Wolftern
<Nagyszerű! Lassan lesüllyedek, az ő szintükre... Haj édesapám biztos forog a sírjában, hogy ezt teszem! Na de, legalább megtapasztalom a kinti világot, és még lehet, hogy az ereklyét is megtalálom.>
- Jó uram, azt értem, hogy maguk nem tisztelnek senkit és semmit, de akkor legalább a becsületemet ne tiporják a sárba. Nem beszélek sokat, de azt nem szeretem mikor a családomat, vagy a hazámat ócsárolják. Megkérném, hogy a kutyaól szó helyett használjon mást... Köszönöm, hogy segítenek az urak.
Szólalok meg erélyesen, de azért tisztelet tudóan. Majd követem a fickókkat, lovuk mellett sétálok ha bírok, és közben nézelődök és gondolkozom.
<Hmm... Ez egész jól ment a kocsmában történtekhez képest. Viszont azt meg kell hagynom, hogy nem tartanak valami sokra. Még arra se méltatnak, hogy beszédjüket értsem... Lehet, jobban jártam volna Adóra úrnőjével? De azért ők legalább lovagok, remélem egy kis lovagiasság szorult beléjük. Ha bebizonyítom, hogy jó vagyok kopjatörésben, és a harcban is, akkor remélem segítőkre akadhatok személyükben... Huh! Még este vissza kell jönnöm. Nem akarom Adórát cserben hagyni.....>