Csidza Han

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, a Asegai városa és a Bambuszliget
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap, este
_______________________________________________________________

Mikor nem szállsz a nyergében, hanem a kantárnál fogva vezetni kezded Oni először makacsul ellenáll. Pár pillanat győzködés után azonban útnak indul, de egyáltalán nem vagy benne biztos, hogy tényleg te vezeted az állatot. Végül is elindultok a Bambuszliget felé az esti forgalomban. Az utcák tiszták és világosak, szinte minden házról emberfejnél is nagyobb papír lámpák lógnak, az utcák kereszteződésének közepén, pedig egy-egy vastag kőoszlopon álló lobogó lángú lámpa áll. A város maga jól megtervezett, a párhuzamosan futó utcákban szinte lehetetlen lenne eltévedni.

Jori, ahogy kérted kantáron vezeti a felmálházott lovat, pár lépéssel mögötted haladva, épp annyira, hogy egy-egy halk szóval jelezhesse merre kell menni. Miközben próbálod éberen figyelni a környezetet, hiába tudod, hogy nem vagy "egyedül" nem látsz semmi feltűnőt. Mindenki siet a dolgára, persze, megadják a neked járó tiszteletet, többen hasra is vágják magukat előtted. Hiába... a ruhádra varrt mon könnyen elárulja, hogy melyik osztályba tartozol, ha pontos származásod titok is marad.

Jori viszonylag hamar elnavigál a teaházig. Az épület már messziről felismerhető, ugyanis a falára értő kezek bambusznád mintákat festett, sőt, ahol lehetett ezt a növényt használták építőanyagnak és díszítésnek is. A kétemeletes épület nagyon kellemes és bizalomgerjesztő benyomást kelt... ezt csak tovább növeli, hogy egy szó nélkül megjelenik két szolga, egyikük téged invitál be az épületbe, míg a másikuk Jorit vezeti az istálló felé. A szolga ki akarja kapni Jori kezéből a két kantárt, ám a fiú nem engedi. Nem bízza sem a felszerelést, sem Onit a másikra. A szolga egy mosollyal nyugtázza történteket, és eltűnnek az épület melletti kis utcában, ami úgy tűnik az istállóhoz vezet.

A Bambuszliget belső tere legalább olyan igényes, mint ahogy az kívülről látszott. Kellemes zöld színek dominálnak, mindenhonnan visszaköszön a hely neve. A fogadóba belépve egy nagy étkező, teázó fogad, 7-8 asztallal és tele vendégekkel. A terem jobb szélén egy huszonéves lány énekel édes hangon, miközben egy társa hosszú, oldalfúvós furulyán kíséri. A dal főleg tavaszt idéző természeti képekből áll, kis melegséget idézve a fagyos télbe.
A termet halk sustorgás tölti meg, többen beszélgetnek, teáznak, néhány már a vacsorájukat fogyasztják, két asztalnál pedig dzsít játszanak. Az ajtóval szemben egy rövid pult áll, ami mögött egy középkorú nő áll, sötét zöld khitamában. Ő hozzá vezet a szolga, majd csendben távozik.

A nő kedvesen Rád mosolyog, majd meghajol előtted, és tisztelettudóan várja, hogy megszólítsd. A vendégeken látszik, hogy mindegyik jómódú, kereskedők, hivatalnokok, muszatasit nem látsz.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Enyhe mosoly és főhajtás kíséretében állok meg előtte illő távolságra.
"-Konna'wa! Munemoto vagyok. Átutazóban vagyok itt a kísérőmmel, és a városban járva hallottam e helyről..." - láthatóan kedvtelve tekintek körbe - "... És az igazat megvallva nem is maradt el a várakozásaimtól. Bizonyára akad itt egy megfelelő szoba a számomra. És ami azt illeti, nehéz út áll mögöttem, és szeretnék egy kicsit szórakozni, mielőtt továbbindulok. Természetesen nem leszek hálátlan... Tud valamit ajánlani?"

