- Minden rendben van? Ha valami probléma lenne szólj! - Mondom Momoinak majd ha nincs mondanivalója megyek a harmadikhoz a negyedikhez s végül az ötödikhez.
_______________________________________________________________ JK: Attaru Nokewa Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban" Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap délelőtt _______________________________________________________________
Momoi nem szól semmit csak bólint, hogy értette, majd egykedvűen visszafordul a lányhoz, és tovább vigasztalgatja.
A Rurikóhoz beosztott lány hasonlóan az eddigiekhez rémültnek látszik, fel alá járkál a szoba kis sarkában, amit neki jelöltek ki a szolgák. Vagy amit Rurikó engedélyezett neki, ő maga épp a tükör előtt ül, és egy szolga tűzi fel hajkoronáját, különböző drága hajtűkkel és fésűkkel. Az oirajan nem nagyon törődik a lánnyal, őszintén szólva veled sem. Nyugodtan ül és figyeli a a tükörben ahogy alakul a frizurája. Az új lány amint meglát Téged leborul a földre és remeg, mint a nyárfalevél. Rurikó továbbra is tüntetőleg a tükröt figyeli.
Azama épp az új lány körül sürög-forog, rendezgeti a fekhelyét, magyaráz neki, kérdezgeti honnan jött, miért jött. Látod, hogy szegény lánynak ideje sincs meglepődni vagy megijedni. Igaz alapvetően magabiztosnak tűnik, talán vele nem lesz gondod. Egyikük sem vesz észre, ha nem szólsz, akkor tovább folytatja Azama a fiatal oirajan kérdezgetését.
Hara szobájában a kép már közel sem ilyen megnyugtató, ez az a lány, aki mellett elsüvített a nyílvessző. Szegény a tatamin magzati pózba gubózva sír. Nagyon törékeny lány, szinte csontsovány, a többiekhez képest, ő van a legborzalmasabb állapotban, mind testileg, mind lelkileg. Hara mellette ül, és csitítgatja, simogatja a lányt, de látszik, hogy nem tudja mit kezdjen vele. Mikor meglát, halkan odalépdel hozzád és csendesen mondja: -Az egyik szolgával hozattam a lánynak egy csésze teát, és egy kis reggelit, ha nem gond. Szegény... mióta itt van csak zokog, nem is szól semmit. Mi történt Attaru szei?
-Nem nem gond. Sőt ha ilyen van akkor el is várom, hogy így cselekedj. Figyelj rá elég törékeny alkata van. Vigasztald meg s tanítsd meg a jövőben egy két fortélyra. Mi történt? Semmi különös egyenlőre. Volt egy kis incidens ennyi... Ha van valami probléma tudod, hogy hol találsz. - Mondom miközben nézek a két lányra majd kicsit magam elé tűnődöm.. Elő ugranak Akicu szavai..
_______________________________________________________________ JK: Attaru Nokewa Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban" Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap délelőtt _______________________________________________________________ Hara nem faggat tovább, bólint, hogy megértette, és visszaül a lány mellé. Furcsa látvány, ahogy a tapasztalt kurtizán, aki könnyedén csábítja el a férfiakat, nem tudja, mit tegyen a lánykával. Furcsa, és szomorú, de tudod, hogy a ebben a világban ez a rend. Ez nem egy kisváros, vagy falu a Hanto távoli vidékein, ez a Hanavara. Város a városban, a sajátos szabályokkal a hétköznapi élettől kezdve az éjszakai leszámolások etikettjéig.
Még mindig délelőtt van, ilyenkor nincs nagy forgalom még legfeljebb néhány kuncsaft. Egy-egy teára esetleg egy tűzforró fürdőre ugranak be, a lányok még pihennek, és készülnek az éjszakára. Az új tagjai kicsiny közösségeteknek felbolygatták az életet, a szolgák sürögnek forognak, néhány fiatal oirajan nehezen leplezett kíváncsisággal próbálja meglesni őket. Vetélytársak, vagy barátnők lesznek? Előbbinek nagyobb az esélye... de utóbbira is van példa. Ennyi kívánatos fiatal lány, és művelt nő, akik mind a férfiak elcsábítására képezték magukat...
Lemegyek a teaház részre. Kérek egy csésze teát és elkortyolgatom, közbe gondolkodom azon, hogy mennyi pénzre lenne szükség az épület bővítésére. Plusz szobákra, vagy, hogyan lehetne megoldani, hogy kisebb belviták se legyenek a lányok között... Ha van vendég megkérdezem, hogy mindennel elégedettek-e esetleg elbeszélgetek velük. Különösebb tevékenységet nem folytatok.
_______________________________________________________________ JK: Attaru Nokewa Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban" Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap délelőtt _______________________________________________________________ A Lótusz Illat bővítése nem kis feladat, belegondolva, hogy a negyedben már szinte összenőnek az ilyen és hasonló épületek. A legnagyobb akadály azonban a különféle papírok és engedélyek megszerzése. Talán még az Égi Nevek is beleszédülnének ha ki akarnák bőgőzni azt a vastag hálót, amit az érdekek és ellenérdekek, megvesztegetések és titkos alkuk. Talán többe is kerülne az a néhány díszes pecséttel ellátott papír, mint maga az építkezés. Persze ki tudja? A szosi elég nagy, te sem ismerhetsz mindenkit, ki tudja, hogy a felsőbb vezetők maszkjai mögött kik húzódnak meg?
