Hónicsi

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________


Meiko és Kita

Mielőtt bármilyen választ is adhatna Meiko Kita kérdésére, egy hang szólítja meg őket.

- Mi történt?

Ez annyira egyszerű és tömör kérdés, hogy még Kita is gond nélkül megérti. A forgalmas utca felé pillantva egy fiatal, bár Meikónál öregebb, rövid fekete hajú, barna szemű, átlagnál magasabb és kimondottan izmos testfelépítésű fiatal férfit pillantotok meg. Ruhája fekete ijogasza és fekete mellény sárkány mintával, hozzá kék hakkan, valamint fekete alkar és lábszárvédőt is hord, ezeken is egy fehér sárkány van. Fegyvert is láttok nála, egy csákányt.
Meiko azonnal felismered a kérdezőben Kaoraku papját, aki lassan közeledik felétek.

Sidhosi

A két lány épp beszélgetésbe kezdene, mikor közbeszólsz a kérdéseddel.
Mindketten fiatalok, hosszú fekete hajzatot viselnek, hasonló termetűek. Az egyikük, a vékonyabb lány, sötétbarna öltözetet, a másikuk teljesen fekete ruhát hord. Akár testvérek is lehetnének ránézésre, bár a fekete ruhás, aki öregebbnek tűnik, számodra ismeretlen vonásokkal bír. Eddig még nem láttál olyan embert, aki ilyen bőrrel és arcvonásokkal rendelkezne, bár annyira nem tér el a megszokottól. Mintha a Birodalom polgára lenne, de még se… Kezében egy niarei íj, bár minden harciasság nélkül. Láthatóan csak lóbálja, mint egy botot.

A lányok lábainál egy görcsbe-karikába kuporodott férfi fekszik, akin éppen a fiatalabb lány próbál segíteni. Láthatóan nagyon megverték, és a lányok tehetetlenek.
A többi férfi is rossz bőrben van, öten fekszenek szerteszéjjel. Nyílt töréseket, viaszosra fakult arcokat látsz. Majd mindegyik ájult, csak egy van magánál, ő összeszorított foggal nyögdécsel a földön.

A kis tér ahol állsz egy raktárház bejárata előtt terül el. Balról egy másik raktárépület fala nyúlik egészen az utcáig, ahonnan jöttél. Ide tartva az utcáról, egy iroda mellett haladtál el, amely viszont nem nyúlik a mögötte lévő raktárig, így a jobb oldali sikátor felől is meg lehet közelíteni ezt a kis terecskét. Ott, a sikátor oldalában, ládák, dobozok, és három megrakott kordé ácsorog.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Taro

Az Első Őr mélyen meghajol feléd, és hátraadja társának a pénzt, aki gyorsan egy erszénybe szórja azt.
Aztán visszafordul hozzád, és újból meghajol:

- Köszönöm városunk nevégen nagylelkűségedet sugasa Kaito szei! Kérlek emeld városunk színpompás fényét jelenléteddel sokáig. – s ezzel a trió meghajol feléd, majd visszalép a Kapu alá, tovább figyelve a tömeget. Látszólag már nem érdekled őket tovább.

Kasima

Az Őrség látszólag nem készül semmi rendkívülire, így félrevonulsz kissé a tömeget figyelni. A rossz érzésed nem múlik, bár semmi különöset nem látsz. Az is igaz viszont, hogy a forgalom elképesztő, így aki igazán érti a dolgát, gond nélkül elkerülheti figyelmed, még ha rosszban is sántikál.
A Nemes negyed felől egy osztag Szuva-katona közeledik, vezetőjük egy muszatasi. Ruházatából ítélve a klán egy alacsonyabb rangú családjának tagja lehet. Ennek ellenére a Szuva udzsihoz tartozik, így mindenki a megfelelő tisztelettel hajol meg felé, aki csak a közelébe kerül. Egyedül egy magas, szikár férfi nem áll félre útjukból, ki feketéskék csuhát, sarut visel. Hosszú haja a vállát takarja be, a kezében tartott dóval pedig lusta köröket rajzolgat a porba maga előtt.
A menet egy pillanatra megtorpan, a muszatasi tekintete végigvág az alakon, majd meghajol előtte, és a csapatát elvezeti mellette. Mindezt a nélkül, hogy a fekete alak bármit észrevenne az egészből…