Remélem, hogy a ház asszonyának van ötlete, hogyan üssem el a hosszúra nyúlt estét.
Mindenesetre végighallgatom a válaszát - és míg bevárom Jorit, asztalhoz ülök és szuót rendelek magamnak - legyen valami, ami felmelegít... És nem mellesleg megnézem magamnak a többieket - persze nem feltűnően, hisz' az illetlenség lenne.

Jori feltűnése esetén megkérem őt, hogy érdeklődje meg, hogy melyik a mi szobánk, és vigye a felszerelésem oda. Az illemnek megfelelően a taisomat övemből kivéve magam mellé helyezem, míg sotóm az övemben marad; ahogy a vagyonkám is.
Úgy tervezem, hogy a szuó után Jori kíséretében megnézem magamnak a fürdőt. Az igazat megvallva nemigen voltam még városi közfürdőben, és kíváncsi vagyok, milyen lehet és mit tartogat egy magamfajta férfiembernek...

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa, a Bambuszligetben
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap, este a Majom kettősórájának közepén
_______________________________________________________________

-Kon sa méltóságos Uram! Üdvözlöm a Bambuszligetben, és örülök, hogy elnyerte tetszését házunk! Máris intézkedem a szolgákkal, hogy a legszebb szobánkat felkészítsük az n számára, és szolgájának is találunk szállást! -néhány alig észrevehető kézmozdulatot tesz, majd kérés nélkül érkezik egy szolgálólány, egy apró tálcán egy pohár szuót hoz neked. Közben a nő folytatja mondókáját.
-Ha szórakozásra vágyik, akkor egészen késő éjszakáig zene, ének és tánc folyamatosan biztosítva lesz itt lent. A szomszédos Fürdő is fogad még vendégeket, egészen a Róka órájának végéig nyitva tart. Ha esetleg valamelyik énekes, vagy táncos felkeltette érdeklődését, csak szóljon és a szobájába rendelem, ha kéri. Parancsol esetleg valamit?

Ha nincs semmi kérésed visszavonul egy eddig észrevehetetlen toló ajtó mögé, hogy pár perc múlva újra visszatérjen a pult mögé. Miután leültél máris kapod következő pohárka szuót (jó minőségű az ital, szinte észrevétlenül csúszik le a torkodon, bár a gyomrod még nem örül teljesen az italnak, nem fenyeget újabb hányingerrel). Jori nem sokára meg is jön, és közli, hogy a lovakat elszállásolták, és már gondoskodott a poggyászotok elhelyezéséről. Az szobád az emeleten van, ha kéred, felkísér és megmutatja melyik.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Mosolyogva válaszolok a hölgynek:
"-Igazán kedves; azt hiszem, a kísérőmmel először a Fürdőt látogatjuk meg - nem árt egy kis felfrissülés a nehéz út után... Azonban egy kettősóra múlva visszatérünk... Szeretném, ha addigra vacsora várna bennünket - a ház specialitásaiból összeállítva épp megfelelő lesz." - hallkabbra fogom a hangom, ezzel jelezve, hogy amit most akarok mondani, az bizalmas -"- Aztán pedig ki tudja? Ha igazán szemrevaló és bájos hölgy is van az énekesek és táncosok között, aki nem átall az idejéből áldozni egy magamfajta muszatasi kedvéért... Nos akkor a ház sem járna rosszul..." - végül pedig kihúzom magam - "Mi tehát most távozunk!"

Felállok, és Jorinak jelezve, hogy indulunk, a kijárat felé ballagok.

A Fürdőben a tisztálkodást követően ázni szeretnék egy kicsit a forró vízben, végül pedig jöhet egy masszázs! S ha minden jól megy, egy kettősóra múlva valóban szeretnék visszaérni a fogadóba.

