Gianag történelme
Az északi hercegség az Erv Királyság idejében meglehetősen jelentéktelen, félreeső területnek számított. Önállóvá válása után elzárkózott szomszédaitól; hódítások helyett belső bajaival volt elfoglalva.
Az egységes állam felbomlása után ugyanis a földbirtokosok igyekeztek minél nagyobb hatalmat a markukba kaparintani, s a hercegi ház irányító szerepe igencsak háttérbe szorult. Gianag uralkodói végül a köznemesség körében kerestek támogatókat a főurak ellenében, és így sikerült fokozatosan visszaszorítaniuk azok hatalmát. Sigerel herceg 1257-ben adta ki a Genningeni Kapitulárét, amely egyben az ország máig érvényben lévő, a közrendűek kiterjedt szabadságjogait magában foglaló alkotmánya.
Az országnak azonabn nem csak belső bajaival kellet meg küzdenie, hanem közeli szomszédjával Erennel is. Eren az évszázadok folyamán több kísérletet is tett a nehézségekkel küzdő ország meghódítására, de a járhatatlan hegyek, a jól megszervezett aroknyi gianagi bandérium, végül mindig föltartóztatták a lovagi hadakat. Ezekben a harcokban a déli szomszéd újra és újra igyekezett fellázítani a herceggel szembenálló gianagi főurakat, rendszerint igen eredményesen. Sigerel herceg elsősorban az ereni fenyegetés megszűnését remélte az Északi Szövetség létrehozásától, melyhez országa 1249-ben alapító tagként csatlakozott.
Sokkal kedvezőbben alakult a hercegség viszonya másik két szomszédjával, Tarinnal és Haonwellel. Elsősorban Gianagnak köszönhető, hogy a Pyarron szerinti XIII. század elején Beriquelről érkezett törpék letelepedhettek a Traidlan-hegység ritkán lakott határvidékén. Merec Darvan herceg, az imént említett Sigerel atyja, a törpékkel kötendő szövetségben jó esélyt látott a saját nemességével folytatott viszály rendezésére. Az ő javaslatára hívták össze 1228-ban Sinog Kulban az erv hercegek tanácsát, amely a hegység orkok lakta részeit a törpéknek adományozta; a cserébe kapott hegymélyi kincsek a herceg gazdagságát, s ezzel együtt hatalmát növelték a nemesekkel szemben.
Haonwell csak a törpék letelepedése után, a fellendülő bányászat és a mithrill frissen feltárt telérei miatt figyelt fel Gianagra, és ekkortól kialakuló kapcsolatuk azóta is inkább kereskedelmi természetű.
Nagy belső feszültséget keltett amikor 3341-ben III. Tareon (Zsarnok) Kenriegor a déli grófságok főnemeseivel összefogva megpróbálta csorbítani a köznemesség jogait, ami általános felkelésbe torkollott. A lázadó nemeseknek sikerült meggyőzniük a közszabadokat, hogy a nemesi gyűlés feloszlatása után a grófok az ő jogaikat is lábbal fogják tiporni. Így a rákövetkező év tavaszán a herceghez hű seregek súlyos vereséget szenvedtek Genningennél a Tak Derbannar által vezetett felkelő hadaktól. Kenriegor herceget menekülés közben fogták el, de a lázadók vezére elé már csak tetemével érkeztek. A gianagiak nehezen tűrik, ha szabadságukat bárki is meg akarja kurtítani, legyen az akár saját uralkodójuk.
Az esetből tanulva a XV. századra elcsitultak az országot megosztó lázadások. Az időtől fogva a kiterjedt szabadságjogokra az ország hercegei a polgárok és a parasztok egyaránt kényesen ügyelnek. Éppen e nagy szabadságnak tudható be, hogy a legfontosabb kérdések tekintetében hosszú ideig nem születik döntés, hiszen minden javaslat óhatatlanul mások ellenállásába ütközik. Azonban amikor külső fenyegetésről van szó az ország mint erős egysé lép fel ellene. Gianagban ezért az elmúlt kétezer évben szinte semmilyen tartós változás nem történt: az országot az állandóság földjének tartják szerte Északon.
"Nem követem el ősöm Tareon Kenriegor hibáját. Őrködni fogok országom törvényei és biztonsága felett. Hitem a népemben van és az ő hitük bennem. Mindig tudatában leszek esendő pillanataimnak, hogy megértsem mások gyöngeségét. Erős kézzel, szigorúan de igazságosan fogom az országot irányítani egyetértésben annak minden vezetőjével, előljárójával és a néppel. Erre megesküszöm."
Vyan Lefydd
részlet: az erigowi hercegnek küldött leveléből