Jópár év eltelt már anyád halála óta. Az eltelt időben befejezték a kiképzésedet és paplovaggá szenteltek. Apád eltűnt a városból a gyilkosság napján, senki nem látta azóta. A családod megélhetését ellehetetlenítő lovagbáró birtokait -fiúörökös hiányában- újraosztották a város többi nemese között, az egykori szerelmed hozzáment egy eronei parfümkereskedőhöz. A dolgos hétköznapokon nagyon csendes, szinte kihalt a rendház. Nincs itt más csak Roden, az öreg templomszolga,aki takarító, karbantartó, és szakács egyszemélyben. A rendtársaid a nagymestertől a legutolsó lovagig a távoli vidékeket járják és szolgálatot teljesítenek Uwell akarata szerint. Se fegyveres őrség, se kapus nincs, nincs az a féleszű tolvaj,akinek eszébe jutna Uwell-templomból ellopni bármit is.
**** A felszentelésedről érkeztél vissza, ami -hiszen Daerim kiváló kapcsolatokat ápol az Északi Unióval- Erenben volt. A szent páncálodat és a szimbólumodat is Erenben kaptad meg, ugyanis az egyháznak ott vannak azok a régi, már bejáratott fegyverkovácsai, akik kifogástalan minőségben a méretedre szabva elkészítették. A nagymester ugyan tájékozódott ezügyben a helyi céheknél is. Talán itt is megcsinálták volna, de végül is hagyománytiszteletből csak Eren lett a felavatás színhelye.
**** Mikor visszatérsz a daerimi rendházba senkit sem találsz otthon. Mind az ötven lovag, aki itt szolgál odavan valahová. Kicsiny egyház vagytok, ez a létszám Daerim 80.000-es lakosságához képest csepp a tengerben; nem bírtok ellátni minden küldetést amit rátokszab az ég. Így különösebben nem lepődsz meg, mikor azt tapasztalod, hogy a hálótermek kihaltak, a nagymester fogadószobája zárva. Csak Roden söprögeti az udvart, egykedvű nyugalommal. Mikor meglát megsüvegez.
-Uwell hozta vissza uram! A kápolnában már 3. napja táborozik egy parasztember imádkozva, és egy lovagot keres. Mondtam neki, hogy nincsen most senki ideben, de ragaszkodott hozzá, hogy megvárjon egy papot.
Leszállok a lovamról és intek neki köszönésképpen. A lovamat elviszem az istállóba, majd visszajövök és mondom Rodennek, hogy: -Lerakom a felszerelésemet a szobámba, addig készíts valami ennivalót és bort. A parasztnak meg mondd meg, hogy vacsoránál meghallgatom.- Így is teszek: felmegyek a szobámba, lerakom a hátizsákom és a páncélom. Ezután lemegyek az ebédlőbe és üdvözlöm a parasztot: -Légy üdvözölve. Hallgatlak.-
A parasztember egyszerű földidnek tűnik, durva, de tiszta vászonruhát, bocskort visel, oldalán fokos. Az oltáron egy birka fekszik összekötözve áldozati ajándékként. Mikor meglát lesüti a szemét és zavartan gyürögeti, forgatja a kezében tartott kalapot.
-Uwell, áldja tisztelendő úr! Danken vagyok, pásztor az északi dombokról, a város határában lakom, a pusztában. Bérért legeltetem a módosabb gazdák állatait is.
Megakad a mondandójában, mintha attól tartana, hogy elhajtod:
-Nem tudom kihez fordulhatnék, a poroszlók kinevetnek....úgy egy hete, éjszakánként elkezdtek eltűnedezni az állatok. Előszőr persze mentem én a városőrséghez... goblin tolvajokra vagy ork portyázókra gyanakodtam, de nem leltem azoknak nyomát sem,és a kiérkező erdőjáró is azt mondta, nem jártak a vidéken se orkok, se goblinok. Minden éjjel eltűnt egy birka, pedig én is és a kutyáim is éberen őrködtünk, még a fiamat is kivittem virrasztani. Aztán egy éjszaka csaholásra és vonyításra ébredtem, egy kutyát szétmarcangolva találtam, egymásiknak pedig ez volt a pofájába:
és meglenget az orrod előtt valamit ami egész biztosan nem származhat egyetlen általad ismert vadállattól sem:
-Tisztelendő atya, én nem tudom, mi a kránkő lopja a birkákat, de eddig elvitt hetet hét nap alatt...év végén el kell számoljak, ...most mit mondjak? Ezt vigyem oda a gazdáknak? Adósok börtönébe fognak zárni és még hazugnak is neveznek, pedig Uwell látja lelkem tényleg ez volt a kutyám szájában, mielőtt meghalt! De ha tisztelendő atyám szavával is igazolná, hogy nem én loptam el a birkákat, ha eljönne és elfogná a tolvajt...akkor azt már nem söpörhetné félre a város bírája. Kérem atyám nem akarok olyan bűn miatt felelni, amit el sem követtem!
-Rendben van jó uram,-Mondom-most bizonyosodjunk meg, hogy igazak-e a szavaid. Ha igen, akkor az Igazság nevében utánajárok az ügynek, de ha nem... akkor Uwel súlytson le rád!- Azzal elvégzem a szükséges szertartást, hogy kiderüljön igazat beszél-e.
//Ha valóban igazat beszél, akkor még indulás előtt szeretnék cselekedni//