Utak, ösvények, csapások

[Yvett de Crei]

//Semmi baj! Én ráérek //

(Sebille Hosstra)

*A talált étekből összerottyantok egy kis szegényes paprikáskrumplit.
Az anyó feltápászkodását végignézem; eszem ágában sincs segíteni neki. Ő sem volt szívélyes hozzám, örülhet, hogy nem nyírtam ki elsőre.*
- Remélem jól pihent... Kényelmes volt a padló?
*Szólok hozzá, bár sejtem, felesleges.
Megfőzök, majd ha addig sem ébred fel a szőke legény felköltöm hát.
Két tányért is kotrok elő, majd három felé osztom az ételt. Az egyik tányért az asztalra rakom, teszek mellé egy negyek cipót, meg egy almát.
A másik tányért a szőkének adom, ha találok evőeszközt akkor azzal együtt - ha netán nem tudná mit kell tenni vele megmutatom, hogy egyen; megfogatom vele a kanalat, merítek a krumpliból és a szájába dugom. Egyen. Etetni nem fogom, ha még ezek után sem hajlandó enni magától.
A lábasból megeszem én némi cipóval, majd utána egy almát.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggel


*Nekiállsz elkészíteni a paprikáskrumplit.
Először is meg kell raknod a tűzet, mert az éjszaka bizony kialudt. Szerencsédre a tűzhely mellett találsz egy kevés gyújtóst és tűzifát, amikkel hamar elegendő nagyságú tűzet tudsz gyújtani. Egy kisebb kondérba némi előkészítés – krumplipucolás, darabolás, egyebek - után felpakolod a hozzávalókat.
Az anyó figyeli a tevékenységed, de még a beszéded után se szól semmit, csak fintorog egyet, majd a fejével nemet int.
A férfi nem ébred fel a főzőcskézésed zajára, csupán akkor, amikor felébreszted. Álmosan pislog a világba, láthatóan nem nagyon tudja, hogy hol is van, de mintha a szemében egy kicsit több értelem csillogna, mint az este. Azért továbbra is bámul maga elé, de néha oldalra billenti a fejét és úgy nézelődik; de olyat is észreveszel, hogy néhány pillanatig téged figyel.
Közben te keresel két tányért és a hozzávaló evőeszközöket, majd merítesz az időközben elkészült ételből. Nem vagy egy nagy szakács, de egy ilyen egyszerű ételt még te is el tudsz készíteni.
A fickó adagját neki adod, majd a kezébe nyomsz egy kanalat. Nem csinál semmit, még azután sem, hogy egy kanállal a szájába nyomsz az ételből. Csupán szorítja a kanalát és tartja a tányérját.
Az anyó továbbra is figyeli a ténykedésed; amikor látja, hogy nem sokra mégy a fickó etetésével még egy gúnyos – vagy legalábbis gúnyosnak tűnő – vigyort is elnyom.
Te letelepedsz az asztalhoz és a lábasból megeszed az adagodat. Be kell hogy lásd, nem vagy valami jó szakács, de azért ehetőt kotyvasztottál. Elég jól laksz vele, desszertként pedig megeszed a kissé savanykás ízű almát.
Elég sokat vacakoltál a főzőcskézéssel és az evéssel; odakint a hajnali köd majdnem teljesen felszáll amire végzel ...*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Az anyó pillantását, fejével való intését mintha meg sem láttam volna, de ez azt sugallta számomra, hogy nagyon is érti mit mondok neki. De most már késő számára. A szőke etetésével nemfoglalkozom tovább. Majd az út során duggatok bele pár falatot még. A kicsit több értelem láttán egy halovány reményem van arra, hogy magához tér... bár ki tudja mi fog történni még az úton míg meg nem találom Hartot. A gondolatra sebtiben megeszem az adagom maradékát. Most jól esik egy kis főtt kaja, még akkor is, ha csak ehetőre sikeredett.
Felállok helyemről - kinézek az ablakon, majd az ajtón - Rulyt keresem szememmel, remélem még itt van; és remélhetőleg nincs lenyergelve, csak fel kell rá pakolni a cuccot és már indulhatunk is.
Mindenesetre a szőkét kitessékelem a házból a cuccomat mellé helyezem.
Fogok egy nagy és hegyes kést - amit találok legnagyobbat -, majd az anyóhoz fordulok.*
- Az Uram már nagyon várja, hogy neki tetszőt cselekedjek... a legalkalmasabb személy erre te vagy... Ilyen csoffadt személyen még nem alkalmaztam ..., de... te se lehetsz különb a fiatalabbaknál.
*Aztán kicsit elgondolkodom és eszembe jut valami. Egy viszonylag gyors mozdulattal mellé szúrom a padlóba a kést (persze, ha kőpadló, akkor nem, akkor az asztallapba ^^). Utána kicsit morbid módon, de a lábait a szekrény lábához kötözöm úgy, hogy hason legyen az anyóka. Nem igazán szeretném, ha idő előtt megszökne. Ugyanis bár sokat szöszöltem itt, de valamit még meg kell néznem.
Ha megkötöztem és jónak találom a csomókat, akkor magam után becsukom az ajtót, majd a kis csapáson elindulok vissza oda ahol az láncokkal ellátott oltárszerűség állt. A nő holttestét keresem - remélem ott van még és nem mászott arréb...*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggel


