JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délután
*Domvik felkentje fintorog amikor meghallja válaszod, feláll mellőled és leporolja a ruháját. Az üvegcsét a kezedbe adja.*
- Valahogy ilyesmit sejtettem...Ezt igya meg! Bár nem isteni mágiával készült, azért magának jó lesz...
*Még vet rád egy lefitymáló pillantást, majd magadra hagy és a többi túlélőt veszi kezelésbe. A kezedben lévő üvegcse egyszerű üveg; a benne lévő vörösesbarna lötty pedig üvegen keresztül is érezhetően meleg.*
Majd gondolkodás nélkül lehajtom s várom mi a hatása.... Közben a pap megnyilvánulásán gondolkodom... milyen két színű....Még ilyen veszélyes időben amikor az összefogás idenje van még most se mindegy hogy kihez imádkozik az ember.... Majd elhessegetem a gondolatokat s figyelek...
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délután
*Gondolkodás nélkül felhajtod az itókát. Valóban meleg, az íze pedig olyan mint egy iszonyatosan túlfűszerezett levesé. Szinte azonnal megérzed az áldásos hatását. Összerázkódsz a mágia hatására, a törött lábadba egy pillanatra éles fájdalom nyilall, de rögtön el is múlik. Azonnal érzed, hogy a lábad sokkal jobb állapotba került. A törött csontok összeforrtak, a szakadt ínszalagok helyre rendeződtek, a porcok ismét összeálltak. Némi próbálgatás és mozgatás után viszont rájössz, hogy a művelet nem volt tökéletes. Még mindig fáj egy kicsit a sérült testrész, de már terhelhető. Valószínűleg nem volt elég erős a gyógyital a teljes gyógyuláshoz.*
- Ahh.. Ez jól esett bár szörnyű az íze... - mondom motyogva... majd megpróbálok felállni s ha sikerül összeszedem a motyomat aztán várom , hogy mi lesz...
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délután
*A katonák gyorsan végeznek a lovak befogásával. Mindegyik szekér elé négy-négy lovat fognak, a bakra pedig egy-egy ember ül. Felpakolnak minden használhatónak tűnő cuccot a kocsikra, a sebesülteket pedig – bár többségük nem tért magához – a legkényelmesebbnek tűnő, zsákokkal teli kocsira helyezik el. Még tart a rakodás, amikor az egyik túlélő shadoni, a pipás – ha jól emlékszel Hadrel nevezetű – katona lép hozzád:*
- Ha akar velünk tarthat uram. A lova nem élte túl, de az egyik szekéren el tudjuk vinni a táborig ha gondolja...Sok felszerelése van? Ha velünk jön, akkor arra a ládás szekérre pakoljon. Én is azon megyek majd...
-Hát ha nem gond velük tartanék a táborig... Lovam megdöglött... a másikat épp Guidó üli meg.. Akkor összeszedem s felteszem a cuccaimat a szekérre s felpattanok aztán felölem indulhatunk is...
Így teszek... Összeszedem minden cuccom felpakolom a szekérre a lovamról is leszedem a rajta hagyott cuccokat ha még nem szedtem le... Majd szólok Guidonak, hogy szekérrel megyek s a táborba találkozunk majd... Ha más miatt nem is a lovam miatt mindenképp... Majd felpattanok a szekérre...
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délután
*A pipás bólint, majd megy a maga dolga után. Te nekiállsz a dolgaidat a szekérre pakolni. A nagyrészüket Guido már előzőleg melléd hozta, de a döglött lovadról magadnak kell a nyerget és a többi lószerszámot lehámoznod. Nem könnyű mutatvány, főleg a nyereg eltávolításával vacakolsz elég sokáig. Közben a shadoniak az egy kupacba hordott holttestek eltakarításával foglalatoskodnak. Mivel nincs idő a hagyományos temetésre, egészen érdekes módon oldják meg a helyzetet. Az egyik katona egy – elsőre egyszerű agyagkorsónak tűnő – nagyobbacska edényből valamiféle folyadékot locsol a hullahegyre. Bár jónéhány lépés távolságra vagy, innen is érzed a folyadék kellemetlen szagát. Szinte azonnal sisteregni kezdenek a testek, úgy tűnik talán valamiféle erős sav lehet. De mindezt tovább fokozzák azzal, hogy egy másik shadoni meggyújtja a testeken az anyagot, ami azonnal erős lángra kap, és vakítóan fehér fénnyel égetni kezdi a testeket. Az égő halomtól néhány lépésre a pap fennhangon imádkozik az istenéhez, de sajnos nem érted egyetlen szavát sem, mert valami ismeretlen nyelven beszél. Azt is észreveszed, hogy rajta kívül még néhányan – köztük Guido is – halkan imát mormolnak, ki-ki a maga istenéhez. Az vakító tűz percekig ég, amitől a legtöbb ló elég ideges, de gazdáik kordában tartják őket. Még lángol a tűz, amikor a szekerekkel elindultok. A bakon a pipás túlélő és egy másik katona ücsörög, te a raktérben foglalsz helyet. A legtöbb shadoni még nem hagyta el a csata helyszínét, még elég sokáig téblábolnak a lángoló halom körül. Csupán egy-két lovas kíséri a lassan haladó szekereket.*
