Utak, ösvények, csapások

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Végig nézek magamon, majd vállat vonok a vért alatt, hogy lehet valami uraságnak tekint - legalább is félénksége erre utal. Nem igyekszem kijavítani tévedésében.
Végighallgatom az információt, majd kicsit számolgatni kezdek félhangosan.*
- Ami azt jelenti, hogy kicsit jobban ki kellene hajtanunk a lovakat, hogy estére elérjük a következő falut. Így viszont szegény párák kidöglenek előbb-utóbb alólunk. Viszont vesztegelni sem akarok, úgyhogy lehet a szabad ég alatt töltjük az éjszakát.
Kérdezz még annyit, hogy mennyire gyakoriak errefelé a rablósdiság, meg, hogy errefelé ki az úr, mi a neve az abradonnak? Ugye jól emlékszem, hogy így hívják felétek a nemeseket? - *és vágok egy fancsali félvigyorgós képet. Abszolult nem vagyok benne biztos, hogy így van, de ez ugrott be elsőnek.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: reggel


*Ranti kissé értetlenkedő képpel hallgatja a kérdéseidet és mielőtt a fordításba kezdene egy-két fejvakarás közepette visszakérdez:*

- Hogy érti, hogy csak estére érjük el a következő falut? Még gyalog is oda lehet érni estére, nemhogy lóháton?! Az Atyával ha kicsit meghajtottuk a lovakat, akkor egy óra alatt letudtunk vagy tizenöt-húsz mérföldet, a falu – meg ha jól számolom – alig több ennél. Szerintem simán odaérünk legkésőbb délre...

*Csak ezután fog a kérdéseid lefordításába, majd pedig a szekeres fickó válaszai után a tolmácsolásba:*

- Azt mondja, hogy a Balotelli család birtokolja az abradoni címet, bár már hónapok óta nem hallottak felőlük. Elképzelhető, hogy a háború forgatagában a nagyrészük odaveszett. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy elég sok az úgynevezett szabadcsapat errefelé, akik önkényesen elvesznek ezt-azt. Persze némi pénzzel meg lehet kenni őket, akkor békén hagyják az egyszerű népeket, de még így is több marad a parasztoknak, mintha elvinnék a Balotellik embereik a dézsmát...Amúgy valóban abradon-nak hívják a nemesen születetteket, jól emlékszik...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Vajon hová kalandoztam? ...>
*Elvigyorodom mikor Ranti közli, hogy egy óra alatt meghajtva a lovakat le lehet tudni a következő faluig a távot. Rákacsintok, de nem szólok. Végül is ez is egy dicséret, még ha a saját gondolati kalandozásom hozta ki a fiúból és nem direkt "vizsgáztattam".
Aztán figyelmesen hallgatom, hogy mit beszél a kocsissal, és a fordítás annyira nem tetszik. Végigfut az agyamon, hogy remélhetőleg hullanélküli lesz a mai nap és nyugodalmas estének nézünk elébe. Az est gondolatára régen érzett bizsergés szalad át rajtam, mire önkéntelenül piszkálni kezdem a gyűrűmet.*
- Kérdezd meg még azt, hogy nem látott-e errefelé három embert, vagy többet fekete vértben, idegeneket? Írd le neki az Atyát és azt a félszeműt. Bár kevés reményem van hozzá, ha a fogadós nem látta őket.
Aztán köszönd meg a segítségét és kapjuk a nyakunkba a vidéket.
*Amikor végzett én is megköszönöm egyetlen köszönő szóval, törve a nyelvet, s pár rezet szórok ölébe menet közben. Intek neki búcsút egy kézmozdulattal, majd Rantinak, hogy kicsit hajtsuk meg a lovakat. Úgy egy fél órát áll szándékomban vágtázni, majd lassítok ügetésre, hogy a lovak is pihenhessenek. Viszont megállni, csak délben szándékozom, ha csak addig nem történik valami utunk során.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: reggeltől délig


*Ranti mutogatva kezdi magyarázni a kocsisnak a Dartonita testvéreid személyleírását. A fickó összehúzott szemmel figyel, de – miként az várható volt – csak rázza a fejét. Válaszol is néhány mondatot, de már azelőtt sejted a választ mielőtt a kölyök lefordítaná:*

- Azt mondja, hogy maga az egyetlen vértes ember, akit az utóbbi időben errefelé látott.

