A várerőd

[Togar]

(Angor Landrin)

Szétnézek a téren látok-e valakit aki nem idevalósi vagy esetleg engem figyel ha nem akkor előadom jövetelem célját.

-Üdvözletem, én csak információt szeretnék kérni önöktől. Tamerosból jövök és olyasvalakit keresek aki jól ismerte az öreg Hildert, annyit tudok róla valaha itt szolgált a városőrségnél. Ezzel kapcsolatban lenne pár kérdésem. Ismer valakit aki tudna ezekre válaszolni?-kérdem az őrtől, majd figyelem a reakcióját meglepődik-e, hogy egy idegen egy helyi városőr felől érdeklődik.

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Délután
Játékos: Togar

Mivel nem látsz senkit, aki téged figyelne, ezért előadod jöveteled célját. Hilder nevének említésére jól láthatóan meghökkennek az őrök, s egymásra pillantanak. Az egyikőjük feltüzelve vágja neked szavait:
- Mégis miért érdekel az a fajankó, he? - a másik őr felemeli a kezét, s figyelmeztetően néz társára. Ezután feléd fordul, s ezt mondja: - Uram, jobban tennéd, ha ezt az ügyet nem hoznád elő senki előtt. Tiszteletlenség lenne Hilderrel, s a gárdával szemben. Keresd fel Lenardot a Nyúzott Nyesthez címzett kocsmában, ha választ vársz a kérdéseidre. Az illető együtt járőrözött vele még ifjúkorában, de ő végigszolgálta becsülettel a leszereléshez szükséges időt. És most menj.
Láthatóan nem foglalkoznak tovább veled, bár az, ki fajankónak nevezte Hildert, még ellenségesen tekint társa felé.

[Togar]

Angor Landrin

Megköszönöm a választ, majd elindulok vissza a térre, és menet közben próbálom megtudakolni hol is lehet a Nyúzott Nyest.Szándékosan nem kérdem meg az őröket nem akarom tovább feszíteni a húrt.Bár érdekes hogy az egyik mennyire utálja valamiért az öreget, mikor Tamerosban mindenki tisztelte , ezt is ki kell derítenem miért van, egy újabb rejtély.Ha megtudom merre van a kpcsma odamegyek és megkeresem Lenardot.Kezd kissé bonyolódni a dolog és nekem kissé sietnem kellene mielőtt meglép a gyilkos.

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Délután
Játékos: Togar

Útbaigazítást kapsz egy sánta, karvalyorrú fickótól egy öreg házba, ahonnan lejuthatsz az alvilágba, mert ott található a kocsma, amit keresel.
A lejáratot óvó épület árvaházként működik, s bejutva látod, hogy nem épp a legjobb körülmények között van tartva a sok szülő nélkül maradt gyerek. Sokan vannak, s egy koszos, szürke posztóujjason kívül bizony ritkán látni rajtuk ruhát. Berendezésnek csupán néhány rozoga szekrény, egy hosszú asztal - körülötte rengeteg székkel - valamint rongyos hálózsákok szolgálnak.
A tulaj egy öreg asszony, fekete szoknyában és ujjasban, mely jobb állapotban van, mint bármi ezen helyen. A bal kezén ónkarika, rajta kusza írás. Arca ezer ránctól szabdalt, szemei mélyen ülőek, ravaszan csillogóak. Kiváncsian méreget velük, mikor betérsz.
- Mit parancsolsz, uram? - kérdi nyájasan - tán az egyik lurkót szeretnéd elvinni? Olcsón megszámítom, nekem elhiheted.
Mikor közlöd vele, hogy csupán a lejáratot keresed, kissé gúnyosan egy csapóajtó felé int.
- Persze, hogy is gondolhattam, hogy bárkit is érdekel a gyerekek sorsa?
//itt lehetőséged nyílik további párbesédre, ill. cselekvésre, de ha lebocsájtkozol, akkor az alvilágba kérem a köv. reagod.//

