Haome Shi-En no Munemoto
Bár alapvetően a szolga hibája, hogy Oni bevadult - mert felteszem senki sem mondta neki, hogy vezesse is elő a lovam - azért azt nem szerettem volna, ha végül sérüléssel, netán emberhalállal végződne a dolog.
Viszont az első meglepetés után büszkeséggel tölt el a tudat, hogy képes voltam megfékezni egy tombolni készülő állatot; talán ezért, talán más okból, de ezúttal eltekintek a szolgák rendreutasításától. Mostanra minden bizonnyal rájöttek, hogy hol hibázták el a dolgot, s hogy ez a hiba végzetesnek is bizonyulhatott volna; nem szükséges hát a kioktatás.
Így csak ennyit mondok jól hallhatóan:
"-Köszönöm a segítséget - most már magam is boldogulok, úgyhogy távozhattok!"
Azzal Oni felé fordulok, és lassú mozdulattal nyúlok a kantárszár után, miközben halkan tovább beszélek hozzá (ecsetelem neki, hogy milyen nagyszerű, büszke harcos is ő; hogy micsoda megtiszteltetés az, hogy e nem mindennapi küldetésben éppen ő a társam; s hogy milyen modortalanok a lovászok, hogy egy igazi harcos mént illettek a mocskos mancsaikkal...) s megvárom, míg végképp megnyugszik.
Akkor nyugodt mozdulatokkal a hátára ülök, és ha hagyja, akkor irány a templom!