(Sebille Hosstra)
*Érdekes dolgok derülnek ki a fordításból. Érdekes, mert ha igaz amit leírnak vannak "kapuk" melyeken át hamarabb lehet eljutni egyik helyről a másikra ebben az országban. Csak hallomásból ismerek ilyesmiket - varázslói kezek által készültek, s pont a nagy távolságok leküzdésére rövid időn belül alkották meg őket.*
- Mára bőven elég ennyi. Gondolom már neked is zsong a fejed... Menj, feküdj le, én még fennmaradok egy kicsit.
*Végre valahára egy kis meghitt kapcsolatot hozhatok létre Uram és jómagam közt. Az mondjuk nem érdekel, ha Ranti mégsem alszik és nézné/meglesné mit művelek még...
Előkészülök. Először is leveszem magamról a páncélt, mert már igencsak kezd összenyomni a súlya.
Aztán... Bár a tűzhely nem a szokványos, de még mindig jobb mint a semmi. Kinyitom a kályha(?) ajtaját miután elkészítettem a kis kelyhecskémet a nemrég szerzett borral, hogy önön véremet folyathassam bele. Elbeszélgetek az Úrral kicsit hosszabban mint szoktam. Megköszönöm azt amit eddig tett értem ezen a világon. Biztosítom szeretetemről és hűségemről, s arról, hogy mindent megteszek azért, hogy visszakaphassa egy régi csecsebecséjét még ha Orwella - jajj, párdon, Ranagol poklára is kell leszállni érte.
S hogy a hálának és fogadalomnak nyomatékot adjak alkarom oldalvást megvágom enyhén, hogy vérem előbb a kupába folyjon, majd a nemes nedűvel keveredve, kezem által a lángoló tűzbe érkezzen felajánlva áldozatul, ajándékul a Holtak Urának.*