Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: kora reggeltől késő délutánig


*Mielőtt elhagyod a falut, csupán egyetlen helybelivel – egy tagbaszakadt favágótermetű férfival – találkozol, aki a kérdésedre mogorván bólogat csupán.
A település után folytatódik a megszokott fenyőerdő és a hegyes-völgyes vidék.
Nyugodtan lovagolsz egészen délig, amikor rövid pihenőt tartasz, és elfogyasztod az ebédedet. Felnyitod a faluban kapott zsákokat is. Találsz bennük többek között két kisebb viszonylag friss cipót, szalonnát, két szál füstölt kolbászt, egy nagyobb darab kecskesajtot, néhány sárga héjú almát. Összességében egy-két napra elegendő élelem.
Utána folytatod az utad, amit hamarosan egy kisebb patak keresztez, ahol Ruly ihat egy keveset.
A délután elején jár még az idő, amikor az egyik útkanyarulat után egy eléggé romos fából épült házikót veszel észre. Eléggé benőtte a gaz, a teteje is ramaty állapotban van. //Ha megállnál és bekukkantanál: semmi érdekes nincs odabent, mert – némi poron kívül – teljesen üres.//
Néhány óra lovaglás után nap lassan kezd lemenni, te pedig egy útelágazáshoz érkezel. Kétfelé ágazik az eddigi út, látszólag teljesen egyforma mindkét ág. Semmiféle útjelző táblát nem látsz, semmi sem jelöli, hogy merre kell Olbarise felé menni.
Már majdnem döntesz a további sorsod felől, amikor az út jobb oldali ága felől ballagva közelít egy öreg ember. Botra támaszkodva egészen lassan jár, láthatóan a nehezére esik a mozgás. Haja alig van, az a kevés is teljesen ősz, és nagyon ritkás. Egy kopott szürke csuhát visel, mint amilyet Pyarron ódivatú szerzetesei hordanak.
Lassan közeledik feléd, nagyjából tizenöt-húsz lépésre csoszog tőled amikor végre észrevesz. Rögtön megáll, fejet hajt és félre áll az utadból.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Néha meg-meg futtatom jobban a lovam, de azért nem hajtom ki belőle a szuszt. Szépen megebédelek, s nyugtázom az ennivaló mennyiségét és milyenségét. A kis pataknál megállok, pihenünk keveset. A vízben én is felfrissítem magam - kezet és arcot mosok csupán.
A kis háznál nem álok meg - láthatólag elhagyatott már régóta.
A kereszteződésnél tanácstalanul állok meg. Még Rulyról is leszállok, s így nézek szét a környéken, nem-e véletlenül eldőlt valahol az útjelző tábla.
Semmi sincs, így visszaszállok a nyeregbe, s már-már elindulnék a jobb oldali úton, amikor észreveszem az öregembert szerzetesi ruhában csoszogni az úton.
Közelebb léptetek hozzá, úgy 5 lábnyira megállok és leszállok lovamról. Tisztelettel fejet hajtok előtte, majd megszólítom.*
- Tiszteletem Atyám! Megtudná nekem mondani, hogy merre van Olbarise városa?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: késő délután


*Szétnézel, de nem látsz kidőlt jelzőtáblát. Viszont a nézelődésed alatt észreveszel egy fát a kereszteződés bal oldalán, aminek a kérge egy kis részen simára le van farigcsálva, és – bár alig látszik – határozott Hart felirat olvasható rajta. A fa kérgének sebéről ítélve legalább két-három napos lehet a faragás.
Az öreg csuhás tiszteletteljesen lehajtja a fejét, majd tört közös nyelven válaszol:

-Én is tisztelet drága hölgyemény! Én lenni nem atya, csak lenni egyszerű vándorló!...Olbarise? Lenni az arrafele...Nem lenni ott semmi, drága hölgy, te ne menni arra! Leghamarabb falu arra két napot menni te! De mindjárt este leszen! Pihen te és reggel indul, én is pihen veled tűznél! Én kérem te vigyáz rám este!