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Délután
Játékos: Iymer

Fertályóra múlva egy gondterhelt arcú ifjú jelenik meg az ajtóban. Fekete bársonyból szabták ruháját, nyakában ezüst medallion, azon a család címere. Barna hosszú haját szintén bársonyból készült, sötétkék szalaggal fogja össze, de néha még így is a mélyzöld szemébe hullik egy-két rakoncátlan tincs. 14-15 éves forma ifjú. Nagyot sóhajtva kezdi mondandóját.
- Elnézést, hogy megvárattalak titeket, de az ebédem fogyasztása közben megzavartak. Felmerült egy probléma, melynek azonnal utána kellett járnom. Geldot deNoam vagyok, e birtok Urának fia. Apámat a Várkapitány elszólította egy fontos ügyben. Egy falu nem fizette be a havi adóját, s emiatt aggódunk leginkább mostanában. Elég becsületes nép, nem csinálna ilyet önként, hacsak nem tartja fel őket valami. Nomádokra gyanakodunk.
De sajnálom, nem akartalak a problémáimmal zaklatni. - mondja bocsánatkérően - Kérlek, add elő jöveteled szándékát. Remélem nem okozott nagy kényelmetlenséget a várakozás.

[Iymer]

Iymer deNoam

<Hmm-hmm. Itt ez a rakás katona, odahaza meg nem vigyáz senki sem a birtokra?! Mégsincs itt akkora rend?! No, de reméljük inkább a legjobbakat...>
- Drága öcsém - ugye megengeded, hogy így szólítsalak; már a korkülönbség miatt is. Örülök, hogy megismerhettelek téged, és remélem, a családod, pontosabban a családunk többi tagjához is lesz szerencsém - közelebb lépek hozzá, kezet adok. Ha elfogadja, erősen, de nem bántón szorítom. - Atyám küldött velem egy levelet atyádnak - elkezdem kigombolni a felső ruhámat. - Azt nem közölte velem, mi van benne, így szóban nem tudlak tájékoztatni az ügyről - kiveszem a levelet a belső zsebemből, visszagombolom a ruhát. - Fogd hát, és amint megjön atyád, add át neki - ezzel átadom a levelet. - Atyám meghagyta, hogy várjam meg a választ, és azzal térjek haza.
- A várakozás nem okozott kellemetlenséget, igazán pompásak ezek a trófeák.
- Ha pedig esetleg úgy adódna a dolog a problémátok megoldásában, atyád számíthat mind a karunkra, mind a szívünkre.
- Végezetül pedig a kíséretem: A tisztességben megőszült lovag atyám hűbérese, az én nevelőm, Lándzsás Valdo. Vele talán már találkozhattál is, amikor néhány éve itt járt. A két csatlós pedig Wahravik és Belizan.

[Drevar Cales]

Helyszín: Vár-erőd
Időpont: Délután
Játékos: Ichigo

A fogadót elhagyva felkeresed azt az omniózusnak épp nem mondható helyet, hol a szabó ténykedik. Elég szűkszavú, de ez nem is zavar, míg kiszolgál.
Fél ezüstért biztosít számodra fekete nadrágot és ujjast, valamint egy mellényt.
Ha köpenyt szeretnél hozzá, az újabb 30r lesz, cipőt pedig 40 rézérméért ad.
//vond le a pénzedből, amit vásárolsz.//
Elhagyva a szabó házát elindulsz, hogy felkeresd azt a bizonyos kocsmát.
Első ránézésre az ember inkább rosszhírű késdobálónak vélné, s nem is áll messze az igazságtól, hisz e jelenség az itt élősködők - s a fizető vendégek számára is - kedvelt tevékenység. Ahogy közeledsz, még kintről is érzed az olcsó lőre szagát, s a hányadék, valamint vizelet keverékének különös egyvelegét.
Belépve azt tapasztalod, hogy a fogadóval szemben - ahol előzőleg jártál - ezen kocsmában nincsenek csinos ember-nők, helyette az emberi faj legocsmányabb, s talán legtorzabb kreatúrái viselik a "felszolgáló" titulust. A pultos hasonlóan ocsmány, sunyi tekintettel, törött orral, s hajlott háttal. Göcsörtös kezeiben épp egy korsót "tisztogat" egy mocskos ronggyal, s jóízűt köpve tevékenységének alanyába teszi "fényesebbé azt"
Nem épp az a hely, ahová bármely épeszű elf elmenne önszántából...
A vendégsereg sem épp a fajuk díszpéldányai, de meglehetősen otthonosan mozognak csuklyával a fejükön is, pedig azt hihetnéd, hogy ily gyéren világított helységben kukkot se láthatnak alóla.
Rossz érzés kerít hatalmába.

