Krakt a legnagyobb gianagi föld alatt élő törpe kolónia

[Vyan Lefydd]

Krakt hegye

Az Északi-Traidlan hegység lábánál épített törpe tárna rendszer, Ynev egyik legnagyobb Tarinon kívüli föld alatt élő törpe kolóniáját rejti, a főváros Sinug Kul egyik környező hegyében (Krakt). Mondhatjuk hogy a véletlen eredménye eme föld alatti kis várocska. Amikor a törpék megkapták Gianag uralkodójától az engedélyt a letelepedésre, a határok kijelölése még nem volt egészen pontos. Számos természeti képződmény és természetes határt vettek figyelembe az akkori kor emberei ám valahogyan a Krakt hegyet kihagyták számításaikból. Krakt hegyét (ami a kolónia legnagyobb részét rejti) hamarosan törpék százai lepték el, még a pontos határ egyeztetések előtt. Egyik ország se gondolt bele (főleg nem Tarin) hogy az még Gianag fennhatósága alatt lévő terület. Mindenesetre a problémát baráti módon oldották meg. Maga a hegy maradt Gianagi kézen, azonban a Krakt hegy megmaradt autonóm területnek. A törpék itt saját törvényeik szerint élhetnek háborítatlanul és még az anyaország Tarin (megpersze Gianag sem) szólhat bele eme picinyke kis föld alatti város tevékenységébe. A feltétel, hogy autonóm terület maradhat Krakt az hogy háború esetén köteles katonákat kiállítani Gianag részére képességeihez mérten. Ezen kolónia is példázza az ember-törpe illetve Tarin-Gianag barátságot amely messze földön híres.



A hegy kinézete átlagosnak mondható, törpe szemmel nézve még is kölönleges. Hatalmas mamut fenyők borítják a felszínt ami a törpéknek eleinte igen szokatlan volt, lévén a hegy korántsem fekszik olyan magasan amit megszoktak. Az ide kerülő törpéket is lenyűgözték a hatalmas büszkén álló fák és csak annyit vágtak ki belőlük ami feltétlenül szükséges volt a mélyben folyó építkezésekhez. Maga a hegy nem rejt sok ásványkincset ám bazalt építi fel ami a Mithrill Út alapjaiba lett beépítve az idők során, és nem egy sinug kuli utca is ezekből épül fel. Bejárata négy van a hegy északi, déli, keleti és nyugati oldalán. Mindegyik bejárat csapdákkal és néhol még vadállatokkal is védve van. Az ki nem itt él könnyen elvétheti a bejáratokat.
Tarintól eltérően itt beengedik a nem törpéket is természetesen szigorú és gyakran kivitelezhetetlen feltételekkel.
A hegy belselyében mind összesen egy szint van. 10 alagút van melyek egy központi csarnokban futnak össze. Mind egyik alagút egy- egy törpe család "birtoka" lakó épületekkel, kovácsműhelyekkel megtűzdelve.

[Alauron]

(Ángus)

A kolóniája felé vezető úton jól megszaporázza lépteit és egyáltalán nem izgatja, hogy Kalt követi-e. A fenyveserdő otthonos közeget idéz fel számára, és a fölt alá vezető járatok látványa egy kis hazaszeretetet lop a szívébe.
<Ha most útra kelek, hosszú időn át távol leszek szeretett hegyemtől, és családomtól. De visszatérek, bármi árom!>
Mielőtt belépne a sötétbe hátrasandít követte e végül a varázsló, vagy sem.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

Titokzatos erdő még titokzatosabb hegy. Mondták a régi öregek. Szíved egyre hangosabban és izgatottabban ver minden egyes lépéssel amivel közelebb kerültök a keleti bejárathoz. A hold sugarai alig jutnak át a tűlevelű lombkoronán.

Vajon ezt a sötétséget hogy bírja az utitárs?

Amint hátra fordulsz látod hogy hínáros botján egy nagy lámpás lóg. Egész jól megvilágítva előtte a teret.