//Off: bocsáss meg a fennakadásért, de Damak újraindítása az elmúlt napok minden szabadidejét igénybe vette; azonban most már újra több időm és kapacitásom van Shi-Enre is.//

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap, este a Majom kettősórájának közepén
_______________________________________________________________

A hölgy meghajol mosolyogva, biztosít róla, hogy minden úgy lesz, ahogy kívánod. A Fürdőház, valóban a szomszédban van, el sem téveszthetnéd két magasba szökő kéményével, amik békésen eregetik füstjüket. Jori jól láthatóan feszült a nyilvános fürdő gondolatától, ha nem parancsolod vagy kéred, ő biztosan nem csatlakozna, inkább fagyoskodik a hidegben.

A Fürdőház felépítése rendkívül egyszerű, T alakú. Először egy apró előtér ahol a lábbeliket lehet elhelyezni, majd az ajtóval szemben a két lefüggönyözött bejárata az öltözőknek, balra a férfiaknak és jobbra a nőknek. Az öltözők bejáratai közt egy asztal áll, ami mögött egy idősödő nő ül, majd nála lehet fizetni, attól függően milyen szolgáltatásokat vett igénybe a vendég.
A férfi öltöző nagyjából tízszer tíz rí alapterületű, tatamival borított helyiség, magas mennyezettel. Az öltözőben körbe kis szekrények vannak, ahova a ruhádat és személyes holmijaidat helyezheted.
Ezután léphetsz be immáron a tényleges fürdőbe. Nagy fakádak, sorakoznak, mellettük kis székek szappannal és tiszta törölközővel, mindenkinek külön. Van bőven szabad kád, ha kéred szolgálók csutakolnak tisztára, vagy magad mosakodhatsz meg.
Ezután léphetsz be majd egy alacsony ajtón át a közös medencébe, ami fölött gomolyog a forró gőz. Férfiak és nők közösen áztatják tagjaikat a tűzforró vízben, közben mindenféle dolgokról diskurálnak.
Ebből a teremből jobb és bal oldalt két szoba nyílik, egyikben masszázst, a másikban speciális fürdőket vehetsz igénybe. Ezeknek a fürdőknek a vize vagy illatosított, vagy olyan köveket, kristályokat helyeznek bele, amikből kioldódó anyagok jó hatással vannak a csúzos, derékfájós emberekre.

//OFF: Semmi gond Majd írd meg milyen szolgáltatásokat kívánsz esetleg még igénybe venni //

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

A fürdő bejáratánál Jorihoz fordulok:
"-Kérlek, kísérj be és mártozz meg velem."

Aztán belépek az épületbe.
A bejáratnál megszabadulok a lábbelitől, majd az idős hölgyet illendően köszöntve a férfi öltöző felé veszem az irányt. Ott az egyik üres szekrénybe helyezem el a ruháim és a fegyvereim.
Közben ellenőrzöm, hogy Jori követ e.

Aztán irány a fürdő; a változatosság kedvéért szeretnék magam fürdeni . És ha kész vagyok, akkor megmártózom a medencében. Próbálok beszédbe elegyedni olyanokkal, aki nem túl rangon aluliak - az általános hírek, a hangulat, a morál érdekel. Valamint az is, hogy van e kolostor vagy templom a közelben, lehetőleg olyan, ahol Kurodait vagy Kaorakut tisztelik; a vállalkozás előtt szeretném, ha egy szent ember megáldaná a fegyvereim, hiszen úgy hallottam, hogy akkor élesebben vág és jobban lehet forgatni...

Végezetül pedig egy jó masszázs - aztán fizetés az idős hölgynél, és irány vissza a Bambuszerdőbe és jöhet a vacsora.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa, a Bambuszligetben
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap, este
_______________________________________________________________

Jori kérdés nélkül követ, de nincs ínyére teljesen meztelenül mozogni a sok idegen és főként magasabb rangú között, mivel ennek az ofuruának a közönsége nem az alsóbb osztályokból származik. Igaz nem is a legelőkelőbb hely, de a beszéd témák alapján főként muszatasik és gazdagabb csóinok és kódzák fürdenek egymás mellett. Jori nem is nagyon csinál semmit, követ téged és általában lesütött szemmel igyekszik észrevétlen maradni.

