Olbarise, a halott város

[Garmacor]

Délután mikor felébredek iszok és eszek egy keveset majd visszafekszek és próbálok tovább pihenni. Reggel előtt már fel se kelek.
[i] Reggel miután felébredek, meglehetősen elgyötörtem érzem magam, de valahogy működésre bírom fáradt.
<A kútnál posztolóktól túl sok jót nem várhatok. Láthatóan csak a haszonszerzés hajtja őket. Rajtuk kívűl csak azaz amund él a városban. Talán valamelyik gorviki vagy shadoni táborban találok egy felcsert remélem hagytak hátra valahol őröket. Bár azt sem értem, hogy miért hagyták üresen a várost. A patakból megoldhatnák a vízellátást. No mindegy irány utánuk. Talán szerencsém lesz. >
E gondolatok után a tettek mezejére lépek. Először meditálni kezdek majd elmém hatalmával csökkentem a fájdalmaim. (fájdalomcsillapítás diszciplína 12 Fp) Majd újra meditálok. Ezek után felkötöm a sérült karomat, hogy ne mozogjon annyira. A kulacsokat a pokrócokat a tűzszerszámot és a ruhadarabokat az egyik zsákba összepakolom. A ruhacsíkokból két pántot csinálok a zsákra. Majd a fegyvereim is felrakom a helyükre és végül észak északnyugat felé indulok amerre a csapatokat távozni láttam. A vízzel spórolok ha valahol valami ehetőt látok azt magamhoz veszem. (akár emberhúst is)

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Ohh, csupa hasznos munka. A tehénfejés fárasztó, ha minden reggel kellene csinálnom, akkor talán a harmadik napon már a karomban igencsak görcs és izomláz állna... Az ember azt gondolja, hogy milyen könnyű, aztán amikor csinálja rájön, hogy nem is...
*Terelem a gondolataimat fecsegéssel, ugyanis megfordult a fejemben, hogy remélhetőleg nem lesz nyűt a suhanc.
A kutat meglátva szemet ráncolok.*
<Nagy kincs az tuti. Remélem, hogy adnak is vizet... előbb szép szóval, ha nem megy... >
- Míg oda nem érünk mesélhetnél halkan, hogy a látottak alapján mire számíthatunk. Én nem ismerem a szokásokat, de azt mondták, hogy a kendőknek, a ruházatnak van jelentésük. - *mondom Rantinak halkan, közben alig észrevehetően lassítok a tempón.*

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: reggeltől délig


*Egészen a következő reggelig pihentetsz, bár a sérüléseidbe nyilalló fájdalom miatt többször felébredsz az éjszaka folyamán.
Meglehetősen elgyötörtnek érzed magad a reggeli ébredéskor, de muszáj valamelyest összeszedned magad, ha véghez szeretnéd vinni a tervedet.
Némi meditáció és készülődés után csoszogva-bicegve indulsz az Északi Kapu felé.
A városban nem találkozol senkivel, nem látsz mozgolódást sem semerre. Csupán a város keleti része felől látsz egy vékony füstcsíkot felszállni, úgy tűnik ott is felébredtek már néhányan.
Az Északi Kapu – a többi városkapuhoz hasonlóan – be van döntve, a környékén álló kisebb katonai erődítmények szinte a porig le vannak rombolva.
A kapun kívül a várost körülvevő kiszáradt-homokos rész fogad, ami itt is nagyjából öt-hat mérföld széles. A régen kiépített kereskedelmi útvonalon haladsz, ami a tartomány zászlósvárosa felé vezet. Aquilla nyugatra van Olbarisetől és több mint kétszáz mérföldes távolságra van. Korábbi ismereteid szerint ezen a kereskedelmi úton elég sokáig észak-északnyugati irányba lehet haladni, így nagyjából irányban vagy. Még gyerekkorodban jártál erre utoljára, amikor apád oldalán látogattál Aquilla-'ba egy leendő szövetség nyélbeütése miatt. Akkor lovaskocsival utaztatok és amennyire emlékszel estefelé értétek el a legközelebbi falut. Gyalogosan bizonyosan később éred el, főképp így sérülten botorkálva.
A homokos terület sebesülés nélkül egy-másfél óra alatt átszelnéd, a sérüléseidtől hátráltatva azonban már dél körül járhat az idő amire végre a fák közé érsz.
Egyszerű lombhullató erdő, nem túl sűrű aljnövényzettel, madárcsiripeléssel. Az út széles, akár három batár is elférhet egymás mellett.*