<Az ostoba. Minden éjszakai jószágot idevonz ezzel!>- jön beléd az ideg.

Ráadásul amint felpillantasz az égre rájössz hogy éppen teli hold van. Ami újabb veszély és bajok forrása lehet. Ezeken a szűk erdei ösvényeken.

[Alauron]

(Ángus)

- Gyere, jó lesz sietni, és minél előbb fedezékbe vonulni, vagyis le a föld alá. El kell érnünk a hegyet hamar.-bíztatja egy kicsit a fiút.
<Nem kell vele ellenségesnek lennem, végülis parancsot teljesít. Aztán meg még a szakála sem serkent ki, nem várhatok túl sok megfontoltságot tőle.>

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

-Rendben van. De nem kellene egy kicsit pihennünk. Úgy értem te is fáradt lehetsz ennyi gyaloglástól és kaptatástól fel a hegyre.- mondja az ifjú varázsló zavarodottan.

Te magad egyáltalán nem vagy fáradt, hozzá szoktál már az ilyen hosszabb túrákhoz. De észre veszed ahogy a gyerek szuszog és alig kap levegőt. Elfáradt könyveled el magadban. Persze annyira azért ismered, hogy ezt az életben nem ismerné be senkinek se, pláne nem neked. Csak próbálja palástolni állóképességének hiányát. Arogáns és még mindig elfordul amikor hozzád beszél, más felé néz.

Elő-elő jönnek az éjszaka jól megszokott hangjai. Farkasok, medvék és még számtalan állat bőgését, morgását, neszét lehet hallani. Feléledt az éjszakai erdő amely igen veszélyessé és ellenségévé is válhat még a tapasztalt utazóknak is.
Tudod nem álhattok meg sietnetek kell, de akkor lehet, hogy a fiú még a végén öszeesik itt neked...

[Alauron]

(Ángus)

Megáll, s egy pillanatra szsszanni hagyja Kaltot, de csak hogy kitaláljanak valamit, ami segíthet.
- Ha nem birod tovább, add ide nekem a csomagjaid ha vannak, és majd én viszem. Egyáltalán nem vagyok fáradt, jól is néznék ki ha az lennék. Ásnám magam el rögvest, és még kár se lenne értem. No, szusszanj egyet. Ha akarod viszem a lámpát is, bár utálom hogy olyan rikítóan fénylik. Szedd össze magad. Tudsz javítani a kitartásodon ha akarsz nem?

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

-Ne légy ennyire arogáns.- miközben ezt mondja elcsuklik a hangja és összeesik.

A lámpást, a csomagját,a botját elejti és meg se mozdul. Az erdő egyre nyomasztóbbá válik ami nem jelent jót. Sok különös történetet hallottál erről az erdőről és persze te magad is nagyon jól tudod mennyire veszélyes is lehet ez valójában. A farkasok ugatása és vonyítása egyre közelebbről hallatszik és még a bejárat is messsze van. A helyzetet nehezíti Kalt ájuldtsága és kimerültsége.

A hold is sötét fellegek mögé bújt. Hirtelen a fewnyő erdő is elnémult a holdal együtt. A vadállatok mozgása hirtelen mintha megált volna. Olyan érzés kerít hatalmába mintha a sötét elnyelné minden erődet. Ismerős ez az érzés azon tárnákra hasonlít amiknek mélységét és titokzatosságát senki nem tudja megállapíani. De hogy itt ebben az erdőben is ilyen dolgot érezz ez számodra új.

A varázsló tőled körülbelül 5 lábra fekszik. A kis ösvény körül hatalmas égigérő fák állnak. Maga az ösvény is a sötétségbe vész.

