Utak, ösvények, csapások

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Alaposan megnézem, hogy hová megyünk. A helykínálásra le is ülök a székre, majd figyelem és ismét próbálom összerakni mit is kérdezett. Homlokráncolásom betudható annak, hogy kicsit nehezen értem meg a tört beszédet.*
<De jó volna tudni, hogy Sandro mi a fenét beszélt az este velük. A pics@'ba... Meg hol a fenében van...>
- Nem tudom. Az uram erről nem beszélt. Mondott nekem neveket, de nem tudtam őket megjegyezni. A kereskedő hercegségekből jöttünk. A végső város... - *elgondolkodom, mintha keresném a város nevét, de hát... Egy picit esdeklőn nézek rá, még egy halovány pirongást is tudok produkálni.* - Azt tudom, hogy Oblarisbe tartunk most, de hogy onnan tovább merre... Mégis csak kellett volna ide az uram...
*A város nevét nem direkt rontottam el, de ebből is látszódik, hogy nehezemre esik megjegyezni a neveket.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: reggel


*A zöld kendős hunyorgat, bólogat, majd kérdez:

- Érteni...monddatad titeknek neved, én írom pappírosra...menlevélnak! Aztat a mondatad hogy Olbarise?

*A fickó teljesen nyugodtan várja a válaszod, talán bevett szokás errefelé ez a menlevelesdi. Mindenesetre biztos jó pénzt szakíthatnak vele.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A neveknél bólogatok, de átfut az agyamon, hogy vajon ezt hogy is szokták... De végül is mindegy. Ha kérdez majd kivágom magam valamivel.*
- Uram, Sandro Cortese. Én Sebille Hosstra vagyok.
És igen, oda tartunk...
*Míg ő ír, addig én kotorászom az erszényemben. Egy aranyat veszek elő. Bár pyarr érme, remélem, hogy elfogadja.
Leteszem az asztal lapjára magam elé, nem rejtegetem, hogy mim van. De még nem is csúsztatom eléje, majd, ha kész a papíroska.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: reggel


*A fickó bólogat, majd komótosan írni kezd. Láthatóan nem egy nagy betűvető, de azért szépen halad vele.
Legalább egy fertályórát elpiszmog. A végén előszed egy darabka pecsétviaszt, megolvasztja az asztalon álló kis gyertyatartó lángjánál, majd az irományra csurgatja. Ezután előszedi az eddig a ruha alatt a nyakában lógó kis pecsétet és belenyomja.
Megvárja míg megszilárdul, közben sikerélménytől átszellemült arccal rádvigyorodik, majd magyaráz valamit az érthetetlen nyelvén. Persze nem értesz egy szót sem.
Az aranypénz láttán elkerekedik a szeme, de gyorsan erőt vesz magán. Előszed az asztala fiókjából egy kicsi ládikót, kinyitja, majd előkapar belőle négy ezüstpénzt.
Átnyújtja a papírost, átveszi tőled az aranyat, de átadja a négy ezüstpénzt is néhány szó kíséretében:

- Ez a vissza...visszajártó! Koponyánkínt három ezüstpíz!...Jó lenni naktek út, mosttan jobb idő lenni! Sokat nektek szerencse, a Legnagyobb Úr vezet titek Olbarise!

*Megnézheted az irományt. Szép cikornyás betűkkel írta a zöld kendős fickó, neveiteken és a város nevén kívül nem tudsz többet kihámozni belőle, lévén gorviki nyelven íródott.
Viszont a négy ezüstpénz érdekes lehet számodra, ugyanis Rowonban vert ezüstpénzek, melyekről Airun Al Marem képmása vigyorog rád.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Csendesen várakozom míg a papíros elkészül. Legalább lesz. Az igaz, hogy kifizetek érte jó sok pénzt, de ahogy Sandro mondta nem vesszük hasznát sokszor.
Ennyi baj legyen.
Elkészültekor elveszem megnézem, majd óvatosan összehajtva fogom a kezembe.*
- Köszönjük! Mind a papírost, mind a kívánságot.
*A visszajárót is elteszem, csak előbb megakad a szemem a pénzen. Egy horkantás mindaz amit kicsal belőlem. Legalább azt tudom, hogy jófelé megyek. Ez a pénz hiszem, hogy nem kerülhetett másképp ide mint testvéremtől Harttól.
Ha nem akar mást tőlem elköszönök, s visszaindulok a fogadóba. Ahol először is befejezem a reggelimet, majd ha Sandro még ekkor sem kerül elő... nos, a reggeli idő alatt elgondolkodom mi is legyen akkor.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: reggel