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Délután
Játékos: Iymer

Izgatottan veszi kezébe a levelet, kezével a súlyát méregeti, miközben hunyorít - mintha csak bele akarna látni, mit is rejt a pecsét.
- Köszönöm. Amint Atyám hazatért, átadom neki. Sajnos távolmaradása nagyjából egy hétre becsülhető még. Ha semmi gond sem akad.
Igen, Atyám nagyon tehetséges vadász, mindig érdekes történetekkel szolgált nekem, s nemesi körökben is hasonlóképpen, hogy miként is szerzett be egy-egy pompás trófeát.
- Remélem nem lesz szükség a segítségetekre. Ne értsetek félre, nagyon hálás vagyok a felajánlkozásotokért, csak épp szeretném, ha gondtalanul menne minden. Valdot pedig valóban ismerem, nagyon jó harcosnak, s igazi életművésznek ismertem meg - mondja mosolyogva az úrfi - Sörivásban pedig egyenesen legyőzhetetlennek tűnt - Valdo erre szintén elmosolyodik, s úgy feleli: - Azért az úrfi sem panaszkodhat! Remekül helyt állt ugyanis.
- Köszönöm Valdo, de ami azt illeti, esélyem sem volt egy ily tapasztalt ellenféllel szemben. Node kérlek benneteket, érezzétek magatokat otthon nálunk, hisz részben tényleg az otthonotoknak is mondható ez a hely. Maradjatok, ameddig jónak látjátok, a szolgák mindenben a rendelkezésetekre állnak.
Ha van még kérdésed, kérlek tedd fel őket, de hamarosan ellenőriznem kell a katonákat, hogy minden rendben megy e a gyakorlatozás közben, s a solymászunkkal is szót kell még váltanom.

[Togar]

(Angor Landrin)
Belépek az árvaházba és körbenézek, mikor látom milyen állapotok uralkodnak, megsajnálom őket.Ha már beszélget vele a nő megkérdezek pár dolgot tőle.Most nem nagyon szeretnék még lemenni ma érkeztem szerintem pihenek egyet és holnap megkeresem a kocsmát.
-Köszönöm az útbaigazítást, de igazából olyan embert keresek aki ismerte az öreg Hildert és állítólag a volt társa van oda lenn.Esetleg ismerte őn is őket? Tudna nekem mesélni róluk? Esetleg hogy jutok el a kocsmához ha lemegyek az ajtón?És az is érdekelnek kik és miért laknak odalenn?-nézek a nőre tudom kérdések tömkelegét zúdítottam rá de hátha válaszol is egyre kettőre.

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Délután
Játékos: Togar

Az asszony a szája elé teszi a kezét, s úgy halllgatja kérdéseid.
- Talán tudom a választ ezekre a kérdésekre, talán nem. Ezek a gyerekek szörnyű állapotban vannak, s tudod én is segíteni szeretnék rajtuk. De ehhez szükség lenne némi pénzre. Egy félbetört ezüstsepia is segíthetne rajtuk. - az asszony arcán egy mosoly jelenik meg egy pillanatra, de el is tűnik nyomban.
- Kérdés, hogy akarsz e segíteni rajtuk, vagy sem. Ha segítesz rajtuk - nyújtja feléd göcsörtös kezét - tán én is segíthetek rajtad.

[Iymer]

- A világért sem tartanálak fel, ha dolgod van, hát tedd. Adj mellénk egy embered, aki felvezet a szállásunkhoz. Lepakolnánk, egy fürdő is jól esne. Ma már nem tervezünk semmit, kipihennénk az út fáradalmait, és az embered vezetésével körbenéznénk a palotátokban. Holnap pedig, ha nem tartatok igényt a szolgálatainkra, a várost néznénk meg.

