Hónicsi

[Kijoe]

Sidoshi

*Látom menekülni a banditákat, valamint látom ahogy Kita melléből egy kard áll ki...nagy ára volt ennek a küzdelemnek*

- Uuhh! - nyögök fel fájdalmamban, miközben a jahítámra támaszkodom és felmérem a helyzetet.

< Hogy történhetett ez? Szegény lány még oly fiatal...volt! ÁTKOZOTT banditák!> - szitkozódok magamban látva a hatalmas vértócsát Kita mellett.

*Tudom, hogy meg fog halni. A távolban észreveszem, hogy az őrség megérkezett Meiko-val, azonban most csak Kita érdekel. Gyorsan de kis fájdalmak közepette odasietek hozzá és letérdelek mellé.*

- Ne add fel! Hamarosan itt a segítség! - mondom neki szinte elhaló hangon, mivel már TUDOM, hogy nincs esély a megmentésére.

- Ideeee! - ordítom az őrség felé!

[Niobe]

Meiko

* A gyors és kíméletet nem ismerő megoldás hamar meghozza gyümölcsét, és folytathatjuk utunkat, de bennem nagyon rossz érzéseket ébreszt. *

< Más az, ha gyilkosokkal, haramiákkal bánnak így, de az utca ártatlan népe, aki nem tehet arról, hogy rossz helyen és rossz időben van ott nem ezt érdemli. Miért kell feleslegesen vért ontani. Meg lehetett volna ezt a helyzetet oldani sebesülés nélkül is szerintem. A muszatasi közömbös arckifejezése nem meglepő, de megszokni nem fogom talán soha. >

* Megérkezve és a térre lépés előtt gyomrom összerándul, mintha megérezné az elkövetkezendő pillanatok eseményeit. Kita mellkasából kiálló kard és a földre zuhanó élettelen test látványa teljesen letaglóz. *

- Neeem! * sikítok fel kétségbeesett és fájdalmas hangon, majd a pap hangját szinte meg sem hallva gázolok át a városőrség és a haramiák alkotta torlaszon, és futok oda a földön fekvő és vérző Kitához. *

* Lerogyok és fejét az ölembe veszem. Megszólalni nincs erőm, és érzem, ahogy a könnyek végigcsorognak arcomon. Sidoshi hangja csak nagyon lassan jut el tudatomig. Könnyes szemekkel nézek a papra és nem értem miért is történik mindez. *

- Kérlek, ne hagyd elmenni, nem halhat meg. Segíts rajta, hisz pap vagy. * suttogom halkan, elfúló hangon. *

// off: Yvett:
Örülök én is, hogy Kitával játszhattam, és remélem a másik karaktered hosszabb ideig járja majd velem az enoszukei élet rögös útját. //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Meiko

Öledben Kita feje, szeme lezárva, ruhád a vérétől vörös.
Érzed, ahogy tagjai elnehezülnek, ahogy az apró jelek megszűnnek.
Ahogy az élet távozik a lélekkel együtt.
Nem ismerted, nem is idevalósi. Mégis: úgy érzed a lelked egy darabja is vele tart a másvilágra.

Egy kéz érinti gyengéden a válladat és egy erőteljes hang szól hozzád. Egy muszatasi hangja:

- Sajnálom, ana. Mi itt már nem tehetünk semmit a társáért. Hiába siettünk…

Felnézel és látod: a katonaság már mindenkit őrizetbe vett, biztosítva a terepet. A támadók között nincs súlyos sérült, ám a tekintetük az űzött vadé.

Mindenki titeket néz, téged és Kita testét. Tenned kellene valamit, mondanod talán, de egyenlőre képtelen vagy bármire is.

Sidhosi

Látod már, nincs esély. Kita Meiko kezei közt hal meg, szinte látod a lélek távozását a porhüvelyből.
A katonák közben gondoskodnak a támadókról, mindenkit elfognak és őrizetbe vesznek.
Egy muszatasi lép Meiko mellé és a vállára teszi a kezét. Arcán együttérzés halvány nyoma.

Sebeid egyre jobban sajognak, le kell ülnöd egy pillanatra.
Meiko könyörgése a szívedbe hatol, ám te tudod: Kitát megmenteni a te hatalmad kevés. Nem tehetsz semmit.

