Tameros

[Drevar Cales]

Helyszín: Tameros
Játékos: Togar
Idő: Dél körül

Elhagyva a szobádat majdnem a fogadósba ütközöl.
- Szóval itt vagy! Már kerestelek, s az asszony mondta, hogy a szobádban vagy.
Kérdésedre szemöldökráncolva válaszol: - A Sempyeri Várerősség egyetlen valamire való fogadója. Tudom, hol van.
Megragadja a vállad, s szemeiben ismét felgyúl az a vad tűz, mit már láttál ittléted során néhányszor:
- Meg tudtál valami fontosat? Mit mondott Brille, ami segíthet nekünk?

[Togar]

-Annyit tudtam meg tőle, hogy csak a halottakat látta nem látott senki mást a környéken.És nem is ismer senkit ott aki halhatott vagy láthatott volna valamit. Amikor rákérdeztem az előző eseményekre és az elfogott emberekre semmit nem mondott elég ideges lett.Most vagy tud valamit vagy csak még az események hatása alatt áll.Egyetlen nyomom van és az is a várerődbe vezet. El kell oda jutnom valahogy hátha ki tudom deríteni miért vannak ezek a gyilkosságok és ha megtudom könnyebb lesz megtalálni a gyilkosokat miután visszajöttem. Elric és az öreg halálát nem hagyom büntetlenül. Hogy jutok el leggyorsabban a várerődbe?-nézek kérdőn a fogadósra.

[Drevar Cales]

Helyszín: Tameros
Játékos: Togar
Idő: Dél körül

Egyetlen ösvény vezet innen beljebb az országba, azon rgyenesen oda lehet jutni a várerődbe - mondja a fogadós. - Remélem, ott találsz válaszokat.
Mikor a fogadósra pillantasz értetlenül <találsz. Nem mi találunk?> ő ennyit fűz még hozzá: - én viszont maradok, hisz itt a csládom, s a gyilkos is itt lapulhat.
- Ígérjünk meg valamit egymásnak! - tartja ki kezét a fogadós - Én megtalálom Hilder gyilkosát, te pedig megleled az okát ezeknek a szörnyű eseményeknek. Benne vagy?

[Togar]

Belecsapok a kezébe, majd a szemébe nézve mondom neki.

-Megígérem kiderítem mi folyik itt, de te vigyázz magadra látod könnyen eljár a kezük, légy nagyon óvatos. Említettél egy karavánt ami hamarosan indul a várerődbe.Ismered őket esetleg be tudnál ajánlani nekik hogy velük tarthatnék? Biztonságosabb oda eljutni mint egyedül.De ha nem mehetek velük akkor megyek egyedül valahogy csak megoldom.

[Drevar Cales]

Helyszín: Tameros
Játékos: Togar
Idő: Dél körül

Az ígéret nemcsak elmétekben, de szívetekben is megmarad. E fennkölt pillanat rádöbbent, a helyieknek meg van a maguk különös varázsa. Karavánok felöli érdeklődésedre felelve a fogadós közli:
- Igen, holnap indul a karaván, mely a frissen érkezett szállítmányt viszi tovább a várba. Ma válogatják ki értékük szerint, s a nagy részét a Várerődnek adjuk. Legyél napkeltekor a városkapuban, s szólok nekik, hogy vigyenek el útjukon.
Ezzel indul is a dolgára. Járása azt sugallja, hogy tettre kész, magabiztos.
Egyedül maradsz a folyosón.

[Togar]

Valahogy másabb ez a hely mint ahonnan én jöttem.Biztos az állandó nomád fenyegetés és egyéb dolgok miatt ilyenek itt az emberek.Megköszönöm a segítséget majd összepakolom a cuccom a szobámba esetleg ha valamit vennem kell akkor azt még megveszem.Este megvacsorázom,majd megkérem a fogadóst ébresszen fel hajnalban hogy időben odaérjek a kapuhoz.Ezután visszatérek a szobámba és meditálok.Meditáció után pedig korán lefekszem, hogy reggel kipihenten tudjak indulni tovább felderíteni az egyetlen nyomot ami a rendelkezésemre áll.

