniak nyelvét is beszélni. hamarosan utánatok megyek. Maximum fél óra. Addig is... sok szerencsét... kérlek, induljatok...>
* Bedal felsiet a lépcsőn, szobája ajtaján belép, majd az ágy melltt heverő kis táskáját vállára teszi. A bő táskából kis tűzszerszám kerül elő, majd pár gyertyára tüzet csihol vele. Rövid imát mormol még az út elött.*
<... Uram, mint ahogy mindig is, próbáltaam érdekeidet és személyedet szolgálni förtelmes ellenségeid ellen. Most, hogy új célom Toron, igazán fontos lett a kis társaság jövője a küldetésem szempontjából. Küldetés az, hogy Tharr förtelmét felszámolva, és romlott testvéreinket észhez térítve igazságot hozunk az ellenségeinkre. hamarosan Toronba jutok. De ma... akadt egy valaki, aki hátráltatni akarta nagyszerű óhajodat. A fogadós nevetséges követeléseivel hátráltatta, és nem kis híján tönkre is tette az tazásunkat, így a nagyívű küldetésnek egy kis töredéke, mely az én satnya létemmel teljesülne be, végképp elenyészett volna. Kívánom a fogadósnak, aki meg akarta fosztani céljától a Tűzkobrát, hogy enyésszen ugyanúgy el az ő célja is: a mindent legyűrő pénzéhesség, az anyagiak utáni beteges vágy... enyésszen el a kapzsisága, lángoljon a Te igazságos és lesújtó fennségedért!...>
* Bedal hosszas imája után feltekint. Szellemi energiái teljében sietve körülnéz. Jelre számítana, ám tudja, hogy Sogron nem méltatja a hatalmas gépezet kis embereit efféle kegyben. Gyorsan megtervezi a mozdulatait, mit is kíván tenni. Kímért léptekkel lesiet, majd a lépcsőn leérve ismét a fogadóshoz fordul.*
- Tudja... sokat nyerhetett volna, ha megbecsüli, az ajánlatomat. Ön ezt nem tette. Tudja...nálunk becsületbeli ügy az efféle nézeteltéréseket lerendezni. És maga... most el fogja szenvedni tettei következményét. Az ön ura a pénz, az enyém Sogron.
* Bedal azzal szimbólumán tartva kezét bonyolult mozdulatokat tesz a másikkal. Sötét mormogást hallat, majd szimbóluma felizzik. A levegőben egy izzó kard jelenik meg a fogadós feje fölött alig pár pillanat múlva.*
- A nyílpuska most nem hat, ne is próbálkozzon vele. Ha most a földre borulva megköveti bűneit, melyet a Tűzkobra ellen követett el, amondó vagyok megkímélni az életét. Ha nem... szenvedje a következményeit!

[Joe Lyon]

( Con Bronta )

* Mikor a kopasz alakok beleegyeznek a dolgok békés rendezésébe felcsillan Con szeme.* < Na végre valami jó is van a mai napban! Vérrontás nélkül megússzuk talán!? Mondjuk Bedal jön eggyel, de úgy látom rá sem tojik, hogy kihúztam a csávából. Mondjuk társaink is kik az asztalnál ülnek el vannak mint hal a szatyorban! Jó kis „összetartó” társaság a mienk! Hát ez meg megint mi a ferde fasz…csinál?> * Látván, hogy Bedal még mindig a fogadós „ meggyőzésén” ügyködik és amaz nem , hogy ellenáll, de még az egész díszes kompániát el is küldi. Felhúzza szemöldökét és, majd szét vágja az ideg.* < Ez a sogronita nem hogy arrogáns, de sík bolond is> *Majd mikor Bedal az emeletre távozik a pult felé fordul mit sem törődve a feléjük szegeződő nyílheggyel. Belenyúl erszényébe és egy ezüstöt dob a pultra.*

- Egészségükre uraim! *Szól a domvik hívők felé, majd int a pultosnak, hogy szolgálja ki őket*
- Remélem ez még belefér, mielőtt távoznánk! *Mondja a csaposnak és ha az még kiszolgálja őt, felhajt egy húzásra egy pohárka vöröset és közben csendesen maga elé mereng, majd bocsánat kérőleg bólint felé. Ezután Ivoriához fordul.*
- Hölgyem két választásunk maradt! Ha tényleg annyira siet ahogy mondja akkor szerintem kis csoportokban átmegyünk, vagy vár egy napot még és én addigra szerzek kocsit, meg tolmácsot. A sogronitát meg szerintem foglalják le addig, mert úgy tűnik nem valami jó üzletember! *Mosolyodik el szomorkásan. Ekkor megfogja a lány kezét és mélyen a szemébe nézve folytatja*
- Ne féljen! Ígéretemhez híven kitartok ön mellett és segíteni fogok mindenben miben tudok.