*Ruly még mindig ott ácsorog, ahol az este hagytad. Bizonyosan ő is éhes és szomjas, de még várnia kell a reggelire.
Kivezeted a szőke férfit a házból és leteszed mellé a cuccaidat, majd visszamégy a házba, hogy elrendezd az anyó sorsát.
Amikor a házban talált nagykéssel közelítesz felé kissé megijed a vénasszony, hadarva magyarázni kezd valamit az érthetetlen nyelvén. Még aközben is hadovál amikor kikötöd az egyik szekrényhez, és csak akkor hagyja abba, amikor elhagyod a házat.
Visszamégy a tisztáshoz, ahol az este lecsaptad a fekete ruhás nőszemélyt. Ugyanabban a pozícióba fekszik ahogy hagytad; láthatóan senki se piszkálta és szerencsére a friss vérszag sem vonzott oda egyetlen éjszakai dögevőt sem.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Tegnap kínomban szó szerint mindenről megfeledkeztem. A nő hulláját el kellene takarítani, de aligha fogok sírt ásni neki. Egy rövid mérlegelés után megfogom a hullát és erőmhöz mérten elhúzom az "asztalig", majd fel is rakom rá. Egyenlőre ott marad.
Mielőtt ehhez hozzáfognék még megnézem magamnak azt a fekete kőfalat amire előző nap nem tudtam rájönni, hogy mi az.
Körbejárom, próbálok rajta véseteket keresni, vagy bármilyen más jelet.
Akár találok rajta, akár nem mindkét oldaláról megpróbálom feldönteni.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggel


*Elcipeled a hullát a kockaszerű kődarabig, felteszed rá, majd megvizsgálod a nem messze álló fekete kőfalat.
Egyetlen kőtömbről van szó, aminek a felülete simára van csiszolva. Nagyjából két méter magas és egy méter széles, vastagága alig tíz centiméter.
Nem találsz rajta semmiféle jelzést vagy vésetet, de még a moha sem telepedett meg rajta sehol.
Megpróbálod feldönteni mindkét oldalról. Rendesen megszenvedsz vele, amire - hol az egyik oldalról lökdösve, hol a másikról ráncigálva - sikerül eldöntened. Jó harminc centire volt beásva a sziklás földbe.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Vajon hogy csinálták, hogy megállt ilyen kis alapon ilyen masszívan?...
Bizonyára valamilyen áldásos, vagy mágikus tárgy lehet... bár a funkciója teljesen homály számomra. Valami azt súgja, hogy össze kellene törni... valahogyan...>
*Gondolkodom, miközben szememmel keresek egy nagyobb sziklát. Olyat amit két kézzel kell felemelnem, de még elbírjam azért... hogy a kőlaphoz víve magasról rádobhassam - hátha eltörne. Párszor megpróbálom, de ha reménytelennek látszik, akkor hagyom inkább.
Visszamegyek az oltárhoz. Kicsit kedvtelenül nézem a holttestet, majd Uram segítségét kérem abban, hogy a test eltűnjön végleg az anyagi világról. Tanulván előző éjszakai, hajnali bakimból most nem csupán a természetre bízom ezt a "munkát".*
- Uram! Kérlek segíts nekem elégetni ezt a hullát, hiába, hogy élet már nem lüktet benne - Nem tudom miért Uram, de úgy érzem maradéktalanul meg kell semmisülnie. Add hát kérlek a hatalmad apró szikráját, s borítsa mindent elemésztő forró lángtenger, hogy semmivé válljék eme régi fekélyes porhüvely.

