Hónicsi

[Kijoe]

Sidoshi

*A közeledő alakok igencsak meglepnek. A vezetőjük sajnos belolvad a tömegbe, a többiek azonban nem sokat várnak és egyből a raktárhoz sietnek.*

<Nem valami jók. Még csak szét sem néztek kellőképpen. Szerintem elbírnánk ennyi fickóval.>

*Kita tekintetét keresem és mikor megtalálom, intek neki, hogy övé a 3-4 csellengő alak enyém pedig az a 3 fickó aki a raktárat akarja kinyitni. Kérdő pillantásommal jelzem neki, hogy választ várok.*

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Sidhosi pillantását elkapva aprót bólintva jelzem, hogy megértettem. Legalább is remélem, hogy jól értettem szándékát. Abban bízok, hogy ez idő alatt Meiko tud segítséget hozni.
Bár tudom, hogy tudásom nem hétköznapi, de ezen országot nem ismerem. Ráadásul még ha Tiadlanban is lennénk sem becsülném le az alakokat, hisz tudom, hogy a látszat ritkán az ami. Tapasztalat.
Meg lehet próbálni elijeszteni őket, de valahogy egy balsejtelem kezd beférkőzni elmémbe: számunkra rossz lesz a vége.
De mivel Meikor Kubota barátjának neje, így meg kell tennem azt, amit megkövetel az illem. Segítek és azzal ahogy/amivel tudok.
Egyenlőre nem mozdulok helyemről, hogy minél később tudjanak reagálni az ottlétemre - a meglepetés erejét szeretném kihasználni - remélem valamennyire sikerül a tervem.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Kita, Sidhosi,

A ládák fedezékében lapultok, az orrotokba régen szállított gyümölcsök fanyar illata tolakszik.
A csellengőket és egymást figyelitek, a megfelelő pillanatra várva.
Jó hírnek tűnik, hogy fegyvereket nem nagyon láttok. Egy két nató és sótó látszik csak az övekbe tűzve. Ami semmit nem jelent, ezt Kita tudja a legjobban.

Most már egyértelmű, hogy három fiatal férfi közelít a rejtekhelyeitek felé. A tizedik a vezetőjük volt, aki már távozott is. Így összesen kilenc rossz öltözékű, enyhén mosdatlan alak tartózkodik a kis terecskén. A felétek közelítő három férfi közül az egyik hirtelen megtorpan, és Sidhosi rejtekhelye felé bámul. Igazából látszik rajta, hogy nem tudja eldönteni mit is lát.
Int a két társának, és lassuló léptekkel, kissé komikusnak ható előre nyújtott fejjel araszolnak Sidhosi rejtekhelye felé.

Kita, számodra egyértelmű, hogy Sidhosi ruházata kissé kilóg a ládák közül, így olyan benyomást kelt, mintha kárpitozott lenne a ládarakás.

[Kijoe]

Sidoshi

*Látva, hogy három alak közelít, egyértelmű számomra, hogy lelepleződtem. Egy gyors imát elmormolok, majd egy szaltóval kiugrok a ládák közül és rátámadok a legközelebbi fickóra.*

//Áldás varázslat

Hatalmas Sárkány,
Adj erőt!
Hitem tüze szívemben lobogjon,
Karom erőtől duzzadjon
Áldásod kérem, hogy
Szolgálatom tovább tartson!//

//Használom az akrobatika tudományom is... KÉ: +2, TÉ: +8, VÉ: +3, valamint az áldás varázslatot:KÉ: +5, TÉ: +5, VÉ: +5//

KÉ:1k10+41 = 5(+41) [46]
TÉ:1k100+73 = 84(+73) [157]
VÉ:116+8= 124

Sebzés: 1k3+3 = 3(+3) [6]
SFÉ: 1k10 = 3 [3]

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Sidhosi lelepleződése több mint probléma, ugyanis így készülnek egy esetleges támadásra. Oda a meglepetés ereje.
Nincs választásom, ha azt akarom, hogy a raktárból se tűnjön el semmi, és Sidhosi is egyben maradjon mozdulnom kell. Most sajnálom igazán, hogy a botom nincs velem.
A pap mozdulása után én is kibújok rejtekhelyemről, hisz már nincs miért lapulni - harcolni kell.
Nem kívánom megölni ellenfeleimet, akikkel az égiek összehoznak, csupán ártalmatlanná szeretném tenni őket - először egy kéz illetve egy lábtámadással.*