Közben Taro fizet és az Őrség elengedi, tovább lépnek. Már nem foglalkoznak Taróval, aki immár szabadon járhat a városban…

[Nibur Sakraf]

(Kasima)

*Miután társát átengedték kissé megnyugszik. Szemügyre veszi a közeledő muszatasit, és azt az alakot is, akit kikerül.*

<Vajon ki lehet az? Legalább az őrséggel nem kell tengelyt akasztanunk...>

*Lassan kimérten Tarohoz lépdel, majd újból meghajlással köszönti*

-Öröm újra találkozni veled barátom! Ha nem haragszol, akkor javaslom keressünk valami kevésbé zavaros helyet. Valami nem tetszik itt...rossz érzésem van. Talán figyelnek. Főleg, ha azt nézzük, h pont téged állított meg az őr is.

*Utat enged társának, majd követi. Szemét még egyszer körbejártatja a környező embertömegen. Ha kell előbb utat enged a muszatasinak.*

-Térjünk be a teaházba.

*Mutat a közeli teaházra*

-Ott beszélhetünk.

[Niobe]

Meiko

* Meglepődök az idegen hangjára és felé fordulok. Gyorsan végigmérem, bevárom míg a közelünkbe ér, majd mélyen meghajolva köszöntöm és válaszolok a feltett kérdésére. *

- Konnai sa! A nevem Meiko Sinjori. Ez az öt elvetemült gazember közül három először segédemre támadt, majd amikor én is megérkeztem és nem boldogultak velem, csatlakoztak hozzájuk a többiek, hogy megöljenek. Ez a hölgy pedig megmentette az életemet. Egy orvul lesben álló fickót lefegyverezett, így nem sikerült lelőnie azzal a nyílpuskával engem.

* majd vissza felegyenesedve folyatom még a beszédemet. *

- A hölgy kísérője pedig elment orvosi segítségért, mert én nem mertem itt hagyni őt. * és lemutatok a lábaimnál heverő Hagára. *

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Viszonozta az Első Őr meghajlását, bár koránt sem olyan mélyen, mint a másik. Miután felegyenesedett, kezében tartott erszény ismét eltűnt övének belső felében. Az őrök elálltak útjából, többé nem foglalkoztak vele, végre megnyílt az út a város falain belülre.

Miután ismét fejébe nyomta kúpkalapját, lassú, kényelmes léptekkel lépte át a kaput, elhaladva a kifelé haladó embertömeg mellett. Tekintetével Kasimát kereste, aki az imént még az őrség mögött állt. Nem kellett sokáig várakoznia, barátja egy ház árnyékából elé lépett, és illően meghajolva köszöntötte. Taro viszonozta a szertartásos meghajlást.
- Konnai sa Kasima szei! - üdvözölte - Én is örülök, hogy újra látlak barátom.

Kasima előérzetei - főleg ha veszedelemről volt szó - ritkán csalatkozták meg, erről már többször tett tanúbizonyságot. Igaz, neki sem tetszettek a körülmények, amelyek a kapu előtt fogadták. Teljes mértékben igazat adott barátjának.
- Egyetértek veled. - bólintott a másik férfi felé - Sötét fellegek közelednek felénk a hegyeken túlról, de nincs már messze a verőfényes napsütötte vén nyárfák virágzása.

Nem tudta, hogy a levél, melyet a kolostor kapujában vett át az ismeretlen szerzetestől, nem-e csapdát rejt magában. A levél tartalma szerint az illető majd megkeresi őket. Nem lehettek elég óvatosak, és csak remélni tudta, hogy baráttal találkoznak majd, nem ellenséggel.