//Off: a következő reagodat légyszi az Utak, ösvények, csapások-hoz írd! Kösz. //

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*Ranti is lassít, és próbálja felmérni a kútnál posztoló fickókat.*

- Tényleg fontos a kendők színe meg a felkötés módja, a csomók száma, meg ilyenek. De ezeken a katonákon nincsen semmilyen kendő, talán nem is gorvikiak. A kendő hiányát leszámítva úgy néznek ki mint egy született gorviki, a ruházatból meg nem sok mindent tudok kitalálni...

*A fegyvereseknek is feltűnik, hogy közeledtek, ezért érdeklődve figyelnek az irányotokba.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Hát, ettől okosabb nem lettem, de sebaj! De ha netán harcra kerülne a sor, akkor lovagolj el a közelből, nehogy bajod essen! - *emlékezem vissza a szőke kinézetére, amikor visszatért a vízzel az este.* - Na menjünk, szükségünk van vízre.
*Egyenesen a kút felé vezetem a lovam, csendesen szemlélgetve a gorviki férfiakat és a környező házakat - lehetnek-e még a házakban többen.
6-7 lábnyira megállítom lovam a kúttól, s hangosan a férfiakhoz szólok.*
- Szép napot az Uraknak! Ugye nincs ellenvetésük, ha vételeznénk vizet a kútból kulacsunkba, tömlőnkbe, s lovainkat is megitatnánk?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*Ranti csak kurtán bólint, kicsit le is marad mögötted a lovával, hogy helyet hagyjon neked.
A kútnál posztoló fegyveresek hanyag testtartásban várják, hogy közelebb érj. A szavaid hallatán a nyílpuskás fickó – akinek egyébként nincs felhúzva a nyílpuskája, csupán lazán lóbálja az egyik kezében – válaszol, kissé tört pyar nyelven:*

- Jó nap kíván neked hölgy! Nem kapni víz te mostan, előbb kell papíros-engedély neked! Te beszél ezé' Serino, talál ő a Bakancsház arra fele, olyan kétszáz lépés!

*Szabad kezével az egyik kis utcácska felé mutogat, közben még egy vigyort is megereszt feléd.
A lándzsások viszont kissé oldalt mozognak, ebből a pozícióból könnyen fel tudnák venni a harcot a lándzsáikkal, ha a szükség úgy hozná, de fenyegető mozdulatot nem tesznek.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Aha, papíros... Lassan már még szarni is csak papíros engedéllyel lehet...>
*Gondolom kis mosoly közepette.*
- Köszönöm az útbaigazítást! - *Biccentek a választ adó férfinek, majd arra veszem az irányt amerre mutatott, s jelzek Rantinak is, hogy kövessen. Nem szeretném egyedül hagyni a kölyköt közöttük valamiért - erre a gondolatra egy magamnak szóló furcsa félmosolyszerűséget eresztek meg.
Kétszáz lépés, Bakancsház... nézelődöm, hogy vajon melyik ház is lehet ezzel a névvel illetve. Közben bevárom Rantit.*
- Szívesen venném, ha bejönnél velem ehhez a Serinohoz, de attól tartok mire kijönnénk onnan se lovunk, se felszerelésünk nem lenne. Ha kint maradsz, akkor megtudod valahogy védeni magad egy esetleges balhé esetén?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*Ranti megvonja a vállát a kérdésed hallatán:*

- Hááát, nem hinném, hogy esélyem lenne egy felnőtt ember ellen, legfeljebb megpróbálhatok elmenekülni...