*Az öreg beszéd közben a jobb oldali út irányába mutogat. Úgy tűnik szerencsésen választottál volna utat, még ha nem is találkozol az öreggel.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Nem sérteni akartam az Atyával, csupán kifejezni korára való tekintettel tiszteletem.
Hogy-hogy nincs ott semmi?
*Nem szívesen állok meg most, de belátom, hogy már igencsak megy lefelé a nap. Lassan be is esteledik. Ártalmatlan öregembenek néz ki, de nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy ha eddig egyedül eltudott bárhonnan is jönni miért épp most és én kellek neki éjszakai dajkának?...
Egy egészséges távolságtartással kezelem az öregembert, de nem elutasítólag. Talán megtudhatok valamit Olbariseről tőle...*
- Ha önnek megfelel, akkor itt az elágazásban megállunk. Ez sem különb mint bármely másik útszéle pár lábnyival odább... Üljön le, pihenjen...
*Azzal neki is készülődök az éjszakázásnak. Rulyt megfosztom a terhétől, de leszerszámozni nem szerszámozom le. Fát gyűjtök az éjszakázáshoz, minél többet annál jobb. Közben azért rá-rásandítok lopva az öregre. Nem hagy nyugodni a gondolatom...
No meg... jobbra mutatott. Az elágazásban viszont a bal oldali úton van a fába vésve a Hart név. És nem is régi... Az meggyőződéssé kezd bennem érni, hogy a helyes irány balra van. Hart is onnan jött amerről én - Warvikba Olbarisen keresztül vezet az út - tehát arra mehetett. De miért is véste volna oda a nevét? Lehet kapott egy üzenetet, hogy útnak indítottak utána, s így akart jelezni merre kell menni. Kézenfekvő gondolat.
Viszont így egyre gyanusabb az öreg, és egyre jobban foglalkoztat, hogy vajon ki lehet?...
Még azonban nem adok hangot mindennek.
Saccra, ha sikerült elegendő tüzelőt gyűjteni, akkor összekészítem a tűzhelyet és ha eljött a sötétség ideje tüzet csiholok.*
- Hogyan szólíthatom? ... Messziről jött ily egyedül, és ráadásul gyalogszerrel? Biztos nagyon fáradt lehet... - *próbálom felvenni a beszélgetést az öregemberrel.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: késő délután


*Az öreg láthatóan megkönnyebbül szavaid hallatán. Letelepedik a kereszteződésben, te pedig ellátod a lovad, majd keresel egy kis éjszakai tűzrevalót.
Bejárod a környező erdőt, jó fertályóra keresgéléssel elegendő gallyat gyűjtesz.
Visszatérve látod, hogy az öreg már nem üldögél, hanem az út porát vizsgálja. A botjára támaszkodik, és úgy nézegeti a földet mintha a nyomokat keresne. Amikor visszaérsz, persze egyből odamegy hozzád, és figyeli a tűzrakó tudományodat. Kérdésedre fáradt hangon válaszol:

- Oh, bocsánatodat kér én neked! Én lenni Koufho...Én elég fárad, de nem messze jön. Olbarise felőle. Sajnos elfogy nekem étel; te tudni adni egy keveske én? Én köszönni, ha ad!...Olbarise nincs semmi, amund csapat rombol! Mindenki menekül, vagy hal meg!...Te hova menni arra hölgy? Nem vanni te gorviki, ugye? Tud én segít valami neked?

*Lassan lemegy a nap, így megrakod a tüzeteket.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Koufho... Az én nevem Sebille.
Hogy élelmet? Természetesen, adok. Egészségére. - *azzal a már pattogó tűz mellet adok neki az élelemből mi nálam van. Én is megvacsorázom*
- Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy Olbarise után merre megyünk. A falunál lemaradt az uram... Vagyis otthagytam... Majd utólér... Megyünk a családjához. - *kissé szótlan lettem. Még el sem gondolkodtam azon, hogy hol lehet Sandro. Na nem kedveltem meg annyira, hogy hiányozzék, de ha annyira akart volna már rég utólérhetett volna.*
- Azt mondja, hogy Olbariseben bent vannak az amundok és ott már senki emberfia nincs? Meg, hogy egyáltalán nem biztonságos az a környék? ... Kár...
Mondja csak Koufho... mit nézegetett nagyon az út porán mikor a fával visszaértem? Annyira vizsgálgatta a talajt, mintha egy leesett varrótűt keresett volna az út porában...