//PP1 55.oldal. Halotti mágia//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggel


*Vizsgálgatod a kőtáblát, majd keresel egy nagyobbacska követ. Elég gyorsan találsz is egy megfelelő méretűt, amit aztán néhányszor jó erősen hozzávágsz a kőlaphoz.
Úgy tűnik, hogy nem tettél benne nagy kárt, szinte alig látszanak az ütések nyomai.
Visszamégy a hullához, és rövid imád után fellobban a Dartontól kapott halotti máglya. Először csupán néhány kisebb lángnyelv lobban fel, majd gyorsan hatalmas lángnyelvek ölelik körül a testet. Alig egy perc alatt porrá hamvad a hulla és hamarosan a tűz is elalszik.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Köszönöm Neked! - *adok egy csókot szent jelképemre, a gyűrűmre.
A kőtömböt még nézem egy darabig, majd belenyugodva végleg, hogy nem bírok benne kárt tenni inkább visszaindulok a házikóhoz, ahol hagytam a szőke legényt és a megkötözött nyanyát. Remélem mindketten - Rulyval mindhárman - ott vannak még ahol hagytam őket.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggel


*Visszamégy a házikóhoz, a lovad érdeklődve figyeli az érkezésed.
Amikor elmentél innen a szőke férfit állva hagytad, ezzel ellentétben most ücsörög a lovad melletti fűben. Szájából egy hosszabb fűszál vége kandikál ki. Amennyire látod, ez a keserűfűnek nevezett növény; gyermekkorodban te is szívesen rágicsáltad.
Az anyó ugyanúgy fekszik a kötelei szorításában; ha próbált is menekülni, az nem sikerült neki.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Egy pillanatra megtorpanok a szőke láttán, de betudom annak, hogy tisztul az elméje. Lehet valamivel mérgezték, és most, hogy már nem kapja visszanyeri önmagát. Lehet.
Rulynak adok inni ezt követően, már bizonyára szomjas lehet. Megpaskolom a nyakát is - azért jó, hogy itt van nekem, legalább őt ismerem
Ha végeztünk ezzel is felnyergelem, elpakolok mindent, hogy indulásra készek legyünk, majd ismét betérek a házba. A szőkéhez direkt nem szólok - tanulván a korábbi esetekből most nem próbálkozom kommunikációval. Néha rá-rá tekintek, de csendben maradok.
A házban a kis ládából elveszem az este félre rakott aranyláncon függeszkedő aranykört zsebre vágom végérvényesen. A többit meghagyom számára. A szekrény lábától eloldozom az anyókát és újra ülő helyzetbe segítem. Komótosan újra kezembe veszem a kést és meg-megvillanó tekintettel hol a kést nézem, hol az anyókát - mint aki nem tudja eldönteni mit is csináljon...
Azátn lendületből kiindulok, de a kést a kezemből az ajtóba állítom belülről és úgy derék magasságban. Elvigyorodom egy pillanatra ahogy elképzelem miként fogja magát kiszabadítani az öregasszony, majd hátra sem fordulva becsukom magam mögött az ajtót.
Most már a szőkéhez lépek egyenesen, megfogom a karját és talpra állítom.*
- Ideje indulnunk. Tudsz lovagolni? - *kérdem, bár választ nem várok igazán, lehet én lepődnék meg a legjobban. Ha nem ad választ, akkor kantárszáron vezetem lovam, őt meg a karjánál fogva - s így irányozom be Olbarise városát.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggeltől délig