*Láthatóan kicsit elgondolkodik az esélyein.
Közben haladtok az egyre szűkülő utcácskában, van ahol alig két méter széles. Ideális hely lenne egy esetleges rajtaütésre, de nem történik semmi veszélyes.
Valamikor kétszintes házak állhattak ezen a környéken egymáshoz egészen közel, de jelenleg csak egy romhalmaz az egész.
Ahogy haladtok szinte érzed, hogy végig figyelő szemek kísérnek titeket. Legalább kétszázötven-háromszáz métert haladtok amikor olyan környékre értek, ahol néhány viszonylag épen maradt ház is maradt. A legjobb állapotban lévő ház egy kétszintes épület, már messziről észreveszed a bejárat fölött függő bakancsos cégért, ami valószínűleg egy suszter cégére lehetett valamikor.
A bejárati ajtó mellett két láncinges, gorviki kinézetű fickó posztol, oldalukra kötött hüvelyben vastag pengéjű rövid kardokat látsz. Rajtuk sem látsz derékkendőt.
Már majdnem odaértek a bakancsos cégérhez, amikor az ellenkező irányból sietős léptekkel egy alacsony fickó érkezik egy göcsörtös botra támaszkodva. Úgy néz ki, mint ahogy az egyszerű ember egy idősödő tudóst elképzel: őszülő kecskeszakáll és fazonra nyírt rövid haj; láthatóan kiváló minőségű bársony és selyem ruhadarabok, amik többnyire sötét árnyalatúak. Az ő derekán viszont észreveszel egy derékkendőt, ami sötétkék színű és egy unikornist ábrázoló címer is látható rajta.
Nagyjából egyszerre értek a bakancsos házhoz, a két fegyveres köszönti is az öreget gorvikiul, majd érdeklődő tekintettel felétek fordulnak. Eközben a kecskeszakállas öreg egy kulccsal elkezdi kinyitni a bakancsos ház ajtaját, bár fél szemmel azért ő is figyel titeket.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Ha netán lenne valami, Rulyt hagyd hátra, csak magaddal törődj! De hátha az Úr szeme rajtunk van itt is és nem fog tréfálkozni velünk... - <jobban mint szokott általában > *teszem hozzá gondolatban és elégedettséggel játékosan megcsavarom a gyűrűm az ujjamon.
A környéket felmérem, a házakat vizslatom, s a bakancsos cégérrel ellátott házhoz igyekszem egyenesen. Természetesen helyiek előnyt élveznek, így az érkező úriembert hagyom előre menni.
Meglátva, hogy kinyitja az ajtót felötlik bennem, hogy talán pont őt keressük - hamarosan kiderül.
Rantinak átadom Ruly kantárját.*
- Légy résen, és szavam ne feledd, ne félj, bárhol kössél ki, megtalállak! - *ezzel ott hagyom a lovakkal és a katonákhoz fordulok. Bár most nincs rajtam a páncél és a kardom sem, de a két hajítóbárdom nálam van. Nyugodt léptekkel közelítek, majd pár lépés távolságban már meg is szólalok feléjük.*
- Jó napot az Uraknak! Nem messze innen egy kúttól ide irányítottak, hogy keressek itt egy Serino nevezetű urat. Írásos engedélyre lenne szükségünk, hogy vételezni tudjunk magunk és lovaink számára vizet a kútból. Merre találom ezt az urat?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*Az egyik fegyveres - a kútnál lévő fegyvereshez hasonlóan - tört pyar nyelven válaszol:*

- Jó nap neked, te járni jó helyen, Serino most jönni meg...

*Még folytatná a beszédet, de a kecskeszakállas öreg kissé sipítozó hangon közbeszól:*

- Én lenni Serino, fegyverek maradnak kint, maga jön velem, megtárgyal velem vizes kérését...

