A nemesség kiveszett a világból, midőn az Aquir fattyak elözönlötték a világot, de mint egykoron a dicső és nemes ősi birodalom, ők is bukásra ítéltettek...
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
Ez sajnos törvényszerű. Minden, mi egyszer felemelkedik, le is kell majd buknia. Így bukunk majd egyszer el mi is, Hosszúéltűek, és minket követnek majd rövidéletű utódaink is, kiket majd még újabb, erősebb, még életrevalóbb harciasab fajok követnek.
Tévedés. Krán az ami nem bukik el.
Pontosan azért, mert Ranagol asszerint építette meg birodalmát, és úgy tartja fenn azt, hogy számba veszi, a népek és országok bukásának okait. És tesz ez ellen.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Krán, az ősi idők sötét csodáinak helye. Olyan mágiáké, és lényeké, melyek már akkor léteztek, amikor az yneviek még csak nem is hallottak Krán nevű birodalomrol, de még Elveszett Vidékről sem... Igaz Limenel?
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
Bár el kell ismernem, hogy a Kosfejes Úr valóban ügyesen keveri a lapjait, de a szemeben nem több egy szökött Dzsen istenségnél, aki az idők során túl sokra vitte. Ranagol azt felejti el, hogy bár a káosz alapjain nyugv rend dinamikus, mindíg megújuló, és látszóleg fejlődőképes, ám a felemelkedés és elmúlás alapjait olyan istenek alkották, akiknek még ismeretlen volt a rend és a káosz fogalma, tehát azok bármiylen rendszere nem szólhat bele az ősi körforgásba
A hír igaz. És mivel az új és erős, feltörekvő népeket is megfogja magának nyerni Ranagol, és fenntartja a "farkastörvényt", Krán mindig ott lesz. Csak az összetétel változik.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Egy: Csak feltételezik, hogy dzsenn isten volt. De ha az is lett volna, elég jó alap. Szerintem Ranagol szarik az ősi körforgásra. Ott van, erős, számolni kell vele. Ezen kívül mi kell még. Hívei megvannak, tehát hatalma is. Akkor mi a gond.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Sz*arni az ősi körforgásba még nem jelenti azt, hogy az nem üt vissza ránk. Egyszer jön egy erősebb isten. Egy erősebb nép. Egy olyan új eszme, vagy épp erő, ami majd megleckézteti. Még a hasznára is válna, ha valaki sosem veszit, sebezhető lesz, mert nem tanul meg felállni, ha egyzser elesik.
És azt is el kell ismerni, hogy azok aki a legjobban megtartották vérüket, és méltóak is rá azok a kráni elfek. A féltucat óelfen kívül, a többi már csak árnyéka a "régieknek".
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Valójában senki sem tudhatja, mi lesz a jövő. Hiszen emlékezzetek: mikor a fehér hajú idegenek megszállták a dicső barbár birodalmat, az idegenek isteneinek behódoltak a barbár istenségek, akik nem, azok elpusztultak s a feledés homályába merültek. Ki tudja? Lehet, hogy a távoli jövőben - egy ismeretlen síkról - érkezik majd egy hatalom, mely megeröltetés nélkül leigázza a jelenkori Ynev hatalmasnak vélt istenségeit...
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
De persze az is lehet, hogy kemény fába üti a fogát az a hatalom...
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
Egyet értek Kherionnal, és eggyet kell értenem Limenellel is abban, hogy a mai elfek már szinte csak árnyékai őseiknek, de hogy mire méltóak a Kéráni elfek, azt nem tudom. Krán sok, túlélésre termett népe közül talán az elfek a leg visszataszítóbbak. Mert ők mindet elvesztettek, ami elfé tette őket, nem csupán árnyék vetült rájuk.
Ez így van, de ha ők nem is, Elfendel szép emlékként őrzi a letünt korok legendáit...
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."