Csidza Han

[Enogai Watan]

A Csidza han

A Csidzahan Enoszuke északi részén található, a Haome Klán fennhatósága alatt.
Földrajzát elsősorban a Fubei és Dagakon hegyvonulat határozza meg, és a kettőt elválasztó Daa folyó völgye.
Gazdasága elsősorban a bányászatra és a teraszos földművelésre, valamint a hozzátartozó tengerpartnak köszönhetően a tengeri halászat veszélyes foglalkozására épít.
A Muszeigan állandó fenyegetése kézzelfoghatóan érezhető az embereken itt...

[Enogai Watan]

______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap késő délelőtt
_______________________________________________________________

A finom forróra melegített osinaka kellemesen frissít és melegíti fel arcod. Az idő már régen hidegre fordult, és már első gyorsan olvadó havazáson is túl vagytok. Ennek ellenére Kobó ma is sikeresen megizzasztott, még a csípős reggeli időben is. Hiába a rengeteg gyakorlás és technikai tudás, valódi harcban szinte sosem használtad tudásod.

Amikor kilépsz a fürdőből, egy szolgálónőt pillantasz meg a földön kuporogni, kezében egy kis lakkozott siga tálca, rajta egy összegöngyölt rizspapír. Igazándiból el sem kell olvasnod, Atyád szokott így üzenni, ha akár Veled akár öcséddel kíván az Udzsit érintő dologról beszélni. Csak pár napja töltötted be a 18-ik életévedet, nem számítottál rá, hogy ilyen hamar feladat elé állít Atyád.

Nem sokkal később már Atyád előtt térdelsz, a Erőd egyik dolgozó-lakosztályában. Haome Kore-Shi épp szokásos illatos lótuszteájából kortyolgat lassan, miközben egy piktogramokkal jócskán teleírt pergament néz. Nem kell hosszan nézned, hogy megállapítsd, a pergament az udzsi titkos belső nyelvével írták. Csak percek múlva szólal meg Atyád. Mások számára hangja és arca nem árulna el semmit, te azonban tudod, hogy a szomorúság tengerének hullámai ostromolják az acélos akaratból épített lelkét.

-Nagytiszteletű Haome no Naranobu úgy döntött, hogy egy rendkívül fontos feladat megoldására nincsen alkalmasabb tagja az udzsinak, csak Te. A han belső területén, közel a Daa-hoz a Fubei bércei közt álló szerzetes kolostorból régóta nem érkezett semmiféle hír, és a hírnökök is nyomtalanul eltűntek, akiket oda küldtek. Az amatu kéri, hogy mihamarabb indulj útnak, és derítsd ki, hogy mi áll a háttérben.

A toló ajtó mögül ismerős lépteket hallasz elsietni, édesanyád apró lépéseit és mintha… halk, elfojtott sírást.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-Enf

<Hogy mi áll a dolog hátterében?.. Hát azt nem lehet nehéz kikövetkeztetni. Az a vén róka bácsikám ezt az egyszerű, ám annál hatékonyabb módját találta ki annak, hogy elveszejtsen. És tőle még az is kitelik, hogy az embereivel írtatta ki szerencsétlen szerzeteseket. De az is lehet, hogy így akar kimozdítani a palota biztonságából, hogy aztán útközben... Szegény anyám; így elveszíteni az önuralmat az érzelmei felett... Mindegy, alkalomadtán meg kell vigasztalnom.>

Jó fél percig még nem mozdulok; várom, hátha atyám hozzá kíván még fűzni valamit az elhangzottakhoz. Csak ez után hajolok meg felé, és ügyelve arra, hogy hangom tiszteletet, de határozottságot is sugalljanak, megkérdem:

"Kérlek, bocsáss meg, atyám, de tiszteletreméltó bátyád nem árult el több részletet erről a minden bizonnyal fontos küldetésről? Esetleg azt, hogy hol s kitől tudakozódhatok?"

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap késő délelőtt
_______________________________________________________________

Nehéz eldöntened, hogy atyád miért, de hallgat. Talán kicsit kínosan sokat... csak néz maga elé, fáradtan. Kérdésedre mintha megrezzenne a szeme, ránéz a levélre. Végig a kezében szorongatta, mégis mintha fel kéne idéznie a sorokat. Aztán újra Rád emeli tekintetét, immáron olyan mint régen, határozott, erős és rendíthetetlen.
-A hajó ami a hírnököt hozta, még a Főnix órájának vége előtt kíván indulni. Ő tud majd felvilágosítást nyújtani a feladatod további részletiről.

