Hónicsi

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________


Meiko és Kita

Halk mormogást és enyhén vibráló fényaurát érzékeltek Sidhosi felől, ki Haga kezét fogva magába réved.
Haga teste elernyed, és arca békéssé simul ki. A levegőt is könnyebben szedi immár.


Sidhosi

Imád – úgy tűnik – meghallgatásra talál, érzed a Mennyekből áradó energiát, ahogy testedben fókuszálódva éltető energiaként manifesztálódik ezen a Síkon.
Páciensed feszülő izmai elernyedned, és úgy találod, hogy elmúlt a közvetlen veszély.
Kaoraku megkegyelmezett ennek az embernek.

[Niobe]

Meiko

* Egy pillanatra meglepődök, ahogy Kita mellém lép, figyelmesen végighallgatom majd megpróbálok neki válaszolni, bár nehéz lesz. *

- Ő pap. Érez és lát dolgokat, amiket egyszerű ember nem. Van benned valami, amit ő megérzett. Tehetség, képesség, valami. Nem tudom pontosan mire gondol. Tudtam segíteni? * nézek rá kérdőn, majd visszafordulok a pap felé. *

* Tisztelettel és áhítattal nézem végig a pap imáját és gyógyítását. Megkönnyebbültem veszem tudomásul, hogy sikerrel járt, mert szemmel látható a változás Hagán. *

< Úgy néz ki, sikerült meggyógyítania a papnak. Hála Kaorakunak. >

* Megvárom, míg felegyenesedik, majd mélyen, tiszteletteljesen meghajolva megköszönöm neki a segítséget. *

- Köszönöm Önnek a magam és Haga nevében is a segítséget. Hálásak vagyunk Önnek a segítségért.

* Vissza felegyenesedve folytatom tovább beszédemet. *
- Engedelmével, ha nem sértem meg, én beljebb mennék a raktárba, mert másik segítőm, Suikra egy pár perccel hamarabb járt erre, és utána szeretnék nézni, hogy ő nem szorul-e segítségre. * nyugodtan megvárom válaszát, majd annak tükrében fogok cselekedni. *

[Nibur Sakraf]

(Kasima)

-Köszönjük a szíves invitálást.

*Válaszol, meghajol, majd leül a szabad asztalhoz. Ezután társa felé fordul*

-Meghívhatlak esetleg egy lélekfrissítő teára? És hogyan tovább? Kit kell keresnünk?

*Eközben figyeli a helyet amerről jöttek, hátha megpillant valakit. Úgy is ül le, h arra lásson.*

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Meiko szavait figyelmesen hallgatom. Nehezen értem meg a beszédét - persze ez nem az ő hibája. Megértem, hogy a felbukkanó férfi pap, és hogy bennem érez valamit - ezt összerakom még az elismeréssel és így még zavartabban tekintek ki a fejemből. Egyből átkos képességem jut eszembe - majd erre a gondolatra még fancsalibb arcot vágok lehorgasztva fejem miközben orrom alatt eldünnyögök egy köszönömöt Meikonak anyanyelvemen ami a tiadlani. A fancsali arc megkeményedik, majd szigorú önfegyelem árán el is tűnik - ezt csupán csak azzal tudom elérni, hogy eszembe jut Anati tanítása: ne csak a rosszat lássam meg, hanem a jót is. És lám igaza volt (mint mindig) a látomásnak köszönhetően ma megmentettem Meiko életét - és ez jó.
Mindez 1-2 perc alatt játszódik le bennem.
Felnézvén a papnak mondott fiatal férfi már felállt a sebesült mellől, aki szemmel láthatólag jobb színben van. Ezt elkönyvelem magamban úgy, hogy a közbelépésemnek köszönhetően az ő élete is megmentődött általam.
Mivel a nyelvvel hadilábon állok, így inkább nem elegyedek szóba velük. Viszont nagyon szeretném, ha Kubota már visszajönne. Így nyakamat nyújtogatva nézek az utca irányába, hogy meglátom-e Kubota sziulettjét.*

[Kijoe]

Sidoshi

*Én is meghajlok a fiatal Meiko előtt, majd felegyenesedem és a másik nő felé tekintek.

