Mithrill Úti fogadó Genningen: A fehér kocsma

[Arnoil]

(Noodel)

Pakolás közben már gondolva az ispotályban való jelenésemre, összekészítek egy kisebb csomagot amibe a gyógyító főzeteimből és kenőcseimből teszek. A késztermékes ládámat bezárom, s amennyire lehet elrejtem a szobában.

< Nos lassan idő van, beszélgessünk egyet addig. Remélem nem kutakodik majd itt senki, de biztos ami tuti. >

Lesétálok az étkezőbe, s széles mosollyal nyugtázom Altemor invitálását.

- Úgy gondolom, hogy most hosszú idő óta úgy érzem magam e szép országban, mit ahogy éreztem magam hajdanán itt.

Meghajlok a ház gazdája előtt majd helyet foglalok az asztalnál.
Pár vágással megbontom az étket, s amíg kezem dolgozik addig is mondom a mondandóm.

- Kedves barátom, gondolom kíváncsi vagy milyen úton érkeztem ide Genningenbe. Kihalt tájon és úton vezetett utam idáig.
Az Ereni határ átkelőnél már nem teljesen volt minden rendben, a kereskedőket feltartóztatják minden árujukkal egyetemben valamilyen általam koholtnak vélhető indokkal. Akkor nem tűnt fel, de az úton nem találkozni szinte senkivel. Igen jól gondolod katonákkal sem. Amikor az első holttestet láttam az út mentén akkor inkább lekanyarodtam róla, s egy kis falucskában húztam meg magam. Az emberek félnek, a katonák vadak és zabolátlanok, nem a rendet szolgálják.

Kicsit kiélvezem Altemor döbbent ábrázatát, s addig pár falatot bekapok, s egy kortyintással leöblítem.

- Nem tudtam sokáig maradni a faluban, mert utam erre vezetett, s jönnöm kellett ha elrendelt dolgomnak végére kívántam járni. A tanácsok és saját félelmeim miatt is inkább az út mellett az erdőben vezettem a lovam. Lassabb haladás, de az aggódás helyes volt. Hallottam az útról fegyverek csörgését, halálsikolyokat, lovasok vágtáját, de leginkább síri csendet...

Ismét pár falatot nyelek, s pár krumplit szétnyomkodok a szaft felitatására.

- Az éjszakai szálláshelyek keresése közben próbáltam az őrtornyokban menedéket lelni, mind zárva üresen. Síri csend mindenfelé... Aztán ideértem.

Eszem, s hagyom gondolkodni Altemort. Majd nekiszegezek egy kérdéssort.

- Mesélj barátom te is, mi van itt az emberekkel? Mindenki otthon kuksol? Hogy folyik itt az élet? Honnan van élelmük az embereknek? Mi történik az itt elkészített kézműves eszközökkel kereskedők nélkül?

Nem terhelem agyon a gyomrom, de belakok a színhúsból, s a krumplival feláztatott szaftot is benyelem. A borral óvatosan öblögetem a torkom, nem akarom elveszteni az ítélőképességem.