A víz tűzforró, az egész épület tiszta és illatos, nagyon kellemes élmény. A medencében szívesen elegyednek beszédbe veled az emberek, persze pusztán mosolyogva és általánosságokról. Már-már kényelmetlenül csak általánosságokról... késnek a kereskedő karavánok, a hegyekben dúló zord idő miatt; hogy Haome no Ória no Moroekó muszatasi-szei kiszemelte jövendőbelijét, és néhány hónap múlva megházasodik (életedben nem hallottál az Ória klánról); néhány hete átutazóban volt erre a Gagacusó, (a Kül- és Rangügyi Minisztérium) egy igen fontos tisztviselője, ám csak pár napot maradt... és így tovább. Kaoraku szentélyt nem tudnak, de az Öt Égi Névnek van temploma a városban. Készségesen el is magyarázzák hogyan jutsz el oda, elmondásuk alapján az út nagyjából egy fél rúdnyi idő.

A fürdés után a masszázs... nos az felejthetetlenül jó volt. A vak masszőr keze minden feszültséget sikeresen elsimított, és kellemes bizsergés járja át a tested, mikor fel állsz a masszőrágyról. Mintha újjászülettél volna, elméd kitisztult, és sokkal magabiztosabbnak érzed magad a jövőddel kapcsolatban.

Miután megszárítkoztok és kifizetted az összesen 1 me költséget kettőtöknek, visszatértek felfrissülve a Bambuszligetbe. A vendéglátó asszonyotok, megérdeklődi, hogy hol szándékozod a vacsorát elkölteni, a szobádban, vagy itt lent a többi vendég között. Kicsit furcsán néz rád, hogy Jori is veled étkezik, ráadásul ugyanazt, de egy mosollyal azonnal "bocsánatot kér" ezért a pillantásért.

Akárhogy döntesz néhány kate múlva már szolgálják is fel az ételeket. Az asztal majdnem rogyásig van, többfajta szósz, melléje ropogósra pirított zöldségek, és főtt hal csíkok, apró rákfalatkák, kis töltött rizsgombócok, göngyölt tojás. Valamint a házspecialitása, szakéban főtt kacsa mell, zöldfűszeres tésztával, póréhagymával. Nem kell mondani, hogy minden fogás kívánatosan és ízlésesen tálaltak fel, és az asztalról nem hiányzik egy üveg szuó sem.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

A fogadó bambuszerdőre hajazó nagytermében elfogyasztott vacsora mellett döntök, hisz' a meleg fürdő után jól esik egy kis hűsölés.

A vacsorát szótlanul költöm el.
Tisztában vagyok azzal, hogy a "kissé furcsa", hogy a kísérőm is velem étkezik; annak is tudatában vagyok, hogy nem biztos, hogy Jori valaha is természetesen tud majd viselkedni az én közegemben - de hajlandó vagyok egy esélyt adni neki. Annál is inkább, mert tudatában vagyok annak, hogy ha a kolostorban túl is éljük valahogy és még a "problémát", a dolgokról személyesen kell jelentést tennem a nagybátyámnak... Más szóval a sárkány barlangjába kell mennem, és a fejem önként a szájába kell dugnom. A túlélés legalább halvány reményét jelentheti az, hogy Jorira nem szolgaként, hanem erős szövetségesként számíthatok.
És ezért a hitetlenkedő pillantások és a hátam mögött elhangzó megjegyzések nem tűnnek túl nagy árnak.