Ha ugyan vannak további részletek... Atyádnak nincs több mondanivalója, és elbocsájt. Mikor kilépsz az ajtón, két szolgálót látsz eliparkodni tőled balra a sarkon.
Nem sokára vége a Ló órájának, még egy kettős órád van, hogy összeszedd holmijaidat, és felkészülj a téli útra. Igaz itt a szigeten jóval enyhébb volt mindig az idő, legalábbis így hallottad, hisz Kyoshu szigetét nem hagytad még el.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

<Ennyi lenne?.. Pár szó, aztán mehetsz, amerre látsz?.. Sok itt a furcsaság, nagyon sok... Például az a két szolga, olyan sietős a dolguk... Pár percet igazán szakíthatok arra, hogy kiderítsem, mi dolguk...>

Azzal megszaporázva a lépteimet a két szolga után indulok, s ha megpillantom őket, akkor utánuk kiáltva megállást parancsolok nekik.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap késő délelőtt
_______________________________________________________________


Befordulsz a sarkon és a szolgák után kiáltasz, ám felesleges, alig pár sakura állnak tőled. Azok már az első hangra remegve vetik magukat hasra
-Szumaien mély tiszteletű szei! -motyogja egyikük a földnek. Mindketten húszas éveik vége felé járhatnak, hajuk kopaszra nyírva, ruházatuk az udzsi megkövetelte viselet. Ha jól emlékszel pár hónapja kerültek a szigetre, mert néhány öregebb szolgáló, már nem képes elvégezni a munkáját.
Mint a nyárfa levél úgy remeg mindkettő, bármit is csináltak, úgy tűnik féltik a fejüket.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Néhány pillanatig szótlanul, összevont szemöldökkel méregetem őket (<Csináljatok csak magatok alá - úgy sokkal őszintébbek lesztek!..>)
Végül fojtott, de kellőképpen indulatos hangon (felháborodásom kifejezendő), megszólalok:
"Mi a nevetek, és mi a beosztásotok?.. Mit kerestek itt és kinek a parancsára?.. És azt ajánlom igazat feleljetek, mert a Sárkányra mondom: még ebben a kettősórában porba hullik a fejetek..."

Igazándiból közel sem vagyok ennyire mérges; de sajnos gyanúsak - mert ha kémek is, és hallgatóztak, annak nincs jelentősége, amit megtudtak; viszont nem mehetek el amellett, hogy esetleges kémeket leplezzek le...

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap késő délelőtt
_______________________________________________________________


A két remegő férfi minden szavadra meg-megrezzen. Mikor elhallgattál, az aki az előbb is beszélt, összeszedi magát, és elkezdi sorolni amit kértél.
-Vai va Acukjó desz', ő pedig Hanzó, kegyelmes uram! A konyha ellátását felügyelő Itónari udvarmester alá vagyunk beosztva, mint egyszerű szolgák. Az úrnő hívatott minket magához, hogy készítsünk pár napi útravalót, tartós élelmet össze. Egyszerű szolgák vagyunk nem akartunk semmi rosszat sem hallani sem látni!

Elhallgat és csak kuporognak mindketten a földön. Ha kémek is, Itónari udvarmester valóban az élelmiszer ellátásért és a konyha felszereltségéért felelős. Csönd üli a folyosókat, pusztán a kinti hűvös szél duruzsol.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

<Kár, hogy nincs most időm kideríteni a részleteket, most vannak fontosabb dolgaim is... De végül is néhány szót szólhatok a megfelelő helyen...>
Azzal még mindig szigorú arccal folytatom:
"Ha sokáig akartok szolgálni jobb, ha megjegyzitek egy életre: a szolga nem lát, nem hall, csak engedelmeskedik. És most, mielőtt visszatértek a feladatotokhoz, feleljetek. Merre van az úrnő, és láttátok e Unszuit, a szerzetest?"

Ha megkaptam a kérdésekre a választ, akkor a megfelelő módon útjukra bocsátom őket. És utána magam is anyám keresésére indulok.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap késő délelőtt
_______________________________________________________________


Acukjó még mindig félve, de jól érezhetően megkönnyebbülten válaszol kérdéseidre, miszerint édesanyád a lakosztályodba ment, mesteredet viszont ők nem látták ma még. Miután elengeded őket, sűrű hajlongások közepette mennek dolgukra.
Ezek után már nem lesz nehéz megtalálnod anyádat. Apád dolgozó szobájától csak néhány sarokra vannak, a családod külön hálószobái. Erre fele ritka a hangos szó az Erődben, legfeljebb csak halk beszéd szűrődik ki a tolóajtók mögül. Alig néhány óra, és már az Óceán hatalmas rjúszújának kezébe ajánlott hajón fogsz utazni, és csak a Sárkány a tudója mi vár Rád azután.
Édesanyád valóban a szobádban van, egy fiatal szolgálólánnyal épp meleg ruhát készít elő neked, illetve csomagol el néhány váltásnyit.

Édesanyád gondterhelten néz Rád, majd köszönt és pár kézmozdulattal elküldi a lányt.
-Készítettem elő néhány vastagabb hakkant és khitamát, meg ezt a prémes mikót. A Fubei völgyeiben mindig vastag már a hó takaró. Üzentem a konyhára, hogy készítsenek neked össze útravalót.-nem látod a szemén előbbi könnyeket, amiket hallhattál. Erős és gondos nő...

