A Mithrill Úti átkelő

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Siffad (Geoff Salmos Saal-Draq)
Helyszín: Gianag
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

-Szívesen. Örülök hogy segítettem.- mondja a parancsnok lényegében meg se hallva azt amit mondtál de egyben a karjával mutogatva az ajtó felé is miközben elmerül a munkájában.

//asztrál próbát kérek módosító élkül//

A gyerek olyan szemekkel néz rád mint abszulut megmentőjére. Lényegében a lovagja, a példaképe vagy. Illedelmesen és szófogadóan fölül mögéd.

-Csak ruhákat szállított. Meg egy-két vázát. De szentem semmi többet. Meg nem mehettem be a nagy ponyvájú szekérbe. Leadott egy pofont amikor be akartam menni.-panaszkodik neked a kis fiú mintha csak árulkodna az apjáról.

-És most hova megyünk? Mond el léci, léci, léci!!!-ugrál a hátad mögött tipikus gyerek.

[Siffad]

<nagy ponyvás szekér. Ranilra, ezt a barmot!!>

-Most? Utánnamegyünk a karavánnak, hátha tud valaki segíteni. De ne rángasd az övem, mert baromira mérges leszek!!!

ketten vagyunk a lovon, ráadásul a gyerek nem tud lovagolni, így hát lépésben megyünk tovább. valószívűleg így is gyorsabban haladhatunk, mint a megrakott karaván, de fogalmam sincs, hogy mennyi idő alatt fogjuk utolérni őket.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Siffad (Geoff Salmos Saal-Draq)
Helyszín: Gianag
Időpont: délután
_______________________________________________________________

//off még mindig kérem azt az asztrál próbát módosító nélkül//

-Rendben bocsánat!-mondja vékonyka kis hangján újdonsült átmeneti utazó társad.

Maga a karaván több órás "előnyre tett szert" hiszen ti jó ideig elvoltatok a parancsnoknál, meg az elfel való röpke találkozás, figyelembe véve hogy a gyerek nem tud lovagolni ezek mind mind hozzájárultak ahhoz hogy a karavánt még délután (16:00 és 17:00 között) sem látjátok.
Meg persze egyébb akadályok is.

-Geoff bácsi nagyon éhes vagyok.
-Geoff bácsi szomjas vagyok.
-Geoff bácsi pisilnem kell.
-Geoff bácsi fáj a fenekem a lovaglástól.
-Geoff bácsi fáradt vagyok pihenjünk egy kicsit.
-Geoff bácsi nézd milyen szép madarak.

Érdekesen módon útközben még egyetlen egy karavánnal sem találkoztatok. Pedig még reggel zsúfolt volt a határátkelő. Feltűnik hogy azok a karavánok akik szemből jönnek is nagyon sietnek és egyáltalán nem sok akad belőlük.

[Siffad]

//bocs, rohannom kellett. dobás: 3, nem sikerült.//

a gyerek teljesen lefoglal és kimerít. megváltásként lesem a karavánt, hátha feltűnik végre.

<de hol is vannak? reggel még eléggé forgalmas volt az út>

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Siffad (Geoff Salmos Saal-Draq)
Helyszín: Gianag
Időpont: naplemente
_______________________________________________________________

Megy le a nap az istenek egén.
Aldír a hátad mögött közben elaludt és fejével neki dől a hátadnak. Egészen megörülsz, vagy legalább is egy csalfa kis mosolyt engedsz meg magadnak. Nem is emlékszel rá, hogy valaha is kellett volna valakiről ily mértékben gondoskodnod. Mint egy pót apa.
Mindenesetre a gyerek most a te felelőséged, nem katonának való feladat, de legalább olyan nehéz. Kemény szívedben hosszú idő óta valami melegséget vélsz felfedezni: talán a kemény katona évek, barátok elvesztése még sem tett téged érzéketlen szörnyeteggé? Akár hogy is az istenek érzővé alkották meg az embereket és ez alól senki sem bújhat ki bűntetlenül. De minek is kellene? Hiába mindenkinek kell valaki akit védelmezhet más részről mi az élet célod mit tudsz elérni e nélkül?