Amint végeztünk a vacsorával, bevonulunk és letelepszünk egy szabad asztalhoz, hogy gyönyörködhessünk a fogadó esti programjában. Nem szeretnék semmit sem kihagyni, mert nemigen volt még alkalmam fogadóban éjszakázni - ami azt illeti, még nem töltöttem egyetlen éjszakát sem az Erődön kívül, távol a biztonságot jelentő falaktól, a testőröktől, egy bizonytalan jövő felé haladva...
Nem csoda, hogy minél több dolgot akarok kipróbálni...

<Milyen furcsa jószág is az ember... Amikor egyik napod éled a másik után a magad kis világában, fel sem merül benned, hogy mennyi dolog van az Ég alatt, amit ki sem próbáltál, mennyi hely, amit még nem láttál; hogy már évek óta létezel, mégis mennyire keveset ÉLTÉL. És mikor a halál torka felé sétálsz, hirtelen olyan dolgok is nagy fontosságúak lehetnek, mint a fürdés élménye, vagy játszani egy táncosnővel, egy jó vacsora, rendesen bánni egy szolgával... És már nem zavar, ha a saját világukba feletkezett emberek furcsálkodnak egyik-másik dolgomon...>

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa, a Bambuszligetben
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap, éjszaka
_______________________________________________________________

Vacsora közben senki sem mer megjegyzést tenni, inkább csak a rövid, kínos csönd jelzi a furcsállkodást. Ám hiába néznél körül, senki sem figyelne benneteket, mindenki békésen mosolyog. Hát igen... inkább nem észrevenni valamit, és ha már megtettük, akkor udvariasan mosolyogjunk, hátha nem tűnik fel.
Ettől függetlenül az ételek ízletesek, frissek és finomak. Látszik, hogy kitett magáért a fogadó szakácsa, a többi vendég nem kapott ennyire bőséges vacsorát. Jorin látszik, hogy két kézzel tömné magába az ínyencségeket, de tartóztatja magát. Ügyes fiú, megfigyeli, más hogyan eszik, és igyekszik lemásolni, nehogy valami illetlenséget kövessen el.

Miután végeztetek, a színpad felé fordultok, hogy az előadásokat szemlélhessétek. Közben a szolgák elviszik a tálcát, csak a két kis poharat és az üveg szuót hagyják ott.
A színpadon három lány ül, és egy kopasz szolga. Először csak az egyik lány játszik, egy négyhúrú öblös testű hangszeren, majd egy kopaszra borotvált szolga kezdi el kísérni egy keretre erősített 10-15 különböző hosszúságú és vastagságú fa rudakból álló hangszeren, amit apró kalapácsokkal ütöget.
Aztán csatlakozik hozzá másik lány, aki a más előbb látott hosszú furulyán újabb dallamot visz az előadásba, míg utoljára a harmadik lány is az öblös négyhúros hangszert kezdi pengetni. A zene lágy, betölti a termet, mindenki áhítattal hallgatja, és ekkor (szinte a semmiből) előlép egy negyedik társuk. A lány megáll a színpad közepén és a zene ritmusára táncolni kezd. Lágy, hajladozó mozdulatok, finom, elegáns tánc.

Ahogy halad előre az éjszaka a zenészek nem változnak, de a táncosok cserélődnek, és a zenedarabok is egyre pergősebb ritmust és hangzásokat ütnek meg. A táncok jellege is megváltozik, a mozdulatokba egyre több rejtett erotika és pajzánság kerül. Az összes táncos gyönyörű és fiatal, bár egyértelműen játszik, hogy ahogy halad előre az éjszaka, úgy kerülnek elő az egyre tapasztaltabb táncosnők, akik már nem csak a hagyományos táncokat ismerik tökéletesen, de képesek azokat ízléses módon feltüzesíteni.

Jori is figyeli az előadásokat, már-már illetlenül megnézve egy-egy lányt. Csak úgy sütkérezik a fiú a nagyvilág és az úri hely nyújtotta szépségekben. Csak úgy, mint te is. Mindened meg volt az Erődben, ám ezt mégsem adhatta volna meg senki.