Néma csend száll le a kis térre, pár pillanatig megül rajtatok, majd lassan ismét beszűrődik a külvilág zaja.
Érzed: nem tétlenkedhettek tovább, az élet megy tovább. Kita nélkül immár.


// Off: Mindketten kaptok 50 Tp-t//

[Kijoe]

Sidoshi

*Megértem Meiko fájdalmát, tragédia történt de tovább kell lépnünk. Szétnézek a téren és a foglyokat bámulom. Amint észreveszem azt az alakot akinek felajánlottam, hogy meghagyom az életét, felegyenesedek és eleindulok felé. Miközben vonulok, a muszatasi felé egy enyhe meghajlást intézek, majd egyenesen a fogolyhoz sietek. Mikor odaérek megfogom a ruhájánál fogva és felemelem, hogy a feje szintbe legyen az enyémmel.*

-Kinek dolgoztok? Ki volt a vezetőtök az a kék khitamás alak? Felelj, nyomorult vagy beváltom igéretem! - bömbölöm arcába igen ingerülten.

*Hirtelen bevillan egy emlék, a kis téren vagyok miközben körülöttem feketeruhás alakokkal hadakozik apám. Anyám már a földön fekszik és hatalmas vértócsa veszi körül. A világ lelassul és épp egy ninja szemét kapja el tekintetem, azét aki apám jobb karját tőből levágja. Sírok, nem tudok többet tenni. A testőrök is halottak...mély lélegzetvételt követően újra a jelen vesz körül a fickó nyakát markolom és szorítom teljes erőmből, nem is vettem észre mikor cselekedtem. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Sidhosi

A foglyok felé lendülsz, akiket a városőrség már egy csoportba terelt és a földre ültetett.
Közeledésedre előbb nyugtalanság, majd pánik tör ki közöttük.
Minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy nehogy a közelükbe kerülj.
Olyannyira félnek, rettegnek tőled, hogy sem a lándzsanyelek csapása, sem a durva rúgások nem fékezik meg menekülésüket.
Egytől-egyig meghalnak inkább, semmint a közeledbe kerüljenek.

[Niobe]

Meiko

* Ahogy megérzem vállamon a muszatasi érintését, felnézek. Sajnos mélyen legbelül tisztában vagyok azzal, hogy igaza van. *

- Tudom. Ha én is itt maradtam volna, talán akkor most élne. De ezt már soha nem fogom megtudni.

* Gyengéden lefektetem Kita fejét a földre, és felállok. Próbálom magam összeszedni és logikusan, tiszta fejjel kigondolkodni, mit is kellene csinálni. Sokmindenre nem jutok, mert Sidoshi cselekedete eltereli a figyelmemet. Látva a rémült foglyokat, odasietek a paphoz, és gyengéden megfogva a karját próbálom elhúzni onnan. Nem akarom, hogy a muszatasi még őt is lecsukja. *

- Sidoshi, kérlek, ne csináld. Majd a törvény ítélkezik felettük. Hidd el, meglakolnak tettükért.

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Nyüzsgő, népes forgatag várta őket a teaház előtti utcán. Az öregnek már nyoma sem volt a raikiminek, hajkusók, csóinok és muszatasik alkotta vegyes kavalkádnak. Taro tanácstalanul fordította körbe tekintetét. Fogalma sem volt, hogy merre kellene elindulniuk, merre keressék az említett kereskedőt. Valószínűleg a kereskedő negyedben lesz elérhető, azonban azt sem tudta merre található. Soha ezelőtt nem járt Hónicsiben. Nem óhajtott lealacsonyodni arra, hogy egy hjakusótól, vagy más alacsonyabb rangútól - bár ház nélküli muszatasiként nem sokkal ért többet az élete, mondhatni egy rizsszemmel sem többet - kérdezze meg útjának irányát, legfőképpen nem akarta magukra vonni senki figyelmét.

- Azt javaslom, Te indulj el jobbra, én elindulok balra. - fordult Kasima felé - Sötétedéskor a kapu melletti fogadóház előtt találkozunk. Kurodai legyen veled, és vigyázz magadra barátom.