<Olyan furcsa kinézetű ez a nő...de önzetlenül megmenteni valakit, igen nagy erény.>

*Miután végigmértem a lányt, visszafordulok Meiko felé aki azt mondta, hogy még valaki eltűnt.

- Esetleg segíthetek a keresésben, ezek a banditák nem érdemelnek segítséget. - nézek feléjük szúrós szemmel.

*Felveszem a földre hajított papi csákányom, megigazítom ruhám, majd várom hogy Meiko vezessen.*

- Ön is velünk jön, hölgyem? - intézem kérdésem a fiatal feketeruhás lány felé.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Mivel a gondolataimmal voltam elfoglalva nem figyeltem azt, hogy miről beszélgettek "társaim". Így enyhe elvörösödéssel fordulok a pap felé, majd mélyen meghajolok előtte.*
- Bocsátani meg én számom, nekem. Figyelni én nem, beszélni mit Önök. Tudni nem menni hová akarni. Én lenni vélemény maradni itt. Várni vissza ide bácsikám, Kubotát. Maradni sebesült mellett is én, tudni nem lehet fog kelleni e még védekezés. - *végig meghajolva válaszolok neki eléggé törve az enoszukei nyelvet idegen akcentussal. A hajlás következtében látható egyetlen díszítő eleme rövid kabátom hátrészén, mely sárga kör alapon fekete lángnyelv.*

[Niobe]

Meiko

* Nem lepődöm meg, amikor közli a pap, hogy ő is jön velem. Kita mondandója kicsit már bonyolultabb, mivel nem igazán beszéli jól még a nyelvet, de azért sikerül kihámoznom belőle a lényeget. Ránézek és válaszolok is neki: *

- Kita, köszönöm, hogy marad és vigyáz Hagára. * rámosolygok, majd visszafordulok Sidoshihoz: *

- Örülnék, ha velem tartana. * meghajolok, majd felegyenesedve arrébb lépek, hogy előre engedjem. Kicsit mögötte haladva csöndben követem a raktár belseje felé. Ha esetleg kérdez valamit, akkor természetes válaszolok. Közben körbehordozom tekintetemet, hátha észreveszek valami gyanús jelet, esetleg támadást, vagy Suikrát. *

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Lassú, kimért léptekkel követte Kasimát, miközben továbbra is szemmel tartotta közvetlen környezetét, azonban szinte lehetetlen volt átlátni a sokszínű tömeg kavalkádján. Tekintete néha megakadt egy-egy szépen feldíszített házon, melyeken látszódott, hogy a város a közeli ünnepre készülődik, míg végül barátja egy piros-narancs színekkel festett díszes tonagi elé lépett, mely mögött egy virágokkal teli szép kerthelyiség terült el. Belépve kellemes virágillat, és egy fiatal, egyszerű olívzöld khitamába öltözött lány fogadta őket.

- Dzaimasz’ szei! – válaszolt a nő üdvözlésére, miközben az udvariasságnak megfelelően meghajolt felé – Móihi araniki…

A kapuban álló lány mellett ellépve a jobb oldali üres kis asztal felé vették az irányt. Közben, még lassan haladtak, Taro óvatosan felmérte a szomszédos asztalok vendégeit, a két beszélgető kereskedőt és a fiatal muszatasit a csinos oirajan társaságában. Érdeklődését a muszatasi esetében főleg a khitamáját díszítő udzsi-mon felé fordította.

Kényelmesen elhelyezkedett az asztalnál Kasimával szemben, majd az illemnek megfelelően taitóját kihúzta övéből, és jobb oldalon elhelyezte maga mellett markolattal hátrafelé.
- Egy kellemes tea most valóban jól esne, köszönöm. – válaszolta Kasimának, majd közelebb hajolt és halkan folytatta – Nem tudom, hogy kit kell keresnünk. A levélben az áll, hogy majd ő talál meg bennünket. Gyanítom, már tudja, hogy itt vagyunk, bárki legyen is az. Már csak az a kérdés, hogy barát vagy ellenség…

[Nibur Sakraf]

(Kasima)

*Ő is a hagyományoknak megfelelően helyezi el kardját, majd válaszol.*

-Igen ez igen fogós kérdés. Nem szeretem, ha a sors tova sodor, és nem tudom merre.