Már lassan közeledik az Éjközép, és ezzel együtt az utolsó műsorszám. A fogadós nő letérdel melléd, és halkan kérdezi.
-Tisztelt Munemoto-szei, felkeltette valamelyik lány a kíváncsiságát? Válasszon, kérem és felküldöm a szobájába, amikorra csak kívánja.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Félmosollyal jutalmazom a hölgy diszkrécióját.
"-Kérlek bocsáss meg, de az itt látható hölgyek oly szépek és üdék, mint a bimbózó liliomok, ha reggeli harmat csöppen rájuk... S az előadás: szavamra, még sosem láttam ilyen igéző tánckavalkádot. Teljesen megihleti az embert! Nos, nehéz választanom, de azért megpróbálom; szeretném, ha megkérnéd a legutoljára fellépő táncosnőt, hogy ha végez, szakítson rám is időt. A szobámban fogom várni."

Azzal ismét a tánc szemlélésébe felejtkezem. A zsigereimben a várakozás és a vágyakozás bizsergése árad szét - hisz' nemsokára kipróbálom, milyen az, ha egy szépséges és könnyűvérű táncosnő "játszik" az emberrel...

Amint vége a műsornak, Jori kíséretében a szobám felé indulok - szeretném előkészíteni a helyet a táncosnő fogadására. Jorit megkérem, hogy ha még nem tette volna, akkor rendezze el a dolgokat - és aztán gondoskodjon róla, hogy ne zavarjanak.

Végül kényelembe helyezem magam, és várom, hogy alkalmi partnernőm megérkezzen...

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa, a Bambuszligetben
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 16-ik nap, reggel
_______________________________________________________________

A nő mosolyogva bólint, majd még egy-két vendéghez odamegy, és pár pillanat múlva elvonul. Az utolsó tánc, ha lehet még tovább fokozza a hangulatot, az érzéki mozdulatoktól felforrósodik a levegő. A táncosnő gyönyörű... hosszú fekete haja, néhány tincset leszámítva, amit a feje tetején tűzött fel néhány tűvel és fésűvel, szabadon hullik alá hátára. Mint egy ébenfekete zuhatag. Gazdag hímzésekkel díszített ruhát visel, kezében egy apró legyező, így lejti megbabonázó táncát.

A műsorszám végeztével nem csak ti, de minden vendég visszatér szálláshelyére, illetve elhagyják a Bambuszligetet. Ők minden bizonnyal tehetősebb helyiek, akik a minőségi szórakozásért érkeztek ide. Jori mutatja az utat, a színpad mellett lehet egy ajtó mögött egy rövid folyosóra juttok, ami aztán balra kanyarodik, ahonnan egyenesen lehet tovább haladni, illetve egy lépcsősoron az emeletre. Egy újabb bal kanyar után értek el a lakosztályodhoz az emeleten. Tágas szoba, hasonló természetből merített díszítő elemekkel, mint mindenhol, de inkább otthonos, mint díszes. Az ajtóból nézve szemben egy van ablak, ami az utcára néz, alatta egy láda a holmijaidnak. A baloldali fal előtt van a széles, kétszemélyes ágy, jobb oldalon egy asztal, tükörrel, valamint egy nagyobb szekrény.

Jori már a szolgákkal elrendezett mindent, a holmijaid nagy része a ládában található, páncélod és fegyvereid a szekrényben, illetve a nagí a szekrény mellé támasztva. Kicsit félelmetes benyomást kelt, a fiú meg is kérdezi, hogy elvigye-e inkább, vagy maradjon. Ezt leszámítva Jori várja kéréseidet mit szeretnél elrendezni, és utána elhagyja a szobát, hogy néhány lépés tisztes távolságból szemmel tarthassa, és biztosíthassa a nyugalmat.