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Most, hogy látom: az előbbi megingásán sikerült úrrá lennie, és persze mert szeretem és tisztelem Őt, úgy döntök, hogy nem teszek még utalást sem az előbbi viselkedésére. Ehelyett csupán ennyit mondok:
"Anyám! Ezek szerint tehát már értesültél arról, hogy tiszteletreméltó nagybátyám kérésére el kell hagynom a szigetet. Szerettem volna előtte elbúcsúzni tőled, mert bár nem örökre megyek, elképzelhető, hogy sokáig elmaradok... Azonban szeretném, ha tudnád: a szívem mindig veletek lesz; és hogy ha távol maradok is, minden gondolatommal és tettemmel a családomat szolgálom. Szeretném megköszönni a gondosságod... És szeretném, ha tudnád: ha tehetem, levélben adok hírt magamról... Ja és jut eszembe: van ez a két új szolga, Acukjó és Hanzó nevűek; az előbb találkoztam velük, és meglehetősen furcsán viselkedtek. Nem szeretném, ha úgy kellene elhagynom a szigetet, hogy tudom: kémek és más gonosztevők élnek egy fedél alatt veletek...

S végül még egy kéréssel fordulok felé: jelöljön ki számomra egy alkalmas személyt, ki szolgaként elkísérhetne erre az útra. Majd a korai indulás miatti bokros teendőimre hivatkozva elköszönök tőle - nem szeretném, ha a hosszas búcsúzkodás miatt azt hinné, hogy az elszakadás akadályoz az udzsi iránti kötelesség teljesítésében... Meg aztán ezzel is szeretném jelezni: nem vagyok már gyermek.

Halkan betolom magam mögött a szoba ajtaját, mikor kilépek a folyosóra, hogy mesterem Unszui szállása felém vegyem az irányt.

<Mit nem adnék, ha Unszui is velem tartana! Bizonnyal nincs nála alkalmasabb segítőtárs, akár démonokról, akár nagybátyám intrikáiról legyen szó... De vajon hogy vegyem rá?..>

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap késő délelőtt
_______________________________________________________________


Édesanyád megsimogatja arcod mosolyogva, mikor a leveleket említed, érezhetően megkönnyebbült. Már csak egy fia maradt mellette. Amikor a két kétes formájú szolgára felhívod figyelmét, bólint, hogy megértette mire gondolsz.
-Nem kell félned, arra a kettőre szigorúan felügyelünk, mióta csak idekerültek. Kicsit jobb a hallásuk, mint illendő lenne, de még semmi fontosat nem tudhattak meg. Előbb tudom, hogy Itónari elküldte őket a faluba a friss halszállítmányért, mint hogy azok ketten az udvarmester parancsát megkapják.-még egyszer végig simítja arcod és vállad, sóhajt egyet. Nehéz a búcsú, és tudja, hogy veszett tigris lesi majd minden lépésed.

Nem sokkal később, már Unszi szállása előtt állsz, bentről halk mormogást hallasz és enyhe füstölő illatot érzel. Könnyen felismered mestered hangját, amint Kaorakuhoz imádkozik. Abban a pillanatban, hogy ez tudatosul benned, hallod az öreg mestered immár tiszta hangját.
-Gyere be!

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

<Persze, az öreget most sem lehet meglepni... Hát pont ezért kellene megkérni, hogy tartson velem. Nincs kétségem afelől, hogy a bácsikám a halálom akarja - és bár nem nyomaszt a dolog egyenlőre, hisz' tulajdonképpen ez sem újdonság, a családomnak szüksége van a szolgálataimra. És ahhoz, hogy életben maradjak, szükségem van Unszui tudományára és éleslátására. S jut eszembe, Kóbó szeiszeit is fel kell még keresnem...>
Halkan elhúzom a tolóajtót, majd térdre ereszkedem, végül pedig meghajolok felé - s úgy is maradok.
"Mester, kérlek bocsáss meg, de fontos dolgot szeretnék megbeszélni veled."

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap késő délelőtt
_______________________________________________________________


A szoba összhangot és békét sugároz, mind a berendezési tárgyak helye, de formája és alakja szerint is. Az áldozat enyhe illata, és a szóin ősöreg szótagjainak remegése, még mindig ott vibrál a levegőben. Mestered a szoba közepén térdel, előtte kicsiny, sárkányt formázó réz füstölő tartó, amit csak imádkozáskor szokott használni.
Unszui elsimít egy ráncot éj kék mikóján, és pár sóhajtásnyi idő után megszólal nyugodt hangján.

-Tudom Shi-En... mond mit kívánsz közölni velem, de szólok előre én nem tarthatok Veled.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

<Perszepersze, gondolhattam volna - és perszepersze, gondolhattam volna . Na nem baj, egy kérdéssel kevesebb...>
Ismét meghajlok felé, aztán folytatom.
"Szeiszei, belelátsz a fejembe, mint mindig... Búcsúzni jöttem, valóban. Kérlek, adj tanácsot, hogy az előttem álló feladatot sikerrel teljesíthessem."

Ha nem kell kérlelnem - mert nem akar velem jönni, akkor a válaszát hallva elbúcsúzom tőle; nem szeretném megzavarni a vá-ját. (Meg persze még sok a dolgom...)
Az első szolgától, akit látok, megérdeklődöm, hogy merre találom Kóbó szeiszeit - és ha megtudom, meg is látogatom, hogy tőle is elbúcsúzhassak.

//OFF: És Boldog Karácsonyt!//