*Ha egy felszolgáló közel érne, akkor int neki, h szeretne rendelni. Ha közel lép egy közülük, akkor folytatja*

-Két csésze finom teát kérnénk. Én egy csésze hársteát, az úr pedig...

*Pillant társa felé, h ő mondja mit is szeretne fogyasztani*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________


Sidhosi

Elindultok a raktár bejárata felé, melyen az egyik ajtószárny ki van nyitva. Odabent sötétség, csak az ajtón beszűrődő napvilág próbálja eloszlatni a homályt. Ez a bejárat környékén sikerül is neki, de pár láda és hombár után már reménytelen a küzdelme.
Az ajtóhoz érve Sidhosi egy, a ládák mögül felemelkedő alakot vesz észre. Kezében tart valamit, melyen megtörik a napsugár. Gyors felismerés: egy niarei ij az! De tenni ellene már nem sokat tehet, hiszen halk pendüléssel már felétek száguld az acélhegy.
Sem elkerülni, sem védekezni ellene nincs időd: tompa cuppanással vágódik beléd a rövid szár. Hirtelen iszonyú forróság és fájdalom hullámzik át testeden, a kín elveszi az öntudatod, lassan összerogysz. Még hallasz egy messziről jövő sikítást, de már körbevesz a sötétség.

//Off: A vessző 5 Ép és 10 FP sérülést okozott. Az eszméleted elvesztetted erre a körre. Dobj egy Állóképesség próbát, hogy a következő körre visszanyered e.//


Meiko

A Kaoraku-pap előtted lépkedve ér a raktár bejáratához. Figyelsz és készenlétben állsz, de csak a pendülés és a pap összeránduló teste láttán jössz rá: valami nagyon nincs rendben. A pap szép lassan összerogy s te egy sikítást hallasz valahonnan.
A pap előtt a raktárban, a sötétség peremén egy férfi átkozódik, árnyalakját látod csak. Egy fa fegyver zuhan a földre, majd az alak feléd lendül a ládák felett. Kissé pufók alakja igencsak ismerős számodra…

Kita

Meiko és a pap elindulnak a raktár felé. Figyelmed megkétszerezed, hiszen – ha jól értetted – Meiko Rád bízta a barátját, ki a földön fekszik. Így kénytelen vagy mindenfelé forgatni a fejed, hiszen egyrészt az utcáról Kubotát várod, másrészt a ládahalmok és a zugok felé figyelsz, hátha észreveszel valami oda nem illőt.
Így fedezed fel azt az alakot is, aki a nyitott raktárban emelkedik fel a ládák között, és lő az arra tartó párocska felé. A pap le is hanyatlik, bár megtorpan egy pillanatra.
Szádat ekkor hagyja el a tehetetlen düh sikolya, hiszen jól látod az egyre növekvő vértócsát a Kaoraku-pap körül. Az orgyilkos pedig hangosan káromkodik, miközben fegyverét eldobva lendül a ládák közül Meiko felé.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Taro és Kasima

Helyet foglalva a két kereskedő egy pillanatra rátok néz, majd folytatja halk beszélgetését. A muszatasi egyáltalán nem foglalkozik érkezésetekkel, levegő vagytok csak neki. A társaságában lévő hölgy viszont rajtatok felejti a szemét, de ezt felettébb rosszul teszi.
A játékában ugyanis egy leheletnyi hibát vét, alig hallhatót, de a fiatal muszatasinak nem kerüli el figyelmét. A nemes keze követhetetlenül gyorsan mozdul, és már csak a csattanást halljátok, ahogy a lány arcát üti meg. A smink miatt nem látszik a hatás, de a zenész szeme könnybe lábad, ahogy a feje oldalra csapódik. Egyetlen szó hangzik el:

- Játsz! – s a lány engedelmesen, száját beharapva kissé kezdi elölről a darabot.

A meglendülő selyemkhitama vörös-halványkék színei között meglátod a viselője monját is: egy pár füstölőt.

A szolgáló, ki odalép hozzátok felvenni a rendelésetek, türelmesen várakozik, míg figyelemre méltatjátok. Udvariasan elismétli halkan Kasima rendelését, majd várakozóan néz Taróra.