Minek után kényelembe helyezted magad, nem kell sokat várnod... a táncos szépség lép a szobába, immáron, csak egy halvány sárga, épphogy térd alá érő, lenge szabású khitamát visel, amit színben harmonizáló mei fog össze. Ruhája alig takarja kecses alakjának lágy íveit.

Azonban néhány perc múlva ez mit sem számít. Ahogy az Erőd, a küldetés, a Muszeigan... minden megszűnik létezni, ahogy a lány lassan levetkőztetett, majd attól a kevés ruhájától is megszabadult. A mennyekben érzed magad, a lány keze, csókjai, olyan gyönyör felé vezetnek, amit még eddig nem tapasztaltál soha.

Az egész éjszakát veled tölti a lány, legalábbis úgy emlékszel, ugyanis reggel mikor felébredsz már nincs melletted. Még mindig bizsereg a tested az éjszaka után. Hihetetlen érzés volt, sokáig nem fogod elfelejteni ezt az estét.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Álmomból felrebbenve az első gondolataim rögtön az éjszakára terelődnek.
<Kegyelmes Sárkány - hát ez felejthetetlen éjszaka volt... Micsoda nő - és micsoda gyönyör!.. Igazán erős Unszui-szei, hogy képes volt lemondani erről a Sárkány kedvéért. Bár az is lehet, hogy nem találkozott még a megfelelő taijuval...> - kuncogni kezdek arra az akaratlanul is feltörő gondolatra, melyben Unszui és az éjszakai hölgy játszik egymással - aztán persze már-már kötelességtudóan elszégyellem magam - <Na mindegy... Ezért nem sajnálom leróni a hálám a fogadó tulajdonosának. Meg is érem Jorit...>

Aztán amint Jorira terelődnek a gondolataim, egyből visszazökkenek a helyzethez illő, kissé paranoid - egyszóval a normális kerékvágásba.
<Ellenőriznem kell a felszerelést... Nincsenek illúzióim a közbiztonságot illetően - meg aztán a nagybátyám emberei is biztos mindent megtesznek azért, hogy nehezítsék a dolgom... Meg kell néznem, hogy Jori hogy van - és hagynom kell, hogy rendesen kipihenje magát... Nem baj, amíg én meglátogatom a templomot, addig ő itt pihenhet...>

Felkelek, valamit magamra kapok és Jori után nézek. Remélem épségben - és nem túl megviselten - találom. Ha így van, akkor utasítom, hogy a megfelelő összeggel és a legnagyobb tisztelettel rendezze a fogadó tulajdonosával az eddigi tartozásunkat, egyben rendeljen valami reggelit kettőnknek, és nyergeltesse fel Onit; addig én rendbe hozom magam, mert reggeli után meglátogatom a helyi Öt Égi Névnek szentelt templomot.

Később az asztalnál megpróbálom Jorit szóra bírni:
"-Jori-szei!" - szándékosan használom vele szemben ezt a megszólítást - "-Mond meg kérlek: tetszett a tegnap esti előadás? Szerintem elsőrangú szórakozásban volt részünk!"
Nem áll szándékomban mulatni a válaszán - már ha egyáltalán ad - inkább szeretném érzékeltetni vele, hogy mivel jár, ha nem szolga az ember.
Aztán a jelen felé irányítom a beszélgetés fonalát:
"-Én most elmegyek a templomba - te pedig itt maradsz, és kipihened magad! Mert ahogy a Hadisten Hat Álma is leírja: semmit sem ér egy olyan harcos, aki a fáradtságtól nem tudja nyitva tartani a szemét és nem tudja megemelni a kezét... Úgyhogy pihensz. Hacsak lehet, nem beszélsz senkivel és nem engedsz a lakosztályba senkit."

