Sempyer sztyeppvidék, néhol kisebb erdőségekkel, valamint sziklákkal megszínesítve.
A tisztavizű tavakból és folyókból rókák, menyétek és nyestek kortyolnak időnként, a térdig érő fűben azonban számtalan más állatot is találni (főleg ahol kevesebb a szikla, ott nőtt meg ekkorára a fű): vadnyúlat, zöld gyíkot, pockot; de néhol még egy két vipera is rejtőzik.
Az erdőségeknél jellemző még a vaddisznó, szarvas, s egyéb nemes állat, azonban ezek ritkák (mint maguk az erdők, amiben honosak)
Sztyeppén megterem a szilva, körte, cseresznye, valamint évszaktól függően a kajszi ill. az őszibarack.
Jellemző növényzete a varjútövis is.
A falvakban földműveléssel,a hegység mentén kialakultaknál még bányászattal foglalkoznak.
Megterem itt a gabonától kezdve a paradicsomon át a krumpliig minden földi jó, amit az éghajlata megenged, s ismerik a lakók. Nem utolsó szempont az se gyümölcsöknél, hogy mily pálinka főzhető belőle, ha már a lehullott, evésre alkalmatlan termést akarják hasznosítani.
A termény egy részét adó formájában a várba szállítják, ami elegendő arra, hogy a katonákat ellássák, ám még a megfáradt utazóknak, helyi polgároknak is bőven jut - persze ha megfizetik.
A városok gazdasága nem számottevő, ám akadnak igen ügyes kézművesek csakúgy, mint híres neves kovácsok - s ahol az áru, ott a kereskedők is jelen vannak.
A kereskedelmi útvonalak összekötik a városokat a várral (Minden út Sempyerbe erődjébe vezet) és a falvaktól is kisebb ösvény vezet ki erre az útra. Az itt közlekedő szekereket azonban minden esetben katonák védik, hisz elég gyakoriak a nomádok és útonállók támadásai.