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: estefelé


*Az öreg farkasétvággyal eszi az elemózsiát amit adsz neki. Úgy tűnik, már elég régóta nem ehetett.
Te is megvacsorázol, a kérdéseidre pedig az öreg csuhás két falat között a következőket válaszolja:

- Kikerget shadoni amundot nemrég! Város biztonságos? Neeem, nem lenni aza!...Én mit keres út porba? Én keres elszakadt társak nyom! Valamerre effelé jöttetek ők, de én nem talál ők! Már két nap nincs meg ők...

*Az öreg is érdeklődve figyel téged, majd megjegyzi:

- Te lenni nem gorviki! Én látni mostanság ember nem gorviki, ők is menni Olbarise! Két vasas morradon, meg egy kis gon-corradon, meg egy siedon...Ők adni nekünk étel, de aztán tovább menni...

*Láthatóan elgondolkodik az öreg, majd a kulacsodért nyúl, közben megkérdi:

- Szabad?

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Merre mentek a társai? Lehet ők sokkal gyorsabban haladnak mint ön. Sőt, valószínű... Ahonnan én jövök... egy kis falu, arra van - *mutatom amerről érkeztem* - Igaz csak egy éjszakát töltöttünk ott, de nem odavalósiakat nem láttam. Lehet amarra mentek tovább... - *és mutatok a bal oldali útra.*
- Tessék. - *Adom a kulacsom is kezébe. Szavain elgondolkodom egy kicsit.*
- Két vasas nem gorviki ember? Mármint? Hogy érti azt, hogy vasas? És mi az a morrada, meg az a gon akármi?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: estefelé


*Az öreg gondolkodik, közben meghúzza a kulacsot. Elégedetten megnyalja a cserepes szája szélét, majd válaszol:

- Én nem tud merre a három. Én keres ők...Vasas az olyan páncélos siedon. Nagy fegyver nekik, meg lovuk. Meg egy kis...kis...fattyú! Gyerek! Szolga! Gyerek-szolga, szolga-gyerek! Gon-corradon...

*Látszik rajta, hogy nem ismer minden szót a pyar nyelvből, de igyekszik megfelelően válaszolni.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Páncélosok... - *gyúl értelem az agyamban a "vasas" jelzőre* - Hát, a háborúban kell a páncél... meg a nagy fegyver is.
Tehát a gon corradon az gyerekszolgát takar?
Mondja csak Koufho, a másik út merre visz? Szerintem arra mentek az ő társai, mert én nem találkoztam velük eddig...
*Közben az öreg szavain morfondírozom.*
<Mi van, ha igazat mond?... Mi oka lenne arra, hogy hazudjon? No, ettől függetlenül qrv@ gyanús, hogy így egyedül csoszogva egy ilyen komor és szavaival élve nem biztonságos környéken még él... A nagy páncél, stimm... nagy fegyverrel, stimm... gyerek kísérő, stimm... Csak az nem stimmel, hogy ketten vannak. Hart egyedül indult útnak. Engem küldtek utána...>

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: estefelé


*Az öreg bólogat majd mutogatva válaszol:*

- Jön te út aza vezete kifele Gorvik, ahol jönni én aza vezete Olbarise, aza balos oldala vezete egy olyan etanza...zsák...zsákfalu! Csaka arra vezete út, kifele nem!...Aztatta hiszem én, mit te mond: én három társ arrafele mene...

*Először arrafelé mutogatott ahonnét te érkeztél, aztán amerről ő, majd a harmadik – bal oldali – útra mutatott.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Hát, más útjuk nem maradt a társainak...
Pihenjen le Koufho, eljött az éjszaka, a pihenés ideje.
*Én még teszek veszek - fekvőhelyem elrendezem, s kézközelbe rakom csatabárdjaimat - az egyiket a fekvőhelyem közelébe, a másikat a tűz mellé...
Én még nem alszom el. Megvárom míg Koufho elalszik mélyen... addig elmélkedem az elkövetkezendő időszakról, s táplálom a tüzet.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: este és éjszaka


*Az öreg egészen a tűz közelébe fekszik, és csuhájába burkolózva hamarosan elalszik a földön. Egészen hihetetlen, de semmiféle takaró, vagy pokróc nincs nála.
Te is elvackolod magad, és miután egészen biztos vagy már benne, hogy alszik az öreg, te is álomba szenderülsz.