[Alauron]

(Ángus)

Mivel most már nem zavarja a lámpás fénye átvált a hőképek látására.
<Oh. Mindig elfelejtem, hogy egy ember mennyire puhány tud lenni, hát még ha varázsló.>
Sajnos nincs nála tűzszerszám, de talán Kaltnál van, hisz valamivel csak meggyújtotta azt a lámpást. Nehogy valami vágtató hátas eltiporja lehúzza a fiút a cuccaival együtt az útról, és leülteti a szélére. Ha van a környéken száraz fa, akkor próbál egy kupacnyit összeszedni, hogy ha kell majd jó kis tüzet éleszthessen éjszakára. Közben azért figyel, és egyenlőre nem gyújtja meg.
<Furcsa ez a nagy csend. Csak nem tán ordasok közelednek? Majd adok a pofájukba!>

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

Kaltot felkapod és odébb teszed. Tűz szerszámot nem találsz nála, tehát valamiféle varázslat lehetett amivel begyújtotta a lámpását. Kis vártatva eszéhez tér az ifjú varázsló.

-Miért vagy még itt, azt hittem itt fogsz hagyni?- kérdezi meglepetten a fejét a szokásos módon elfordítva.

A csönd még mindig nem szűnt meg sőt egyre nyomasztóbb amit igazán a varázslón tudsz leszűrni.

-Mi ez a nagy csend és sötétség? Ez nem e világi.- kérdezi rettegve.

Az erdő mélyéből tompa puffanásokat hallasz. Mint ha valami nagy dolog közeledne még hozzá nagyon nagy. Ennek előtte még soha nem hallottál ilyen hangot. Ám még messze van, hiszen Kalt semmit nem hal és csak ali érzékelhetően közelít, egyre közelebb.

-Nos indulhatunk már sokkal jobban érzem magam és minél hamarabb el szereték innen menni. Ez veszélyes egy erdő.- ezzel együtt újra tüzet varázsol a lámpásába legalább 10 láb átmérőjű körben.

[Alauron]

(Ángus)

- Már hogy hagytalak volna itt? Nem szép dolog, lehet te itthagytál volna, hm? Bármi is nekem sem tetszik. Nem evilági azt mondod? Hát azt nem tudom, de az biztos, hogy nagyon nem mindennapos. Most már mindenképp bejössz te is a hegybe, mégha nem is teljesen. Oda nem jő utánunk semmi innen, az biztos. -fél szemmel figyelve a fiúra tovább haladnak amilye gyorsan csak lehet. - Ne aggódj, a hegy árnyéka lassan már ide vetül, s biztonságban leszünk nemsokára, csak siess. -próbálja bíztatni.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________


-Kö... Köszönöm. Most már azt hiszem kibírom addig amig oda érünk.- nyögi oda neked zavarában. Látszik rajta, hogy ezt maga sem akarja igazán elhinni.

Feltápászkodik a földről a segítségeddel. Amennyire megtudod ítélni napnyugtára oda tudtok érni a bejárathoz.

A fáklya fénye homályosan világítja be előttetek az utat az ösvényen. Most éppen a hegy oldalán haladtok. Jobb oldalatokon lankás lejtő, a hatalmas fákkal. Fákkal melyek a sötétbe vesznek.

Ami azonban aggodalomra adhat okot az az hogy a roosztus lépteket egyre közelebbről hallod.
Kalt reakciójából ítélve már ő is felfigyelt rá.

-Mi ez a hang? Mit rejt ez az erdő?- kérdezi tőled izgatottan.

[Alauron]

(Ángus)

- Ez egy erdő semmi más. De én is hallom amire gondolsz, hát csak haladjunk tovább rendesen, és figyeljünk. Amíg nem tudod mi is az, addig ne tégy semmi hirtelent. Lehet csak törptársaim járőröznek erre felé, de ha mégsem akkor se kell pánikolni. Elintézzük. -biztatja, és további mozgásra ösztönzi Kaltot.
<Most már tényleg érdekel mi is ez. Ha nem lenne velem valaki, bizony megvárnám, hogy megmutassa magát. Én ugyan nem ilyedek meg tőle, bármekkora. Főleg ha egy óriás! Akkor aztán valamelyikünk ittmarad.>