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délután
*Elég sokáig kell a szekéren ücsörögve zötykölődnöd. Jó fertályórás késéssel csatlakoznak a szekerekhez a lovasok is; Guido egészen elől lovagol az idősödő lovag és a papocska társaságában. A lovasok elő- és utóvédet alkotnak, az út két oldalán pedig oldalvédőként két-három shadoni lovagol. A szekéren a hajtó és a pipás shadoni halkan beszélgetnek. A pipás elmeséli a rajtaütés részleteit is; még téged is megemlít, hogy milyen derekasan harcoltál. Unalmasan telik a következő néhány óra, közben megmásztok néhány kisebb dombocskát és több mint tizenöt-húsz mérföldet haladtok. A táj – bár továbbra is sztyeppés – sok helyen viseli a harcok nyomát. Több helyütt látsz kiégett, vagy lerombolt házakat, leégett fákat, bokrokat. Elég sok helyen látsz viszonylag friss sírhalmokat; van ahol legalább negyven-ötven sírhantot is megszámolhatnál. Többször találkoztok őrjáratozó lovasokkal vagy gyalogos katonákkal, de minden gond nélkül tovább haladtok. Egy nagyobbacska domb megmászása után eléritek az egyesített csapatok táborhelyét. Egy nagy és széles völgyben állomásoznak, de jól láthatóan elkülönülnek egymástól. A völgy közepén egy kisebb tó van, annak a partját a shadoniak foglalták el. A völgy felétek eső peremén a gorviki csapatok vannak. A shadoni csapatok – első saccolásra – körülbelül 6500-7000 gyalogosból és 150-200 lovasból áll. A gorvikiak sokkal kevesebben vannak, de legalább 4000 gorviki katona lehet ott is. Míg a shadoniak sátrai többé-kevésbé rendezett sorokban sorakoznak, a gorvikiak sátrai teljesen össze-vissza állnak. Sokfelé lobogók és címerpajzsok hirdetik az egységek származási helyét. Általánosságban elmondható, hogy fegyelem uralkodik a völgyben. Bár sehol se látsz gyakorlatozókat, mégis egyfolytában mozgás van. Folyamatosan érkeznek és indulnak az őrjáratok, kis létszámú lovas vagy gyalogos csapatok. Mindenki harckészültségben van, de láthatóan nem indulnak nagyobb csapatok támadásra az ellenség ellen. A növényzetből ítélve már több hete itt vesztegelhetnek a csapatok. A fű kikopott, a fákat kivágták a környéken. A lovascsapat nem megy a szekerekkel a táborba, hanem visszafordulnak és ismét felderítő útra indulnak. A három szekér – az előttük lovagló Guidoval – lassan kanyarog lefelé a völgy közepe felé vezető úton. A pipás katona ezúttal bagót rágva mondja neked:*
- No végre megérkeztünk! Amarra vannak a gorviki csapatok...Gondolom le akar jelentkezni. Számoljon be mindenről a feletteseinek!
*A legmegfelelőbb ponton meg is állítják a szekeret, hogy le tudjál szállni. Guido is odalovagol hozzád.*
- Felpakol a lóra abradon? Vagy akár fel is ülhet, mégiscsak a magáé, no meg hogy mutatna az, ha gyalogosan érkezne?!
<<.... Végre itt vagyunk... milyen hosszúnak tűnt ez az út... s egyáltalán nem volt unalmas... sőt..>>
- Jól mondja Guido uram! Végre megérkeztünk.... Felpakolok a lóra inkább... De maradjon a lovon. Hisz milyen tiszteletlenség és faragatlanság lenne tőlem, ha egy nálam idősebb s tapasztaltabb bajtársam gyalogolna míg lovon ügetnék mellette.... Beszámolot megteszem mindenképpen aztán lecuccolok valamerre... Remélem összefutunk még itt...
Átpakolok a lóra s ami nem fér rá azt kézben viszem... Majd lejelentkezek s ha komplikációk nélkül megy akkor szálláshelyet kérek/keresek lepakolok majd ételt keresek... Ha lehet akkor egy új nehézharci mént is kérnék/vásárólnék ha azon múlik....
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délután
*Felpakolod a lóra ami odafér Guido mellé. Felszíjazod a ládádat, a pajzsot és a kopját. Giudo kicsit szabódik a ló miatt.*
- Ó, igazán köszönöm, bár valószínűleg hamarosan szétválunk, így úgyis át kell adnom lovat...Egyébként maga kit keres? Úgy értem tudja, hogy ki lesz a felettese?...Én Gennaro da Sousa száznagyot fogom megkeresni, de már biztos mondtam...
*Közben elindultok a jól kitaposott úton a gorvikiak tábora felé, ami legfeljebb ötven-hatvan méterre lehet. Nincs megjelölt határvonala a tábornak, egyszerűen csak össze-vissza álló sátrak halmaza az egész. Elég sok őrködő katonát látsz; vannak akik állandó helyen posztolnak és vannak akik járőröznek. A legközelebbi egység néhány abradoi vörös griffmadaras címerrel díszített sátor körül állomásozik. Gyalogos katonák; kardokkal és tőrökkel felszerelve, vértként láncinget viselnek. A sátrak nagyságából és az őrködő katonák számából úgy saccolod, hogy legalább száz fős egység. Közeledve sülő hús illatát érzed, valószínűleg valahol készítik a vacsorát.*