Raquwarra városa

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Elmosolyodik magában*

-Inkább csak a harcok állásáról érdeklődött. Nem kifejezetten mondott semmi érdekeset...amit eddig ne tudtam volna.

*Gonosz mosoly ül ki arcára*

-Talán kellett volna valami fontosat mondania?

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: délelőtt


*Di Zacho megnyugodni látszik.*

- Semmi, semmi, csak azt hittem van valami érdekes híre az öregnek. Mindig van valami híre...

*Haladtok tovább a romos házak között.
Hamarosan egy térre érkeztek, ahol egy kis emelvényen egy teljesen épen maradt lovasszobor áll.
Harci ló, a lovas pedig egy fura vértezetet viselő alak. Elég szép munka.
A tér utcakövei – az eddigi egyszerű kövezettel ellentétben – rozsdavörös színűek. A tíznagy megáll és a szoborra mutat.*

- A helyiek szerint ez az ember egy sokat megélt kalandor, aki valamikor régen valami nagy tettet hajtott végre. A neve valami Barraus báró, vagy mifene volt. Én nem tudom, maga talán igen. Valami olyasmi van a legendájában, hogy az ellenfelei páncélja azonnal elrozsdált, ha a közelébe értek, vagy ilyesmi...

*Ismerős a legenda. Morik con Barraus, valóban nagyon régen élt, több mint ötszáz éve. A legendája szerint megátkozták, és bármilyen fém tárgyhoz ért, az perceken belül elrozsdásodott. Így fém vértet sem tudott viselni, ezért az elfek szent fájából, az uscayha-ból készíttetett magának páncélzatot. Fegyverként fa dorongot használt, amivel egyszer állítólag egyetlen csapással ölt meg egy óriást.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Bólint. Felidézi a rege fontosabb elemeit a shadoninak.*

-Ismerem a regét, de hogy hogy az amundok ennyire épen hagyták? Nem hinném, h puszta tiszteletből...

*Közelebb lépdelve megcsodűálja...a rozsdakörön kívülről.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: délelőtt


*Valójában nem sok látnivaló akad a szobron, talán a szerencséjének köszönheti, hogy megmenekült a pusztulástól.
Már épp indulnátok tovább, amikor egy fiatal, legfeljebb a húszas évei elején járó gorviki fiú sietve érkezik az egyik közeli mellékutcából. Elég jó minőségű ruhákat visel magas szárú bőr csizmával, oldalán egy hüvelyben ramiera van. Derekára kötve egy sötétzöld kendőt látsz, a csomózás módjából és a rajta lévő hímzett jelekből ítélve siedon.
Már messziről szólítgatja a tíznagyot:*

- Di Zacho...Hé, Di Zacho! Állj meg, beszélnem kell veled...

*A shadoni láthatóan bosszús a találkozás miatt, de azért bevárja a fickót.*

- Malark, üdvözöllek! Nem beszélhetnénk később, most ezt az urat kell kalauzolnom, meg egyébként is szolgálatban vagyok...

*A gorviki jól megnéz téged is, de szavait a shadonihoz intézi:*

- Nem érek rá, még sok helyre kell mennem. De legyen, kapsz még időt! Gyere ebédelni a Kátyúba, ott találkozunk! De ott legyél...

*A tíznagy bólogatva válaszol.*

- Ott leszek, egyébként is ott ebédelnék...

*A gorviki kurtán bólint, majd faképnél hagy titeket. A tíznagy arcán kis megkönnyebbülést fedezel fel, amikor eltűnik a fickó az egyik utcasarok mögött.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Kurtát bólint ő is az elviharzó siedon felé, majd mosolyogva a shadonira néz.*

-Ha fontos találkozója, vagy megbeszélése van miattam igazán ne zavartassa magát...úgy látom igen jó ismerettségben van az itteniekkel...meséljen egy kicsit...a nemesek visszatértek már, vagy csak azok vannak itt, akik el sem mentek?

<Hmm...titkok...egyre érdekesebb a fickó a számomra Úgy látom te sem vagy olyan szentéletű, mint amilyennek mutatod magad...Még csak nem olyan rég érkeztél Gorvikba, és máris az itteniek lekötelezettje vagy... >

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: délelőtt


*Di Zacho kissé kellemetlenül érzi magát amiatt, hogy te is szem- és fültanúja voltál a beszélgetésének. Kényszeredetten vigyorog, de látszik, hogy nem őszinte a mosolya.*

- Áh, mindegy, akár velem is jöhet a Kátyúba...Elég sok mindenkit megismertem ezalatt a néhány hét alatt amióta idevezényeltek. Ha szabadidőm van nem szívesen rostokolok a szálláson...A nemesek? Amennyire én tudom, egy-két család jött vissza, de a mostanság felkapaszkodó családok legalább akkora befolyással vannak a város életére, mint a valódi nemesek. Tudja, a háború a legtöbb embert földönfutóvá teszi, de van aki meggazdagodik rajta...A háború mindig jó üzlet...