*A zöld kendős férfi egészen az épület bejárati ajtajáig kísér, majd utadra enged.
Amire visszaérsz az ivóba már nem üres. Két idős ember ücsörög az egyik asztalnál két borospohár társaságában, és halkan beszélgetnek gorviki nyelven. A pult mögött a lány ácsorog unatkozva, csak biccent egyet feléd amikor belépsz.
Az asztalodnál minden éppúgy van, mint ahogy hagytad. Nekiállsz ismét a reggelidnek.
Megtömöd nyugodtan a hasadat, de addigra sem kerül elő Sandro amire végzel. Isten tudja merre lehet...*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Az a tény, hogy Sandro még most sem került elő nem mondom, hogy aggaszt, de nem is repesek tőle.*
<Orwella bugyrára b@ssz@meg... Ha most lelépek csak úgy egyedül... nem it tudom... Elvégre az uram, vagy mim... Keresni meg nem nagyon akarózik. Rengeteg időt elvesz. Mielőbb utól kell érnem Hartot...>
*Döntök végül is.
Felállok a székről a tálcával a kezembe, és a pulthoz megyek. Leteszem a tálcát az ásítozó nő elé, majd a másik terítékre mutatok. Kicsit morcos képpel kérdek rá ismét.*
- Sandro? Még mindig nem mutatta magát?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: reggel


*A pulthoz sétálsz a reggelid maradékával, a lány persze – jó vendéglátósként – segítőkészen elveszi tőled a tálcát, valamit magyaráz, de sajna nem érted.
Kérdésedre kényszeredetten mosolyog, majd vonogatni kezdi a vállát. Valamit hátraszól a válla fölött a konyha irányába, amire kijön a este pultosként látott fickó. Valamit beszélnek a lánnyal gorvikiul.
A férfi megvakarja a fejét, majd sietve visszamegy a konyhába, és két nagyobbacska zsákkal tér vissza. Leteszi a pult mellé, majd ismételten beszél valamit. Mutogat a zsákokra, meg rád.
Persze időközben a fickó is rájött már, hogy nem értesz egy szót sem. Széttárja a kezét, és mond valamit a lánynak. Erre ő meg lassan, tagoltan és egy kicsit nagyobb hangerővel elkezd beszélni neked gorvikiul. Mond pár mondatot ilyen módon, majd ő is feladja.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Valahogy nem jött össze ez a tudakolózás.
Kissé csalódottan biccentek egyet feléjük köszönet képp, majd felmegyek a szobámba.
Összekészítek mindent és le is cipekedem. Az elemózsiás zsákokhoz lépem, majd magamhoz intem a nőt.*
- Mennyi? - *kérdem kurtán, de ujjaimmal mutatom, hogy pénz... s szütyőmből előhalászok egy rezet és egy ezüstöt, majd lassan nyitogatom az ujjaimat 1 - 2 - 3 - 4 - 5 ...* - Mennyi? - *ismétlem el, s ismét kinyitogatom egyessével az ujjaimat, de már gyorsabban, míg a másikban a két érmét fogom és feltartom.*
<Remélem rájön, hogy mit akarok ezzel. Ha nem ... legfeljebb a segítségét kérem annak a katonának, vagy kinek... Sandro meg... Nos, egy feleség joggal lehet dühös az urára, ha az az éjjel más szoknyája alatt leli örömét... Majd utól ér ha akar... Nekem nincs időm rá várni, míg kipiheni az éjszaka fáradalmait... A fenébe, pedig jó volt, hogy fordított...>

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: reggel


*Lecihelődsz a szobából, majd az elemózsiás zsákokhoz lépsz.
A lány érdeklődve figyeli a mozdulataidat, majd beszélni kezd az érthetetlen nyelvén.
A gesztusokból arra következtetsz, hogy nem akarja elfogadni a felkínált pénzt. Amikor feltartod a pénzérméket elhallgat és hátrapillant a konyha irányába. Amikor visszafordul, arcán cinkos mosoly jelenik meg, majd az ezüst érméért nyúl. //Ha nekiadod// elteszi az egy ezüstöt a szoknyája zsebébe, majd mutogat, hogy haladjál kifelé. Egészen az ajtóig kísér, közben hátra-hátra pillant a konyha irányába.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Mondjad. Úgysem értem, ha nem jöttél volna rá...
*És egy halálian nyugodt pillantással nézek a nőre. Szemem se rebben amikor elveszi az egy ezüstöt kezemből.*
<Szemesnek áll a világ...>
*A rezet elteszem, majd magamhoz veszek minden cuccomat. Kiérvén biccentek egyet a nőnek és Ruly felé veszem az irányom.
Felpakolok rá mindent - remélhetőleg eltudok helyezni mindent rajta (a vértemet még mindig nem vettem fel, egy málhában csináltam a daraboknak helyet; de a fegyvereim nállam vannak).
Kantárszáron vezetem a lovam a kétszintes épületig, ahol megkaptam a menlevelet. Határozottan próbálom megkeresni azt a katonát (vagy kit), aki értette a közös nyelvet, mégha törve is. Remélem, hogy megtalálom félreértések nélkül az épületben. Csak arra megyek amerre jártunk - a kis előtérből a bejárattal szembeni folyosóra lépek, majd bekopogván tovább a másik helyiségbe. A kis szobában azon az ajtón kopogok be ismételten amelyik mögött megtörtént a menlevél kiállítás. Várok egy picit, majd ha semmi sem történik benyitok, s benézek. (ha valaki kiszól, akkor is benyitok). Viszont nem megyek be, ha a szoba üres. Ez esetben próbálkozom kopogással a többi ajtón ... valaki csak lesz bent.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: reggel


