Sinug Kul: piactér

[Vyan Lefydd]

Piactér

A piac tér a város keleti oldalán fekszik egy kisseb domb körül. Spirálisan kör- körös alakban tudja az utazó bejárni a piacot miközben észre sem veszi hogy feljutott a domb tetejére. Itt mindent megtalálhat a fáradt utazó a páncéloktól egészen a vadhúsig. A piac nagyon jól őrzött a tolvajokkal szemben. Legfontosabb része a mindenki által csak "zsáknak" nevezett rész ahol gabonát vehetnek a helyiek.

[Cadoras]

/Kars/

Miután elindultunk Ayanával a piactér felé, átadom neki a fésűt.
- Tessék, tedd el. Nekem már nincs szükségem rá.
- Egyenlőre a helyieket figyelem majd, hogy akad e köztük ilyen hajú ember. Az már több mint gyanús lenne - nézek Ayanára, majd a piac felé menet ígéretemhez híven fürkészem a járókelőket. Egyenlőre nem sok reményt fűzök a dologhoz. <Vajon miért használta ugyanazt a fésűt, mint a szolgálóleány? És miért nem ismeri Ayana? Talán pont ez az illető hívta el ezekre a titkos küldetésekre, amiről még a "fogadott testvérének" sem beszélt.>
<Ejj, micsoda család ez! Csupa fogadott tag! >
- Ha végeztünk, beszélhetnénk majd másról is? - kérdem egy hirtelen ötlettől vezérelve Ayanát. Figyelem az arcát, hogy reagál erre - Fontos lenne, bár nem tudom, hogy miké... - itt elharapom a mondat végét. Még a végén túl sokat elárulnék...<Biztos, hogy jó ötlet ez?>

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Cadoras (Kars)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

-Köszönöm ez nagyon sokat jelent nekem.- mondja őszintén a lány.

-Persze de csak miután befejeztük a vásárlást.- mondja kíváncsi szeekkel.

A piactérre viszonylag hamar kiértek, elvégre te is tudod az utat hiszen egy párszor már adtál itt el itt egy-két dolgot. Na itt aztán mindenféle állattal találkozol. Kis nyúltól a nagy kékmedvéig.

Hoppá! kék medve bundát látsz az egyik árusnál.
Hoppá! a fésű. (Gyorsan elkéred Ayanától)
Hoppá! ugyan olyan a színe.
Hoppá! a tapintása a fésűn lévő szőrnek egy kissé puhább selymesebb de kétségen kívül...

Üt beléd a megvilágosodás szikrája. < Ez az vagy még sem. Ki az aki egy ilyen szörnyet fésülgetne?>

//off a karaktered ezt tudja a kék medvéről: A Gianagban honos kékmedve éppúgy téli álmot alszik, mint kisebb termetű rokonai; ám a prémvadászok ennek ellenére a hóval lepett rengetegben is összefuthatnak vele. Ennek oka többnyire a meglett kor, valamilyen betegség vagy éppen az éhség okozta álmatlanság. A szűkebb esztendőkben sok állat nem tud elég táplálékot szerezni a téli álom átvészeléséhez, s így alvás helyett egyre éhesebben és dühösebben rója köreit pórul járt társaival egyetemben. Az ilyen medvék a legveszedelmesebbek az emberekre, mert az éhségtől hajtva bárkit és bármit habozás nélkül megtámadnak.
A kékmedve rövid távon könnyedén utoléri és egyetlen ütésével hóba sújtja a vágtató lovat. A fára mászás sem jelent ellene menedéket, ugyanis bárhova követi prédáját, és nem zavarja, ha letörnek alatta a vékonyabb faágak. A menekülők csupán kitartásukban bízhatnak, esetleg abban, hogy a medve – szemben az emberrel – sokkal nehezebben rohan dombról lefelé, mint arra fel.
A kékmedve leghíresebb vadászai az orkok közül kerülnek ki; ők az egyedüliek, akik képesek fegyver nélkül, csupán a mellükre szíjazott szarvasagancsokkal nekirontani ezeknek a fenevadaknak. A felágaskodó medve ugyanis magához szorítja áldozatát; és ha az ork vadász képes eltartani magától a tágra nyílt pofát, zsákmánya előbb-utóbb saját magát nyársalja fel. E módszer azonban nem alkalmazható télvíz idején – ekkor ugyanis a kékmedve bundájába belefagy a megolvadt hólé, és az így képződő jégpáncélt még lándzsával sem lehet áttörni. De a frissen sült medvetalp állítólag minden kockázatot megér…//

Legmerészebb álmaidban se gondoltad volna hogy eme szőr egy kék medvéé lehet. Régi zsákmányodé amire régóta le akarsz már csapni. Egyik legnagyobb álmod ez mert akkor messze földön hírnevet szerezhetnél magadnak a vadászok körében.

[Cadoras]

/Kars/

- Ez lehetetlen!- állok meg a medvénél, s elkérem Ayanától a fésűt. Elkerekedett szemekkel meredek a vadászok álmára, melynek szőre egy fésű szálai között van.
Ayanára nézek, s ha nem lenne neki egyértelmű, hozzáteszem- Egy ilyen vad teremtmény szőre van a fésűn! Ilyen jól értett volna az állatok nyelvén?
- hangomból nem kis elismerés, s csodálkozás hallatszik ki.
Bár nem foglalkozom tovább az üggyel, hanem várom, hogy Ayana megismertessen a beszerzendő anyagokról, s megfelelő árusokkal, időnként vissza-vissza gondolok a medvére, s hogy a mozaikdarabkák talán összeállhatnak végre ily módon.
<Tán az erdőben töltötte az idejét, kedvenc állatkájával, s talán most is ezt teszi. Vagy haramiák támadtak rá, vagy hirtelen feltámadt benne a vadászösztön, mint bennem ez a farkaslény.>

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Cadoras (Kars)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

Ayana csak kacag, nem nagyon hiszi el hogy egy kék medvét gondozott volna a legkedvesebb barátnője. Mindenesetre ő ezt (a vadászösztönt) nem értheti. De kétséget kizárólag ez ékmedve szőr. Kisvártatva Ayana elmondja neked a napi listát.

