con Maruo Delgado
*Mikor leesik a gnoll szerencstlenségemre (vagy szerencséjére) a túloldalon esik le, de nem vagyok oylan állapotban, hogy üldözőbe vegyem. A csűrben már elhallgattak a harc zajai és az észeki lovagot pillantom meg először. Mikor oda jön hozzám és felajálja a segítségét, keserű képpel kiköpöm a számban lévő vért. *
-Nem kell. Csak egy karcolás az egész.
<Egy karcolás a fenéket! De nem fogom hagyni hogy ez az északi ficsúr lássa inkább el a sebeimet. Akkor inkább szenvedek még.>
-Arjanék hogy állnak?
*Kérdezem az északit.*
//off: bocsi a késedelemért //