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

A léptek egyre közelebbről hallatszanak. Mind ketten tudjátok itt van körülbelül 20 lábnyira tőletek. A sötétségbe burkolódzik, azonban nem rejtegeti magát és nem fél senkitől. Nem láttok mást csak két sárgán izzó szempárt legalább 7 láb magason. Két fa között. Szemmel látod, mintha gondolatod elevenedett volna meg, valóban ez egy óriás. Hosszú barna derékig érő hajakócos haja van hosszú szakálla és bajsza van, kegyetlen tekintettel. Kezében egy hatalmas buzogány van. Kalt ha nem lenne ennyire arogáns már régen elájult volna. Hallottál már az óriásokról, méltó ellenfele lehet mindenkinek, azt is tudod, hogy általában nem járnak egyedül.

Az ösvény amin áltok elég keskeny és tőletek balra igen meredek a hegy oldal. Az ősvényt 6 lábanként hatalmas fák szegélyezik. Beljebb az erdő kissé ritkább, ám nem annyira meredek, inkább lankásabb.

-Most mit szeretnél csinálni törp uram?- kérdezi félénken és csodálkozva is a varázsló, alig akar hinni a szemének.

[Alauron]

(Ángus)

<Ha többen vannak semmi esélyem ezek ellen a rémségek ellen. Talán még nem vett észre minket. Nem szégyen elbújni a túlerő elől, anniyra nem vagyok beképzelt, hogy egyedül áljak ki ellene. Itt van Kalt is. Nem sokkal jobb a helyzet, be van tojva.>
Csendre inti a varázslót, és balra mutat, az egyik fára, s int hogy igyekezzen. Megpróbál elrejtözni a fa mögött, ami elég vastagnak tűnik hozzá, Talán még az óriás sem lenne képes kitépni, s az sem baj, ha Kalt másik fát választ. Ha elfoglaltál a helyüket odasúgja Kaltnak, vagy megpróbálja elmutogatni amit szeretne, ha nincs mellette:
- Takard el a lámpát.
<Itt elég meredek a hegy, szerintem nem arra fog tovább menni. Ha mégis, és észrevesz, talán a fa fog valami fedezéket nyújtani, vagy rámdől és megnézhetem magam. Ha kiderül hogy egyedül van, vajon hősies dolog lenne megtámadnom? Végülis a népünk ellensége, és ki tudja hány társamat tekintette már vacsorának? >
Nagyon vívódik, hogy nekirondson e egy alkalmas pillanatban. Tudja, hogy nem sok esélye lenne egy szemtől szembeni küzdelemben.
<Talán ha itt mégy el mellettem, és kiugranék, lecsapnám a lábad ujját!>

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Alauron (Ángus)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

Kalt halgat rád és eloltja a lámpását. Természetesen ő maga veled tart, nem megy másik fához. Úgy látszik jobban szereti ha melletted van.

-Most mihez kezdjünk? Úgy tűnik nem vett minket észre mert akkor már szerintem ránk támadt volna nem?- kérdezi Kalt suttogóra fogva a hangot szinte te magad is alig hallod pedig ott áll feletted.

Mindenesetre egy elég vaskos fát sikerül találnotok, a mögé tudtatok elbújni. Az óriás moraját és lépésit haéjátok, az ösvényen készül tovább haladni, csendesen nem sietve mintha őr járatozna, vagy legalább is nem sietné el a dolgát. Ezenfelül magában van, rajta kívül egyikőtök sem vél felfedezni másik rémet.

Az erdőbe is kezdenek vissza térni a hangok, amint az óriás elhalad hatalmas buzogányát maga után vonszolva. Szokatlan jelenet ez még a te számodra is. Még csak nem is nagyon hallottál olyanról, hogy óriások laknának erre felé, vagy hogy a Traidlan hegységből alá ereszkedtek volna.

-Pompás, elment. Mit gondolsz? Meg egyébként ha már törp vagy miért is nem rontottál rá? Hiszen a fajtádról az hírlik, hogy igen agresszív, szívós és hogy nem a méret a lényeg.- ekkor kezével a magasságodat mutatja amit hozzá mér a sajátjához, kicsit próbál ebből viccet formálni.