*Elviszed a cuccaidat a lovadhoz, aki a nem messze lévő karámban ácsorog néhány másik ló társaságában. Itt állnak Sandro lovai is, meg még két másik.
Kivezeted a karámon kívülre a sajátodat, felnyergeled, majd felpakolod rá a cókmókodat.
A kétszintes épülethez vezeted Rulyt, majd határozottan elindulsz befelé. A bejárati ajtóhoz lépve hallod, hogy az ajtó mögött hangosan beszél valaki gorvikiul. A hangsúlyból ítélve ez a valaki éppen kioktat, vagy szidalmaz valakit.
Benyitsz az ajtón és látod, hogy a zöld kendős férfi – aki nemrég megírta neked a papírost – magyaráz egy szemmel láthatóan nemrég felébresztett katonaforma embernek. A katona öltözete elég szedett-vedett, nincs rendesen begombolva, a haja össze-vissza áll, szemei vérágasak és álmosan pislog velük a zöld kendősre. Amikor kinyitod az ajtót abbahagyja a beszédet egy pillanatra, rád néz, aztán mond még néhány gorviki szót az álomszuszék katonának, majd feléd fordul:

- Zsákos hölgy nektetek kapottad! Segít én neki? Mondd te!

*Várja, hogy mit szeretnél. Közben a háta mögött a katona leül az előtérben található padra, és szinte azonnal el is alszik.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Rezzenéstelen arccal lépek belljebb. Nem nagyon érdekel, hogy az emberét leteremtette - s az sem mit fog kapni miután én itt végeztem azért, hogy elaludt a lócán ülve... *
- Bocsásson meg a zavarásomért. Csak pár perc...
Átadna egy üzenetet az uramnak, ha hajlandó lesz előbújni más szoknyája alól?... - *várok egy picit, míg megemészti a mondandómat* - Nos, csak annyit kellene megmondani neki, hogy nállunk ez nem így működik, s én nem vagyok hajlandó megvárni, míg ő kiéli magát...
*Nyílt a tekintetem, s nem zavartatom magam egyáltalán a téma miatt.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: reggel


*A zöld derékkendős először meglepetten néz, majd bólogat a szavaid hallatán. Úgy tűnik megértette a mondandódat, bár errefelé biztos nem kezelik ilyen nyugodtan a feleségek, ha megcsalják őket a férjeik.

- Rendeben! Én mondd néki mit te! Mit mondd én néki, te mennesz merre? Kifeléhez, vagy Olbarise feléhez?

*Beszéd közben hátrapillant, és elfutja a méreg, amikor meglátja a padon szunyókáló emberét. Vörös fejjel várja a válaszod, és majd' felrobban az idegességtől.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Csak akkor, ha érdeklődne... Olbarise felé megyek.
Köszönöm a segítségét! További szép napot! S nem éri meg idegeskedni... - *sandítok a lócán alvó alakra.
Ezt követően Rulyra felülök és egy nyugodt tempóban elhagyom a falut - Olbarise irányába. Hogy biztos legyek abban, hogy jó fele megyek a falu szélén, ha látok embereket (vagy csak egyet akár), akkor az úton továbbmutatok és csak annyit mondok kérdező hangsúllyal, hogy: Olbarise?
A helyes út felé veszem az irányom és egy nyugodt ütemben kezdem a napot, majd egy picit gyorsítok az ütemen. Nincs felesleges időm...
Ha nem történik semmi, akkor dél felé megállok enni az út szélén, majd folytatom az utam a város felé egészen a következő faluig, vagy a szürkület beálltáig.*