Nagy filozofálgatásaid közepette észre veszed, hogy egészen estére jár az idő és egy kereskedővel sem találkoztatok jó ideje. A napkészül lemenni és hatalmas fenyőfák között alig alig véled felfedezni csak szín kavalkádját látod a felhőkön kibontakozni.

[Siffad]

<végre egy kis csönd és nyugalom>
Eszembe jut a gyermekkorom, már az Unióban, de még a katonai tábor előtt. volt egy férfi - apám csatlósa - aki egyfajta apapótló volt számomra, s ki velem tartott a száműzetésbe is.
átkozott legyen, ki megölte!

<hát, ma már nem érjük utol a karavánt>--Aldír, ébredj, megpihenünk itt. táboroztál már a szabadban? a lényeg, hogy ne kóborolj el a táborból, s o h a!! megértetted?-

kis tábortüzet gyújtok, adok némi élelmet Aldírnak, majd ellátom a lovamat és kikötöm éjszakára.
-jól van, öregfiú, holnap kemény napunk lesz.-

-Aldír, a második tudnivaló, hogy mindig őrséget állunk éjszaka. Melyiket választod, az első vagy a másodikat?-

<gondolom, azonnal elalszik, de pont ez a lényeg>


én magam a kezem ügyébe helyezem a fegyveremet és aludni próbálok - bizakodva benne, hogy a lovam ugyis riaszt, ha jön valami.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Siffad (Geoff Salmos Saal-Draq)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjjel
_______________________________________________________________

Aldír álmos szemekkel néz rád. Látszik rajta hogy nagyon nem tetszett neki hogy felkeltetted.

-Utolértük a karavánt?- kérdezi nagy álmos szemekkel.

-Nem még soha sem táboroztam. Ez az első ilyen utam. De biztos izgalmas lesz!- kel fel mintha csak "kiverted volna lacit a szeméből".

-Rendben nem kóborlok el sehová sem. Megígérem. Az őrséget pedig én szeretném kezdeni először. Ha kell egész éjjel fel leszek hogy tudj pihenni. Fegyvert is kaphatok?- kérdezi ravasz gyermeteg mosolyyal tőled.

<Persze, persze rögtön mindent oda adok neked.>- elmélkedsz magadban.

Többi kérdését elkerülendő gyorsan betömöd a száját egy kis kenyérrel és hússal. Amikor odamész a lovadhoz és elmondasz neki mindent az bizalomgerjesztően felnyerít. Öreg cimborád már tudod hogy számíthatsz rá. A tüzet hamar meggyújtod és egy egész barátságos meleget adó tűz kerekedik belőle hamarosan.

[Siffad]

<fegyver? na még csak az kéne>

-nem Aldír, az őrszem feladata, hogy felébresszen engem. rendben, lehet tiéd az első, de csak a tábortűznél maradhatsz. ha baj van, mássz fel egy fára
tényleg, nézzük meg, melyik fára tudsz gyorsan felmászni.
körbenézünk a tábor körül, remélve, hogy akad ilyen
-egyébként ne feküdj túl közel a tűzhöz, mert akkor nagyon hideg lesz reggel. várj, adok egy takarót-
<még jó, hogy kettő van>

megvackolok a gyereknek, magamnak és nyugovóra térünk.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Siffad (Geoff Salmos Saal-Draq)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjjel
_______________________________________________________________

-Ohh de kár.- mondja Aldír nagy sohajtások közepette, hogy ő ma bizony nem fog kapni fegyvert, se holnap, se azután és után sem...

Gyorsan találtok egy fát aminek a megmászása elég könnyűnek tűnik nem messze a tábortól.