*Megitatod Rulyt a házikó mellett álló kis vízgyűjtő hordóból, hálásan pislog rád.
Elrendezed a dolgaidat a házban az öregasszonnyal, majd a szőkét karon fogva indultok a város felé.
Elég lassan haladtok így de a férfinak nem kell nagy noszogatás, nyugodtan baktat melletted.
A vidék errefelé egyre kisebb dombokból áll; úgy tűnik, hogy lassan eléritek a síkságot. Órákat haladtok ilyen módon, és a délelőtt derekán elértek egy kisebb patakot, ami után ritkulni kezdenek az út menti fák, és sokkal nagyobbra nőtt fákból álló erdőn haladtok keresztül. Errefelé több madárcsicsergést hallasz, és a levegő is jobban mozog. A szőke sokszor tekint szét a környező vidéken, többször jól megbámulja a fákat.
Dél körül ismételten elértek egy kisebb patakot, amikor a partjához értek, a szőke megáll, leguggol és megmossa az arcát. Nagyot fújtat, de nem szól semmit.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Nem sétálgatok, eléggé jó tempót diktálok, hisz sok időt elfecséreltem a nyanyánál. Hátrányba kerültem Harthoz képest... és ki tudja, hogy ő már merre jár.
Azért arra ügyelek, hogy a szőke tudjon velem lépést tartani.
Dél környékén amikor megáll mosakodni lepakolok én is. Rulyról leveszem a nagyobb terhet jelentő felszerelést, majd a patak mellé kötöm ki ahol legelészni is tud, és inni is.
Magunknak pedig elkészítek némi ennivalót - hisz annak is eljött az ideje. A szőke kezébe nyomom az ételt.*
- Tessék enni. Ha nem eszel, estére mozdulni sem lesz erőd. Egyél... - *s mutatom neki, hogy mit kell csinálni akár a cipóval, akár a sajttal, más étekkel - beleharapok, megrágom, lenyelem. Ha ismét nem tud enni próbálok segíteni, azt a pár percet rászánom. Ha így sem boldogulok vele, akkor apró sóhajjal elkakolok mindent...*
- Talán majd este menni fog... Csak össze ne ess az éhségtől...
*Ezek után újra felpakolok és tovább folytatom újdonsült utitársammal az utat célom felé.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül


*Kikötöd Rulyt, majd előszedsz egy kis ételt. A szőke eközben leült a patakpartra és bámulni kezdi a csörgedező vizet.
Amikor a kezébe nyomsz egy darabka sajtot és egy kis cipódarabot, bambán csak nézi őket. Miután mutogatod neki, hogy hogyan kell enni, ő is elkezdi majszolni az ételt.
Jó sokáig rágja mielőtt lenyelné, de úgy tűnik, hogy ismét megtanult enni. Legalább egy fél órán át majszolgatja amire elfogy az étele. Ez idő alatt te is megebédelhetsz és a lovad is legel eleget.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Egy kis mosollyal nyugtázom, hogy azért elfogy az az étel a szőke kezéből.*
<Szép lassan alakul ez mint púpos gyerek a prés alatt...
Ha így folytatja, lehet holnap már beszélni is tud... csak aztán nehogy szófo*@'sa legyen... >
- Ügyes vagy! Egészségedre! - *mondom neki. Azért hagy halljon némi emberi szöveget is a madárcsicsergésen kívül.
A hosszúra nyúlt pihenő után felkerekedünk újra Olbarise felé. Csak jó lenne megtalálni már Hartot és végezni a dolgunkat...
Persze azt még nem tudom, hogy mi lesz a szőkével, ha ez bekövetkezik... Természetesen, ha visszanyeri öntudatát, akkor szabadon elmehet, ha akar, bizony én nem fogom tartóztatni... De ha maradni akar... nos majd ezen akkor fogok elgondolkodni; előbb érjük el célunkat.
Menet közben, hogy ne legyen olyan nagy csend éneklek. Igaz nem vagyok egy szép hangú énekesnő, de ez engem koránt sem zavar Ami dal épp eszembe jut - legyen az gyermekdal, egyházi "kornyikálás", vagy épp valami jó kis talpalávaló muzsika szövege.*