[Drevar Cales]

Helyszín: Tameros
Játékos: Togar
Idő: Kora hajnal

A fogadós ébreszt fel álmodból, s álmatagon felkelsz, hogy elébe nézz a napnak. A tálca, melyet a fogadós az asztalodra tett, mindenesetre jó kezdésnek tűnik.
Alma, néhány szelet sajt, valamint kétszersül, s egy kupa bor. Egy átlagos reggeli bár, de mindig jólesik.
A tegnapi napra visszagondolva nem sok minden történt.
Egy kiadós vacsora után nyugovóra tértél, s álmaid kellemesek voltak - bár csak halványan emlékszel egy-két fehér toronyra, valamint valami békés, ismeretlen világra.
Elfogyasztod a reggelit, majd sietve a kapuhoz indulsz.
Madárcsicsergés dallamosítja meg a környezetet, arcodba csípős, déli szél mar.
Kissé dideregve (melyben közrejátsik nemcsak az álmosság, de a szél is) érkezel a négyszekérnyi utazócsoporthoz. Míg a kalmárnépek ásítozva, különböző testtájaikat vakarászva néznek elé az útnak, a hozzájuk rendelt, tucatnyi harcos éberen, harcra készen. Ezen harcosok kivétel nélkül feketébe öltöztek, posztóujjasukon ezüst címer, alatta sodronying feszül. Négynek íja is van, a többieknél lándzsa, de egyiküktől sem marad el a hosszúkard, s mellé párosítva egy különösen hosszú tőr.
Érdeklődve figyelik érkezésed, s az egyik kereskedő felfigyel erre, s feléd fordul. Jobb kezét elveszi az orrától (melyben eddig turkált), hogy hátsóját megvakarhassa, s mikor meglát, arcán felismerés!
- Ááá! A pyar porontyh! - bár kedvesebb üdvözlésre vártál, eme sötétbőrű alak nem épp az udvariasságáról lehet híres. Kecskeszakálla, s álláig érő nyírt bajusza a tipikus dzsad képét testesíti meg, mint származását is.
- Remélthem, hogy megérkhezel, s nem fut inábhan a báthorsághod! - hadarja enyhén törve a pyart - Indhulunk HEJJ! - kiáltja, s alighogy elhelyezkedtél az egyik fedetlen szekérre, emylen fegyverek vannak rongyokba csomagolva; a karaván rögtön elindul.
A nap eseménytelenül telik, beszélgetést csupán két Sempyerből való katonától hallani, kik épp egy asszonyról, s annak kívánatos hátsó feléről beszélnek.
A hajnali szél elült már, s a nap kellemes meleggel tölti fel a tájat.

[Togar]

Kényelmesen elhelyezkedem a szekéren és figyelem az embereket.Hányan vagyunk összesen hány emberre lehet számítani ha esetleg harc lesz.Jobb az elővigyázatosság az idefelé vezető úton megtanultam.Majd mikor ezen túljutok figyelem a tájat gyönyörködök benne ugyanakkor az esetleges felbukkanó veszélyforrásokat keresem.Szótlanul figyelek kezemben markolom a botomat és közben belehallgatok a beszélgetésekbe már amennyire értem őket.

[Drevar Cales]

Helyszín: Tamerosból Sempyerbe vezető út.
Játékos: Togar
Idő: Pár nappal később

A napok eseménytelenül telnek, a táborozáskor vidám muzsikála énekelnek a katonák, s pergő nyelven, néha hahotázva beszélnek a kereskedők.
Az egyik katona azonban marcona marad, s egy alkalommal melléd telepedik, s beszélgetésbe elegyedtek:
- Nem tetszik ez nekem. - mondja - Holnap Elérjük az erődöt, s egyetlen támadás sem történt. Ami azt illeti az erődhöz ilyen közel már nem fognak támadni. Pont ez a bajom. Ez már a második ilyen utam, ami eseménytelenül telik. Az még csak a kissebbik baj, hogy így kevesebb pénzt kapok, de valami nagy készül, én úgy sejtem.
- Valamire készülnek ezek a kutyafattya nomádok én mondom! - húz egyet a bántó szagú lőréjéből, s elrévedő tekintettel folytatja - háború készül, én mondom!
Nyugtalan gondolatokat ébreszt benned a mondandója, de neked is különös ez a béke, pedig Tameros felé menet többször is támadtak, igaz, nem nagy erővel.
Másnap már feltűnnek az erőd körvonalai, s te nagyot sóhajtva veszed tudomásul, hogy ezt az utat is megúsztad ép bőrrel.
//Folytatás a várerődben//