Vendégek nincsenek sokan, mindössze öten ülnek az alacsony asztalkák körül, egy fiatal és vékony muszatasi, ruháján lévő monról felismered, hogy a Joroi családhoz tartozik. De hogy mit keres ilyen messze a Család hanjától? Egyenes háttal ül, miközben egy kurtizán próbál halk csevejbe bonyolódni vele... kevés sikerrel. Tőle nem messze egy csúcsos fekete kalapot viselő fenyőzöd ruhás idősödő férfi ül, haját hosszú kendő takarja. Ismerős vendég, minden délelőtt eljön, rendel egy teát, lassan megiszogatja elbeszélget az éppen őt felszolgáló lánnyal, majd tekintélyes borravalót adva távozik. Jól ismered, egy egyszerű hivatalnok, és szinte biztos, hogy a klánod markában van. A másik három egy asztalnál ül, harmincas éveik elején járhatnak, de nem látod, hogy muszatasik lennének-e. Derűsen beszélgetnek jelentéktelen dolgokról, időjárásról, nőkről, láthatóan jól ismerik egymást.
Kérdéseidre, hogy elégedettek-e az ifjú muszatasi ugyanolyan szótlanul bólint csak. Az öreg elmosolyodik és pár szóban megdicséri a kellemes felszolgálást. A kis társaság tagjai halkan, de egymás szavába vágva dícséri a tea lágy zamatát és kellemes illatát, a lányok műveltségét és törékeny báját és így tovább, és így tovább... haláluk után valószínűleg külön kell kivágni a nyelvüket, hogy ne beszéljenek tovább.
Miután érdeklődtem a vendégektől, semmi különöst nem csinálok. Megnézem a készleteket, és ha valamiből, hiány van elküldöm az illetékest áruért. Megnézem, hogy a tegnap este mennyit hozott a konyhára stb. Eltöltöm az időt ilyen dolgokkal, várom az estét, hisz nálunk akkor kezdődik az élet.
_______________________________________________________________ JK: Attaru Nokewa Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban" Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap késő délután _______________________________________________________________ A készleteket és előkészületeket rendben találod, a Lótusz Illat tkéletesen műkdik, tbb szolgáló, még szüleid életében is itt dolgozott, és pontosan tudják miből mennyit kell rendelni. A fürdő már patyolat tiszta, még néhány tiszta törölközőre van szükség, mindneki tudja a dolgát. EGy-két helyen kel csak felhívnod a figyelmüket apróságokra.
Azonban a bevétel oldal... már nem oylan fényes. Az elmúlt napok, hetek viszonylatában egyértelműen látod, hogy bizony egyre kevesebben térnek be hozzád és hagyják itt a pénzüket. Ami hosszú távon nem jó. A Lebegő VIlágban hatalmas pénzek mozognak, de nem csak a bevétel, a kiadás oldalon is. Az oirajanokok ruhái, ékszerei, illatszerei... megengehetetlen dolog lenne, ha nem tudnának a legutolsó divat szerint öltözni az estére. Némelyikük valószínűleg hangot is adna ennek, a vendégek közül aoznban még többen.
Remélhetőleg a vérfrissítés fellendíti majd az üzletet, de ez sajnos még idő, és pénz. A lányokat be kell tanítani, hogy legalább felszolgálásra alkalmasak legyenek, a Hanavarában nem engedhető meg, hogy amatőröket alkalmazz, ezt Te is tudod. Emelett ruhákra van szükség, és bizony, előbb utóbb meg kell oldanod, hogy az elhelyezésük is ideálisabb legyen.
Meg eprsze a reggeli támadás... nem épp megnyugtatóak a körülmények, a lányok ezt észre is veszik, némelyikük szívesen "megnyugtatna" ha kívánod.
Bárhogy is alakul közeledik az este, amúgyis korán stétedik a zord téli időben. Lassan a Majom kettősórája kezdődik, mikor az egyik szolga odafut hozzád. A fiú, majd kiköpi a tüdejét úgy rohant. Gyorsan meghajol és egy bambusz levél tokot ad át, aminek a tetejébe egy fekete lótusz virág minta van égetve.
Hmm... Remélem sok pénzt hoz ez az új este... El kellene egy kis többlet... No de majd meglátjuk - gondolkodom magamban, amint meglátom a fiút és hogy mit hoz azonnal átveszem és olvasni kezdem. De előtte megköszönöm.