Aztán, ha végeztem az étkezéssel, az istállóhoz megyek, hogy Oni után nézzek; aki remélhetőleg útra készen vár már rám. A nyergébe pattanok és a megadott útleírás alapján elindulok a templom irányába.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa, a Bambuszligetben
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 16-ik nap, reggel
_______________________________________________________________

Jorit a folyosó végén lótusz ülésben találod, és nem kicsit komikus módon, de épp próbálkozik ébren maradni. A fiatal társad szó szerint vette kérésedet, és egész éjszaka úgy tűnik azon igyekezett őrködni, hogy ne zavarhassanak meg benneteket. Ha nem szólítanád meg valószínűleg észre sem venné, hogy elé álltál. Amint meghallja a hangod, azonnal felpattan és feszült, rezzenéstelen arccal fogadja kéréseidet.
Amikor a pénz szóba kerül, lassan, kissé szét szórtan magyarázni próbálja, hogy nála ugye nincs pénz, és így nem tudna fizetni.

Aztán lassan eltántorog, később a reggeli mellett már jóval éberebben néz ki, picit. Néha hatalmasat ásít, pont egy ilyen oroszlán ásítást próbál a kezével leplezni, mikor Jori-szeinek szólítod. Nos ekkora kerekedik el igazán a szeme, és köpni-nyelni sem. Kicsit megköszörüli torkát,, mielőtt válaszolna.
-Öhm... Munemoto-szei, nagyon... hát... tetszetős volt a műsor.- elég halkan válaszol, és inkább kérdés, mint kijelentés.
A reggeli amúgy kiadós, és tápláló, tojásos rizs és tésztában sült hal.

A reggeli végeztével Jori, örömmel engedelmeskedik és elvonul a lakosztályba, valószínűleg, egy hatalmasat aludni.

Az istálló az épület mellett található, ám addig nem kell elmenned... valószínűleg a két lovász fiú úgy gondolhatta, hogy jó ötlet eléd vezetni hátasod. Nem.. nem volt az. Oni jelenleg tombol, és az utcán mindenki inkább nagy ívben kerüli el még gondolatát is annak, hogy segítsen.
Az egyik fiút épp most löki fel a fejével, mire az seggre esik, és mozdulni sem mer, ahogy a ló fel-fel ágaskodik.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Gondolkodás nélkül cselekszem - mert nem akarom, hogy annak a szerencsétlennek baja essen.

Futni kezdek Oni felé, és egy hangos kiálltással próbálom magam felé fordítani a figyelmét.

Ezután ha elég közel tudok kerülni, akkor a kantárszárat kézbe kapva és lehetőleg nyugodt hangon beszélve hozzá próbálom lenyugtatni... A sárkány adja, hogy sikerüljön.

//Off: előre ugyan nem egyeztettünk, de teszek néhány próbát (Gyorsaság, Ügyesség, Lovaglás például) a végrehajtás sikerét firtatandó - a kockadobálóban találod meg őket... Ha gáz, kérlek jelezd, és nem partizánkodom többet...//

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa, a Bambuszligetben
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 16-ik nap, reggel
_______________________________________________________________

Idejében odaérsz, mielőtt Oni halálra taposná a szerencsétlent, azonban a kantárt hiába próbálod elkapni, az ágaskodó, kapálózó ló miatt, képtelen vagy rá. Oni őrjöng, és ezt igyekszik mindenkinek a tudtára adni, még te is meglepődsz micsoda erő van ebben a pompás csődörben.
Ám még jobban csodálkozol, hogy a nyugodt szavaiddal sikerül tényleg megnyugtatni őt. Néhány kate után már csak a légzése hevült kicsit, de amúgy már nyugodtan áll.
A szolgák közel sincsenek ilyen jó bőrben. Amelyiket Oni majdnem eltaposott, jelenleg a saját vizeletében fekszik a földön és ki sem meri nyitni a szemét, a másik Oni mögött néhány lépésre a fejét fogva fekszik összekuporodva a földön, és épp a rjúszúkat sorolja hebegve-habogva imádkozva.