Lassan, szemlátomást nem törődve a körülötte zajló eseményekkel - ám ijogaszája árnyékába rejtett tekintete éberen figyelte környezetét - elindult Kasima után a közeli teaház felé.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Az érkező fiatal férfi megjelenése számomra meglepő. Alaposan megnézem magamnak, míg felénk közeledik, s megpróbálom megsaccolni, hogy ki lehet - talán a városi őrség tagja?... Hiába minden számomra talány a kiléte, de ahogy elnézem Meikót számára nem. Mélyen meghajol a férfi előtt, így hát hasonlóképpen cselekszem én is - bár ténylegesen rövidebb ideig, és valószínűleg nem pontok koeográfia szerint.
Nyelvtudásom koránt sem kifinomult, s jelen helyzetben azt is nehezen értetném meg bárkivel, hogy hogyan is kerültünk mi ide Kubotával; így inkább Meikóra hagyom a válaszadást. Arcomon zavar látható, egyik lábamról a másikra helyezem időközönként a testsúlyom. Az idegen fegyvert pedig szorongatom kezemben. Meikó válasza ugyanis számomra talány - alig értek meg belőle valamit.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Taro és Kasima

A tömegben a teaház felé veszitek utatok, a Szuva-őrjáratot kikerülve. Mindketten feltűnés nélkül vizslatjátok a kódzák és csóinok uralta tömeget, de a magába révedt magas alakon kívül semmi feltűnőt nem láttok a közeletekben.

A teaház elég zsúfolt. Egy kisebb ház földszintjét alakították át pihenőhellyé, de a Torakaidó forgalma miatt állandó helyhiánnyal küszködhet a tulaj. Három felszolgáló sürgölődik a vendégek körül, akik cseppet sem meglepő módon mind a nemtelen néposztályokhoz tartoznak. Muszatasi vagy rangbéli hölgy nem tüntetné ki figyelmével ezt a teaházat.

Szerencsétekre épp felszabadul a ház előtti teraszon egy asztal, az oda váró kereskedők rátok nézve odébb állnak. Láthatóan nem értik, miért pont ide akartok leülni, de szó nélkül átengedik a helyet Nektek.

Az asztalon az előző vendégek poharai, és kiürült teáskancsója. Ha itt akartok leülni beszélgetni, gyorsan kell cselekednetek, mielőtt valaki más megteszi helyettetek.

A nap egyre magasabbra hág mennyei országútján, a meleg egyre növekszik. Vadgalambraj robajlik át felettetek, kelet felé repülve.
Izzadtság, por és sült hús szaga szivárog a Központi Út minden pórusából.

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Tekintetével óvatosan pásztázta az utca porát taposó hömpölygő tömeget, és tekintete megakadt a magányosan álló, magába révedt, feketés-kék csuhát viselő szikár, magas alakon. Egy röpke pillanat alatt felmérte a hosszú hajú férfit, aki botjával rót köröket maga körül.

<Egy Muszeigan-dzsi.> - állapította meg magában a sugasa, miközben mély tisztelettel tekintett a jó pár lépésre álló heisó felé. A Ködös Part határát járó szerzeteseket mély tisztelet övezte Enoszuke szerte. Mindenki hallott már felőlük, de mégis keveset tudtak a magukba burkolózó, szűkszavú férfiakról - <Vajon mit kereshet erre felé?>

Magában feltett kérdésére azonban a válasszal csak maga a nyurga férfi, és az Istenek szolgálhattak volna. Egy szívdobbanásnyi ideig még figyelte a Muszeigan-dzsi szerzetet, majd megszaporázva lépteit Kasima mellé lépett. Izzadság, por és étel szaga terjengett az egyre melegebb levegőben, mikor feltűnt előttük a zsúfolt teaház, mely vendégeiről azonnal szembetűnő volt, hogy a nemtelenek soraiból kerültek ki. Ugyan egy asztal felszabadult a teaház földszintjén lévő teraszon, melyet két értetlenül álló kereskedő udvariasan át is engedett számukra. Taro megtorpant a terasz előtt, és kúpkalapja árnyékából ismét végigmérte az épületet és annak hozzájuk nem illő vendégeit, majd tekintete megállapodott egy csapat vadgalambon, akik a szikrázó kék eget átszelve felettük kelet felé repültek.