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Délután
Játékos: Iymer

Az ifjú rögtön szolgáért kiállt, majd egy meghajlás kíséretében távozna, ám mintha eszébe jutna valami még hozzáteszi:
- Talán mégis tudnál segíteni. Nem akarlak a problémáinkkal nyaggatni, dehát mégiscsak családtag vagy, s ugyanúgy rád is tartozik, mint ránk. - Sóhajt egyet, láthatólag próbálja összeszedni a gondolatait.
- Tudod, ezt szeretném veled mindenképpen kettesben megbeszélni. Valdoban is teljes mértékben megbízom, de kérlek, most hagyjad itt két másik kísérőd. Becsületes Sempyeri katonák lehetnek, mint mindegyik, de ez családi ügy, s nem szívesen osztom meg családon kívüliekkel. Ám Valdora már úgy tekintek, mint családtagra, ővele is szívesen megosztom.
- Köszönöm a megtiszteltetést, Uram - mondja büszkén Valdo az elhangzottakra.
- Kérlek, tartsatok velem - mondja Geldot, s kimegy a teremből.
A folyosón tavább menve a kőfalat díszesen varrt szőnyegek fedik, az ajtók mellett lámpások sorakoznak.
Kéttucat lépés után egy nagyobb helységbe értek, hol két lépcsősor vezet az emeletre, egy nagyobb belsőerkély oldalain. Fennt, s lent szintén ajtók sorakoznak. Egy cselédlány épp a korlátot tisztítja, s a kőpadlón is látszik, hogy nemrég volt felmosva, bár mostanra már felszáradt.
A cselédlány tisztelettudóan pukedlizik a hármas felé, majd folytatja munkáját, amint elhaladtatok.
Felmentek a lépcsőn, s egy kétszárnyas ajtón benyitva tágas dolgozószobába juttok. Könyvespolcok, almáriumok, egy hatalmas íróasztal, s három szék. Az asztalon csatos könyv, pergamenek, hollótoll és kalamáris, mind takaros rendben tartva.
- Hát itt volnánk - mondja, miután Valdo becsukta mögöttetek az ajtót. - Kérlek, helyezzétek magatokat kényelembe.
Ő is helyet foglal, majd úgy folytatja.
- Aggódom. Apám csupán maroknyi katonát vitt magával, pedig nagyobb a baj, mint sejtenék. Tudományos érdeklődésem eléggé szerteágazó, mert atyám a hivatalba szán, s számtalan dolog történt, mely felkeltette gyanakvásom.
- Hol is kezdjem... - ismét sóhajt, mint már annyiszor a nap folyamán, s az orrnyergét kezdi maszírozni - Atyám nem csak katonai segítséget nyújt a nagyrabecsült Hercegünknek, hanem segít a Várkapitánynak az adó beszedésében. A Nomádok visszahúzódtak, s attól tartok, hogy a Csontrágó nevű Goblin jóslata a közelgő viharról azt jelképezi, hogy összegyűjtik erőiket, hogy soha nem látott ostromot készítsenek elő.
Az utóbbi időben nem kellett tartanunk a nomád támadásoktól, mégis történtek problémák. A váron belüli erőszakos cselekedetek száma nő, s aggasztó híreket kaptam Tamerosból, hogy ott sem jobb a helyzet. Immár több hete folyik ez, s kiderítettem az okát. Megvannak hozzá a forrásaim, melyeket azért építek ki, hogyha hivatalba kerülnék, biztos kézzel irányíthassam Sempyert.
Az ok pedig egy könyv, mely a Grimoere nevet viseli. Ismereteim erről a könyvről igen csekélyek, de amit tudok visszatart attól, hogy tovább foglalkozzam vele. Ősi, godoni nyelvjárásban ugyanis a szó azt jelenti, demonológia, vagy ilyesmi. A könyv mindenesetre igen nagy fontossággal bír, hisz sokan kutatják nyomát. Nem szabad rátalálniuk!
Ami még jobban aggaszt, hogy a falu, melyet ránk bíztak, nem fizette be az adót, s az ott tartózkodó katonáink, kik teljes mértékben hűségesek hozzánk, s ezt az adót szállították volna a várba, nyomtalanul eltűntek. Még csak jelentés sem érkezett tőlük. Tíz emberről van szó! Jelentős veszteséget szenvedett a család általuk. Sejtésem szerint mind halott, s a szálak abban a faluban futnak össze. Rigenas e falu neve, s atyám most csupán tucatnyi katonával tart oda, hogy kiderítse, mi is történik. - szeme könnybe lábad, s valamiféle tűz költözik a szemébe - Nem akarom, hogy meghalljon, érted? Ő az apám, mindennél fontosabb számom... - elcsuklik a hangja. Visszafolytja zokogását, s egy kis időre csöndben marad.
Erőt vesz magán, s folytatja, bár a hangjában érződik, ott bújkál a gyász könnye.
- Elnézést. Apám bátor ember, s tudom, hogyha baj lenne, nem hátrál meg a veszély elől. Féltem őt. Szeretném épségben viszont látni. Akiket láttál az udvaron, immár az összes katona, kik felett rendelkezünk. Ha küldenék utánuk, mindenki kétségbe esne. Háborúra készülnének, ami még nem tört ki. Nagy konzekvenciák lépnének fel. Ennek nagy morális, s politikai jelentősége van, s ezért itt kell ülnöm, s tétlenül várni, vajon mi történhet apámmal. A segítségeteket kérem. Hozzátok vissza őt nekem. Kérlek benneteket! Bármit megadnék azért, hogy épségben hazatérhessen.