[Desmond Tiny]

(Fekete Mythar)

*Végignézi a jelenetet, de fokozottan koncentrál arra ha kell ki tudjon térni a nyílveszző útjából. Magában szitkozódik Bedal modorán és felsőbbrendűségű kitörésein.

<Hogy lehet ilyen valaki? Nem tudom mikor lessz képes felfogni, hogy nem minden az ő izléséhezz van alakítva! Tudom a tűzkobra szolgái heves vérmérsékletűek, de ez már sok! Ha így megyünk toronba még egy órát sem kell várni és akasztanak.>

-Ti mit gondoltok? Elindulunk még ma? Szerintem nem Bedalnak kéne üzletelnie... Nincs köztetek olyan akinek Dzsen vérvonala van?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, Két Szűz fogadó
Időpont: Ősszel, Dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________


Látjátok,ahogy Bedal felmegy a szobájába majd lejön miközben a kopasz alakok egymással beszélgetve a pultnál iszogatja Con Bronta által kifizett italukat.Bedal leér egy olyan 15 perc múlva ismét belekezd a mormogásba,felizzik az amulete majd egy tűzből álló kard jelenik meg a fogadós fejeközelében.

Mythar:
Ilyet még te sem láttál holott tudod,hogy egy felszentelt ember mire képes Istene hatalmával,de ez úgy néz ki,hogy Sogron különleges ajándéka és meglehetősen ijesztő...

Mindnyiotok meg ijed egy kicsit a kard láttán hiszen nem tudjátok,hogy a heves mérsékletű Sogronita pap mire készül ezzel a karddal és ilyet amugy sem láttatok eddig...

Carolina:
Mivel lecsúszva szinte fekszel a széken igy te nem látsz semmit az egészből.Talán csak annyit,hogy a többiek nagyra nyilt szemekkel néznek vmire a háttad mögött a pult irányába,ám Syil'Drun nem enged a karolásból és nem enged téged megfordulni.

A pultnál:
Con Brontához és Ivoriához elég közel került a megidézet kard.Érzitek a belőle áradó hőséget és kicsit hátra hököltök,ne hogy megégjen a hajatok ill. a szörszállak.A kopaszok,akik eddig jó kedvűen iszogatták a borukat szintén felnéznek majd minden féle szitkozodással hátrébb lépnek egy kört és lassan körbe állnak titeket.

-Mi a...Vazz...Bazz...F@szom....

és hasonló szavakat hallotok.

A fogadós arcán azonban megjelenik egy mosoly és megcsóválja a fejét...

-Látja kedves pap uram..Ezt nem kellet volna....

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Bedal gunyorosan elmosolyodik. *
- Sebaj, közönséggel még jobb... mindenki láthatja mit képvisel Ordan...
* Megköszörüli torkát, és megfordul a hüledező iszogatókhoz. Egy aranyat halászik elő az erszényéből.*
- A drága fogadós úr... egy papnak azzal állt elő, hogy segítségnyújtásként nem elégszik meg kis pénzzel... óó nem, a kapzsiság elvakít... itt egy arany! Ennyit követelt volna pár szócskáért... csúnyán megsértette Sogron hatalmasságát, ezért büntetést érdemel. De azonban emberek vagyunk, és mindenkinek jár egy esély! Felajánlottam, hogyha megköveti bűneit, megkímélem az életét, és sohase fogom zargatni őt és a házát.
* Körül pillant a megdöbbent arcokon, majd megnyerő mosollyal a fogadósra néz, és a mellkasának vágja az aranytallért.*
- Uram... lesz szíves választ adni a kérdésemre? Megköveti bűneit, avagy szenved válasza következményeitől? Minden magán áll... itt a mocskos pénze. Ha jó választ kapok, elveheti.
* Bedal próbál megnyerő lenni az ivóban összegyűlt emberekkel, és mint igazságszóró próbál tetszelegni a különleges serepben. A kard továbbra is a férfi feje fölött lebeg, lassan hullámzik a levegőben. A férfi amint valami hírtelen mozzanatot tesz, a kard megtámadja. Ha a férfi pár másodperc múlva nem reagál Bedal szövegére, akkor a kard a mellkasának szegeződve csikarja azt ki belőle. Mivel a kard tűzből van fonva, ezért a ruha is csúnyán megég olyankor.*

[Meridian]

(Nichen de Azadyr)

*Eddig csöndesen üldögélt e helyén, és minden erejével az eseményekre koncentrált. néha vetett egy-egy pilllantást Conra és a simafejű "cimboráira", de mégis inkább Bedalt figyeli. Amikor az felmegy a lépcsőn, némképp megnyugszik.
Amikor MYthar cinikus megszólalása véget ér, így szól:
-Nos, Bedal valóban nem valami kompromisszumképes ember. Ivoria kisasszony meg sajnos nem elég erős kezű...

