Kereskedelem, gazdaság

[Mare-ai]

Kereskedelem, gazdaság

Enoszuke teljesen önellátó gazdaságilag. A hegyek adják mindazt a természeti kincset, nyersanyagot, amire az iparosoknak szüksége van. A két hatalmas síkság az ország éléskamrájának számít, a déli vidékeken gyakori az évi kétszeri betakarítás. A keleti és déli partok mentén a halászat, a kereskedelem, a csempészet és a kalózkodás jelenti a megélhetést.
A közvetlenül az Enoszugai Ház alá tartozó nagyvárosok közül pedig jó néhány birodalom szerte elhíresült egy-egy jellegzetes termékéről.
Ilyen például Onivara és Kaia a selyméről, Aszakumara szuó-főzőiről, Uniga és Koruma teafüveiről, Beijú szójamártásairól, Sútagi lovairól, Kiszen és Mai lakkfőzőiről.

A Császárság szárazföldi és vízi úton egyaránt élénk kereskedelmi tevékenységet folytat az északi és déli területek között.
A Birodalmat három főút szeli át: Miszekaidó (déli), Torakaidó (északi), Jamaraidó (központi)
Ezek a kereskedelem fő ütőerei. Persze bolond az a kereskedő, aki nem fogad fel fegyveres kíséretet ezekre az utakra, hiszen a karavánokra száz veszély leselkedik.
A tengeri utakat viszont csak a rauk (kalózok) nehezítik, amennyiben a kapitány nem a nyári daifuk idején indul útnak.

A külfölddel folytatott kereskedelem elenyésző. Csak két kivétel ismeretes: a Fehér Jáde útja és a tatakók (alvilági céhek) által működtetett erioni térkapu-kapcsolat.
A Fehér Jáde útja az őshazával, Niaréval való kapcsolatot jelenti. A Birodalom számára szinte az egyetlen kapcsolat Niaréval ez a hajókaraván, mely mindig értékes árukkal tér vissza. Ha visszatér egyáltalán, hiszen az Átok miatt a veszteségek óriásiak. Általánosan minden 10 hajóból csak 3 tér vissza épségben. És akkor még ott vannak a kalózok is, kik vámszedői a tengeri kereskedelemnek.
A hivatalosan megtűrt északi hajókaraván mellett a másik lehetőség a külvilággal a kereskedelemre, az erioni térkapuk használata. A Császárság minden erejével üldözi azokat, akik igénybe veszik ezt a lehetőséget. Magát a kaput egy tatakó-szosi – a „Zöld Hullám Vándorai” – működteti. Ők biztosítják a Birodalom és az erioni kolóniák közötti kapcsolatot.
Természetesen a Császárságban élő nagy tudású varázslók maguk is képesek lennének nyitni efféle kapukat, de a Császári Iskolák és a Dandzsódai könyörtelenül lecsap ezekre a próbálkozásokra. A felfedeztetés elkerülése csak a Ködös Partokon van számottevő lehetőség, viszont itt sokkal rosszabb szerzetek figyelhetnek fel a kapu nyitásával járó mágikus energia kitörésre.
Szóbeszédek hallhatóak a délnyugati tenger felé induló kereskedő hajókról, amik jól rejtett kikötőkből indulnak a Sinemos-szoros felé. Nem irigylésre méltó ezeknek a hajóknak a helyzete. Az Átok itt is szedi áldozatait, a Kivizsgáló hivatallal, az amatuk hadiflottájával és a kalózokkal pedig folyamatos harcban állnak.

Pénz

A Császárságban, csakúgy, mint Ynev más tájain – három pénztípus van használatban. A réz ban, az ezüst me, és az arany gjó.

A rézpénz kerek, közepén lyukas érme, általában százasával felfűzve hordják, használják.

Az ezüstpénz négyszögletes alakú. Lyuk nélküli.

Az aranypénz ovális, tenyérbe simuló, jól megmunkált fizetőeszköz.

Minden érmén szerepel annak értéke, és a kibocsátás dátuma.
Egyes vidékeken a parasztok között háromszögletű kagylópénz a cserealap, de ezek az „érmék” nem hivatalos fizetőeszközök, hivatalos helyen, más vidékeken nem nézik semmibe őket, nem fogadják el fizetésként.
A Birodalomban igen elterjedt az értékpapírok használata. Szinte bárhol fizethet a muszatasi váltóval. A legnagyobb dzsad bankházak is megirigyelnék ezen váltók kezelésének mindennaposságát.

Pénznemek

1 gjó = 20 me
1 me = 100 ban
1 ban = 2 kagylópénz

Átváltva
1 ban = 1 réz
1 me = 1 ezüst
1 gjó = 2 arany

Mértékegységek

1 kjaku = 1 ynevi mérföld (1 km)
1 rí = 1 ynevi láb (1 méter)
1 saku = 30 cm
1 su = 2 cm
1 utan = 2 m2
1 ude = 1 km2
1 kate = 1 perc