Valdo rád pillnat, szemében a tenni akarás. Nyugtalanul feszeng, látszik rajta, hogy segítene, de a te döntésedre vár. Tekintetével mintha csak azt sugallná: segítenünk kell!

[Togar]

(Angor Landrin)

Elgondolkodom a nő szavain és körbenézek a helyiségben.Majd belenyúlok a zsbembe és átadom neki a fél ezüstöt.
-Segítek szívesen, és cserébe örülnék ha segítene nekem.Nagy szükségem lenne az információra.Szeretném ha elmondana nekem mindent amit tud.-mondom neki.És közben figyelek körbe is egy kissé gyanakvó lettem mostanában, mióta megtaláltam a két halottat.Jobb ha megpróbálok vigyázni magamra.

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Délután
Játékos: Togar

A nő széles vigyorral az arcán csúsztatja felsőjének ujjába a fél ezüstöt, majd közli:
- Sok dolgot tudok Hilderről. Volt egy-két üzletünk, melyre fény derült, s emiatt leszerelt a városőrségtől a szégyen miatt, amit érzett. Ő, s társa, a gorviki gyermekeket szállítottak az alvilágba. Ott egy bizonyos illető legalább hasznukat látja, s gondoskodik róluk. A névtelen, család nélküli gyermekek kiválóan alkalmasak voltak a számára. A gorviki társa viszont továbbra is a városőrségnél maradt. Bár kiderült, mivel foglalkoztak, titokban maradt az átvevő személye.
Sok dolog van rejtve az alvilágban, s csak Ellana tudja, mi minden folyik ott lent.
Sötét üzelmek, rablások, gyilkosságok, szekták, s egyéb sötét dolgok. És ami a legrejtélyesebb mind közül, az a híres bérgyilkos, Ezüstróka. - Sokat tudóan elmosolyodik, s a lejáratot fedő csapóajtóra mutat a sarokban - Amott szokott Hilder társa lejárni az alvilágba, mert még most is folytatja bíz múltjában kezdett tevékenységét. Ő a közvetítő, aki a gyerekeket szállítja új tulajdonosuk felé. Felhajtja az alvilágban azokat, kiknek szüksége van rá, s néha őt keresi fel egy régi ismerős, hogy újabb gyermeket kérjen. Ő igen jól fizet. Fél aranytallért ad minden erősebb fizikumú, vagy épp ügyesebb gyermekért, ezzel a többi megélhetését biztosítva. Ha megvárod, hamarosan találkozhatsz magad is ezzel a gorvikival. Fertályórán belül visszatér, hogy közölje, sikerült e gazdát találnia valamelyik gyermeknek, vagy sem.
- Kíváncsi vagy még valamire? Mert további válaszokkal szolgálhatok a sepia másik feléért, ha kérdéseid vannak.