*Tovább indultok a házak között. Hamarosan egy olyan részre értek, ahol a házak nagy részét úgy-ahogy helyreállították, de több helyütt most is dolgoznak.
Az egyik sarkon egy kis féltető alatt egy pecsenyesütő árulja a ”portékáját”. Még elég sok idő van ebédidőig, de egy-két ember mégis már most állva eszik a mellmagasságú vékony asztaloknál. Orrodat megcsapja a fűszeres sültkolbász illata...*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

-Remek...akkor legalább nekem is alkalma,m nyílik jobban belelátni az itteni életbe...

*Mosolyodik el a Kátyuba való betérés hírére. Az újjáépített környék sokkal jobban tetszik neki, mint az eddigi lepusztult helyek. Amint megérzi a sült illatát a tíznagyra néz.*

-Meghívhatom esetleg pár falatra?

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: délelőtt


*A tíznagy kicsit megnyugszik, majd egyenesen a sütöde felé idul.*

- Néha szoktam itt enni, egész jó az étel, de azért ne kérdezze meg, hogy miből van...

*Az pecsenyesütő – középkorú, frissen borotvált, egyszerű ruházatot viselő férfi – vigyorogva köszönti a tíznagyot.*

- Áh, a shadoni katonaúr, egy újabb vevő...Mivel szolgálhatok az uraknak?

*Di Zacho rád sandít, majd rendel magának:*

- Én egy kisebb sültkolbászt kérek, hozzá egy-két szelet kenyeret, meg egy kis savanyúságot...Van még abból az ecetes hagymából, amiből a múltkor is kaptam? No meg töltsél egy kupa bort, de ne abból a savanyú lőréből!

*A pultos elkezdi összekészíteni a tíznagy által kért dolgokat, közben rád is figyel, hogy te mit szeretnél.
A pult mögött egy olajos serpenyőben most is sülnek a különféle nagyságú kolbászok, húsdarabok, meg a gorvikiak által csak runka'-nak nevezett göngyölt-töltött hús. Békeidőkben fűszeres disznóhúsból készítik, amibe gombát, tojást, vagy sajtos darált húst tesznek.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

<Ha a shadoninak van bizodalma a kolbászhoz, akkor jómagam is teszek vele egy próbát.>

*A kolbász illatára kissé összeszorul a gyomra, és kisebb korranással jelzi, h tetszik neki az étek*

-Üdvözlöm! Én is egy kisebb szál kolbászt kérnék kenyérrel és savanyúsággal. Én állom az úr rendelését is. Nomeg egy kupa bor nekem is jól esne leöblíteni a finomságot.

*Adja le mosolyogva a rendelését*

-És mondja csak...mi a véleménye rólunk...a népe ha jól tudom nem szereti az ittenieket túlzottan. Pedig mi sem sokban különbözünk ám a tengeren túliaktól.

*Fordul a shadonihoz*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: délelőtt


*A pult mögötti fickó neked is összekészíti a megrendelt étet.
Gyorsan dolgozik, egy-kettőre kézhez kapjátok az enni-innivalót, majd a fickó fapofával közli a vételi árat:*

- Összesen öt réz lesz uram...Jó étvágyat!

*Félrevonultok az egyik mellmagasságú vékony asztalhoz. A tíznagy elégedett pofával szagolja meg az ennivalót.*

- Hmmm...Ez aztán a finomság! Jó étvágyat!

*Elkezdi enni az ételét. A felvetéseidre két falat között, félig teli szájjal válaszol:*

- Hát tudja, ez olyan elvi dolog. Ha abban nevelik fel a magamfajta shadonit, hogy minden gorviki vérben tocsogó emberáldozó, meg sátánimádó és így aztán sötét lelkű gazember, akkor nem nehéz nem szeretni őket...Odahaza úgy tanítják, hogy az első néhány itt letelepedett család elfordult a Hétarcú tanításaitól, és a mindenféle sötét hatalmakat kezdett imádni már akkor, amikor még a shadoni birtokaikon éltek. Ármánykodtak, meg próbálták bomlasztani az egyház által hirdetett rendet és békét. Amikor aztán sikerült kikergetni őket Shadonból még jobban megfertőzte őket a ”sötét oldal”...Gorvik a sötétség, Shadon a világosság...Gorvik a gonoszság, Shadon a jóság...Valahogy így tanítják, így mindenki úgy gondolja, hogy nagyon sok mindenben különbözünk egymástól...Aki viszont ide jött, az az egyszerű néppel könnyedén megérti magát. A köznép mindenhol egyforma: amit mondanak nekik a feljebbvalóik azt csinálják. Ebből a szempontból valóban nem sokban különbözünk...