-Nem lesz gond. Vettem, értettem. Ha látok valami gyanúsat felébresztelek, és felmászok a fára igaz?- mondja a gyerek mind ezt mintha egy "katonát" imitálna.

-Rendebn van nem fekszem közel a tűzhöz.- fogadja meg a tanácsodat.

A gyereknek megvackoltál, mindent elrendeztél, enni is evett a kis kopé. Idejét látod annak, hogy lefeküdj. Álmos szemeid amikor lecsukódnak még látják a gyereket amint pokrócába betakarózve ül a tűz mellett, élete első tényleges "megbízatását" betöltve. Egyáltalán nem tűnik álmosnak még a végén lesz belőle valami.

Az éjszaka zavartalanul múlik el semmi különös nem történt. Álmosan ébredsz fel és érzed, hogy a kezed nedves.
Amint szétnézel látod hogy a gyerek fekszik melletted és nyála kifolyt a kezedre olyan mélyen alszik és nem látszik rajta hogy napközépig fel akarna kelni. Mindenesetre meglep az ördögbe tudott odalopózni hozzád a kis ördög fióka anélkül, hogy észre vetted volna.

[Siffad]

<csendes kis gazfickó> mosolyodom el.

-ébresztő, Aldír, mennünk kell! kotorj a tűzre földet, nehogy leégjen az erdő-
a napi rutinommal készülődöm az útra, gyors reggeli mindkettőnknek és a lovamnak. felszerszámozom, felszállunk rá és indulás

<a nagy kavarodásban elfelejtettem élelmet vásárolni az őrposztnál. remélem, hamarosan utolérjük a karavánt>

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Siffad (Geoff Salmos Saal-Draq)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

-Jó reggelt. Rendben van. Rászórok egy kis földet.- kel fel Aldír nagy álmosan ásítozások közepette.
Láthatólag eszébe sem jut és el sem gondolkodik azon, hogy tegnap az őrségi feladatát nem látta el kellő odafigyeléssel, mondhatjuk egyáltalán nem látta el. De hát gyerek mit várhat tőle az ember. Majd meg nő, egyszer biztosan...

Sok éve megszokott reggeli rutin felkészülésedet az adott napra gyorsan és precízen letudod. Aldír is evett a ló is jól van. Nincs más hátra mint előre.

Ismét az úton találod magad, próbálva az előttetek haladó karavánt utolérni.
Egy jó pár óra eltelik a napból mire valami eredménye mutatkozik a nagy "karaván vadászatnak".

_______________________________________________________________
JK: Siffad (Geoff Salmos Saal-Draq)
Helyszín: Gianag
Időpont: délután
_______________________________________________________________

Utatok során feltűnik, hogy az úttól nem messze lévő őrtornyok és bódék zászlói le vannak engedve. Ezt nem tudod mire vélni mindenesetre annyit tudsz, hogy a Mithrill Útat nagyon jól őrzik és hogy roppant éber őrsége van.

Az egyik kanyar után szekerekre lesztek figyelmesek. Kétséget kizáróan egy karaván, amely megált pihenni vagy mégsem. Látod, hogy a lovak nincsenek ott a szekerekből a dolgok pedig szanszét vannak dobálva. Most körülbelül 20-25 lábnyira vagytok a kocsiktól. Emberi hullákat is látsz.

Aldír pedig egy óriásit sikít amikor a hátad mögül kikukucskálva megpillantja a szörnyű látványt.