[Iymer]

Amikor kéri, hogy az embereim maradjanak itt:
- Ahogy óhajtod. - Majd az embereim felé fordulva: - Ti itt maradtok. Ha jön a szolga, pakoljatok fel a szállásra, csutakoljátok le a lovakat, és ha addig nem jönnénk, fürödjetek le.

Követem az ifjú deNoamot, és közben azon gondolkodom, vajon mi lehet az a nagy gond, illetve mi az, ami mégis megváltoztatta a döntését.

Fent a dolgozószobában csak egy gyors körbepillantásra futja, elvégre nem nézelődni jöttünk. Amikor kéri, hogy üljünk le, mint a legmagasabb rangú vendég, a legkényelmeseb helyet kiválaztva leülök, majd várakozón a fiúra nézek.

Az ostromról hallva némi bizonytalanság vesz erőt rajtam:
- Már megbocsáss, kedves öcsém, de azért egy újabb, nagyszabású ostromtól az elkövetkező pár évben szerintem semmiképp sem kell tartanunk. Elismerem tudós voltodat, de azért a katonáskodás egy másik dolog. A nomádok nemrég takarodtak ki csakúgy a mi országunkból, mint az Államszövetségből, és miután Krán levette róluk támogató kezét, igen jelentős veszteségeket szenvedtek úgy emberben, mint lóban. Az utóbbit ugyan lehet pótolni háro-négy év alatt, de mit ér a harcra felkészített ló, aminek a nyergében nem ül senki? Azt ne feledd, hogy fel kell nőnie náluk még egy, de talán két generációnak is, hogy újból egy olyan sereget állítsanak ki, ami évekig képes ezen falak alatt megállni, márpedig egy újabb ostrom annál rövidebb ezúttal sem lesz. És az azért még odébb van. A portya, az ugye más dolog, az bármikor, bárhol lehet, de azért egy ostrom, itt, az komoly dolog. Ilyen portyák alatt fogott nyelvek, amikor megoldottuk, azt mondták, a nagy kánnak már nincs akkora hatalma, mint amikor megindultak a hordákkal. (*) Le akarják tenni, és mindegyik tözsfő a helyére ülne. Márpedig a polgárháború, ha lesz, az is egy olyan dolog, ami minket véd.

Amikor a démonos könyvról meg varázsról van szó, a hideg szánkázik a hátamon. De megfeszítem minden tagom, a családtagom nem láthat gyávának, még akkor sem, ha tényleg ez a helyzet.
- De ha tényleg arról a ... Grimoere? ... azt mondtad, Grimoere? ... szóval arról a könyvről van szó, hát.. nos.. akkor nem tudom. Akkor, katonai számítás szerint, bármi lehet. Én az ilyen varázsos dolgokhoz nem értek. - Ránézek Valdora, várom, hogy mondjon valamit. De hát valószínűleg Ő sem ért hozzá, legalábbis eddig nem hozta tudtunkra.
- Ha atyádnak ez ellen a varázsos dolog ellen van szüksége segítségre, akkor oda mindegy, hogy négy, tíz, vagy akár száz katonával megy vagy megyek én, nem ér semmit. Inkább valami megbízható varázstudóra lenne szükségünk. Azt mondtad, megvannak a kapcsolataid. Akkor minden bizonnyal tudsz valami ilyen megbízható varázsos embert, vagy neked van ilyen, és akkor mi őt lekísérjük abba a Rigenasba, vagy akár máshová is, atyád után. Ugyanis ha tényleg ez a helyzet, és nem vitt megfelelően képzett embert magával, tényleg nagy bajban lehet.
- Akár holnap is tudunk indulni. Neked is idő kell, míg azt az embert előkeríted, vagy többet előkerítesz, és ránk is meg a lovainkra is ráfér némi pihenő. De ha úgy ítéled meg, hogy sürgősen szükség van a segítségre, és mihamarabb induljunk, akkor akár már most nyergeltetek.

(*) Már persze, ha jól ismerem a hivatalos Ynev történelmet, ami azért közel sem biztos.