_______________________________________________________________ JK: Attaru Nokewa Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban" Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap este _______________________________________________________________
A levél csak pár soros, főként általános udvariaskodási formákat tartalmaz. Mondhatni nem szól semmiről... egy laikusnak. Mert a szosi rejtnyelvén íródott, amit elsőre észreveszel. A rejtnyelv egy bonyolult rendszer, hétköznapi kifejezések, szófordulatok, sőt egész mondatok tartoznak bele, ám mindegyik másod és harmadlagos jelentésekkel is bír. Könnyen lehet, hogy egy szó képes az egész levél rejtett jelentését is teljesen megváltoztatni.
Szerencsére ez nem egy bonyolult üzenet... sőt, ezt akár élő szóban is át lehetett volna adni, nem egyszer kaptál ilyen utasítást. A Fekete Lótusz szosi Hannavara negyedet felügyelő kogainja hívat egy megbeszélésre Harmadik számú Kék Házban. Ez egy általad jól ismert "biztonságos" ház, a negyed szélén. A fedő szervezet egy illatos vizet és arcfestéket, valamint egyéb szépítkezéshez szükséges holmikat árusító bolt, raktárral együtt. A ház körülbelül egy fél rúdnyi időre van a Lótusz Illattól, ha gyalog indulsz. A levél felhívja figyelmed, hogy azonnal indulj, igyekezz kerülni a feltűnést.
Hmm.. Azon nyomban besietek a szobámba átöltözök sima utcai ruhába, olyanba amibe nem nagyon ismerhetnek rám. Majd kezembe veszem a sétabotba rejtett sinobitot majd útnak eredek gyalog a találka helyre... Előtte szólok a biztonsági embereimnek, hogy figyeljen itt addig a rendre... Ezalatt értem, hogy mielőtt átöltöznék odamegyek a vezetőjükhöz és elmondom neki, hogy egy kis időre el kell mennem de még ma várhatóan visszajövök, ezen idő alatt figyeljen a lányokra s a vendégekre, intézkedjen ha esetleg valami gyanúsat észlelne.
_______________________________________________________________ JK: Attaru Nokewa Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a szosi "biztonságos házában" Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap este _______________________________________________________________
Átöltöztél, és a szolgákat is utasítottad, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnéd. Az út simának tűnik, kicsit túlságosan is, semmi furcsát nem veszel észre. Az utcát kelleme fénybe burkolják a hideg lánggal égő színes lampionok fénye, miközben megint esni kezd a hó, és a fagyos szél is feltámad. Hiába figyelsz nem veszel észre senkit, aki követne, úgyhogy magabiztosa kopogsz a Ház ajtaján. Néhány szívdobbanásnyi idő után, nyílik az ajtó, épp annyira, hogy be tudj lépni. Közben egy rekedtes hang szólal meg: -Nem követték?
- Nem. Legalábbis remélem. FIgyeltem, de semmi gyanúsat nem vettem észre, s ritkán hagynak cserben a megérzéseim... - mondom, majd belépek s körbe nézek..
_______________________________________________________________ JK: Attaru Nokewa Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a szosi "biztonságos házában" Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap este _______________________________________________________________
Az ajtón belépve az üzlethelyiségbe jutsz, az ajtó mellett álló fekete ruhás tatakó gyorsan becsukja mögötted az ajtót. Teljes sötétben a pasas matat valamit, és lassan egy derengő hideg fehér fény kezdi megtölteni a környezetedet. A férfi kezében egy alig ökölnyi bronz harangot tart, abból sugárzik a halovány fény, ahogy lengeti, ám hangot nem ad ki. A fény épp elég, hogy lássatok, de kívülről talán nem feltűnő. Int, hogy kövesd és elindul az üzlethelyiség végébe, ahol a pult mögötti ajtón át a raktárba vezet. A falakat polcok borítják üvegcsékkel, dobozokkal, semmi különlegeset nem látsz, amíg a férfi le nem hajol és felhajtja a "padlót" egy helyen, és egy lépcsőt fed fel előtted. A lépcsősor csak pár rís magas, alján egy folyosót látsz ahonnan a "lámpáshoz" hasonló színű derengést látsz kiszűrődni. Szótlanul int az ajtónálló, hogy menj le, majd visszasiet az ajtóba, közben "eloltva" a harangot.
_______________________________________________________________ JK: Urige no Mai no Sóda Helyszín: Óheiagan, Polgári negyed, Bakuruto iskola Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap este _______________________________________________________________
A napod átlagosan és kényelmesen telt. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a Bakuruto iskola mesterei immáron már nem mint diákként, hanem mint képzett harcművészként üdvözöltek. Igaz jól tudod, hogy még rengeteg minden áll előtted, velük összemérhesd tudásod. Ám mindenek előtt Családod, és ezen keresztül a Fekete Lótusz szolgálata vár Rád. Az iskola még mindig fenn tartja számodra a külön, csak magántanulóknak járó szobádat. Berendezése puritán egyszerűséget sugall, ám minden értelemben véve kényelmes. Épp formagyakorlatokat végzel, lassan közeledsz egyfajta éber meditatív állapothoz, mikor egy hangot hallasz az ajtód felől. -Sóda-szei, sürgős levelet hoztam Önnek! -ismerős a hang. Kota, az egyik szolga a tulajdonosa.