Amikor felriadsz az éjszaka közepén, még parázslik a tábortüzetek. Odafönt már a Kék Hold világít, így elég világos van.
Szinte azonnal észreveszed, hogy az öreg nem fekszik a helyén, sőt nem is látod semerre sem. Viszont a gazdátlan csuháját felfedezed néhány lépésre tőletek az úton.
Ruly idegesen horkant egyet, fülei folyamatosan mozognak; valami biztos őt is felriasztotta.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Megvárom míg elalszik az öreg, s előkészülök egy áldozatbemutatáshoz. Előszedem a boromat, melyet nem sokkal ezután megvágott tenyeremből csepegő véremmel keverek - s egy imába kezdek... A véremmel elegyített bort lassan a tűzbe öntöm, s útmutatást kérek a Holtak Urától.*
<Uram! Te aki Élet, s Halál Ura vagy kérlek fogadd el tőlem önön véremmel kervert édes nedűt hűségem jeléül. Kérlek adj nekem jelet, útmutatást, hogy mely úton kell tovább mennem, hogy késlekedés nélkül utólérjem rendtársam, ki szintén hűséges szolgáld, hogy mielőbb visszakaphasd a Téged megillető varjúszárny ékkövet.
...
Adj nyugodalmat az elhunytaknak, fájdalom enyhülést az ittmaradottaknak. Ellenségeid elméjét mihamarabb világosítsd meg gyarlóságukra, hogy belássák végórájukban mit rontottak el életükben.>
*Sikerüljön, vagy nem az áldozatbemutatás, még táplálom egy kicsit a tüzet elgondolkodván saját életemen, majd én is nyugovóra térek.
Elmémet felkészítem az ébredésre, de nem hajnalra - Ruly ideges horkantására.
Az éjszaka közepén ez be is következik - egyből feltűnik az öreg hiánya.
Csatabárdom a kezembe veszem, s felállok fekhelyemről. Körbekémlelek.
Hogy a tűz ne aludjon ki odalépek, s megpiszkálom kicsit, majd dobok rá pár ágat, gallyat - hagy lobogjon a tűz rendesen, s az éjszaka hidegétől óvjon melege. Bár erre most nincs szükség... Az öreg üres csuhája, az eltűnése eléggé elvonja figyelmemet attól a pici ténytől, hogy az éjszaka még csípősen telik el.
Csatabárdom még mindig fogom - felmérem kardom helyzetét, majd az üresen hagyott csuhához lépek, s lábammal megrúgom picit. Alaposan körbekémlelek ismét. Várok...*

//Bocsánat, hogy nem írtam le az előbb mi a szándékom a karival az este további részében. ^^ Remélem nem nagy baj.//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: éjszaka


*Darton elfogadta áldozatodat még lefekvés előtt.*
*Ébredésed után kicsit felszítod a tüzet, szerencsére megfelelő mennyiségű gallyat gyűjtöttél.
Kémleled a sötétséget, de semmi mozgást nem érzékelsz. Ruly idegessége rád is átragad és te sem nyugodsz meg.
Van is okod rá, mert hirtelen – valahonnét legfeljebb a fák közül – morgást hallasz. Leginkább egy kutya, vagy farkas morgásához hasonlít, de sokkal hangosabb és fenyegetőbb. Nem lehet messze tőled, legfeljebb húsz-huszonöt lépés távolságra. A fák takarják a hang gazdáját, de nem hallod, hogy közeledne vagy távolodna, így csörtetés hangját se hallod. Ruly mindenesetre egyre idegesebben toporzékolni kezd. Egyelőre nem próbál elfutni, de a határán van.
Legalább tizenöt-húsz másodpercen keresztül hallod a morgást, utána ismét csend.*