*Ezzel be is megy a házba, de az ajtót nyitva hagyja neked. A két katona jól megnéz, de egyik sem szól semmit, simán utat engednek neked.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Aham... fegyver kint... hogy is kellene csinálni, hogy a kezem és fejem is kint hagyjam? > *Csak egy nyugodt pillantással fordulok meg és a lovamhoz lépek vissza. Rantira kacsintok, majd előveszem a két csatabárdot övemből és betűzöm a nyeregtáska alá őket. Nyugodt léptekkel megyek vissza a házhoz, a katonák előtt felemelem a kezem, hogy lássák nincs nálam semmilyen más fegyver - és ahogy beengednek haloványat derülök magamban rajtuk, de ki nem szándékozom mutatni. Beljebb lépek és keresem a szakállas urat, ha megvan:*
- Örvendek! Nem rabolnám sokáig az idejét... Két kulacs, egy tömlő víz, valamint két ló azonnali itatását szeretném eszközölni. Mennyi lenne ez így?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*Miután lepakoltad a fegyvereidet egyszerűen belépsz a nyitott ajtón a két ajtónálló mellett.
Odabent az öreg éppen az ablaknyílásokra szerkesztett fa spaletták kinyitásával foglalatoskodik; ez pillanatok alatt sikerül neki és így beengedi a reggeli fényt.
A ház belseje egyszerűen van berendezve: egy erős fa asztal, amit egy sötétkék asztalterítővel takartak le, tele van pakolva mindenféle írószerszámmal, papírokkal, pergamenekkel. Az asztal mögött egy kényelmesnek tűnő karfás szék áll, amibe bele is telepedik a kecskeszakállas öreg, előtte két egyszerű faszék. A falakon faliszőnyegeket látsz, első ránézésre dzsad munkának tűnnek. Az egyik sarokban egy embermagas fiókos szekrény áll, legalább negyven fiókkal. Egy csukott ajtót is látsz a szemközti falon.
Az öreg egy bólintással jelzi, hogy megértette a kérésed, majd rövid előkészületek után elkezd egy kisebb papírosra írogatni, közben kérdez tőled:*

- Biztos elég ez víz? Legközelebb iható folyó Dél-keletre több tíz mérföld! Sok mérgezett kút, mérgezett patak mindenfelé, amundok varázslata megrontatta...Van eladó vizes tömlő, van kettőstömlő is, van kulacs, korsó ha kell. Vizes tömlő lenni öt réz, kettőstömlő lenni tíz réz, kulacs öt réz, korsó három, vödör kettő...Merre felé menni maga és fia? Én mondani, merre víz legközelebb arrafele!...Fizet egyszeri kúthasználat egy ezüst, annyi víz visz mennyit akar!

*Felkel a székéből, bár valószínűleg még nem végzett az irománnyal. A bejárattal szemközti csukott ajtóhoz megy, amit egy kicsit kinyit, és behozza az eladó portékáit. Hoz egy vizes tömlőt, nagyjából tíz literes lehet; egy általa kettőstömlőnek nevezett nyeregtáskához hasonlító, ám a táskák helyén egy-egy vizes tömlővel ellátott portékát, nagyjából kétszer tizenöt literes; egy fél literes fém kulacsot; egy ötliteres agyagkorsót és egy fa vödröt, ami nagyjából tíz literes. Első ránézésre elég jó minőségűek, bár díszítés egyiken sincs.
Rádvillantja foghíjas mosolyát az öreg és közli:*

- Lenni még ha kell!