*A maréknyi rézpénz láttán igencsak elkerekedik a szeme, sűrűn hajbókolva kíván további szép napot és jó utat. Ezt még te is megérted.
A lovakat gyorsabb tempóra ösztökélve hagyjátok magatok mögött a kocsit és Négykő falut. Utatok továbbra is szántóföldek és kisebb erdősávok között kanyarog, közeben az úton senki emberfiával nem találkoztok.
Úgy látszik kedvelhet valaki odafönt – vagy odalent – mert a mai nap minden a terveid szerint alakul. Jó tempóban haladtok egészen délig. Ekkor már a gyomrod is jelzi, hogy ideje lenne megállni egy kis időre, és az egyik erdősáv mögött észreveszed a kocsis által beharangozott falut. A malmot - ahová a szekér igyekezett - nem vettétek észre, valószínűleg egy kis vízimalom lehet amit az úton haladva nem lehet látni.
A falu ami felé igyekeztek alig néhány házból áll. Már első ránézésre is látszik, hogy igencsak szegény népek élnek bennül. Az épületek düledeznek, a tetők jó néhány helyen lyukasak, a kerítések több helyen össze vannak dőlve. Az emberek akiket a házak között látsz szintén igencsak szegényesen vannak felöltözve, amint meglátnak téged érdeklődve figyelnek, de megszólítani senki sem merészel.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Sejthető volt, hogy az ipse nem látta Hartékat. De ha más nem, Warvikban találkozunk. Vagy... vagy egyedül oldom meg azt amivel megbíztak.
Erre a gondolatra kicsit ráncba szalad a homlokom, de el is hessegetem egyenlőre ezt a lehetőséget. Inkább örülök annak, hogy ahogy telnek a percek, ahogy haladunk előre nyugodt utunk van. Rám fér már az elmúlt napok eseményei után. Igaz kicsit unalmas így, de valamit valamiért. Valahogy sejtem, hogy lesz még ennek böjtje, de jelenleg inkább élvezem a semmittevést, a nyugodt, békés lovaglást célom felé.
A kis szegény falu láttán egy pillanatra még a szavam is eláll.*
- Ott megállunk ebédelni, a lovakat reméljük meg tudjuk itatni. Megérdeklődnéd?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: dél körül


*Belovagoltok a házak közé, Ranti kérdezősködni kezd a helyiektől. Az első megszólítottja egy fiatal pár; a fiú lehet olyan húsz éves, a lány körülbelül tizenhat.
Bár nem nagyon érted, hogy miről van szó, de a gesztusokból és a hangnemből nem nehéz rájönnöd, hogy igencsak ellenségesen fogadnak titeket. Nem agresszív a viselkedésük, de enyhén szólva nem valami készségesek. Morcosan mutogatnak a falun kívülre, ahol egy gémeskút áll.*

- Azt mondják, ott annál a kútnál meg tudjuk itatni a lovakat. Van egy olyan érzésem, hogy nem vagyunk itt szívesen látott vendégek, nem tudom mi a bajuk...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Ha már a faluba beérünk és megállunk egy kicsit kommunikálni, bólintok köszönés képpen a népeknek. Viszont...
Nem vártam tárt karokat, de ilyen fogadtatásra sem számítottam. Ám az helyett, hogy ezen nagyon rágódnék inkább apró mosollyal nézelődök szét a kicsi porfészekben. Közben arra gondolok, hogy "kezdődik a móka" a mai napra, és ettől úgy viszketni kezd a tenyerem.
Még így is hálás vagyok, hogy volt egy nyugodt éjjelünk, és egy nyugodt délelőttünk.
Miután Ranti fordít egy újabb mosolyt küldök a párocska felé, törve nyögöm a köszönő szót gorvikiul, majd a kút felé léptetem Rulyt. Nem zavartatom magam, így léptetés közben is nézegetem a kíváncsiskodókat nyíltan, majd a kúthoz közelítvén azt, hogy használják-e rendszeresen - merthogy az bizony látszik rajta.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: dél körül


*A kút használatban van, most is épp egy kislány – olyan Ranti korú lehet – cipel egy vödör vizet a legközelebbi ház felé. Akárcsak a többi falusi ő is szakadt göncökben van, de a többiekkel ellentétben ő valahogy tisztának tűnik, a haja is fényes-feketén csillog. Ahogy elhaladtok mellette még rá is mosolyodik Rantira. Ez volt az első pozitívnak mondható megnyilvánulás az itt élőktől amióta itt vagytok. A kölök kicsit zavarba is jön, de azért – kissé félszegen – biccent egyet a kislány felé.
A kút nem túl mély és víz is akad benne bőven. Egy vaskos lábakon álló, fából kifaragott vályú is van a kút kávája mellé állítva – valószínűleg ebből itatták régebben az állatokat. Mostanában nem nagyon használhatták, mert állott, poshadt vízzel van tele.
A kút vize viszont láthatóan tiszta.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A kislány felkelti figyelmemet egy kicsit. Érdekel, hogy ő vajon miért ilyen ápolt, míg a többiek nem. Az is lehet, hogy nemrég mosakodhatott, moshatott hajat - de valahogy egyszerű és félre-magyarázatnak érzem. Kérdezni viszont egyenlőre nem akarok.
Arra nem teszek megjegyzést, hogy Ranti zavarba jött egy kicsit, majd megtanulja kezelni a dolgokat.
A kútnál leszállok a lóról, kicsit megmozgatom tagjaimat.*
- Én húzok vizet, addig szedd elő az itatóvödrünket, hogy a lovaknak is tudjunk vizet adni.
Négylábú állataik már régóta nincsenek ahogy elnézem ezt az itatót. Bár... nem csak ebben szenvedhetnek hiányt.
*Húzok vizet először a lovaknak. Aztán szedek elő némi élelmet magunknak, hogy ebédelni tudjunk.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: dél körül