//Kéz:
KÉ 1k10+38 = 7(+38) [45]
TÉ 1k100+52 = 56(+52) [108]
VÉ 96
Sebzés: 1k6-1 = 5(-1) [4]

Láb:
KÉ 1k10+39 = 8(+39) [47]
TÉ 1k100+52 = 26(+52) [78]
VÉ 92
Sebzés: 1k6 = 2 [2] //

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

A sugasa komoran hallgatta végig az öreg monológját. Úgy érezte, az idős férfi valamit elhallgat előlük, azonban nem tartotta illendőnek, sem helyénvalónak, hogy a császári vér áldásával született férfinek újabb kérdéseket tegyen fel. Ketten voltak Kasimával két erős család ellen, jól szólt az öreg. Hagyományos értelemben semmi esélyük nem volt. Azonban amíg egy Jadea is él az ég alatti birodalomban, addig még van remény, hogy a klán becsületét tisztára mossák. Tekintete közben elkalandozott a sürgölődő szolgák felé, akik éppen Okuma maradványait és a kósu nyomait tüntették el. Valószínűleg az egész megrendezett volt, hogy próbára tegyék őket. Becsületesen küzdött, és Okuma muszatasiként, becsületben halt meg. De vajon mindez megérte-e...?

Az elhangzott névre felkapta a fejét. Ugyan nem ismerte az illetőt, sosem hallott felőle, de ez volt ez egyetlen nyom, amint végre elindulhattak.
- Móihi araniki gozamas'ta! - bólintott hálásan az öreg felé - Mindenképpen felkeressük.

Kortyolt egyet a teájából, mely időközben kihűlt, így a szokásosnál is keserűbb ízt kölcsönözve neki. Letette a csészét, majd ismét a tetovált homlokú idős férfira nézett. Tucatnyi szívdobbanásnyi ideig fürkészte az öreg tekintetét némán, mozdulatlanul.
- Találkozunk még valaha? - tette fel a kérdést végezetül.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Sidhosi,

Imád meghallgatásra talál, érzed a szférák között átsikló energiák hevét a testedben. Helyből rugaszkodsz el, majd az ugrásod csúcspontján – mint egy szétterülő fekete felhő – a három férfi felé irányítod tested.
Egy elegáns szaltóval érkezel pont a trió elé, akik határozottan meglepődnek az ugrásodon, de láthatóan felkészültek valami váratlan bekövetkeztére is. Így gyorsan körbefognak és már lendülnek is a kezek feléd.

Ám hiába a gyors reflexek, te már a levegőből támadásba lendülsz. Öklöd, mint egy pöröly, csap le a veled szemben álló férfire, hatalmasat reccsentve a combcsontján.
Míg te féltérden tartod ki a mozdulatot, addig a férfi fájdalommal telt sikolyt hallat, combcsontja a bőrével együtt a lenge nadrág szövetét és átdöfi.
A másik két alak oldalról záporoztatja az ütéseket a felsőtestedre, amiket te hárítani próbálsz, bár eléggé szorongatott helyzetbe kerültél. Míg az első ütést blokkolod, a másik oldalról egy rúgás a te combodon landol.
// -1 fp //
A következő két támadás hasonlóképp érkezik: míg az egyik csapást hárítod, a másik támadód ismételten eltalál. Ezúttal a megfeszített hasizmodba mélyed egy ököl.
// 0 fp //

Kita

Látva a kellemetlen valóságot, miszerint az álcátok nem véd meg tovább titeket, téged is cselekvésre ösztönöz.
Sidhosi megelőz, és a rejtekéből kiugorva hamar ártalmatlanná teszi az egyik támadót.
Követed példáját a rejtekedből kirontva az őt szorongató férfiak felé veted magad és előbb megfeszített kézéleddel támadod meg a neked éppen háttal álló banditát, aki a társad szorongatja.