*Amikor látja, hogy Bedal jön vissza, azonnal őt kezdei el követni. Amikor megjelenik a lángokból felépült kard, tágra nyílnak a szemei, és felpattan.
-Figyeljetek. Nem tudom, mi sül ki ebből, de szerintem ennek nem lesz jó vége.

*Feláll az asztaltól, és két lépést tesz Bedalék felé, amikoris felfogja, hogy nem fér hozzájuk a kopaszoktól. Feszülten, ugrásra készen figyeli az eseményeket.

[Hakea Ello]

(Miro)

*Szomorúan veszi tudomásul a pap üzenetét, de Con miatt még a pultnál marad. Megszorítja kezét, és a következőket mondja.

-Nincs időnk, Con Bronta, nagyon örülök hogy kitart mellettem. Szekeret majd bérlünk Toronban, szerezzünk láncokat és hasonlókat. Csak megértik a túloldalon hogy nem akartunk a szekérért külön kapupénzt fizetni. Félek hogy lebukunk...nem tudom mi vár minket azon a szörnyű helyen. Bedal hova men...jaj én úgy félek!

<Hülye idióta...tűz Erionban!? Miattunk? Ezt nem hiszem el...>

*Mikor megjelenik a tűzkard, nem csak játssza szerepét, valójában megijed, egy heves mozdulattal belecsimpaszkodik a tiadlaniba, amaz még a szíve dobogását is érezheti. A pillanat rendkívül feszült, de egyben vérpezsdítő is. Arcát a férfi mellkasához nyomja, hogy ne lássa mi történik, de a kíváncsiság hamar felülkerekedik rajta és mégiscsak kikandikál a harcos óvó öleléséből.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

*Először furcsállja, hogy Syil miért nyomja le a székben, de felpillantva látja társa arcán, hogy oka van rá. Nem is ellenkezik, inkább élvezi, hogy hozzábújhat a férfihoz. Teljesen hozzá is simul az oldalával és a fejét is ráhajtja. A pap szövegelésén már nem is csodálkozik.*
<... Hogy lehet ekkora balfék. Mi a fenének kell kötekednie? Még az indulás előtt ki akar minket nyiratni? Kezdek kételkedni a bölcsességében. ...>

[Joe Lyon]

( Con Bronta)

* A lány szavait végighallgatva csak biccent:*

- Rendben! Akkor lassan mehetünk is! *Ebben a pillanatban jelenik meg Bedal és Con nagy meglepetésére megjelenik a tűzkard.*< Na kezdődik megint a sogronita ámokfutása!> *Ivória arcát mellkasához öleli ezzel is védve a lányt esetleges sérülésektől. Hátrébb lép egy lépést, fejét kapkodva a kopaszok, a pultos és a tűzkard irányába.* < kibaszott egy helyzet!>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, Két Szűz fogadó
Időpont: Ősszel, Dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________



A fogadóst láthatóan nem hatottad meg a beszédeddel.A hozzá vágott arany érme láttán azonban eltünik a mosoly az arcáról.Egyelőre nem akar válaszolni,de mikor hozzá érited a kardot a mellkasához nem dől hátra.Látszik rajta,hogy a tüz fájdalmat okoz neki és az inge is megég.Ekkor csapodik ki a beárati ajtó és észreveszitek( Carolina kivételével,mert ő csak az ajtó hangját hallja),ahogy az egyik inas tér be néhány lánciget viselő katona.Rögtön észrevezitek,hogy a helyi városőrségből valóak.Ők is azonnal ledöbbenek,ahogy a látvány a szemük elé tárul.Felemelik a kezüket jó messze a kardjuk markolától jelzve,hogy nem akarnak bajt.Majd láthatóan az egyik 30-s évei vége felé járó rangidős tiszt szólal meg.

-Nyugodjon meg uram.Mondja el mit szeretne és engedje el a túszt.

Bedal:
Ránézzel a fogadósra és arcán most láttod semmilyen érzelemnek.Annyit azért sejtesz,hogy most szinte bármit mondhat a fogadós és csak egy szavába kerül,hogy hónapokig tartó kihallgatáson vegyetek részt vagy 10 perc alatt elbucsúzzatok egymással...

Carolina:
Syil'Drun enyhén föléd hajol és kedvesen mosolyog.Probálja megragadni a tekintetted,hogy ne a többiekre figyelj.

