Tameros

[Drevar Cales]

Tameros városa leginkább kovácsairól híres. Ha nem is emlegetik fel őket minden országban, de kezük alól nem adnak ki pontatlan munkát. Becsületesen dolgoznak, s nem egy győztes csatát harcolt ki már az ő kardjaikkal Sempyer.

A várost fal veszi körül, hogy védje az erre tévedő nomádoktól a lakókat. Északnyugat, Dél és Kelet felé egy-egy őrtorony található, ahonnan még időben figyelmeztethetik a városiakat, ha rámadástól kellene tartani. Éleshangjú kürtjük hangja messze elhalallatszik.
A házak általában kőből épültek és egy szintesek, az utcák szélesek, viszonylagos csend uralkodik, amit csak egy két szekérkerék csikorgás és az üllőre csapódó kalapács hangja tör meg néha.
Három épület magasodik ki a házak sokaságából, A raktár, a polgármesteri hivatal, meg egy ősöreg torony.
A helyiek vidámak, életerősek és büszkék. A fáradt vándoroknak ideális hely ez a pihenésre és a meditációra, erre a célra szolgál a Pihenő elnevezésre hallgató fogadó, mely méltán híres sültjeiről és barnasöréről.
A Pihenő bár egyszintes, de hosszú, s húsz szobája ritkán telik meg mind. Cégérén egy szék és egy vándorbot található. A spalettákat csak este, vagy esőben csukják be, így az étkező minden része a széles ablakokon beérkező napfényben fürdik. Itt összesen négy asztal hozzátartozó székekkel, egy gondosan tisztított pult, néhány hordó a söntés mögött, és három ajtó látható. Nem túl tágas a helység, de kényelmes és csendes hely. Az asztalokon gyertyák - amennyiben valaki este óhajt enni elég hangulatossá tudja varázsolni a helyet.
Az egyik ajtó a konyhába, a másik a fürdőbe, míg a harmadik egy folyosóra vezet, ahonnan elérhetöek a szobák.

[Drevar Cales]

Helyszín: Tameros városa
Játékos: Togar
Idő: fertály-órával naplemente előtt

A karaván, mellyel érkeztél, eléggé feszült volt az úton, de szerencsére csak egy kisebb csapatnyi nomád támadott meg benneteket, s varázslatoddal sikeresen megvédelmezted újdonsült barátod, Elric-et. Pocakos, negyvenes éveiben járó kecskeszakállas illetőről van szó, ki általában jó kedélyű, de az úton ő is halgatag volt.

Kapóra jött, hogy találkoztatok Pyarronban. Mikor meghallotta a neved, szíves örömest beajánlott a karaván kíséretébe. Legalább megtérült a Városállamokban használt térkapura költött aranyad.
Mikor meghallottad, mennyit fizetnek, rácsodálkoztál. Az árut ellenőrizve azonban rájöttél, hogy nagy szükségük van tapasztalt kísérőkre, mivel drágaköveket és különböző érceket szállítanak Sempyerbe.
Csak később tudtad meg, hogy Elric nagytudású mágusként mutatott be.
Hosszú út áll mögötted. Bátyád keresésére indultál, hisz tudomásodra jutott, hogy Kalvelnél van egy könyv, ami hasznos lehet számodra. Nagyon hasznos.


Az út hosszú volt, az emberek fáradtak, s láthatóan felderül az arcuk, mikor meglátják a fallal körülvett várost.
Elric megveregeti a vállad, s hatalmas mosollyal az arcán mondja:
- Hát ide is eljutottunk épségben, barátom! Remélem egy sörre még osztozol a társaságomban.
Ezzel kacsint egyet, s míg a többiek a helyi istállókhoz mennek - ahol már várják az árut - ő vállára kapja az utazóbatyuját, s hóna alá veszi az ékszeres ládikáját is.
Elindul egy hosszúkás kőépület felé, mely a cégér szerint valószínüleg fogadóként működhet.

[Togar]

(Angor Landrin)

Megörültem a találkozásnak hiszen nem nagyon jártam még Doranon kívül, legalább elkalauzol valaki a nagyvilágban.Az hogy nagyhatalmú varázslóként mutatott be egy kicsit meglepett bár biztos tudja mit tesz, nekem is van hatalmam de olyan nagy nincs.Végül is az úton szerencsénk is volt.Örömmel és fáradtan vettem tudomásul hogy megérkeztünk utunk egyik biztonságos állomásához.Itt végre pihenhetek kicsit nem szoktam hozzá ennyi utazáshoz, de végül is meg kell ismerni a világot és ezt pedig utazással lehet.Az ajánlat hallatán elmosolyodom.
-Persze szívesen fogadom a meghívást, végre pihenhetünk kicsit-válaszolom.Majd követem a fogadóba.