*Vizet húztok és megitatjátok a lovaitokat, majd nekifogtok az ebéd elfogyasztásához.
Evés közben nem tűnik fel semmi furcsa, bár néhány helybeli – persze tisztes távolságból – megfigyel titeket. Nem jönnek közelebb, de szúrós szemmel méregetnek benneteket.
Sokáig nem tűnik fel semmi, de már majdnem végeztek az evéssel amikor Ranti észrevesz valamit:*

- Nézze Sebille! Az az ember milyen gyorsan szalad az erdő felé...

*Arrafelé pillantasz amerre Ranti int a fejével, és te is látod, hogy egy alak – a mozgásából ítélve férfi – igencsak szaporán kapkodja a lábait. Egy szélesebb szántón keresztül igyekszik a közeli erdő felé, tőletek körülbelül két-háromszáz méterre. Néha hátra néz és – a távolságtól függetlenül úgy érzed – többször felétek is pillant.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Szótlanul telik az ebéd egy darabig - és ahogy a helybeliek figyelnek bennünket én is őket. Furcsák no...
Aztán Ranti vesz észre furcsát. Nézem a szaladó embert, majd a falut, aztán megint a szaladó embert, majd megint a falut, s végül Rantira tekintek.*
- Van egy olyan érzésem, hogy igyekszik szólni... hm... talán haramiáknak az érkezésünkről. Ne kapkodd a fejed, menjen minden úgy ahogy kell. Nem kell kapkodni sem az ebéd maradék részével, sem mással. - *én így is teszek. Az eddig elkezdett tempóban eszem meg az ebédem hátralevő pár falatját.*
- Mond csak. Itt Gorvikban mennyire gyakori az ilyen kis falu? Vagy minek nevezzem... S az a kislány... fura, hogy ő milyen tiszta, ápolt a többiekhez képest. Nem? Láttál már hasonlót, vagy ez szokás errefelé?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: dél körül


*Ranti két falat között kérdez vissza:*

- Hogy érti, hogy az "ilyen" faluk? Talán ők jobban megszenvedték a háborút és jobban elszegényedtek. Vagy az is lehet, hogy őket jobban kizsákmányolják mint azt a falut ahol én nőttem fel...A lány? Nem tudom, tényleg tisztábbnak tűnik mint a többi itt élő, bár ő is éppolyan rongyokban jár. Hogy miért ilyen ápolt, arra nem tudok különösebb okot...

*Hamarosan befejezitek az ebédelést. Úgy tűnik – de lehet hogy csak a paranoiás elméd mondatja veled – hogy egyre többen figyelnek titeket; a futó fickót – aki nemrég olyan sietősen tűnt el a fák között – nem látod semerre.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Elképzelhető amit mondassz. Bár azt hiszem, hogy ők tudnának erre a legjobban választ adni. Azon tűnődöm, hogy fecséreljük-e az időnket és rákérdezzünk, vagy hagyjuk a fenébe. Te mit tennél Ranti a szíved szerint? - *kérdem, miközben az ebéd maradékát elteszem, elpakolok.
Úgy teszek, mint aki készülődik folytatni az útját, miközben azt fürkészem, hogy a falubélieknek erre mi lesz a reakciójuk. Egyébként még eszemben sincs indulni.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: dél körül


*Ranti megvonja a vállát:*

- Igazából engem nem nagyon érdekel. No meg ha úton-útfélen megállunk mindenki ügyes-bajos dolgaival foglalkozni meg kérdezősködni, akkor sosem érünk oda abba a Warvikba...

*A falubeliek továbbra is figyelnek titeket, de ezt igyekeznek nem túl feltűnően csinálni. Végzik az ügyes-bajos ház körüli teendőiket, de időről-időre felétek pillantanak. Amikor kezded elpakolni az ebédetek maradékát sem változik különösebben semmi, bár mintha valamivel sűrűbben néznének rátok.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Ebben abszolút igazad van Ranti! De nézd azt az oldalát is, hogy én nem érkeznék Warvikva tudatlanként ebben a országban. - *aztán döntök hamar. Indulunk. Igaz kedvem volna megvárni, míg a szaladgálós férfiember visszatér (esetleg többed magával), de igaza van Rantinak, így sosem fogunk Warvikba érni. És az most fontosabb. Különben is, ha annyira akarnak valamit még utol is érhetnek . Erre a gondolatra elmosolyodom és fütyörészve igazgatom el a felszerelést Rulyn, hogy indulhassunk.*
- No, akkor lóra! Ha minden igaz estére elérünk még egy falut. - *szállok fel én is hátasomra, majd tova veszem az irányt, miután viszlátot integettem a felénk pillantó falusiaknak.*