Gianag
E vidék lakói nem a divatos életvitelükről híresek. Csak sötét illetve földszínű árnyalatú ruhákat viselnek. Öltözetük praktikus, mint sem mutatós, ám tartós és kényelmes- beszélik az erioni kereskedők többsége gianagi szabókkal dolgoztat.
A nemesség és a köznép között öltözködésben nehéz különbséget tenni, a rangsorra legfeljebb az arany és ezüst ékszerek mennyisége olykor prémes gallérok, köpenyszegélyek utalnak.
Az árak változatosak: élelmiszerhez és jószághoz az általánosnál drágábban, használati eszközökhöz és nyersanyagokhoz alacsonyabb áron juthat a kalandozó.
A külsőségekre nem sokat adó gianagiak, a külhoniak szemében gyakorta igénytelennek tűnnek- a zord éghajlat és a lakosok puritán gondolkodása e különcségekre is választ adhat. Nem szembetűnő a különbség a nemesek és a nemtelenek között, de a családjuk hagyományaira büszke birtokosok mindig megkapják a nekik kijáró tiszteletet.
De akármilyen mogorva és nyers az átlag gianagi, nincs bot füle, és táncban is felveszi a versenyt más vidékek szülötteivel. A gianagi bárdok Szövetség- szerte híresek: igaz virtuózai hathúros lantjuknak és a sinogi ikerfurulyának.
Komolyságuk megtévesztő; gyakorta vádolják őket szótlansággal, ám a gianagi tréfák megértéséhez közelebről kell megismerni ezeket az embereket.
A helyi lakosok lenyűgözően egyszerű és praktikus tárgyakat képesek fából előállítani a fogpiszkától a legnéppszerűbb istenek Arel, Kyel és Dreina égbenyúló fatemplomaiig, melyeket egyetlen vasszög felhasználása nélkül készítenek el.
Itt rá is térhetek Gianag vallására illetőleg vallásaira.
Arel, Kyel és Dreina hite a legnépszerűbb. Ezek között is kiemelt figyelemet kap Kyel. Mondhatjuk hogy Gianagban Kyel egyházáé a vezető szerep. Fontos megemlítenünk a törpe panteont mely nagyszerepet kap az ország hitéletében. Sok városban állnak szentélyek a Kő fiainak istenei számára.
Ezen vallások egyáltalán nem zavarják egymást vallási ellentétről még csak nem is beszélhetünk. A törpe panteon és Kyel egyháza között szinte tökéletesnek mondható az együtműködés.
(Egyesek szerint a kétarcú istennek törpe felkentjei is vannak Gianagban.
A törpe panteon istenei
Bul Ruurig, a Kőatya
A törpék első istene. A tözsi hagyomány szerint Tyrranóval folytatott küzdelme során aláhullot vércseppjeiből születtek a törpék. Bul Ruurig figyelmeztette papjait (a tudókat) a Csapások eljövetelére, és a legválságosabb órákban olyan ajándékokat adott a törpéknek, melynek jóvoltából azok megmaradhattak.
A megfáradt Kőatya még Beriqiel elhagyása előtt Kadalr ruházta anép vezetését. Többé nem mutatkozott meg övéi előtt, kultusza azonban áig fennmaradt, noha már nem bír olyan jelentőséggel mint a fiatalabb istené.
Kadal, a Tárnákat Zengető
Bul Ruurig sarja, aki a Kőatya távoztával került a törpe panteon élére.Akaratát időről időre karizmatikus, halandó küldöttek révén nyilvánítja ki: első teremtménye a később istenné lett Tooma volt. A második Ezüstcsákány Gráim, aki számára lehetővé teszi, hogy az Örök Visszhangtalanból kiszakadva új testet öltsön, valahányszor Tarin háborúra készül. Beszélik Gráim vezette azt a különítményt, mely a tizennegyedik Zászlóháború utolsó esztendejében kiragadta az ediomadi Belső Csarnokokból Kabur Lah lobogóját.
Tooma, a Fejszés
A törpe mítoszok legendás engedetlenje; hadisten, korhely és bajkeverő egy személyben. Eredetileg Kadal küldötte volt, de megtagadta a szolgálatot, s csak akkor békélt meg, amikor a Tárnákat Zengető öröklétet ajándékozott neki és isten rangra emelte. Főként a kőfiak újabb generációinak körében kedvelt.
Zimah, a Szökevény
Az Átkos Fivérek óta a kőfiak legnagyobb belső ellensége, sokak szemében maga az állhatatlanság. Halandónak született, és a maga akaratából emelkedett a panteon tagjai közé. Az isteni rendeléssel elégedetlenek utolsó nagy hulláma az ő vezetésével hagyta el Tarint. Kultusza főként a renegát törzsekben és a törpe diaszpóra délvidéki kolóniáin dívik- tiszteletét Tarinban szokásjog és törvény tiltja, s felettébb ritka az olyan törpe, aki a fenálló rend elleni lázadás e szegényes módját választaná.