[Drevar Cales]

Helyszín: Tameros városa, Pihenő
Játékos: Togar
Idő: fertály-órával naplemente előtt

Vidáman fünyörészve nyit be a fogadóba, s egy hangos: - Üdvözlet emberek! - köszöntéssel végigméri a szegényes társaságot. Öszzesen négy ember tartózkodik a helységben: egy nagydarab, kopaszodó fickó a pult mögött, két ifjú pór, kik egy kupa sörrel a kézben beszélgetnek, s egy öregember, ki a kályhához közel foglal helyet, s vígan pipázgat.
A köszöntésre mindannyian odafordulnak, s végigmérnek titeket. A fogadós barátságos mosollyal, az ifjú polgárok biccentéssel, az öreg bősz bólogatással felel.
- Adjon Arel nyugodt éjt az uraknak! Mivel szolgálhatok? - kérdezi a fogadós, alig, hogy betévedtetek.
//A legelső leírásban szerepelt a fogadó kinézete, azt egészíteném ki a kályhával//

[Togar]

Belépek én is majd biccentek a bentlevőknek.Látszik hogy Elric nem elöször jár már itt és ismerik.
Körbenézek a fogadóban majd odamegyek a pulthoz és mondom.Látszik itt is az egyszerűség dominál, ami tulajdonképpen tetszik is.Nincs tul díszítve ugyanakkor hangulatos maga a hely
-Két sört kérnénk és valamit enni hosszú út áll mögöttünk és szeretnék kényelmesen enni valami friss meleg ételt.

[Drevar Cales]

Helyszín: Tameros városa
Játékos: Togar
Idő: fertály-órával naplemente előtt

- A sört én fizetem - vágja rá Elric - de nekem úgy tűnik, a barátom most hívott meg egy kiadós vacsorára - vigyorodik el, mire a fogadós mosollyal az arcán, sokat sejtető nézéssel néz rád.
//Észlelés próbát kérek//
- És mégis miféle étekkel szolgálhatok a vendéguratoknak? - kérdi a fogadós, de már fordul, hogy két korsót előhalászva megtöltse őket barnasörrel - délutánról maradt egy kis szarvasprörkölt gombamártással, de hogyha valami könnyebre vágynak esetleg késszíttethetek maguknak egy kis főtt kolbászt, nemrég töltöttünk.

[Togar]

// Észlelés: 11 -14re
Végül is tényleg meghívtam ha már segít, ezen el is mosolyodok.
-Nekem jó az ami délutánról maradt étel,Elric meg majd eldönti.
Miután megkapom a sört elindulok egy üres asztal felé, hogy helyet foglaljak és nyugodtam megtudjam inni a sörömet.Nem rossz kajákat csinálnak itt a semmi közepén a nevéből ítélve.

[Drevar Cales]

Helyszín: Pihenő, Tameros
Játékos: Togar
Idő: fertály-órával naplemente előtt

- Szegény ember, nem tudja, mire vállalkozott! - kuncog magában az öreg halkan.
- Hm... nagyon jól hangzik, én is megkóstolnám! De szeretnék mellé valami köretet is, és ha már itt tartunk, régen nem ettem abból a híres neves sonkából, amit Lida asszonyság készít! És még valami...-Ahogy belekezd Elric a mondókájába, mintha a szavak sosem akarnának kifogyni belőle. Az úton azért ennyit nem evett - jegyzed meg magadban - és egy kis tojás, meg egy fej hagyma is jól jönne, óh ige, s ha van valami sajtféle....
Ahogy egy kényelmes, támla nélküli székre huppansz egy magányos asztalnál, az öreg valamiért nagyon figyelni kezd téged. Mivel hunyorít, nem igazán tudod megállapítani, voltaképp mit is néz rajtad. A sör nagyon ízletes (már ha a karaktered szereti a barnasört).
Végül barátod is lehuppan melléd s nagyot sóhajt: - Fú, igen elfáradtam.
Vajon a kaják felsorolásában, vagy tán az úttól fáradt el ennyire?

[Togar]

Ez kicsit meglep és elgondolkodok, hova férhet bele ez a rengetek étel.Közben iszom a söröm és nézelődök.Mindenkit megnézek magamnak aki a fogadóban ül, az öreget hagyom utoljára.Majd mikor Elric leül mellém megkérdem töle halkan.
-Látom te itt ismersz elég sok embert, ki az az öreg aki pipázgat, mert mióta beléptünk azóta árgus szemekkel figyel engem.
Remélem nem valami rablónak vagy ilyesminek néz, annyira nem vagyok feltűnő jelenség, legalábbis szerintem.De azért van bennem némi nyugtalanság emiatt a figyelem miatt.