*Az étel egyébként nem rossz, bár talán túlságosan meg lett sütve, de azért persze ehető.
A bor viszont elég pocsék; olyan savanyúnak tűnik, hogy az első korty után azonnal érzed, hogy ha innál még belőle, akkor biztosan gyorsan visszajönne.
Di Zachonak úgy tűnik ízlik, legalábbis csak egy kósza fintor fut át a vonásain amikor az étel mellé iszogatja.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Kifizeti az árat, majd megköszöni a jókívánságot.*

Igen. Tényleg jó az illata. Önnek is jó étvágyat!

*Ő is falatozik, közben válaszol a shadoninak*

-Hmm...jómagam sem a köznép köreiből származom, de mégsem áldoztam még soha életemben senkinek. ... Sőt az életét sem veszem el szívesen senkinek, csak ha az enyém múlik rajta...de gondolom ezzel ön is így van így háború idején. Az istenek...noss hát kontinensszerte 1000 meg egy istent imádnak. Az h valamely istenség tanai furák, vagy érthetetlenek még nem jelenti azt, h gonoszak is...egyszerűen csak más...gondoljunk most Dartonra...a pyarroniak a halál isteneként tisztelik, mégis jól megfér krad, vagy kyel a fény és dicsőség istenei mellett. Ahogy maga is látta már gondolom, semmi sem csak fekete és fehér...minden a szürke valamely árnyalata.

*A kicsit megsütött húsnak jobban is örül, mert így biztos nem kap tőle betegséget...legalábbis reméli. A bort pár korty után inkább félretolja. Arcán egy kicsit ki is ül a fanyar arckifejezés az első korty után.*

<Anyám...ha ez a jobb féle bor, akkor milyen lehet a rosszabb lőre...pfff...>

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: délelőtt


*Di Zacho egy pillanatra értetlenül mered rád, lenyeli az éppen rágicsált falatot.*

- Hogy érti azt, hogy „ezer Isten”? Csak egyetlen valódi isten létezik, mégpedig a Hétarcú Domvik! A többi valamiféle hatalommal bíró lény – köztük a pyar entitások is – legfeljebb démonok, vagy valamiféle félistenek lehetnek. Az, hogy híveik is vannak elég szomorú, hiszen szegények a sötétségben tévelyegnek, ha efféle korcsokat imádnak...Mindegy, nem az én dolgom felvilágosítani őket...Majd a papok...

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Bólint*

<Fafejű egy népség ez a shadoni...na de ezt eddig is tudtam...>

-Bizonyára igaza van.

*Mosolyog, és folytatja az evést...inkább nem bonyolódik hitéleti vitákba egy shadoniak által ellenőrzött városban. Ha befejezte az evést megvárja amíg a tíznagy is végez, azután követi tovább.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: délelőtt


- Nálunk odahaza valahogy így mondják...Remélem tényleg így van, no de kik vagyunk mi, hogy kétségbe vonjuk az okosabbak szavát?!...Mi csak bohóckodó ganékupacok vagyunk...

*Gyorsan végeztek az evéssel; nem volt túl nagy adag, ebédig így már biztosan kibírjátok.
Tovább indultok a pecsenyéstől. Erre felé is viszonylag helyreállított házakat látsz, de több helyen most is dolgoznak a helyreállításon.
Jó fertályórás sétálgatás után egy nagyobbacska téren megtaláljátok a helyi Ranagolita templomot.
Sokkal nagyobb mint egy átlagos Ranagol-szentély, de éppolyan felépítésű. Falai legalább hét-nyolc méter magasak és fekete gránit kőből készültek. Viszont a bejárati nyílások be vannak falazva, jól láthatóan nem régen csinálhatták, mivel a téglák egyszerű kőből vannak és erősen elütnek a szentély falaitól.
A tíznagy megvonja a vállát és csak ennyit mond:*

- Az egyház rendelkezése szerint itt tilos szertartásokat végezni...

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Igen meglepődik a befalazott templomon...talán picit dühíti is.*

<Egy kicsit sokat enged meg magának shadon...ez azért már pofátlanság.>

-Értem...senki nem próbált a rendelkezés ellen fellebbezni?

*Arcán nyoma sincs felháborodásnak, kíváncsi arckifejezéssel álcázza érzéseit.*