[Siffad]

hullák, karaván és lovak.
<fényességes Ranil!!!!>
azonnal megállok a lóval és felkészülök rá, hogy ha kell, akkor azonnal vágtába ugrassak.
közben bal kezemmel hátranyúlok Aldírhoz.
-maradj csendben!!!!-
gondosan megszemlélem a környéket, látok-e mozgást a környéken, közben ügyelek rá, h Aldír ne essen le a lóról.
-kapaszkodj belém és ne engedj el, csak ha szólok. de akkor azonnnal. tedd, amit mondtam!!-
<a fene, nem fordulhatok vissza, de a gyerekkel a hátam mögött nem szabad harcolnom>

[Dunadan]

(Rawanyr mor Kyryon)
Szemem előtt feltünik a határátkelő faerődítménye, mikor kilépek az utat szegélyező fák takarásából. A fák közé ékelődő építmény és az enyhe szélben lengedező fák, a tegnap esti álmomat jutatják eszembe, melyben, egy erdő széli Sogronnak szentelt templom bejáratában álltam, s a templomból kiszűrődő ősi vallásos ének tekergőző dallamívei //gregorián tipusú zenét képzelj el// terültek szét az alkonyi fényben fürdő erdőszélen. Majd e képek nyugtató hatásával szivemben, megsarkantyúzom Hurront és az átkelő azon oldal felé igyekszek melyen az egyszerű utazókat engedi át, Shikhatorral az oldalamon.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Siffad (Geoff Salmos Saal-Draq)
Helyszín: Gianag
Időpont: délután
_______________________________________________________________

A lóval megáltatok ám semmi különös dolgot (a hulla hegyek kivételével persze) nem veszel észre, csak úgy mint mozgást sem a három darab szekér körül. Amint egy kicsit jobban szemügyre veszed a karavánt látod, hogy valószínűleg utonállók támadták meg őket, bár ezt magad is nehezen hiszed el.

Többet az adott távolságból nem tudsz leszűrni. Mindenesetre ott áll három szekér 8 hullával amit 20-25 láb távolágból látni lehet és össze tudsz számolni- Sajnálatos módon nők és fiatalok is vannak a hullák között. Sokat látott szemed is régen látott már ilyen népirtást.

Aldír sír a hátad mögött. Alig bírja megállni hogy ne bömböljön de te azt mondtad neki ne hangoskodjon így hát minden erejét megfeszíti, hogy ennek eleget is tegyen.

A karavánt leszámítva szép tiszta idő van, egy-két bárány felhő takarja csak el néha napján a napot. Lenge szél fúj, semmi mozgolódást nem lehet hallani, csend van...

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dunadan (Rawanyr mor Kyryon)
Helyszín: Gianag
Időpont: délután
_______________________________________________________________

Gianagig az utad csendesen telt el, semmi szokatlan nem történt. (már mint történt de a te kalandozó szemeid előtt neked ezek csak gyermeteg játszadozásnak tűntek)

A határ átkelőhöz érve a már jól megszokott szebbnél-szebb női tekintetek kereszt tüzében próbálsz magadnak utat törni a szekér nélküli utazóknak fenntartott atkelőhelyhez.

Szerencsédre délutánra a határátkelő forgalma igen igen megcsappant. Pedig hallomásból tudod, hogy csak hosszas várakozás után lehet Gianag országába belépni. Ennek nem csak te de a homlokukat törlő bádog dobozok -akik a határ átkelő védelmét látják el- is láthatóan nagyon örülnek.

-Kérlek itt álj meg!- szólít meg téged a kapuhoz oda érve egy veteránnak kinéző köpcös határőr.

-Mi járatban szeretnél Gianagba utazni?- kérdezi unott pofával mintha már ma ezt századjára kérdezné és ez valóban is így van.

A hölgyek kíváncsian figyelnek válaszodra bár ezt próbálják leplezni.

-Mindenesetre szeretnélek figyelmeztetni, hogy légy óvatos. Egy elf kószálgat az erdőben, igen veszélyes engedély nélkül lépte át a határt és most valahol az erdőben bujkál. Körözés van ellene kiadva a fejdíja pedig 5 arany.- mondja ismét unott fejjel neked.

//off üdvözöllek Gianag földjén, ha van valami kívánságod, észre vételed, illetve építő jellegű kritikád írd csak meg nyugodtan pm-ben kalandokban és izgalmakban gazdag jó játékot kívánok //