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Elgondolkodom a felajánlásán... egy kettős tömlő lehet nem ártana még az útra.
Az, hogy Rantit a fiamnak nézi felpaprikáz kissé, nem bírom megállni, hogy ne tegyem helyre ezt a dolgot.*
- A fiú nem a fiam! Rendben?! Velem tart és tolmácsol ha kell...- *kicsit metszőbb szavak mint egy nyugodt embertől várná bárki is, de hát ez meg én vagyok, ha bármilyen összefüggésbe hoznak egy gyerekkel.*
- Elég borsos ára van a víznek... De rendben. Viszek mellé még egy kettős tömlőt is és az útbaigazítást megköszönöm... Warvikba tartunk. - *ahogy jönnek a szavak a metszősség is kiveszik a hangomból. Pénzes szütyőmet előveszem, kiteszek egy ezüstöt az asztalra, plussz melléje rakok még 10 rezet is.
A szütyőt nem zárom be, kiveszek még egy ezüstöt belőle, amit az ujjaim közt forgatok és a szütyőmet visszazárom, elteszem.*
- Némi anyagi támogatás fejében pár információt megoszthatna velem ... Egy déli, pyarr származású férfit keresek, a fivérem... Szép szál legény, talán viseli fekete páncélját, hosszú haja lófarokba van állandóan kötve. Tréfás ember, néha olyan, mintha nem lenne normális... ... Gondolom nem sokan kérhettek itt mostanában engedélyt vízvételről, de ha áthaladt erre, akkor bizonyára emlékszik rá... talán el is beszélgetett vele, vagy azokkal akikkel együtt érkezett... - *nyugodtan kérdezek, miközben tekintetemet nem veszem le róla, de az ujjaim közt az ezüst rendületlenül cikázik ide-oda.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*Az öreg csak bólogatással jelzi, hogy megértette: Ranti nem a fiad.
Elpakolja a pénzes szütyőjébe a pénzt, a kettős tömlőt pedig átadja az időközben elkészült irománnyal együtt. Gorviki nyelven íródott, úgy tűnik, hogy már előre meg volt írva, most csak a mai dátumot és az aláírást kanyarította rá az öreg.
Rendtársad említésekor az öreg egyből vörösödni kezd, majd kissé ideges hangon válaszol:*

- Vértes bajkeverő! Rusnya férfi, nem lenni neki egyik szem! Nem akarni fizetni vízért, ő megver két emberem, egyik még mindig nem tudni járni!...Egy siedon kísér ő, sietni ők nagyon. Ők visz egy alvó, talán sebesült férfi egy fagragga! Nem tudni merre menni ők, de néhány napja elmenni ők!

*Hamar megnyugszik, majd kicsit elgondolkodva – szinte csak önmagának – mormolja:*

- Rosszul megy dolog mostanság...Tegnap éjjel eltűnni néhány emberem...Nem fogadni ők nekem szót, megtámad valaki ők éjjel...Buta zsoldosok, lehet halottak...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Végighallgatom az öreg kirohanását rendtársammal kapcsolatos incidensről, összehúzott szemekkel latolgatom a dolgokat. Arra emlékszem, hogy Ranti egy Lerion nevezetű félszemű emberről beszámolt - őt nem ismerem, de Hart eszméletlen állapotban volt, alvónak nézte Serino...*
<Ha ilyeneket csinálnak nem csodálkozom egyszer majd azon, hogy csak a láttamra nekem esnek egy városban, faluban. Ok, hogy kizsákmányolás pénzt kérni a vízért, és főleg ennyit, de ... remélem előbb találom meg őket mintsem kinyírná valaki az ilyen esztelen viselkedésükért. Annak a marhának is lehetett volna annyi esze, hogy egy eszméletlen rendtársa életét nem teszi kockára... vagy a fene tudja, hogy rendtárs e ez a Lerion...>
- Köszönöm az információt! - *csúsztatom az egy ezüstöt eléje az asztalon*
- Ha az emberei nem fogadtak szót vessenek magukra, nem? De az engedetlen munkaerő nem munkaerő... Talán jobb is, hogy megszabadult tőlük... - *mondom mindezt nyugodt ártatlan arccal, miközben felállok és menni készülök, a tömlőt a vállamra kanyarintom.* - Még azt mondja meg nekem, hogy Warvik merre található, mire számíthatok az úton odafele. Víz, másik település van-e még addig? - *ha elmondta és nem akar mást, akkor elköszönök Serinotól, kisétálok a házból miközben a papírost elteszem. Biccentek a két őrnek is további szép napot kívánva. Rantit keresem szememmel, remélem csak hogy ott van még ahol volt és nem volt semmi gondja kint míg én bent voltam a házban.*