Ütésed iskolapélda lehetne, a tarkón talált ellenfél hang nélkül rogy össze, felakadt szemekkel.
Közben a rutin már mozdítja is lábadat, ám a szándék nincs összhangban a begyakorolt mozdulattal: visszafog a tétovázás és az, hogy nem akarsz komolyan ártani senkinek. Így a lábad már csak a továbbpördülésed segíti, ártalmatlanul zúg el a földön fekvő alak felett.
Immár két bandita fekszik a földön, míg felétek a távolabbi hat ember is felétek kezd rohanni.

Kezükben penge villan, láthatóan vért kívánnak fakasztani.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délelőtt
_______________________________________________________________

Taro és Kasima

A férfi felnéz Taróra a csészéje mögül.
- Meglehet. Meglehet…

- Még valami. Egyikőtök jobban tenné, ha elutazna az Aszakumara hanba. Ott is találhat a szemfüles ember olyan nyomot, amely a prédájának nyomára vezet.

S ezzel ismét a teájának szenteli figyelmét, rólatok láthatóan tudomást sem véve.

[Nibur Sakraf]

(Kasima)

*Maga elé réved.*

-Nem a bosszúról van már szó. Csupán az igazság érdekel minket. Ha emellett lehetőségünk nyílik a család becsületének visszaszerzésére, az a legjobb eshetőség.

<Bár erre nem sok esélyünk van attól tartok...Azonban az istenek útjai soha nem tudni hova vezetnek minket>

*Végighallgatja az öreget, és a név elhangzásakor mélyen a tudatába vési azt. Majd köszönetet mond a segítségért. Lenne jópár kérdése még, de úgy dönt nem zavarja őt...így is többet segített mint amennyit várt. Lassan, élvezettel kiissza csészéjét, majd Tarora tekint, ezután az öreghez fordul.*

-Köszönjük a sok segítséget, amit kaptunk. Hogyan hálálhatnánk meg?

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Taro és Kasima

Az öreg komótosan lerakja az asztalra a csészéjét, biccent egyet, majd pár ban-t szór az asztalra.
Lassan feláll, felteszi kalapját és figyelmesen végigmér titeket.

- Ki tudja? Ki tudja. – suttogja szinte maga elé, majd megfordul és kiballag a teaházból.

A személyzet dermedten törölgeti és takarítja még mindig a vért a környező asztalokról, párnákról és egyéb tárgyakról. A padlóval már majdnem végeztek.
A kezét tördelő tulaj – egy díszesebb khitamába öltözött csóin – folyamatosan maga elé motyog:

- Ki fogja ezt nekem megtéríteni? Ki fogja ezt megt…

Közben lassan délidőre jár, a meleg nyári napban méhek és legyek cikáznak a vércseppek között.

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Taro némán figyelte az öreget, és bólintott szavaira. Valószínűleg még találkozni fognak. Volt egy olyan érzése, hogy akkor majd választ kapnak Kasima kérdésére is. Az öregnek valami oka volt, hogy segített rajtuk, bizonyára nem az önzetlenség vagy egy kósza hóbort vezette. De vajon mi? Valamint valóban az volt az öreg, akinek mondta magát? Vajon tényleg megrendezett volt ez az egész? Ki volt egyáltalán Okuma? Tengernyi kérdés cikázott végig hírtelen gondolataiban. Ahelyett, hogy válaszokat kaptak volna, újabb kérdésekkel lettek gazdagabbak, de legalább két nyom már rendelkezésükre állt: Akeitó Sinjori kereskedő itt Hónicsiben, és az Aszakumara han, a Simeva klán területe.

Az öreg időközben pár bant hajított az asztalra, majd fejébe nyomta kúpkalapját, és lassú léptekkel távozott a csatatérré vált teaház udvaráról. A sugasa még hosszasan, elgondolkodva tekintett az idős férfi után, kit végül elnyelt az utca színes forgataga. Gondolataiból a tulaj motyogó hangja zökkentette ki. Egy pillanatig még figyelte a díszes kapun túli népes világot, majd lassan felállt, és taitóját egy mozdulattal övébe tűzte rövidebb párja mellé.

- Ez fedezi ebből a kellemetlenségekből adódó költségeit. – szólt a középkorú tulajhoz a sugasa, miközben egy me-t dobott a férfi elé az asztalra. Úgy gondolta, ezzel rendezte a számlájukat. Mindkettőt.