[Drevar Cales]

Helyszín: Pihenő, Tameros
Játékos: Togar
Idő: nem sokkal naplemente előtt

Elric összeesküvő módjára közelebb hajol, s suttogva mondja:
- Tudod drága barátom, az öregember ott Giler, a városőrségnél dolgozott Sempyer várában, ám még erősen tudta tartani a kardot, mikoron leszerelt. Oly dolgokról beszélt, melyeket senki sem értett - ekkor Elric körbenéz, mintha attól tartana, hogy bárki meghallhatja a beszélgetést - valami olyasmit mondott, hogy több dolog rejlik a mélyben, mint azt el tudnánk képzelni.
Az öregember mintha megsejtette volna, hogy róla beszéltek mormog valamit, majd a korsójára koncentrál, de közben mintha nem is a benne rejlő nedűt látná, merengeni kezd valamin.
- Ej, biztosan megsejtette, hogy róla folyik a szó. - mondja Elric bosszúsan, majd még hozzáteszi - Ámbár jó emberismerőnek mondják. Tudhattam volna, hogy nem tudjuk titokban tartani - csóválja meg a fejét, miközben kiegyenesedik.
- Hű, de éhes vagyok - közli hangosan - kár, hogy ily sokáig tart elkészíteni azt a néhány ételt!
Mintha csak jelnek venné a fogadós benyit a pult mögötti ajtón, s a felszálló illatok egyértelműen jelzik: hamarosan kész az étel.

[Togar]

Engem különösebben nem zavar, hogy tudja.Csak amiatt érdekel mert figyel engem de akkor már tudom miért.Gondolom a régi beidegződések miatt megnéz minden erre járó idegent.Ez természetes én is megnézek minden olyat amit még nem láttam.Biztos sok mindent tudna mesélni a régi dolgokról-mondom elmerengve.Majd ha kihozzák az ételt nekiállok enni, eléggé éhes vagyok már.

[Drevar Cales]

Helyszín: Pihenő, Tameros
Játékos: Togar
Idő: naplemente

Az oly rég áhított meleg étel egy-egy újabb korsó sör kíséretében kerül számotokra felkínálásra. Közben viszont az öreg furán kezd el viselkedni. A két ifjúra néz, majd a fogadósra, aztán motyog valamit magának és a fejét rázza.
Elric egy - Na végre! - felkiáltással céloz arra, hogy szerinte enyhén késett a felszolgálás esedékessége.
Az elétett ételek az egész asztalt beterítik, a te vacsorádnak vajmi kevés helyet hagyta. A Fogadós javára legyen mondva, sikerült neki egy kis helyet szorítania az egyéb ételek takaros elrendezésével.
Te is nekilátsz enni.

Már jócskán benne vagytok az étkezésben, amikor is tárul az ajtó, s a karaván többi kísérője tér be, hogy némi sörrel öblítsék le az út porát.
Utánuk pár pillanattal érkezik egy újabb vendég, azonban őt nem ismered. Fekete ujjast és bőrnadrágot visel, lábán cipő, nyakába egy kendő. A vállán átvetve egy íj, az övén tegez és egy igen hosszú tőr.
Átlagosnak mondható a fickó, barna szem, sötétbarna haj - semmi különleges.
A kezében bőrszalagokra kötve négy-öt elejtett nyúl ficeg.
A fogadós megörül a nagy forgalomnak, s sürög-forog nagy mosolyogva. Itt egy jó kupa sört tölt ki, amott egy tálca főtt sonkát ad át.
Az íjjal rendelkező, legfrisebb vendég a pulthoz sátál - miután végigmérte a vendégeket - s a nyúlra próbál alkudni a fogadóssal.
Beindult az élet.
// Újabb észlelés próbát kérek//

[Togar]

//észlelés 14re dobás 14

Az akjtónyitásra én is felnézek és miután látom, hogy ismerősök eszem tovább. Mikor belép az alak végigmérem én is majd ránézek az öregre ő is nézi-e vagy nem foglalkozik vele.Ha nézi gondolom idegen, ha nem akkor ismerheti. Közben hallgatom ha hallatszik a tárgyalását a fogadóssal.

[Drevar Cales]

Helyszín: Pihenő, Tameros
Játékos: Togar
Idő: kora este

Az öreg eléggé nézi a legújabb vendéget, de nem hunyorogva, hanem nagyon is nyílt szemekkel. A társalgás a nyulakról eléggé egyhangú. Az íjász 10 rezet kér a négy nyúlért, míg a fogadós csak darabjáért 1 rezet kínál, arra hivatkozva, hogy már megnyúzta őket, s a szőrük is érték. Végül megegyeznek abban - hosszas alku után -, hogy a fogadós hat rézpénzt ad a nyulakért, meg egy korsó sört.
Az íjász átadja a nyulakat, majd a korsóval - s frissen szerzett rézpénzeivel egy üresen maradt asztalhoz ül, s elmerengve néz a fogadó átellenes oldalában lévő kályhára.

[Togar]

Miután befejeztem az evést figyelem Elricet vajon megbírja-e enni azt amit rendelt,kíváncsi vagyok rá.Majd ha befejezi megkérdem tőle.
-És most hogyan tovább. Meddig maradunk itt?
Közben figyelem mit csinálnak a többiek, az íjász és az öreg.Mi lehet olyan érdekes az íjászban, hogy az öreg így nézi.Talán emlékezteti valakire vagy esetleg valaki akit üldöznek. Elég sok a kérdés de majd ugyis kiderül.