[Kijoe]

/ Sidoshi /

- Mi..uhh

* A hirtelen jött lövés meglepett és a fájdalom végigsöpör a testemen. Hiába a sok edzés és meditáció ekkora fájdalmat nem lehet elnyomni. A világ elsötétül és összerogyok.*

// Off. Állóképesség próba: Dobás: 1 //

[Niobe]

Meiko

* Némán és teljes döbbenettel nézem végig, ahogy a pap előttem összerogy. Testébe nyílvessző hatolt, mely elég súlyos sebet okozott ahhoz, hogy teljesen harcképtelenné váljon. Újra egyedül kell szembenézzek a támadóval. A sikítás hallatán megijedek. *

< Ez Kita hangja volt? Bajban van, én meg otthagytam egyedül? >

* A támadó szitkozódását nem tudom mire vélni, a földre hulló fegyver hangja viszont megkönnyebbülést hoz a számomra, hisz nem kell újabb lövéstől tartanom. Támadóállásba helyezkedem, hogy felkészülten várjam a támadást, de a ládák felett átlendülő, ismerősnek tűnő test látványa újra csak megdöbbenést okoz a számomra. *

* Félreszökkenek a támadó elől, úgy, hogy védjem a papot, de én is tudjak védekezni, ha szükséges. Egyenlőre nem támadok. *

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Egy pillanatra felnézett Kasima válla felett, és tekintete találkozott a fiatal lány tekintetével. A fehér, apró kéz vékony ujjai alatt húr pendült, és a dallam egy leheletnyit hamisan csengett. A muszatasi keze, mint áldozatára lecsapó kígyó, szinte követhetetlen sebességgel lendült előre, és élesen csattant az oirajan patyolat fehérre mázolt arcán. A lány szemei könnybe lábadtak, és elkapta tekintetét a két sugasa asztaláról, majd a muszatasi utasítását követve, előröl kezdte a lágy dallamú darabot.

<Könnyű a védtelen felett győzelmet aratni, te erőszakos majom.> - szűkült össze villanásnyira Taro szeme, és tekintete megakadt a fiatal férfi vörös-halványkék khitamáját ékítő monon. A párban álló füstölőt, - mely hasonlított a Harmadik Rangbéli Tóno család monjához, azonban azon emlékei szerint három füstölő állt -, nem ismerte fel, tudása nem terjedt ki minden kisebb, nem rangbéli klán udzsi-monjára. Csak addig figyelte a jelentet, mely éppen még súrolta az illendőség határát.

Odadordult a közben asztalukhoz érkező szolgáló felé, aki éppen akkor ismételte el Kasima rendelését, majd udvariasan, várakozóan tekintett Taro felé.
- Egy fekete teát kérek. - mondta halkan a szolgálónak, majd tekintete egy röpke szempillantásra ismét elkalandozott a háromhúrú hangszerén játszó fiatal lány felé.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Meikó felé csak meghajlok, és egy nyugtatónak induló mosolyszerűséget produkálok - sugallva ezzel, hogy menjen csak, én maradok Haga mellett.
Elnézek utánuk, majd a ládák közé, végül ki az útra, hátha megjön már Kubota; de sehol semmi.
Újra eltekintek a raktár felé, a pap és Meikó nem egészen 10 lábnyira vannak tőlem - de odabent mozdult valaki. Figyelmeztető kiálltásra nyitom a számat, de elkések vele - így már csak egy tehetetlen, dühös kiálltásba fordul szándékom.
Pillanat alatt átfut agyamon a hajón látott kép: hisz egy raktárépületből érkezett a ládák közül a gyilkos lövedék - egyértelmű ezt Meikónak szánták... A gyilkos már mozdul, a lány előle el... Én pedig feléjük a lehető leggyorsabban ahogy csak kitelik tőlem.
Futva teszem meg a távot, hogy a végén kisöpörve a lábát maga alól a támadót földre és lehetőleg járásképtelenségre kényszerítsem.*

// Lábbal támadok
KÉ: sima roham
TÉ: 52 + 20 + 31 = 103
VÉ: 92 -25 = 67
Sebzés: 6 Sp //