- Kasima szei. - fordult egy pillanatnyi gondolkodás után hírtelen társához Taro - Ez a teaház nem alkalmas, túl egyszerű, és rendkívül zsúfolt. Úgy gondolom, keressünk a pihenésre és a beszélgetésre egy alkalmasabb, nyugodtabb helyett a város belsőbb kerületeiben.

[Nibur Sakraf]

(Kasima)


*Végigméri az épületet, és a zsúfoltságra való tekintettel igazata ad társának*

-Igaz. Jobb lenne, valami nyugodtabb helyet találni. Itt még a saját hangomat sem hallom.

<nomeg ha követnek, akkor itt nehezebb lenne észrevenni.>

*Elindul társa mellett. Figyelme nem lankad, és egy közeli teaház felé indul, amely ennél jóval kultúráltabb.*

[Kijoe]

/ Sidoshi /

*Végigmérem a megszólaló nőt és miután befejezte mondandóját meghajolok felé és bemutatkzom:*

- A nevem Sidoshi Takeda, a Sárkány szolgája. Úgy látom a közbiztonság nem sokat változott mióta itthagytam a várost.

* Meghajlok a fegyvert szorongató hölgy felé is, de nem túl mélyen, majd szólok hozzá pár szót.*

- Elismerésem! Érzek magában egyfajta...hmmm tehetséget.

* Ezután gyorsan körbepásztázok a sebesülteken, majd a nő előtt szenvedő sebesült mellé guggolok.*

- Talán tudok rajta segíteni.

* Megvizsgálom a sebeit, hogy meg tudjam saccolni, a mágiámmal meg tudom-e egy gyógyítani.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Taro és Kasima

Kasima átveszi az irányítást és egy olyan teaház felé veszi az útját, melyet a tegnapi nap fedezett fel a Kereskedő Negyedben. Nincs messze, csak pár utcát kell sétálnotok, de a tömegben csak lassan tudtok haladni. A korai tavasz melege mindenkit kicsalt az útra, ezért a Torakaidó az évszakhoz képest szokatlanul zsúfoltnak tűnik.
A környező házakon a tulajdonosok a Hanami ünnepre készülnek, színes lampionokat, szalagokat és virágos ágakat aggatnak a bejáratok köré és az ablakokra, balkonokra. Egyre színesebb az utcák látképe, főleg, hogy a tehetősebbek a családi zászlójukat, a város zászlaját, és hálaadó zászlókat Mare-a-nak is kitűznek az épületekre.

Haladásotokat az a tény is lassítja, hogy mindketten folyamatosan a környezeteteket figyelitek árgus szemekkel a kalapjaitok alól. S bár türelmetek töretlen, be kell látnotok: túl sokan vannak az utcákon, hogy igazán ki tudjatok szúrni egy képzett szemet, ki Titeket figyel.
Kasumának ráadásul szinte folyamatosan viszket a háta, mintha valaki le nem venné róla a szemét…

Alig negyed rúd füstölő éghetett el a képzeletbeli oltáron, mikor Kasumi határozott léptekkel egy piros-narancs színekkel festett díszes tonagi elé lép. A kapu egy virágokkal teli kerthelységbe vezet, amely peremén hangulatos kis asztalkák és lakkozott fapadok várják a felüdülni vágyókat.

A bokrok és virágok rafinált elrendezése miatt az asztaloknál ülők csak a szomszéd asztalokat látják, a többit nem. Eső esetére pedig a kert közepén felállított oszlopra kihúzott zsinórokra lehet ponyvát teríteni.

A kertbe belépve a jobb oldalon találtok egy üres asztalt. A mellette lévő két asztal foglalt. A bejárat felé eső asztalnál két kereskedő beszélget halkan, a beljebb eső asztalnál egy fiatal muszatasi hallgatja a társaságában lévő dísz-khitamás hölgy zamiszen-játékát.

Egy fiatal lány, egyszerű díszítésű, olíva zöld khitamában fogad titeket.

- Dzaimasz’ szein! Kérem tiszteljék meg jelenlétükkel kertünk va-ját, és töltsenek el kis időt az Égi Lovas teaházban!

