Utak, ösvények, csapások

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Magam köré csavarom a kabátot miközben beszél...
-Értem... nyugodt lehetsz, nem adom tovább.- ha eddig nem vette volna észre nem vagyok túl beszédes.
Mindenesetre valóban nem firtatom a dolgokat, értem és megértem. Viszont magamban feljegyzem, hogy egyszer talán mégiscsak beszélnem kéne vele a hitéletről.

<...de...dehát ő egy nő... ehh, nagony felébredt bennem a lelkipásztori érzések...>
Nem mintha a kín megtisztító erejéről beszélnem kéne vele, most megszenvedett minden eddigi bűnéért... Nagy kár, hogy képtelen fájdalmával elnyomni érzelmeit. Err... talán egyszer. Vajon tud olvasni?

[Iymer]

(Iymer con Enzone)

- Akkor most elmész, és idehozod. És ti is mindannyan idehordjátok - végighordozom az ujjam az összegyűjtött falusiakon -, amit az osztozkodás után kaptatok! De szaporán ám! Aki nem ér vissza időben, felgyújtjuk a házát!

*Ez utóbbit nem gondoltam komolyan, de a nyomaték kedvéért nem ártott. Felülök Delej hátára. A csapatot három részre osztom: három embert Gerdo vezetésével elküldök a falu utcáján az egyik irányba pár száz lábnyira, míg a másik irányba szintén pár száz lábnyira Ales vezetésével szintén három embert. Ha valaki készülne valamire, így remélhetőleg észrevesszük. A többiekkel én középen maradok és a környező hegyeket, erdőket nézem, megtippelve, hol lehetnek az emberek, akik esetleg megmenekülhettek. Idegesen léptetek párat hol erre, hol arra. Nem biztonságos hely ez.

Annyit várok, amennyi időnek bőven elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy hazamenjenek, felvegyenek valamit és kihozzák. Még próbálom magam, az idegességem kissé visszafogni, majd újból erősen, hosszan megfúvom a kürtöt.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Láptó? Már a neve is bizarr... egy lápos, mocsaras vidék képe ugrik be róla. Csak nem egy mocsár közepén van az a falu vagy város? - *kérdem, miközben mosolygok a képtelenség gondolatára.*