Egyhén meghajolt társa felé, majd balra fordulva elvegyülve a tömegben elindult a hosszú utcán lefelé, amerre a színes sokaság sodorta.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro
Helyszín: Hónicsi –a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Elbúcsúzol pár szóval Kasimától, akit hamar elnyel a forgatag.
Te bal felé indulsz végig az utcán, a lökdösődő, sokszínű és néha bizony bűzös tömegben.
Le sem lehetne tagadni, hogy ez a Kereskedő negyed.
Bár nem tettél meg nagy távolságot a negyed határától, azt már tapasztalod, hogy ez a terület a csóinok, a hjakusók és a rakiminek helye.

Nemest itt csak elvétve látni, azon ritka alkalmakkor viszont jól láthatóan övezi őket a „tisztelet aurája”.
Itt még a katonák és városőrök is deininek, musztasait csak egy-egy őrjárat élén láthatsz.

Ám nem hiányoznak – érdekes mód – a „kaszton kívüliek”, a megbecsült nemtelenek sem: papok, papnők, orvosok, rangosabb mesteremberek sem.
A negyed éli pergő, lüktető életét, és te szinte észre sem veszed, már el is merültél benne.
Hamarosan azt sem tudnád megmondani merről jöttél, merre tartasz.

Pedig valami határozott útirányt nem ártana magad elé tűzni, ha nem akarsz sötétedésig az utcákon bolyongani…

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Youki Yakhuso
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Az utad újabb megállójához értél, Hónicsi Kereskedőnegyedében.
Utad elég hosszúra sikeredett, míg az udzsiból idáig értél. Otthon csak annyit közöltek, hogy ide kell jönnöd és megkeresned egy kereskedőt: Tanoszu Itonobu-t.
Ő a helyi taiszei, a jelenlegi felettesed.

A város már az ünnepre készül, ez jól látható. Mindenütt lámpások, zászlócskák, díszek és virágok. Még a helyőrség katonái is kedvesek voltak veled az Északi Kapunál, holott Hónicsi messzeföldön híres a kíméletlen és könyörtelen katonáiról. Vagy csak a mendemondák túloznak?

A tömeg viszont egy igazi kereskedelmi központhoz illő: hatalmas.
Mindenféle rendű és rangú ember tapodja az utcák kövét, a ruhák színpompás kavargásában még a szürke és fehér is kiemelkedettnek tűnik.

Senki nem veszteget rád figyelmet, bár te a tőled megszokottan figyeled környezetedet.
Egy alak azonnal felkelti figyelmed az egyik téren.
Nem a ruházata, nem a kinézete.
A mozgása.
Nagyon ismerős neked.

[Kijoe]

Sidoshi

*A közeledtemre a foglyok menekülni próbálnak, ám a katonák résen vannak és nem engednek a rohamnak. Meghalnak a haramiák.*

< Nos, úgy tűnik megfeledkeztem a varázslatról. Talán Kaoraku akarta így...>

* Visszafordulok Meiko és a muszatasi felé.*

- Megőrültek ezek? Elnézésedet kérem szei! Nem gondoltam, hogy ennyire rettegnek tőlem...

< Legalább az a piszok is meglakolt, aki megfenyegetett hogy megöl. A Hatalmas akarta így!>

*Összeszedem fegyvereim. A sótót az övembe tűzöm a jahítámat pedig a kezemben tartom. Ekkor jön a gondolat, hogy megkérdezem a muszatasit, nem tudja-e véletlenül melyik raktár volt az Akiteva családé.*

- Szei! - hajlok meg a muszatasi előtt.
- Lenne egy személyes kérdésem. A Hatalmas szolgálatában járok és épp eltévedtem eme gyönyörű városban. Nem tudja merre VOLT - tekintetem elkomorul eme szó kiejtése után - az Akiteva család raktárháza, illetve szállása?

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Meiko, Sidoshi

A foglyok hamar elhullanak, esélyük sincs a kiképzett deininek ellen puszta kézzel.
A muszatasi haragos szemekkel figyeli a mészárlást, keze érezhetően megfeszül Meiko vállán.
Mielőtt bárki közbeléphetne, már mindennek vége. Újabb vérfoltok szennyezik a Sinjori család raktárának előterét.
Akárhova néztek, reggel óta már tetemes mennyiségű vérfolt borítja a köveket.

