Anapol (Sekai Koi)
-Köszönöm. Köszönöm szépen, már azt hiszem kissé jobban vagyok.- felhörpintem a sört, bár halvány sejtelmem sincs mi is lehet ez valójában.
-Egy szoba az jó lesz de miattam ne hagyd itt a pultot. Csak mutasd meg kérlek merre találom a szobákat.- mondom neki kedvesen és tisztelet tudóan.
<Jaj a Dorchára. Mi lehetett ez?. Talán jobb lenne egy kicsit lefeküdnöm,hogy át gondoljam a dolgokat a fejemben. Bár halvány fogalmam nincs mit kezdhetnék ezzel a képpel.>
Elindulok abba az irányba amerre a kocsmáros mutat, a szobám felé. És minél hamarabb ledőlök pihenni egy kicsit meg aztán ez az ital is elég szokatlan és keserű íze volt. Most még ez is betett nekem.
Egy pár órácskát alszok majd felkelek és visszamegyek a fogadó kocsma részébe, hogy meg köszönjem az "előbbi" segítséget.
-Köszönöm szépen a segítséget amit az előbb nyújtottál. (meghajlás) Nagyon furcsa nekem ez az ország ha nem haragszol. Nem áltok valakivel háborúban esetleg valami különös és titokzatos csoport nem tartja a várost az ellenőrzése alat.- ezt oda hajolva a kocsmároshoz lehetőleg más ne halja még a végén bajba keveredek itt.
Aztán eszwmbe jut mesterem régi tanítása: "Minden egyes ismeretlen föld aminek határát átléped titkokat és veszélyeket rejt magában." Nos igen ez a föld is egy pont ugyan ilyen lehet.