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Meiko és Kita

A pap letérdel Haga mozdulatlan testéhez, és elmerül gondolataiban.
Meiko, csak remélni tudod, hogy segíteni is tud rajta.
Kita, bár a „Sárkány szolgája” kifejezés teljesen érthető számodra, a többiből csak szavakat értesz meg, néha azt sem…
Hiába tekingettek szinte felváltva a nyüzsgő utca felé, Kubatai-nak se híre, se nyoma…


Sidhosi

Rövid áttekintés után megállapítod, hogy a legtöbb sérültnek igen súlyos az állapota. Ahhoz képest, hogy banditák, igen csak mellényúltak ezzel a két lánnyal. Alaposan helybenhagyták őket.
A vékonyabbik, Meiko-nak bemutatkozott lány lábainál fekvő alak is alaposan meg lett verve, de rajta látszik, hogy nem egy-két ütést kellett elszenvednie.
Most kicsit sajnálod, hogy az orvoslás területén nem szereztél ismereteket, így tényleg csak saccolni tudod a helyzet súlyosságát.
Mivel a legtöbb sérülés ütlegek és rúgások formájában érte a fiatal férfit, így csak reménykedni tudsz abban, hogy istened által rád ruházott hatalmad elegendő lesz a meggyógyítására.

[Niobe]

Meiko

* Miután a bemutatkozás lezajlott, kicsit megkönnyebbülök, amikor leguggol Haga mellé. *

< Remélem tud rajta segíteni. >

* Lassan oldalra lépek egy-két lépést, hogy könnyebben odaférjen, és ne zavarjam meg a koncentrációban és vizsgálódásban. Aggódó tekintettel figyelem minden mozdulatát. Megvárom míg végez, utána lehetőség szerint megpróbálok majd elindulni megkeresni Suikrát, bár csak imádkozni tudok, hogy ő ne feküdjön valahol hasonló helyzetben. *

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Az érkező férfi szavait próbálom összerakni számomra értelmes mondatokká, de mivel nyelvismeretem nem tökéletes, így csak részben értem meg amit mond.
A hozzám intézett szavaiból csupán annyit értek meg, hoy valamit elsimer és érez... így arcomra még az értetlenség is kiül az enyhe zavar mellé.
Mielőtt azonban visszakérdeznék - felfogási lassúságom miatt - ő már letérdepel a sebesült mellé és vizsgálgatni kezdi. Nem akarom zavarni, így Meikohoz lépek. Halkan kérdezem tőle - remélve, hogy felvilágosít tudatlanságomban.*
- Mondani ő nekem korábban mit? Érteni én elismerés és érteni, érez ő. Nem mást.

[Kijoe]

/ Sidoshi /

< Fenébe! Sajnos az anatómiában nem mélyültem el megfelelően, de azért meglátom mit tehetek. >

* Megvizsgálva sebeit, nyílvánvalóvá válik, hogy ütések és rúgások egész sorozatát szenvedte el a férfi. Talán belső sérülései is lehetnek.*

< Ide mindenképpen mágiára lesz szükség!>

* Letérdelek a férfi mellé és az egyik kezét megfogva varázsolni kezdek.*

//3 Mp-ért Áldás varázslatot mondok rá, majd 8 Mp-ért Gyógyítok rajta 4 ÉP-t//

- Hatalmas Sárkány, ki mindenek teremtője,
Kérlek fordítsd másfelé rettentő tekinteted!
Eme férfi nem érdemelte ki pusztító haragod
Szolgál ő továbbra is ha kegyesen áldásod adod!

* Miután megtörténik az áldás, tovább varázsolok.*

- Ó, Hatalams, erőtől duzzadó
Minden életnek értelmet Adó
Odaadó szolgád fordul hozzád.
Kérlek adj egy éltető kis szikrát,
A hús összeforrjon, lélek begyógyuljon
Teremtményed tovább imádjon!

* Miután kimondtam a varázslat utolsó szavait figyelem, hogy jobban lesz-e a sebesült. Ha történik valami, ha nem felállok és Meikohoz intézem szavaim:*

- Megtettem amit tudok de a Mennyei Sárkány dönti el, hogy ki él és ki hal.