Bakura szei lassan elengedi Meiko vállát és int az embereinek, hogy takarítsák el a hullákat.
A kaoraku pap bocsánatkérésére hidegen végigméri, majd egy apró biccentéssel veszi azt tudomásul.
A kérdésre nyersen és röviden érkezik a válasz a haragvó nemestől:
- Ho!

Aztán Meikohoz fordul.
- Szumaien, ana! Meg tudná mutatni, hogy melyek azok a kocsik, amikről beszélt? – hangja halk, de valahogy fenyegető. Rájössz, hogy nem szeretnél ennek az embernek az ellensége lenni…

[Yvett de Crei]

Youki Yakhuso

*Tartottam egy kicsit a városkapunál strázsáló katonáktól, de talán szerencsém volt hogy emberségesebbeket fogtam ki; vagy talán az ünnepség miatt ilyenek ők is - és be kell látnom, ez sokkal hihetőbb.
Igyekszem úgy mozogni, hogy senkinek se legyek az útjába, de azért haladjak úti célom felé kényelmes tempóban.
Utam során egy alakot szúrok ki a tömegből, kinek a mozgása ismerős... Nem kezdem el követni, csak a tekintetemmel, míg el nem tűnik az utca forgatagában.
Ha konkrét útirányt kaptam akkor arra veszem az utam, ha nem akkor illedelmesen megkérdezem egy járókelőtől, hogy merre van Tanoszu Itonobu székhelye.*

[Niobe]

Meiko

* Nincs lehetőségem megmozdulni. Előbb a felesleges mészárlás, majd a muszatasi félre nem érthető kézszorítása tart vissza attól, hogy bármit is csináljak. Megdöbbenve nézek körbe. A muszatasi ellentmondást nem tűrő kérése gyors cselekvésre késztet. Meghajolok előtte. *

- Kövessen kérem, mutatom az utat. * szólalok meg csendesen, majd elindulok a raktárhoz, közben előveszem a kulcsot. Odaérve kinyitom a zárat és a raktár ajtaját. Majd egy gyors pillantással felmérem, hogy minden rendben van e, utána pedig félreállok az útból. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Youki
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Az alak hamar eltűnik a forgatagban, és te újra a saját dolgodra koncentrálsz.
Mivel csak a nevet és a várost kaptad meg információként, a pontos házat neked kell felderítened.

Első ötleted az, hogy megállítasz valakit az utcán.
De vajon ki lehet az ebben a tömegben, aki ismerheti az általad keresett kereskedőt? Hiszen mindenkit megállítani, aki szemben jön veled, nem hogy ötlettelen, de otromba is lenne tőled.
Tőled, aki elméletileg tökéletesen kiképzett nóicsi.

Hirtelen ötlettel egy utcai árushoz lépsz, aki előtt épp nincs vevő.
Az árus egy idősebb, kopaszodó csóin, aki felvidámodó tekintettel néz rád.
- Tanoszu Itonobu? Őt mindenki ismeri a városban, szennjó! Menjen csak végig ezen az úton, amíg el nem ér a Sárga Lámpák Kútjához. Ott forduljon balra, és a Vérengző farkas utcán menjen három saroknyit. A harmadik saroknál forduljon jobbra, és a negyedik siro lesz az ő háza…

Az útmutatást követve nem kell sok idő, és egy sárga-kék színekre festett épület előtt állsz, aminek a bejárata előtt két fegyveres posztol. Ruházatuk is sárga-kék, fegyverük sótó.
Ám gyakorlott szemed észreveszi a különbséget katona és katona között: ezek ketten nem egyszerű katonák.
Maga a ház nem sokat árul el neked: magas fal és három emelet. Keskeny ablakok, kissé rozogának tűnő tetőszerkezet. És az elmaradhatatlan ünneoi zászlók, lámpások.

[Kijoe]

Sidoshi

*A nemes gyorsan válaszol és láthatóan nagyon mérges, jobb lesz annyiban hagyni és nem firtatni tovább a dolgokat. Körbejáratom a tekintetem a hullákon és a vértől vöröslő köveken.*

<Micsoda mészárlás! Mára elég volt a harcból. Jó lenne megpihenni és fogyasztani valamit. Ráadásul a Mennyei Sárkánynak is áldoznom kell. >

*Tekintettemmel a járókelőket figyelem, hátha megpillantok valami gyanúsat, amíg arra várok, hogy Meiko megmutassa a kordékat a muszatasinak.*