Vad hús, zöldségek, fűszerek, kenyér, sör, bor. Ebből látszik, hogy ez egy több fordulós menet lesz. Legalaább is elsőre annak tűnik.

Ayana nagyon benne van a dolgokban úgy látszik alkudozásban verhetetlen, és minden kemény kofa szívét sec- perc alatt megpuhítja. A nagyobb hordókat sorra egy nagy szekérre pakolják és nektek "csak" a fűszereket és mi egymást kell elvinnetek. Persze ez is kemény feladat mind kettőtök számára.

A piac és környéke igen nyugodt minden ki ismeri egymást és büszke gianagihoz mérten köszönnek is egymásnak. Mindenki tesz-vesz alkudozik mi egymás. Ilyen békét is régen éreztél már ekkora nagy városi közekben.

[Cadoras]

/Kars/

<Kacagj csak! Egy igazi vadászt azonban nem téveszthet meg a szimata!>
Az állatokat látva háborog a lelkem, hogy rabságra kényszerítik a természet vadjait. <Ahogy engem is rabságra kényszerít a város. Szerencsére jómagam még ebben a kövadonban is tudok vadászni. Megtarthatom önnön valóm.> Gondolataimba merülve megyek Ayana után, oda sem figyelve arra, hogy mit is csinál, miket vesz magának. Az állatok bezártsága enyhe melankóliát csempész érzéseimbe.
Eszembe jut az is, hogy ellenőrizni kellene a csapdákat is, már aktuális, s ha még egy napot várok, még elgyengülnek a feszített kötelek és medvecsapdák, s vehetek újakat.
Egy adott pillanatban mintha meg is érezném, hogy hív a vadon megállok, az ég felé nézek, s szívok egyet a friss, üde levegőből. Izmaim ellazulnak, nyugalom száll meg.
- Ayana, nem maradhatok tovább. Ezt add át Törpmamának hálám jeléül -veszek elő egy fényes ezüstérmét - mindazért, amit biztosított számomra. Bár társaságod üdítőbb volt mindezeknél. Azonban egy magamfajta sem állhat ellent, ha hív a vadon. Ha nem is hiszel nekem, én utánanézek a kékmedvének. Méltó préda lesz számomra.
Elindulok kifelé a városból, hogy eleget tegyek eme ősi hívásnak, mely a vadonba hív. A kékmedve elméletem bizonyítani akarom, s ellenőrizni a csapdákat. <Tán ha valahol egy medvebarlang közelében keresem az eltűnt szolgáló nyomait, sikerrel járok.>
Még visszanézek Ayanára, egy pillanatra megállok. Eszembe jut mosolya, vidám kergetőzésünk a tegnap este, édes hangja.
Továbbmegyek.
Elhagyom a várost.
A vadon hív!

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Cadoras (Kars)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

Nyughatatlan véred vadászatra hív. Érzed hogy hív a vadon. Elbúcsúzol Ayanától és éppen útra kelnél amikor nagy meglepetés ér.

Ayana megfogja a füledet és mint egy jó anya visszarángat.

-Rendben van, hogy elmész. Rendben van, hogy ide adtad az egy ezüstöt. De az egyáltalán nincs rendben, hogy ennyi motyóval, alapanyaggal itt hagysz engem. Legalább annyit tegyél meg légyszíves, hogy segítesz azokat a dolgokat haza vinni amik nem férnek fel a szekérre.- mutat a háta mögé csípőre tett kézzel, és egy jókora nagy kupacot látsz ott fűszerekből, korsókból, húsokból és egyébb csomagokból fölépítve.

-Kedves Karls. Ugye nem várod eltőlem hogy ezt az egészet én vigyem haza magamban?- kérdezi nyájasan a lány.

-A nagyobb hordókat már elvitték nekünk ezek maradtak.- folytatja nyáyaskodását.

Nem tudsz ellen állni a vadon hívószavának úgy látszik még várnia kell egy kis időt.

[Cadoras]

/Kars/

<Végre egy kis határozottság! Ezt már szeretem >
Szokatlan módon rámosolygok, majd amennyit csak elbírok a pakkból, magamra aggatom, s segítek neki cipekedni. Próbálom a súlyosabb csomagokat, hogy ne neki kelljen azt vinnie.
- Igazad van, nem hagyhatom, hogy cipekedj. Jellemző az emberekre, hogy ennyi terhet aggatnak magukra ahelyett, hogy csak a szükségessel törődnének - mondom neki, mintha nem is ebbe a fajba tartoznék. Pedig csak másképp élek, mint a fajtársaim. Egy ösztön által hajtott ember vagyok, ki engedett a szellemének. A szabad eszméinek.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Cadoras (Kars)
Helyszín: Gianag
Időpont: dél
_______________________________________________________________

Jó pár óra eltelik a cipekedéssel és pakolászással. Rendesen el is fáradtok mind ketten mire a nagy hordókat és minden lim.lomoz becipeltek.

//off folytatás a kocsmában//