[Desmond Tiny]

(Fekete Mythar)

*Mikor észreveszi Bedalt és az általa megidézett fegyvert nagyon meghökken. Nem tudja mire vélni, hisz ilyet még pap nem csinált, bár az is igaz, hogy a pap a tűz urának követője akikről elég keveset tud.*

<Hogy Domvik ültetne bitófa elé, te meg mi a csudát csinálsz meg akarsz öletni mindenkit? Az ivóban lévő eberektől nem is de a városörségtől már kicsit tartok! Őrölt!! Ennyit azért a vacak aranyért? akkor inkább összerakom azt a szekeret!>

*Feláll az asztalra amikor látja, hogy nem férne a többiekhez. Mikor látja, ujdonsült társa mit művel hatalmas indulattól vezérelve nyúl medálja felé, eldörmög néhány igét. A szimbóluma egy pillanatra kék fényben villan fel egy másodpercre, majd olyan csönd lessz urrá a termen ami megilyeztheti az ebben a mágiaformábn járatlanokat. A kopaszokból akárhogy próbálnak ordítani egy hang sem jön ki a torkukon, Bedal már nem hallja megidézett tüz ropogását, nem hallatszanak léptek, sem kopogás, de még a csend sípoló hangját sem hallani. Megvárja amíg a megdöbbentségtől mindenki elhallgat. amikor a hatás megszűnik olyan mérreggel néz Bedalra amit még senki sem tapasztalt rajta. Hangja mégis oly nyugodt és ez mégnagyobb fenyegtést éreztet a másik papban.*

-Ha jól tudom azért mentél oda a pultoshoz, hogy segítsen. Nem érdekel, hogy úri szeszélyed milyen vérontást és megalázkodást követel, de nem vagyok hajlandó miattad a városörséggel összetűzésbe keveredni. Úgyhogy ha lennél szíves és kifáradnál a fogadóból azt jó néven venném....Ha Valami bajod van az árakkal akkor menj a piacra alkudozni! Remélem megértettél. Nem szeretném ha miattad el sem tudnánk induli!

///csendvari 8mp///

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Bedal szúrósan néz Mytharra. A hírtelen csöndet érti, hogyan bűvölte a férfi, majd amikor vége szakad, kőmerev arccal pillant Mytharra.*
- Ne szólj bele a dolgomba, darton szolgája. Talán, ha valaki durva szavakkal illené az Uradat, vagy lekezelné hatalmát, te is igencsak tűzben égnél. És most halljuk az úriembert...
* A városi őrre pillantva még gyorsan odaveti.*
- Mélyen tisztelt... városi gárdatiszt úr... nézet eltérésem akadt az egyik polgárukkal. Nem tartom túszként, pusztán egy bocsnatkérést várok tőle Sogronért. A Tűzkobra igen haragos lett... a férfiú arcátlanságáért. Ne aggódjon, a férfinak nem esik bántódása, csakha az égiek is úgy akarják. Márpedig ha úgy akarják, nincs az az erő, mely meggátolna engem abban, hogy lesújtsak rá. Ön talán mer dacolni a Tűzkobrával? Jól gondolja meg, mit tesz a papjával szemben... mert ő itt elöttem nem gondolta meg.
* Bedal a tűzkardot pár cetivel feljebb állítja, ezzel is engedve a szorításon. Kardjához továbbra se nyúl, hagyja, hogy az őrök átvizsgálják a helyzetet. A fogadóstól továbbra is kérdőn várja a választ.*

[Desmond Tiny]

(Fekete Mythar)

*Még mindíg az asztalon áll és magában szidja a z öreg kígyóhívőjét, de magán nem mutat ez irányban semmit. A tekintete még mindíg úgy lángol mint ////csak hogy szeressetek //// Sogron szent tüze. A pap már komoly fenyegetést vélhet ki hangján.*

-Ha nem tudnád előbb utóbb úgyis elé kerülünk. Nem az én dolgom elbírálni mit mondott uramról, csak ő maga. Ott majd megkapja méltó "jutalmát". Te is jobban jársz, ha istenedre bízod az ilyen embert, mert még csak nem is teljes nyíltsággal mondta hanem burkoltan amit mások félreérthettek. Még egyszer megkérdem nem akarsz kisétálni azon az ajtón? MOST rögtön!!!

[Hakea Ello]

(Miro)

*Feszülten figyeli az őrség érkeztét, majd mikor Mythar csendet teremt, egészen ledöbben. Visszanyeri hidegvérét, megpróbálja átlátni a helyzetet.

<Na ez mesés húzás volt, varjúidomár barátom. Most már le sem tagadhatod hogy ismered, nevén szólítottad. Úgy érzem, ennek nem lesz jó vége, sőt, lehet hogy az őrség fog közbelépni. De nélkülem! Mentsük a menthetőt...>

*Óvatosan elemeli fejét a harcos mellkasától, kézen fogja, és bizonytalan lépésekkel megindul a többiek asztala felé. Kétségbeesett, segélykérő tekintettel fordul hol az őrök, hol a többiek felé. Az asztalhoz érve csak annyit mond halkan suttogva, hogy **nem tudunk most mit tenni, Bedal mondta nekem hogy ne avatkozzunk bele és mindenképpen menjünk innen minél előbb**