Feltekintett a delelőre járó szikrázó napkorongra, majd egy szívdobbanásnyi időre behunyta a szemeit és hagyta, hogy a meleg napsugarak végigsimítsák sima, sápatag arcát.
- Menjünk, keressük meg a kereskedőt. –fordult végül Kasima felé, majd határozott léptekkel elindult az utca irányába.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Taro és Kasima

A fogadós földig hajolva köszöni meg Taro kegyességét, majd gyors mozdulattal eltüntetve az érmét, a szolgálókat kezdi pergő szavakkal ostorozni lassúságukért. Láthatóan az érme csillogása egyből visszaadta a lelki békéjét.

Kilépve a teaházból a nyüzsgő forgatagba értek vissza.
Az itt áramló tömeg semmit nem vett észre abból a tragédiából, ami a teaház falain belül történt az elmúlt pár percben.
Rátok és egymásra közömbösen haladnak a csóinok nehéz terhekkel, vagy csak sietve, muszatasik dölyfös pillantásokkal vagy egymás közt beszélgetve, hjakusók és raikiminek koszos ruhákban, a munkától kétrét görnyedve, szemlesütve s minduntalan félreállva a náluk hatalmasabb előtt, megadva a kellő tiszteletet.

A környező házakon is már lengedeznek a jókívánságokkal telirótt színes szalagok, hiába no, közeledik az ünnep. A lampionok még dolog nélkül libegnek a gyenge szellőben.

Máris szembetaláljátok magatok ez első kihívással: merre tovább?

Egyenlőre vagy jobbra, vagy balra indulhattok el az utcán…

[Kijoe]

Sidoshi

*Látva azt, hogy Kita is akcióba lendül, megnyugszom kicsit. A megmaradt 2 fickót próbálom leütni, egy rúgással *

<Ezek nem valami profik...de mi az...fegyverekkel...ejnye fiúk.> -gondolom magamban.

Rúgás
KÉ: 1K10+41 = 7(+41) [48]
TÉ:1K100+73 = 88(+73) [161]
VÉ: 116+8= 124

Sebzés: 1k3+3 = 3(+3) [6]
SFÉ: 1K10 = 5 [5]

*Miután a támadást leadtam, egy hátraszaltóval a rejtekem mellé próbálok ugrani és felvenni a fegyverem. Azzal kicsit nagyobbat tudok ütni és ami nem mellékes, távol tudom tartani magamtól a kis fickókat.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Sidhosi,

Az egyik megmaradt ellenfeled felé rúgsz, el is találod őt. A combja hangos reccsenéssel törik el és szúrja át a bőrt és ruhát. Hamar vérbe ázik a környéke, miközben hangos ordítás kíséretében rogy össze, majd a fájdalom elveszi eszméletét.
A másik támadód kihasználva a pillanatnyi kihagyásod, rád támad.
Rúgása alattad húz el, ahogy szaltót vetve hátraugrasz a fegyveredért.

Megkaparintva azt, gyorsan felméred a helyzeted.
Itt a ládák közt akár le is mondhatsz a mozgékonyságodról, eléggé behatárolt a mozgástered.
Egy ellenfeled kissé bátortalanul bámul vissza rád, míg Kita a másik három férfival csatázik. Eléggé szorongatják is.
Az eddig tétlenül figyelő trió is feléd veti magát, segítségül megmaradt ellenfelednek.

Kita

Az érkező férfiak felé fordulsz és közelharcba keveredsz velük.
Csúnya meglepetés ér: ezek az ellenfelek képzett verekedők. Általad nem látott stílust űznek, s bár hiányzik a mozdulataikból az igazi harcművészekre jellemző erő és kecs, a technikájuk elsöprő.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

A parancsnok figyelmesen meghallgatja a mondandódat, majd továbbítja a beosztottjai felé a személyleírásokat.

- Ezek az emberek a védelmünk alatt állnak. Mindenki mást letartóztatni, aki a raktárnál van! – összegzi az utasításait.

- Azt hiszem elég időt adtunk a másik csapatnak. Induljunk. – vezényel, s megindul a raktáratok felé.

Csak remélheted, hogy nem történt semmi baj…